"Nem hiszem, hogy menned kéne." Mondta Moni, ahogy sétáltunk az utcán.

Igazán korán volt és csak ember volt az utcán, szóval nem voltam nagy veszélyben. Egyébként, Jared - az egyik testőr- velünk volt arra az esetre, ha egy csapat rajongóba ütköznénk. Nem hiszem, hogy ez megtörténik, talán találkozunk pár rajongóval és csinálunk képeket. Nem nagy ügy. Néhányuk talán akar képet Monival is, aki biztos, hogy egy mi-a-baj-veletek nézéssel nézne rájuk. Vagy csinálna valamit, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon. Ez a veszély mindig meg van, amikor vele lógok.

Egy kávéért indultunk, mert megkért, hogy kettesben beszéljünk szóval felajánlottam neki, hogy elviszem az egyetemre mielőtt a stúdióba mennék  és elhatároztuk, hogy veszünk egy kávét, hogy teljesen felkeljünk.

"Miért nem?" Kérdeztem és kinyitottam neki az ajtót. Besétált mielőtt válaszolt volna.

"Mert távoltartási végzést kérhet ellened és senki nem akarja azt olvasni a címlapokon, hogy Harry Styles egy zaklató." Mondta és én megbotránkozva vettem a levegőt.

"Nem vagyok zaklató!"

"De az vagy." Ragaszkodott hozzá és a fejét rázta. "Egymást követő két nap mentél a műhelybe és ma megint menni akarsz csak azért, hogy találkozz vele. Ez kezd zaklatás lenni, Styles. Ha akarod adok neked egy szótárat, amiben utána tudsz nézni a szó jelentésének. Fogadok, hogy a definíció mellett lesz egy kép rólad." Kötekedett velem és én csak keresztbe fontam a karjaimat a mellkasomon és megálltam. Lehorgonyoztam. Megállt és rám nézett fáradtan. "Nem értem miért randiztak veled idősebb nők. Egy gyerek vagy." Állította a gesztenyebarna hajú lány és én ledöbbenve néztem rá.

"Nem vagyok!" Oké ez gyerekesen hangzott. De nem az én hibám, Moni hozza ezt ki belőlem. "És én tudom a dolgom a nőkkel, csak te nem látod." Mondtam és még az orromat is ráncoltam és ő szemeit forgatta.

"Mert ez soha nem működött velem és ez kiakaszt téged. De komolyan, nem mehetsz oda, mert valamit neked fog dobni. Ebben biztos vagyok." Folytatta és én újra elindultam a kasszához, hogy leadjam a rendelésünket.

"Szóval azt mondod várjak?" Kérdeztem és Moni nem foglalkozott velem, mert éppen azon gondolkozott mit rendeljen.

"Igen. Adj neki teret. Abból, amit tegnap este mondtál, egyértelmű, hogy nem szokta meg, hogy valaki közeledik hozzá, szóval időt kell neki adnod mielőtt bármit teszel. Azt akarok, hogy utáljon?" Kérdezte tőlem és végül leadta a rendelését és én ugyanazt kértem.

"Természetesen nem." Válaszoltam gyorsan. Ez az utolsó dolog, amit akarok. "Ez furcsa, nem szeretem azt érezni, hogy elveszíthetek egy lányt. Miért ilyen zárkózott szerinte?" Kérdeztem, ahogy arrébb sétáltunk és vártunk a kávénkra. Moni egy fahájas tekercset kért és én kuncogtam, ahogy megkapta az édességet.

Moni mindig azzal idegesíti Zaynt, hogy olyan haja, mint egy fahéjas tekercs, amióta szőke melírt tetetett bele. És igaza volt. Kivéve, amikor Moni megtréfálta és rózsaszín lett. Az vicces volt. A kép, amit csinált még mindig a hátterem.

"Biztos, hogy valami történt vele és még álmodni sem merek róla, hogy elmondja neked valaha mi az. Biztos egy hatalmas seb, ami miatt megváltozott, abból következtetve, ami a nő mondott neked a műhelyben, igaz?" Bólintottam szóval tudta, hogy igaza van.

Emlékszem mindenre, amit Sheila mondott nekem tegnap és azt kívánom bár ismertem volna Hannáht, amikor nem ilyen volt. Azon tűnődtem, hogy vajon ugyanígy éreznék-e iránta. Talán nem fogott volna meg ennyire, mint így. Talán vonz benne, hogy mindenkit a lehető legmesszebb akar lökni és a magányos érzés a szemeiben.

"Mit csináljak?" Kérdeztem újra.

Múlt éjjel pár órát erről beszélgettünk. Elmagyaráztam nekik mindent, amit tudok Hannáhról és amiket látok rajta, az ahogy tegnap reagált és minden apró részletet, ami segíthet a helyzet megoldásában. Moni és Mila próbál segíteni nekem, de ők nem ismerik Hannáht és ahhoz, hogy véleményt alkossanak róla pontosabban kell ismerniük. Több infóra van szükségük Hannáhról,hogy jobban értsék a helyzetet.

Ugh, ez úgy hangzott, mintha egy orvos beszélt volna.

"Először is, nyugi és adj neki időt. Azután elmehetsz hozzá a műhelybe újra és kicsit közeledhetsz hozzá, de olyan durván. Fogadok, hogy nem szokta meg." Informált Moni és szélesen mosolygott, amikor a kiszolgáló odaadta neki a kávét. Ember, imádja a Starbucks kávét. "Ne siettesd a dolgokat. Nem hiszem erre készen áll. És amikor legközelebb találkozol vele, viselj kalapkamerát és akkor láthatjuk, hogy reagál rád." Suttogta és én kuncogtam.

Hirtelen, olyan lett, mint egy kémfilm.

"Ezt nem teszem. Erről ne is álmodj. Üljünk le aztán elviszlek az egyetemre és végre elmondhatod miért akartál velem beszélni." Mondtam és egy kisebb asztalhoz vezettem.

Láttam, ahogy lesütötte a szemét és az arca elpirult. Várjunk egy percet... Ez furcsa Monitól. Ez fontos neki! És most már nagyon nagyon érdekel, hogy mit akar nekem mondani.

"Szóval... azt fogod nekem mondani, hogy őrülten szerelmes vagy belém?" Ugrattam és félénk arckifejezése eltűnt és úgy nézett rám, akár egy gyilkos.

"Vigyázz miket beszélsz, Styles. Ne akard a bosszúmat." Figyelmeztetett és én leültem és hátra dőltem. Ez igaz, nem láthatod mikor készül valamire és mindenkinek van tapasztalata  Moni csínyjeit tekintve. Nekem több, mint a többieknek. "És nem veled kapcsolatos, de egy olyan emberrel, akit ismersz." Tette hozzá és én érdeklődve húztam fel a szemöldököm.

"Folytasd." Mondtam mert a piros poharát tanulmányozta mélyen.

"Um... arról van szó... Uh... Miért csinálom ezt?" Suttogta magának és arca olyan vörös lett, mint a pohara. Vicces először így látni. "Oké, megint itt tartunk." Mondta mély levegőt véve. "Ed megkérdezte, hogy van-e kedvem elmenni az egyik koncertjére. Adna nekem egy VIP jegyet és felajánlotta, hogy utána elmehetnénk kajálni." Kezdte és én mosolyogtam ártatlanul. Nem tudtam, hogy Ed elhívta. "Nem gondolok bele túl sokat, csak azt gondoltam hogy kedves, de Mila elkezdett piszkálni. Elkezdte kántálni, hogy egy igazi pár vagyunk. Azt hiszem csak bosszúból teszi. Egyébként azt mondta, hogy Ed randira hívott, de én nem hiszem és sokat veszekedtünk ezen, szóval elhatároztam, hogy megkérdezlek téged, mert te jobban ismered és most nem tudom abba hagyni a beszédet és azt érzem megfulladok. Levegőre van szükségem. Harry, kérlek állíts le!"

"Moni." Gyengéden megragadtam a vállánál miután letettem a poharam az asztalra. "Milának igaza van. Ed randira hívott." Mondtam neki és úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy eljött a zombi apokalipszis.

"Miért?" Kérdezte és én ledöbbenve néztem rá, ahogy hangja megremegett.

"Miért értesz az alatt, hogy miért? Kedvel téged. Úgy értem, viccesnek tart és királynak hogy veled lógjon. Miért ne találna annak?" Kérdeztem és úgy nézett rám mintha hülyeséget mondtam volna. Kezével fejtől lábáig mutatott végig magán, mintha ez lenne a válasz, amire szükségem van.

"Mert én vagyok." Mondta végül mikor nem mondtam semmit a mozdulatára. "Tévedsz. Nem hívna el olyan értelembe. Kedves velem, mert tudja, hogy a zenéje rajongója vagyok." Állította makacs módon és én a szemeimet forgattam.

"Te kérdezted és én őszintén válaszoltam. Ha nem akartad ezt a választ hallani, akkor ne kérdezz. Elhívott randizni. Lesz egy randid Eddel és nem, most már nem mondhatod le." Mondtam neki, mert ismertem már annyira, hogy tudjam, mit jelent a nézése.

"Jobb, ha megyünk, nem akarok elkésni." Mondta a tekintetemet kerülve és most láttam először sebezhetőnek Monit. Mindig erős és mindig ott van mindenkinek és sosem mutatta, hogy gyenge lenne. Erősebb, mint Alex és így látni őt, annyira furcsa, furcsa és aggasztó is egyben.

Bólintottam és felálltam. Tudtam, hogy nem figyel már rám, mert makacs, de tudom, hogy ezen fog gondolkozni ma és a nap végéig hozza meg a döntést, amikor már nincs vissza út.

Elvittem az egyetemre és amikor félúton jártam a stúdió felé észrevettem valamit: Nem volt nálam a telefon.

Francba!

Ez nem jó. Ha egy rajongó találja meg, minden kapcsolatom kiszivároghat és a képeim is és van pár nagyon személyes dolog is a telefonomon. Egy rajongó nem találhatja meg.!

Mindenhol megnéztem az Audimban, de nem találtam sehol és felhívtam magam a blacberryről, de nem jött válasz, mert valószínűleg lenémítottam az iPhone-t. Jó nap, ha le van némítva, Harry. Nagyon okos vagy.

Abba kell hagynom, hogy magammal beszélek.

Újra a Starbucksba mentem. Talán ott hagytam vagy kiesett a zsebemből. Meg kell próbálnom. Amikor odaértem, besétáltam sietve és szerencsére nem volt sok ember. Dolgozók és két lány várt a kávéjára. A kanapé felé sétáltam, ahol ültünk, amikor az egyik lány kalapja alatt megpillantottam vörös haját, aztán jobban megfigyeltem és rájöttem, hogy ismerem.

Elfeledkeztem az iPhone-omról, amikor megláttam Hannáht egy másik lánnyal, kedvesen mosolygott az eladóra, ahogy megkapta a kávéját. Nem vettem észre, hogy a lábaim közelebb vittek, de amikor megfordult pontosan vele szemben álltam.

"Micsoda kellemes meglepetés." Mondtam neki és láttam, hogy mennyi érzelem futott át szemén pár pillanat alatt.

Meglepettség, zavartság, ledöbbenés, idegesség és visszautasítás. Egy másodperccel később lecsukta a szemeit és nem láthattam több érzelmet.

"Itt is? Őszintén? Nem szabadulhatok meg tőled?" Mondta és én kuncogtam. A szavai nem hatottak rám, mert Moni is így viselkedett velem. Tudom, hogy csak azért mond ilyeneket, hogy távol lökjön magától.

"Én is örülök, hogy látlak." Mondtam teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy világossá tette nem akar látni. "A barátod. Feltételezem" Mondtam és a fekete hajú lányra néztem mellette. Mosolygott, nagy és barna szemei csillogtak a szórakozottságtól és megjelentek gödröcskéi, amik nagyon aranyosak voltak. De nem fogott meg úgy, mint Hannah.

"Savannah." Mutatkozott be a fekete hajú lány a kezét nyújtva. "Harry, igaz?" Kérdezte és én bólintottam és szemtelenül mosolyogtam. "Örülök a találkozásnak. Kérnék tőled egy autogramot, de sietünk."

"Oké, látjuk egymást egyébként." Mondtam Savannáhnak. Kedvelem és szimpatikusnak néz ki. Hannah morgott és szemeit forgatta.

"Nem, nem fogunk. Savannah ne legyél vele barátságos. Idegesítő és egy zaklató." Mondta Hannah megragadva Savannah karrját és kihúzta a boltból valamit motyogva, amit nem értettem.

Téved, mert fogunk találkozni. Biztos vagyok benne, hogy..... Wow, talán tényleg zaklató vagyok. Végtére is az vagyok. De ez rendben van, mert nem bántom őt, csak szeretném jobban megismerni és kideríteni, hogy miért lett ilyen.

Ott maradtam, az ajtót néztem, ahogy eltűnt, amikor eszembe jutott, hogy miért is jöttem ide. Oh igaz, a telefonom.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: