"Szia, apa." Üdvözöltem apát, ahogy besétált a boltba és találkoztam vele a várakozó szobában. Sheila még mindig ott volt és tudom, hogy beszélni akart velem, de én egész nap kerültem. Nem volt rá szükségem, hogy arról az idegesítő fiúról beszéljünk, aki ma jött. "Minden rendben?" Kérdeztem.

Megbeszélése volt pár befektetővel a bolttal kapcsolatosan. Erről nem tudok sokat; a matek nem az én asztalom, ahogy a  közgazdaságtan sem. Egyszerűen nem értek hozzá ás ez aggasztja apát, hogy hogyan fogom fenntartani a céget, ha ő meghal. Habár, ezt bármikor szóba hozza én kikerülöm, mert nem bírom elviselni a gondolatot, hogy elveszítem őt is.

"Szia, Hannah." Köszön vissza. "Jól ment, szóval a dolgok jobbra fordulnak." Magyarázta és én mosolyogtam rá. A bolt jól megy, de apa mindig azt akarja, hogy még jobb legyen.  Nem akarja, hogy bármit nélkülöznöm kelljen. "Milyen volt a napod?" Kérdezte és a vállamnál megkarolt, így sétáltunk az irodájába. Üdvözölte Sheilát és ő intett neki.

"Jó volt" Mondtam, de a gondolataim Harryre és a hozzászólására irányultak.

Arrogáns és öntelt és ez taszít engem. Úgy értem, hogy lehet biztos abba, hogy én beleszeretek majd? Valaki olyanba mint ő? Felejtsük el a kinézetét és, hogy milyen híres, idegesítő és arrogáns srác, aki a nemet nem fogadja el válaszként.  Miért szeretnék egy olyan embert, mint ő? Miért szeretne bárki egy olyan embert, mint ő? Világos, hogy a rajongói csak a jó megjelenését látják- mert legyünk őszinték, nagyon helyes, de ez nekem nem jelent semmit, szóval tegyük félre - és ők nem tudják mi a rossz benne. Ez a srác nem tudja mi az, hogy személyes tér! Talán el kéne mondanom apának, hogy van egy zaklatóm..... ha visszajön, elmondom neki és távoltartási végzést kérek.

Azon tűnődöm miért élvezi annyira, hogy idegesít a jelenlétével. Általában az emberek megértik, hogy nem akarom őket közel engedni. Ha csak nem valami egyetemi munkáról van szó, nem akarom, hogy körülöttem legyenek. És ők egyedül hagynak, békében. Tudják, hogy nem akarok szocializálódni, de úgy látszik Harry Boy-band képtelen ezt elfogadni. Talán mentális problémái vannak. Már azt gondoltam, hogy szellemileg sérült, és nem lepne meg. Ráadásul, tudom, hogy az embereket távol tudom tartani, kizárom őket és nem engedem, hogy a közelembe kerüljenek, de ő ezt figyelmen kívül hagyja. Miért jön mindig vissza?

Hogy lehet, hogy ő és Ed barátok?

"Valami zavar téged," Mondta és én elfelejtettem, hogy apával vagyok és ő elszántan néz rám.

"Oh, sajnálom! Csak elgondolkoztam. Nincs miért aggódnod." Sietve mondtam neki, ahogy láttam, hogy aggódni kezd. "Már megoldottam." Legalábbis remélem.

"Biztos? Olyan... idegesnek tűnsz." Mondta és tudtam, hogy kíváncsi.

Nem hibáztatom. Tudom, hogy mióta anya meghalt nem vagyok már a régi és tudom, hogy ő azt szeretné, ha mosolyognék és nevetnék, ahogy előtte. Azt akarja, hogy szórakozzak és barátokat szerezzek. Azt akarja, hogy úgy éljek, mint régen, de nem tudok. Nem látom értelmét az életem elvesztegetésének, mikor minden amit tennem kell, hogy az álmomra koncentráljak és megtartsam az ígéretem, amit anyának tettem. Semmi más nem számít többé.

Csak nem tudok úgy érezni, mint előtte.

"Rendben van. Csak egy idegesítő személyben futottam bele ma reggel." Mondtam mosolyogva, hogy megnyugtassam. "Egyébként Savannah ma nálunk alszik. A bátyja bulit rendez és ő elmenekül. Nem bánod?" Kérdeztem és ő pislogott párat, mielőtt válaszolt.

"Persze. Savannahát mindig szívesen fogadjuk." Mondta és mosolya szélesedett. Tudom, hogy szereti, amikor a legjobb barátnőmmel vagyok, mert ő az egyetlen, aki meg tud nevettetni.

"Remek! Szóval most, hogy itt vagy én elmegyek, felveszem őt és beugrok a zöldségeshez. Szükséged van valamire?" A fejét rázta. "Akkor vacsoránál találkozunk, apa." Mondtam és homlokon csókoltam, mielőtt elsétáltam.

"Hannah." Sheila szóltnekem, mikor átsétáltam a várakozó szobán. Fontolóra vettem, hogy azt mondom sietnem kell vagy csak kikerülöm vagy csak odamegyek. Tudom mit akar mondani,

"Sheila, kérlek ne. "Kértem. "Tudom, hogy mit akarsz mondani és most elmondom, hogy: Nincs az az isten."

Gyengéden kuncogott és a fejét rázta. "Csak egy tanács, édesem. Légy óvatos a szavaiddal. Mert nem akarhatod később lenyelni a szavaidat."

"Nem akarom." Mondtam magabiztosan. "Ebben biztos vagyok."

Megértően mosolygott és én csak intettem neki miközben elsétáltam. Biztos vagyok benne, hogy nem akarom lenyelni a szavaimat, mert nincs az az út, hogy én kedveljem Harry Boy-bandet. Soha.

***

"Mit csinálsz?"Kérdezte Savannah, amikor elővettem egy újságot a pénztárcámból, amit vettem mielőtt felvettem őt.

 "Valamit, ami levezeti a dühömet, ennyi." Mondtam neki és bár nem néztem rá, tudtam, hogy a homlokát ráncolja. "Harry Boy-band.- esküszöm nem emlékszem a vezetéknevére-" ma újra visszajött a műhelybe és ezúttal még idegesítőbb volt. Még azt is mondta, hogy a végén róla fogok álmodozni. Ha! Mintha..." Motyogtam és a szememet forgattam, mialatt kinyitottam az újságot és kitéptem a posztert. Styles, ez a vezetékneve.

"Várj.... ez egy poszter a One Directionről?" Kérdezte újra és éreztem zavartságát.

"Dehogy. Ez egy Harry Boy-ban poszter." Mutattam meg neki. Nekem jobban tetszik a Boy-band, mint a Styles.

A posztert a falamra illesztettem a középpontba mielőtt megfogtam a darts nyilakat  és hátrálni kezdtem. Savannah az ágyam volt és próbálta megérteni, hogy mi az ördögöt csinálok. Én sem tudom miért is csinálom ezt, nem kéne rágondolnom többet, de a kocsimhoz sétálva- egy imádni való piros Mini Couper, amit apa adott nekem, amikor tizennyolc éves lettem- amikor megláttam az újságokat az  arcképével. Csak mérges lettem és vettem egyet csak, hogy később elégessem.

Tudom, hülyeség. Csak nem tudtam uralkodni magamon abban a pillanatban. De később átgondoltam jobban és megtartom a magazint csak a posztert jobb dologra is használhatom, célpontnak a darts táblán.

Eldobtam az első nyilat. Harry orrát találtam el. "Száz pont nekem!" Felkiáltottam és Savannah nevetni kezdett. Rosszallóan néztem rá.

"Tényleg felhúzott, ugye? Olyan rég láttalak ilyennek. Azt hiszem már most kedvelem." Mondta és én legszívesebben neki is neki dobtam el darts nyilat.

"Az ő oldalán állsz? Mi van ma az emberekkel? Először ő mászik bele a személyes terembe és elhiszi, hogy a lába előtt fogok heverni, mint minden lány. Aztán Sheila azt mondja nekem, hogy legyek óvatos, mert a szavaimat nem tudom később visszaszívni és most meg te?"

"Én miért ne? Nézz magadra, az arcon piros a benned tomboló érzelmektől. Mérges vagy és már évek óta voltál mérges." Mondta nekem és a nyilat összeszorítottam a kezembe.

Tudom az vagyok, de hogy lehetek ennyire mérges valamire, vagy valakire, amikor minden jelentéktelennek tűnik? Vannak rosszabb dolgok az életben.

A falra néztem Harry poszterére és a nyílra az orrán. Hogy jutottam idáig? Hogy lehet, hogy ilyen könnyen és gyorsan ennyire feldühített?

Savannah felállt és hozzám sétált. Megfogta a kezem é elvette a nyilat. Egyenesen a szemembe nézett és én gombócot éreztem a torkomban, mert tudtam, hogy aggódik. Mindig aggódik és tudom, hogy önző vagyok, mert ő is elvesztett egy számára fontos embert. Apa és ő is elvesztette anyát, de én csak a saját szenvedésemre koncentrálok. De nem tehetek róla, csak nem tudom eljátszani, hogy jól vagyok, ha nem vagyok. Nem vagyok olyan erős, mint apa és Savannah. Én nem.

"Amikor róla beszélsz sokkal idegesebb vagy, még a vezetéknevét is megváltoztattad, látom a szemedben az életet. Még akkor is, ha ennyire kiakaszt, én hálás vagyok érte. Nem fojthatsz el mindent örökre." Emlékeztetett és én félrenéztem.

Tudom. Mindenki ezt mondta. A kezelőorvosom, apa, Sheila és természetesen Savannah is.

"Nem kedvelem." Mondtam és ő kuncogni kezdett.

"És ez csodás, mert egy érzelem. Általában nem érdekelnek eléggé  az emberek ahhoz, hogy véleményed legyen róluk, de most van egy, még ha nem pozitív akkor is. Ez már valami." Magyarázta és én sóhajtottam.

"Ha megint látom, akkor neki dobok egy nyilat." Fenyegetőztem ismét és ő újra nevetett és megölelt.

"Az e heti videó témája 'Hogy utálj egy hírességet'. Küldj nekik utálkozó üzenetet twitteren? Pff, ez túl szokásos. Vegyél egy magazint és dobj darts nyilakat a fejére. Ha akarsz, bajuszt is rajzolhatsz nekik természetesen! Mit gondolsz?" Mondta és én gyengén kuncogtam.

"Hozzá tehetsz egy gömböt egy felirattal 'Hülye vagyok'. Semmi nem lehet ennél érettebb!" Játszottam tovább és ő nevetett.

"Oh, felrázzuk az utálkozókat! Ez egy új forradalom lesz a neten! Semmi nem lesz olyan a videó után még régen, ezt most megmondom neked." Folytatta és ezúttal én is vele nevettem.

Órákat töltöttünk azzal, hogy elképzeljük miket mondhatunk és vehetünk fel a videóba, de tudtuk, hogy a végén úgysem számít. Velünk maradtak a belső vicceink miatt, mint mindig. Ez a mi dolgunk. És amíg ezt csináltuk elfeledkeztem arról az idegesítő popsztárról, akivel remélem nem fogok újra találkozni.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: