"Nem értem." Fakadt ki Savannah, de még mindig a párnába temettem az arcom. Hope a hátamon volt, próbálta magára vonni a figyelmem, de élettelennek éreztem magam, elvesztem. "Mi történt? Miért mondja mindenki, hogy Harry megcsalt téged? Miért nincs itt?"

"Foz, fhe fgaveg upf." Motyogtam a párnába temetett szájjal. Biztos voltam benne, hogy senki sem értené meg, amit mondtam.

Savannah elvesztette a türelmét, mert megfogott a vállaimnál és a hátamra fordított. Éreztem, amikor Hope elfutott, mielőtt a földön végezte volna vagy rosszabb az ajtóban. A barátnőm szembe fordított magával, de nem néztem teljesen rá, homályosan láttam és égtek a fénytől a szemeim.

Három teljes napja a szobámban voltam. Még enni se hagytam el, apa tett ételt az ajtóban. Csak a fürdő miatt hagytam ez az ágyat és ha a telefonom csörgött se vettem fel. Tudtam, hogy nem Harry hívott.

Nem tudtam elhinni, hogy mit tett és hogy hátat fordítva itt hagyott, a szívem véglegesen összetört. Amikor csalódott bennem rájöttem, hogy igaza van, csak egy kifogást kerestem, hogy ellökjem, mert féltem. De még attól megcsalt! Hogyan hagyhatnám ezt figyelmen kívül és mehetnék utána? Hogy bocsájtsak meg neki?

Egyébként is, többé már nem számít. Túl késő, megmondta. Nem hiszi, hogy jobban lehetek, hogy egyszer teljesen meggyógyulhatok és hogy őszinte legyek én sem hittem el. Többé nem. Csak akkor hittem, hogy minden jó lesz és megcsinálom, amikor mellettem volt.

"Istenem, Hannah!" Kiabált Savannah félve és ledöbbenve, éreztem a hangján. "Kérlek, mondd el mi történt." Könyörgött, szorosan megölelt. Én is megöleltem és reméltem, hogy az ölelése valahogy megment az önsajnálatomból.

"Harry......Harry megcsalt!" Kiabáltam két zokogás között. "Egy házas nővel."

Éreztem, hogy Savannah megfeszül mellettem, kezei öleltek és élesen vette a levegőt. "Ez nem lehet igaz." Suttogta és éreztem, hogy újra sírok.

Bárcsak ne lenne igaz!

"Az. Az a nő elmondta a világnak, hogy Harry lerombolta a házasságát!" Kiabáltam a szemeimet szorosan lecsuktam, ahogy próbáltam Jennifer Jones síró képét kizárni.

"De láttam ma reggel a srácokkal egy interjún és nem említett ilyet! Mosolygott és kedves volt mindenkivel." Állította, összezavarodottan,

A szavai még jobban fájtak, mert ha nem tagadta e a nyilvánosság előtt, akkor azt jelenti, hogy igaz. Az utolsó remény is elszállt.

"Miért tette ezt velem? Miért? Beleszerettem, Savannah!" Kiabáltam és erősen kaptam pulcsija után, bütykeim elfehéredtek. "Bele szerettem és ezt tette velem! Miért? Sosem kellett volna közel engednem! Az én hibám!" Zokogtam a barátnőmet fogva, mert ő volt az egyetlen. Az egyetlen, aki végig mellettem volt, mindig nem számított min mentem keresztül.

"Annyira sajnálom, Hannah! É-é-én nem tudom elhinni, hogy ez történt. Lennie kell valami magyarázatnak." Erősködött, de nem tudtam elképzelni, hogy van magyarázat, de a tény, hogy nem jelentettem annyit neki, mint hittem. Sosem szeretett annyira mélyem, mint én őt.

Talán az egész egy játék volt, miután megkapta, amit akart, megunta.

Egy részem vitatta ezt, kiabálva, hogy az egész egy szarság és nem kellett volna elhinnem a hazugságokat, de mit tehettem volna?

"Sajnálom" A legjobb barátnőm ismételte, elhúzódott tőlem és kezeibe vette arcom, gyengéden tartott és együttérzéssel és sajnálattal nézett rám. "De jól leszel. Mindannyiunk szívét összetörik és tovább lépünk. Segítek, hogy elfelejtsd! Vehetünk nyilakat és dobálhatjuk egész nap!" Ajánlotta nagy mosollyal, ami nem érte el a szemét, de próbálkozott.

Próbáltam mosolyogni az ötletére, de nem tudtam. Zombinak éreztem magam, ott voltam, de nem éltem.

"Gyerünk. Menjünk ki. Friss levegőre van szükséged, hogy kitisztítsd a fejet és felkészülj arra ami jön. Mi lenne, ha elmennénk gitárt venni?" Próbáltam mosolyogni megint, ahogy Savannah is.

Tudta, hogy sokáig képtelen voltam beszélni az érzéseimről, minden, amit tehettem most és próbált segíteni. Próbált kiszabadítani, mert ha itt maradok, a könnyeimbe és a sötét gondolataimba fulladok.

Nem gondolom, hogy működne, de értékeltem a próbálkozását.

"Zuhany és mehetünk is." Mondta határozottan ezúttal. Nem tiltakoztam, amikor a fürdőbe tolt, a zuhanyba és addig nem hagyta el a szobát, amíg tényleg el nem kezdtem zuhanyozni.

Valahogy, ki akart vinni a házból és meglepett, hogy apát otthon láttam hétfőn. A műhelyben kellett volna lennie, de ott volt és, amikor rá néztem láttam a sötét karikákat a szeme altt, a kócos haját, fáradt arckifejezését és ugyanazt a ruhát, amit pénteken viselt. Rájöttem, hogy végig ott volt, hogy elérjen hozzám, de megbukott, mert az arcába zártam az ajtót.

Azt éreztem azonnal összetörök, megbocsájtásért könyörgöm, de Savannah nem adott időt, hamarosan a kocsijához húzott és a városközpont felé tartottunk. A legjobb zenéket játszotta hangosan a telefonján, egy új banda számát hallgattuk: Prodigy, mielőtt leparkolt a kedvenc hangszerboltom előtt.

Nem tudtam biztosan hogyan, de bent találtam magam , gitárokat nézve és hiába éreztem magam nyomorultul és összetörtebbnek, mint valaha gitárokat látni kicsit jobbá tette a hangulatom. Mintha egy kis örömet okoztak volna, amikor úgy éreztem nincs kiút. Amikor megfogtam egy gitárt és játszani kezdtem Savannah figyelt mosolyogva.

Felismerés nélkül kezdtem játszani a Tied in Knotsot és éreztem, hogy a könnyeim hullani kezdtek, emlékezve arra az estére, amikor Harrynek énekeltem a dalt, elmondva neki, hogy többé nem félek.

Micsoda piti hazudozó vagyok.

"Hey,Han. Ne sírj, nézd a gyönyörű Gibsont, amit tartasz. Gyerünk, kérlek!" Könyörgött előttem térdelve, de a gitárt félre tettem és úgy éreztem nem tudom többé csinálni. Az ágyamra volt szükségem, a párnámra, hogy aludni tudjak és elvesszek a sötétségbe.

"Ne, Moni!" Hallotam, hogy valaki kiabál és egy ismerős női hang volt. Felnéztem a hang irányába és megláttam Milát és Monit. Moni úgy nézett ki mint aki ugrásra kész, hogy megöljön valaki, míg Mila próbálta visszatartani. Láttam a gyűlöletet a barna hajú lány szemeiben és pontosan rám nézett.

"Megölöm! Meg fogom ölni!" Kiabált Moni és felhívta magára mindenki figyelmét, még Savannah os őket nézte, félt és meglepett volt egyszerre. Felismerte ő is a két lányt, jól kijöttek azóta, hogy találkoztak. Moni rajongott Savannáhért, de most csak engem nézett vérengző szemekkel.

"Nem öltheted meg itt!" Erősködött Mila, küzdött erősen, hogy Monit távol tartsa, de a barna hajú lány nagyobb és erősebb, mint a kis fekete hajú.

"Hogy tehetted?" Kiabált rám Moni, amikor elég közel volt. A falnál voltam - nem is vettem észre, mikor lépkedtem hátra - nem volt menekülés, Savannah próbált meg megvédeni Moni haragjától. "Hogy tehetted ezt Harryvel? Azok után, amit tett!" A szívem gyorsan vert és nem tudtam megszólalni, csak néztem Monit, akinek a haragja megijesztetett. Elhittem, hogy megtámad.

"Moni, kérlek. Ki fognak rúgni, fejezd ezt be." Próbálta Mila megállítani a barátnőjét és tudtam, hogy nem miattam teszi, Moni miatt, hogy a barátnője ne végezze börtönben vagy valami. Amikor Mila rám nézett, láttam az utálatot és a csalódottságot a szemeiben.

"Nem érdekel! Itt van! Bántotta Harryt és nem állatok itt semmit téve!" Kiabált Moni, aztán újra rám nézett és a haragja olyan erős volt, éreztem, hogy arcon üt. "Hogy kételkedhettél benne? Harry soha nem csalna meg valakivel. Főleg, amikor olyannal van, aki igazán érdekli! Hogy gondolhattad, hogy amit az a nő mondott igaz? Hogy lehetsz ennyire kurvára hülye!" Kiabált hangosan, mindenki levegő után kapott, az emberek elhagyták a boltot, mások közelebb jöttek, hogy lássák a műsort. "Hogy árulhattad el ennyire?" Hangja megtört és én nehezen vettem levegőt, annyira féltem, hogy mozdulni nem bírtam. "Tudod, hogy milyenek, hogy mit meg nem tesznek a pénzért, csak, hogy lerombolják a Harryről alkotott képet, és te hittél annak a kurvának!" Kiabált újra. "Az a nő mindent kitalált., Isten tudja miért, de elmondhatom neked, hogy sosem találkozott vele Harry, mert amikor azt állította, akkor velem és Eddel volt. És mit mondott róla Harry? SEMMIT! Mert Harry nem rombolja le mások életét és neked tudnod kéne! Még ha a rajongók fele el is hitte a kurva szavait és támadták érte, sosem hagyta abba a mosolygást. Ez Harry! És te bántottad!"

Mila többé nem küzdött, hogy megállítsa Monit, a barna hajú lány három méterre állt tőlem, mintha undorodott volna, hogy még egy lépést tegyen. Dühösen és csalódottan nézett rám, mintha őt árultam volna el. Emlékszem, hogy nézett mindig Harryre, mint a kisöccsére és most csak védi.

De Moni nem úgy nézett rám, vagy, hogy a közelemben volt, hanem a szavai. Ő volt a tanú rá, hogy Harry semmit sem tett, amiről a nő beszélt, Moni volt a bizonyíték, hogy minden hazugság volt és Harry sosem csalt meg. Moni bizonyította a tényt, hogy a legnagyobb hibát követtem el azzal, hogy egy kifogás miatt elítéltem és ellöktem.

A legnagyobb idióta vagyok!

Harrynek igaza volt. Mindenkinek igaza volt. És most már túl késő. Újra és újra Harry szavai ismétlődtek a fejemben. "Amikor rájössz, hogy ez egy szarság, hogy minden amiért hibáztattál szemétség, túl késő lesz."

Szégyelltem magam és csalódtam magamban, hogy ezt a hazugságot bevettem és bántottam Harryt, nem tudtam magam tartani többé. A térdeimre estem és se Moni se Mila nem reagált, Savannah sietett az oldalamra.

"Elvesztetted a lehető legjobb embert, akit valaha találhatsz. Soha többé nem fogsz olyasvalakivel találkozni, mint Harry." Állította Mila hidegen, még több kést belém szúrva.

És akkor elkezdtem zokogni újra, sírásban törtem ki és arcomat kezeimmel takartam.

"Azt hittem boldoggá teheted Harryt. Akartam, hogy a barátnője legyél." Sóhajtott Moni és zokogásom, és az emberek sutyorgása ellenére is hallottam a fájdalmat hangjában. "Annyiszor visszautasítottad a segítségét, és ő mindvégig csak segíteni akart és szeretni téged, Hannah. És te félre dobtad. Remélem rájöttél milyen idióta voltál."

Kedves volt, mert a legrosszabbat érdemeltem volna. Amiért olyan idióta voltam, a legnagyobb seggfej a történelem során, hogy egész életem legnagyobb hibáját követtem el. Megérdemeltem minden rossz szót Monitól és mindenkitől. Kezdve Harrytől.

"Annyira sajnálom!" Kiáltottam fel, végre megszólaltam, mióta Moni megpróbált megtámadni. Miért nem bántott? Könnyebb lett volna elviselni, mint azt a fájdalmat, ami könyörtelenül a mellkasomat szúrta. "Istenem, annyira sajnálom!"

"Túl késő." Suttogta Mila és már csak azt hallottam, hogy elmennek tömegen keresztül, tőlünk távol.

Még jobbna sírni kezdtem, Savannáht tartottam, mert csak ő maradt nekem. Mindent elvesztettem.

Elvesztette anyát egy baleset miatt. Nem engedtem, hogy apa segítsen, hogy közel kerüljön hozzám. Ellöktem Harryt és hátba szúrtam, amikor segíteni akart nekem. Ellöktem és ezúttal senkit nem hibáztathattam csak magam. Nem hibáztathattam egy részeg sofőrt, vagy a balszerencsét. Nem hibáztathattam a sorsot. Ez vagyok én. Nem Jennifer Jones hibája, hogy hittem a hazugságainak, hogy eldöntöttem beveszem a színjátékát. Nem vagyok jobb. Valójában rosszabb vagyok. Milliószor rosszabb, mert azt, az embert bántottam, akit szerettem. És most már túl késő.

Túl késő.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: