Valami furcsa. Tudom, mert hiába hívtam Hannáht, nem vette fel és nem hívott vissza egész nap. Tudom, hogy fáradt az egész heti egyetem miatt, de végre van egy kis szabadidőm és azt vele akarom tölteni, de nem vette fel a telefont. És, ha ez nem lenne elég, rossz érzésem van. Az emberek őjra támadnak a twitteren azt mondva, hogy egy hímringyó vagyok és azt kérdezi hogy tehettem azt? Mit? Ötletem sincs. Nem most először fordul elő, hogy az emberek légből kapott dolgokat mondanak nekem. Ez a hobbijuk, szóval már nem figyelek rájuk. De ezúttal valamiért másnak tűnik, ahogy visszaemlékeztem, láttam, hogy az emberek mérgesek rám azért, amit Hannáhval tettem és valami Jenniferrel. Halvány lila gőzöm sincs miről beszélnek, de tudom, hogy beszélnem kell Hannáhval és mivel nem vette fel a telefont az ajtaján kell kopognom.

Az apja nyitott ajtót, mivel késő volt és hazaért a munkából. Hannah bemutatott minket egymásnak egy pár hete és igazán vicces volt, ahogy rájött, hogy egy híres fiúbanda tagja vagyok. Most már elfogadta , de le kellett ülnie, amikor Hannah elmondta neki. Még mindig vicces.

"Hello, Mr. Morgan. Hannah itthon van? Hívtam, de nem vette fel." Üdvözöltem és aggódva nézett.

"A szobájában van, de valami történt. Nem akarja elhagyni a szobáját, vagy beszélni velem. Reméltem, hogy jössz, vagy Savannah, de meglátogat pár rokont a hétvégén."

A rossz érzésem erősödött, amikor hallottam a szavait, miközben beengedett, gyakorlatilag futottam Hannah szobájáig. Nagyon hangosan hallgatott zenét, felismertem a Plug in Baby-t és hangosabban kellett kopognom az ajtaján, hogy meghalljon.

"Nem akarok beszélni, apa!" Kiabált és valami volt a hangjában, valami más.

"Harry vagyok. Hannah, mi a baj? Nyisd ki az ajtót." Kértem kiabálva, hogy halljon.

A zene megállt és azt gondoltam kinyitja az ajtót és megölel, de helyette kiabált. "MENJ EL! Nem akarlak soha többé látni!"

Összezavarodva pislogtam, amikor hallottam, azt hittem félrehallottam. "Hannah, miről beszélsz? Gyerünk, babe nyisd ki az ajtót. Mondd el mi a baj." Erősködtem, de nem mondott semmit, újra bekapcsolta a zenét. "Hannah?" Szólítottam még egyszer.

Az ajtó kivágódott és majdnem elestem, de megálltam, amikor láttam, hogy szemei vörösek és arca is. Tisztán látszott, hogy sírt.  Pánikolni kezdtem és elő reakcióból felé nyúltam, de hátralépett, utálattal nézett rám. Mi a fasz történt?

"Hogy mersz ide jönni, azok után, amit tettél?" Csattant rám, láttam, hogy a kezeit ökölbe szorítja. "Azután amit azzal a nővel tettél?"

"Miről beszélsz, babe? Én nem--'

'Ne hívj így!' Kiabált és bizonytalanul hátra léptem. Haragja erős volt és érezhető. "Bíztam benned, elhittem, hogy érdekellek, de tévedtem. Tudtam, hogy nem kellett volna hinnem neked!"

"Hannah, nem értem. Mi folyik itt?" Kérdeztem, próbáltam megfogni a kezét, de elütötte a kezem.

"Oh, szóval úgy teszel, mintha meg sem történt volna? Hogy az egész világ tudja, hogy megcsaltál azzal a nővel és tönkretetted a házasságát?" Lefagytam, próbáltam levegőt venni rendesen, de csak pislogni tudtam összezavarodottan.

"Mit mondtál?"

"Oh gyerünk. Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád miről beszélek! Mindenki tudja, hogy leromboltad annak a nőnek az életét!"

"Nem tudom, miről beszélsz! Milyen nő?" Kiabáltam vissza, harag és zavartság keveredett bennem. Miért hibáztat? Mi történt? Semmit nem értek!

"Jennifer Jones. A nő, aki szívszaggatóan sírt tegnap  a műsorban, elmondva az egész világnak, hogy csábítottad el. Hogy nem érdekelt, hogy házas és tovább követted. Hogy tehetted ezt, miközben velem voltál!" Kiabált Hannah és éreztem, hogy az egész világ megáll. Mikor történt ezt? Ki a kurva élet az a Jennifer Jones?

Beletelt pár másodpercbe, mire magamhoz tértem és  megértettem Hannaj mit mondott és amikor megértettem harag futott végig ereimben. Nem tudtam elhinni, hogy azt a szar műsort hozta fel, nem tudtam elhinni, hogy elhitte megcsaltam.

"Nem tudom ki az a Jennifer Jones vagy miket mondott. Amióta veled találkoztam egy másik nővel sem voltam! Azt hittem tudod. Nem hiszem el, hogy elhiszed, hogy ezt tettem! Hannah, ennél jobban ismersz!" Mondtam neki összeszorított fogakkal.

"Nem láttad azt a nőt sírni! A fájdalmat és a szomorúságot, amikor elmondta a történteket. Nem lehet hazugság, Harry! Nem akartam hinni neki, de láttam!" Kiabált még mindig, de a hangja megtört a végén és félre nézett. Ekkor láttam, hogy sírni kezd.

"Nem tudom miért tette ezt, Hannah, de esküszöm, nem ismerem. Sosem voltam vele és sosem mennék rá egy házas nőre! Nem vagyok olyan fasz és nem gondolhatod ezt rólam."

"Nem akarom ezt gondolni, de.....láttam. Mért, Harry? Miért csináltad ezt? Tudom, hogy nem vagyok elég, de miért vele?" Nézett rám és a haragja eltűnt, szívszaggató fájdalom volt szemeiben. "Tudtam.... tudtam, hogy nem kellett volna közel engednem téged, hogy össze fogod törni a szívem."

Megint félre nézett és a szavai ezer szilánkra törték szívemet. Nem csak a történtekért hibáztatott, amit valami nő talált ki isten tudja miért; de megbánta a köztünk történteket. Megbánta, hogy közel engedett, azok után, amiken keresztül mentünk.

Moni szavai jutottak eszembe régebbről, amikor azt mondta, hogy legyek óvatos, mert úgy látszik Hannah bármilyen kifogást használhat, hogy visszaépítse a falait, csak, hogy biztonságban legyen, és ne legyen semmi kockázat. Rájöttem Hannah mit csinál, ezt a hülye pletykát használja, hogy ellökjön magától és soha többé ne engedjen közel. Hazudik magának, ahelyett, hogy elhinné nem tettem semmit és ez csak egy beteg nő, aki megpróbál tönkre tenni. Miért? Nem tudom. Tudom, hogy sosem találkoztam Jennifer Jonesal és nem értem miért tette ezt velem.

A harag a véremben még erősebb lett, Pirosan kezdtem látni és kezdtem megérteni Hannah mit csinál és belefáradtam. Ennyi idő után, azok után, amit értette tettem, hogy megmutassam  neki ki vagyok és bizonyítottam, ez az, amit gondol rólam? Azok után, amin keresztül mentünk, mennyit dolgozott, hogy jobban legyen, megragadja ezt a lehetőséget, hogy az egészet a szemétbe dobja?

Csalódott voltam és elárultnak éreztem magam, annyira csalódtam benne és többé nem fogok neki könyörögni. Nem tudom tovább csinálni. Segíteni akartam neki, de ha nem akarja, ha vissza akar térni a régi életéhez, akkor tegye.

Feladom.

"Rendben. Szóval ezt gondolod rólam?" Motyogtam lassan. Összezavarodottan nézett rám. "Tökéletes. Menj és építsd újra a falaidat, zárj ki mindenkit és fulladj meg az önsajnálatodban. Többé nem érdekel! Feladom! Próbáltam segíteni, tudod, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, hogy segítsek, de ha ezt az ostoba pletykát akarod használni, hogy hazudj magadnak, csináld! Ebből többé nem kérek, elfáradtam Hannah. Belefáradtam, hogy végig ettől féltem! Többé nem tudom ezt tenni, feladom! Csinálj, amit akarsz. Lökj el!" Kiabáltam és a szemei a ledöbbenéstől tágra nyíltak. "Van egy határ és te átlépted! Nem jövök vissza Hannah. Nem tudom ezt tenni, ha ezt folytatod tovább, hogy keresel valamit, amitől elhiszed, hogy egyedül jobb neked. Amikor rájössz erre a szarságra, hogy szemétségért hibáztatsz engem, már túl késő lesz."

Hannah nem mondott semmit, csak nézett rám a nagyra nyitott zöld szemeivel. Éreztem, hogy a szívem összetört, csalódtam és nehéz volt levegőt venni is.

"Ez van. Mást nem tehetek érted. Nem segíthetek rajta, ha nem akarsz igazán jobb lenni. Nem erőltethetem. Azt hittem más vagy, azt hittem jobban ismersz annál, hogy el hidd, amit emberek mondanak rólam. De tévedtem, mennyire tévedtem." Megálltam egy pillanatra, próbáltam egyben tartani magam, ahogy tovább beszéltem. "Remélem, rájössz, hogy mit tettél, Hannah. Ha tényleg jobban akarsz lenni, többé nem segíthetek neked."

Nem vártam semmilyen válaszra, és nem is számítottam rá, hogy megpróbál megállítani. Tudtam, hogy vége van, tudtam, hogy ez a vég számunkra és nem számított mennyire összetört, nem tehettem érte semmit. Már semmit sem tehetek. Hannah eltűnt mellőlem, mert engedte, nem azért, mert valami rosszat tettem. Nem az én hibám volt. Olyan sokáig tartottam ki mellette ameddig lehetett.

Ahogy lementem a lépcsőn összeszorítottam az ökleimet, próbáltam nem összetörni, ahogy éreztem a szívem darabokra esett. Amikor elmentem Hannah apja mellett zavartan nézett rám, valószínűleg egy szót sem értette a kiabálásunkból, de tudta, hogy valami rossz.

"Sajnálom." Mondtam neki. Nem igazán azért, mert kiabáltam a lányával, hanem amivel szembe kellesz néznie, megint.

Úgy látszott mondani akar valamit, de tovább mentem és elhagytam a házat mielőtt valami zavarba ejtőt tettem volna. Vége van, el kell fogadnom. Elvesztettem. Még ha próbáltam is, és tényleg igazán próbáltam, nem tudtam bekötözni a sebeit. Nem tudtam meggyógyítani.

Bárki is az a Jennifer Jones, utálom teljes szívemből. Az a nő előállt egy pletykával  csak, hogy tönkre tegyen engem. Ha nem jött volna elő ezzel a kamu sztorival, Hannah nem tette volna ezt.

De talán megtette volna más indokkal. Moninak igaza volt, Hannah csak egy kifogást keresett, hogy ellökjön és újra a komfort zónájába bújjon, messze mindenkitől. Ha nem Jennifer sztorija, akkor más lett volna az ok. Valahogy megtörtént volna.

 És ezt fájt a legjobban, hogy megtette. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg felhozta azt a sztorit, csak hogy el tudjon lökni újra. Nem tudom elhinni, hogy elhitte, hogy ilyesmit tennék.

Amikor a kocsimban volta, elvesztem. A kormányt ütöttem, amíg megvágtam a kezem és vérezni kezdtem. Kiabáltam, mérgesen csalódottan és összetörten. Erőtlen könnyek hagyták el a szemem, ahogy az őrületbe kergetett a frusztrációm.

Elvesztettem, elvesztettem és nem kaphatom vissza. Hannah, az egyetlen nő, akit igazán szerettem és ő is engem! Elvesztettem, mert távol akart engem. Mert ellökött! Elvesztettem egy hazugság miatt!

Öröké valóságnak tűnő idő után elfáradtam, hogy a kormányt ütöttem és kiabáltam, túl kell lépnem. Nehezen lélegeztem, letöröltem a könnyeimet és tudtam, hogy összevérezem az arcom, mert a kis vágás még mindig vérzett. Eltakartam az arcom a kezemmel, próbálta lenyugodni és kitalálni mit tegyek, de nem tudtam mást látni, csak, ahogy Hannah nézett rám, elhitte, hogy megcsaltam. Sosem tenném! Soha! Szerelmes vagyok belé, az isten szerelmére!

Nem tudom hova menjek. Ha a lakásomba megyek, Louis azt fogja mondani "Megmondtam' és most nem tudnám végig hallgatni. És nem érzem, hogy a srácok bármelyikéhez mehetnék. Egyikük sem értené meg milyen elárulva érezni magam, összetörten, mert elvesztetted a személyt, akit szeretsz a hibái ellenére.

De aztán eszembe jutott, hogy Moni tudta, hogy ez fog történni, figyelmeztetted. És Mia...ilyesmin ment keresztül. Máshogy, de őt is elárulták. Emlékszem. Szóval azon kaptam magam, hogy a házuk felé vezetek, és az ajtajukon kopogok. Amikor Moni kinyitotta az ajtót a mosolya eltűnt és minden kérdés nélkül ölelt meg szorosan és bevezette, ahogy hívta Milát. Amikor bezárta az ajtót, tudtam, hogy a  legjobb helyre mentem, sosem ítélnének el.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: