Amikor a dolgok jól mennek, és minden tökéletesnek látszik, van egy olyan érzésed, hogy nem maradhat sokáig így, ugye? Valami gondnak kell lenni, mert az élet nem tökéletes? Nos, ilyen érzésem van, és nem tudok nem tudomást venni róla, nem számít, mennyire próbálkozom.

Hannah és én jól meg vagyunk és jól halad. Látom, hogy jobban kijön a srácokkal, nem érzi magát kínosan és kellemetlenül, ha találkoznia kell emberekkel, még mindig szüksége van rám vagy Savannáhra. Valakire, akiben bízik, azt hiszem, tudom, hogy egy nap nem lesz szüksége bárkire, hogy új barátokat szerezzen és közel engedjen embereket. Nem lesz szüksége egy pajzsra.

Még ha a média....uh kedves? Nem vagyok benne biztos. Nagyon érdeklődnek a lány iránt, akivel randizom, de nem tudtak információt szerezni, mert Hannah elég zárkózott és igazi barátja csak Savannah. Pletykákat találnak ki, olyan dolgokat mondanak neki, hogy csak egy újabb a végtelen listámon, de figyelmen kívűl hagyja őket. Azt hiszem megtanulta nem felvenni más emberek szavait, ami most hasznos. Azt hiszem a paparazzik fel fogják adni és el fogják fogadni, hogy most komoly vagyok, hogy tényleg érdekel Hannah és nem csak egy másik lány.

Ráadásul, minden nap biztosítom róla, hogy bármit is mondanak az nem igaz, mert tizedannyit sem tudnak rólam, mint ő a találkozásunk óta. Minden adandó alkalommal emlékeztetem, hogy amit érzek iránta az különleges és még sosem éreztem ilyet előtte.

Imádok vele lenni, még ha csak egy percet is lehet egy nap. Imádok beszélgetni vele, elmondani minden dolgot, amit csináltunk, amikor elmondja az ő napját. Szeretem az jelentéktelen beszélgetéseinket, ahogy évődik velem és mennyire szeret szívatni, viccelődni velem. Imád nevetni én pedig hallgatni. Szeretem, amikor egy dalon dolgozunk együtt, szeretem a szenvedélyét a zene iránt, szeretem, ahogy törődik Hopeal és milyen édes a cicával. Amit Hannah iránt érzek, valami olyan, amit még sosem éreztem és talán félnem kéne, talán aggódnom kéne, hogy túlságosan beleszeretek, de nem teszem. Tudom, hogy ez helyes, ezt kell éreznem. Honnan tudom? Ötletem sincs, csak tudom.

De, amikor haza érek, amikor látom, hogy Louis filmet néz, nem romantikust, még ha már ezerszer is látta. Nem érzem igazságosnak, hogy az életem ilyen tökéletes jelenleg. Tudom, hogy nincs jól, attól hogy nekem ez minden megvan, amikor egyedül van és neheztel rám, amikor fáj neki, még ha nem is akar róla beszélni. Emiatt arra gondolok, hogy hogyan lehetséges, hogy minden olyan tökéletesnek tűnik és félek a pillanattól, amikor elmúlik a tökéletesség és a problémák jönnek elő. Semmi nem lehet örökre tökéletes, vagy igen?

Van egy álmom, amikor Hannah teljesen jól van, amikor az anyja halála többé nem gátolja semmiben, amikor nincs problémája az emberek közel engedésével és amikor rájön többé nem lesz rám szüksége. Mi lesz akkor? Mi lesz ha nem lesz rám szüksége? É-én nem tudom magam elképzelni nélküle többé. Tudom, hogy hülyeségnek tűnik és szégyellnem kéne magam az érzelmeim miatt, amik lányosan hangzanak, de ez az igazság. Szükségem van rá, valószínűleg jobban, mint neki rám. Nem úgy, mint neki, de szükségem van rá magam mellett, mert amikor velem van teljesen boldog vagyok. Boldoggá tesz, amikor mosolyog, amikor nevet, amikor megfogja a kezem, amikor rám néz, amikor énekel nekem.

Mi van... mi van, ha találkozik valaki jobbal? Mint Eleanor tette? Valakivel, nem tudom, Maxel, akivel gyakorol a húsvéti műsorra? Pár hónap múlva elkezdődik az európai turné és nem leszek annyit körülötte, mint most tudok, de ő igen és talán most hogy nincsenek falai, amik távol tartsák, megpróbálja majd ellopni tőlem.

Mila észrevette valamelyik nap, hogy szomorú vagyok és rávett - úgy értem kényszerített, az ártatlan kiscica arccal, hogy mondtam el neki mi folyik itt. Azt mondta nem kéne bizonytalannak lennem, bíznom kéne Hannáhban és az érzésiben irántam, de nem tehetek róla. Sosem leszek biztos vele kapcsolatban, attól félek, hogy visszatér az az énje, akivel először találkoztam és újra kizár, vagy csak kitalálja, hogy nincs rám többé szüksége. Csak félek, hogy újra ellök és azok után, amin keresztül mentem, hogy megszerezzem, nem tudnék megbirkózni a gondolattal, hogy elveszítem. Soha senkit nem akartam ennyire, mint Hannáht.

Remélem, hogy ez csak paranoia.

***

Ma először jön el velem egy koncertre Hannah. Egy kis jótékonysági koncert. Ezen az éven sok ilyenen részt veszünk, nem csak a Red Noseba. Ha segíthetünk megtesszük. Öt dalt játszunk el és minden kereset az a rászorultaké. Ráadásul, segít, hogy megmutassuk az új albumunkat, ami hamarosan kiadódik. Fontos a promo az európai turné előtt.

Tudom, hogy izgatott, hogy láthat mindent, a backstaget, ahol minden ember biztosítja, hogy minden tökéletesen működjön. Ráadásul ez az első alkalom, hogy Alex hivatalosan is velünk dolgozik.

Gondolhatjátok, milyen boldog Niall.

Alex befejezte a tanulást és új állást keres. Természetesen Niall biztosította, hogy velünk dolgozhat, miután egy teknikai zseni és lepipál mindenkit, akit ismertünk. Most azt csinálja, amit szeret - még ha az engedélyét meg sem kapta - Niallel lehet a turnén. Olyan érzésem volt, mint mikor találkoztunk.

Ed,Moni,Mila,Belle,Phebs,Grimmy és még Kay is velünk volt. Kay azért van itt, mert élvezi, hogy idegesíti Louist, és ő szeret úgy tenni, mintha itt se lenne. Igazán utálja, de látszólag ez nem zavarja Kayt. Kedvelem őt, vidám és szabadon él és ő az egyetlen, aki nem fél megmondani Louisnak, hogy amit csinál az értelmetlen, hogy elkéne felejtenie és tovább lépni.

Grimmy itt van, mert ő a rendezvény kitalálója. Ahogy még többet adakozunk, most a Rádió BBC1-nél vagyunk.

"Izgulsz?" Kérdezte mellettem Hannah, amikor az öltözőben voltunk és vártuk, hogy a színpadra hívjanak.

"Mindig izgulok." Válaszoltam egyik karomat dereka köré fonva és közelebb húztam.

A közelben Alex és Niall mindent megettek, amit kaptunk. Lou még dolgozott Louison és Liamen, Zayn és Mila és Moni és Ed a tumblrt nézegették és nevettek. Néha a lányok sírtak, ahogy az érzéseik felülkerekedtek rajtuk. Mindig vicces nézni. Phebs és Belle Kayel voltak, mindent elmondtak neki, amit tudnia kellett. Kay különleges volt, mindenkivel jól kijött.

"Ügyes leszel.!" Biztosított a barátnőm egy kis szájra puszit adva, Imádtam, hogy eléggé kényelmesen érezte magát a srácok között, hogy ezt tegye. "És Savannah megígérte, hogy később jön, szóval vicces lesz!"

"Remek. Azt hittem nem tudja megcsinálni." Válaszoltam, mert természetesen meghívtam Hannah legjobb barátnőjét, hogy jöjjön velünk ma, de be kell fejeznie a videóját a youtube csatornájára.

"Igen....egy kis figyelmeztetés: mind a videójában végzitek.' Furán néztem rá, amíg meg nem értettem. Szóval Savannah a videóján dolgozik, de itt fogja csinálni. Nos, jó tudni.

"Talán jól kijön majd Kayel. Grimmy mondta, hogy művészeti ágon tanul és jó munka iránt nézelődik. " Hannah a szőke lányra nézett, aki  nem takarva Louisra nézett és nevetett. Nem szégyellte magát. És Louis észrevette és láttam az utálatot a szemében. Tényleg ki nem állhatta a szőke lányt.

"Találkozunk. Egyébként eljössz az előadásra a hétvégén? Tudod a húsvéti előadásunkra Maxel."

Másik kezemet és köré tekertem és közelebb húztam, hogy biztosan egymással szembe legyünk és csak a gyönyörű szemeit lássam. Amikor a szemébe nézek látom, hogy mennyit változott azóta, hogy találkoztunk. Annyira összetört volt, a szemei tisztán szomorúságot és magányt tükröztek, de most boldogságtól és izgatottságtól csillogtak.  Nem volt többé olyan, mintha egy része meghalt volna, mintha a szíve darabjai a földön lettek volna széthullva, most élettel telinek tűnik

Büszke vagyok rá.

"Természetesen megyek. Remélem, okozok majd gondot" Válaszoltam és aggódva néztem rá.

A suliban lesz az előadás, ahol sok a lány, erősen lehetséges, hogy találok majd ott directionereket, ha elmegyek megnézni Hannáht. Nem akarom, hogy elfelejtsék a valódi okát ott létüknek, mert én felbukkanok.

"Talán álruhába megyek." Vicceltem és ő nevetett.

"Nem szükséges, jól leszel. Ha aggódsz, menj Paullal." Ajánlotta fel és most én nevettem.

"Nem az aggaszt, csak nem akarom ellopni a reflektorfényt tőled, tudod?" Még mindig összezavarodva nézett rám.  "Nem  akarsz színpadon lenni, a teremben akarsz lenni, szóval ez különleges, hogy megmutathatod, a közönségnek mit tudsz. Nem akarom, hogy a közönség lemaradjon róla, mert ott vagyok."

Pár másodpercig csendben maradt, feldolgozta, amit mondtam, és ahogy felfogta mosolya szélesebb lett és ragyogóbb.

"Néha túl édes vagy és elfelejtem, hogy csak egy dolgom van a világon." Felhúztam az egyik szemöldököm kérdően. "Nem engedhetem, hogy az egód nagyobb legyen, de annyira aranyos vagy."

"Nem tehetsz semmit az igazság ellen, bébi." Vicceltem és ő kuncogott, mielőtt lábujjhegyre állt, hogy gyengéden szájon pusziljon.

"Arrogáns rohadék." Motyogta és nem tudtam mást tenni csak mosolyogtam, ahogy szorosabban öleltem.

"Az én igazi Hannáhm." Hajoltam felé és gyorsan megcsókoltam.

Amíg hallottam, hogy valaki köhög.

"Elég a személyes pillanatokból. Mennünk kell." Hallottam Louist.

Általában annyira dramatikus volt a személyes pillanatokkal. Még mindig emlékszem, ahogy piszkálta vele Alexet és Niallt a csókért, azt kiabálva nekik, hogy menjenek szobára. De most olyan komolyan mondta, hogy úgy éreztem hibáztam és bocsánatot kéne kérnem. 

Hátraléptem és Hannah megfogta a kezem bátorítóan mosolyogva rám. "Remek leszel. A backstageben várlak."

Tudva, hogy ezúttal várni fog rám a koncert után, hogy nézni fog úgy éreztem ez az, amit mindig is akartam, nem lehetne tökéletesebb, mert velem van. Többé nem vagyok féltékeny Niallre és Zaynre, mert  ugyanolyan kapcsolatom van. Nincs okom a féltékenységre, mert boldog vagyok Hannáhval és csak imádkozhatok, hogy semmi ne rombolja szét a kapcsolatunkat. Remélem, senki sem fogja elszakítani tőlem. Még én se.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: