A kezdeti vonakodásom ellenére jól szórakoztam. Főleg, mert mindenki megnevettetett és kínos dolgokat meséltek Harryről. Harry már feladta,  tudta, hogy a barátait nem tudta megállítani abban, hogy rossz színben tüntessék fel, de még ha nem is ismertem el hangosan, tetszett, hogy kínos dolgokat tudtam meg Harryről. Azok a dolgok, mint átlagossá tették számomra és segítettek elfelejteni, hogy ő egy nemzetközi szupersztár, aki a világot járja és mindig elfoglalt.

Imádtam, ahogy Alex és Moni arról mesélt, amikor a A fekete ruhás nőt nézték és Harry elhatározta, hogy felmászik Zayn hátára, mint az hegy lett volna. Nagyon nevettem, szóval le kellett ülnöm, hogy elképzeljem a szituációt, de aztán Harryre néztem és arca lángolt. És a látványra a szívem elolvadt.

Harry összes barátja kedves volt velem, és a srácok elképesztő emberek. Még Louis is, habár került engem végig és mintha azt várta volna, hogy mikor rántom elő a kardom és fejezem le  az embereket. Sajnáltam, ahogy mindenkire nézett. Nem csak a lányokra a házban, de még a barátaira is. Vágyat éreztem, hogy meg tudja mi folyik a fejében. És azon tűnődtem Harry, hogy viselheti. Ha én látom rajta, ő is biztosan látja a legjobb barátján. Biztosan nagyon aggódik.

Mila remek író és adott egy másolatot a könyvéről, ami elképesztően nézett ki és, amit még ha el fogok kezdeni olvasni. Nagyon különleges a kapcsolata Harryvel, nagyon közel állnak egymáshoz és úgy néz rá,  mintha a kis öccse lenne, Moni is úgy néz rá, de a két lány különbözőképpen bánik vele. Míg Mila egyenrangúnak kezelte, legjobb barátnak, Moni idősebb nővérként kezelte, aki szerette bokszzsáknak használni, de biztos vagyok benne, hogy megölné azt, aki bántani merné a kis öccsét.

Nagyon kedvesek voltak velem, próbálták elérni, hogy kényelmesen érezzem magam, és amikor kínosan kezdtem magam érezni a sok ember között, Harry megfogta a kezem és újra megnyugodtam. Néha Kayre néztem, nyitott és szabad szellemű volt könnyen elbeszélgetett bárkivel, azonnal jól kijött a lányokkal. Könnyen beilleszkedett a csapatba és ragyogott az egész lénye, olyan fény ami miatt közelebb akarsz hozzá kerülni. 

"Jól szórakozol?" Kérdezte valaki, amikor Harryt elhívta Grimmy, aki az első számú felelős volt a zenéért.

Megfordultam és megláttam a szőke hajú lányt, aki ajtót nyitott, Phoebet. Édesen mosolygott rám, ahogy bögrét tartott a kezében teával benne. Majdnem mindenki ivott, csak ő nem." Igen. "Válaszolta. "Mindenki kedves."

"És energikus, ne felejtsd el. Megértem, hogy kicsit sok, mind hangosak és nyíltak." Mondta és a többiekre nézett. Igen, hangosak voltak, de vicces volt nézni őket. "Imádom őket. Mindig hárman voltunk Alexel és Bellel, de mióta találkoztunk a fiúkkal, sok új embert ismertünk meg és ez remek. Tudod, olyan ez, mint egy nagycsalád."

Néztem, ahogy a többi emberre néz a házban. Különlegesen nézett rájuk, büszkeség és hála futott át szemein.

"Remélem nem bánod, hogy ezt mondom neked." Nézett rám komolyan. "Valamilyen módon mind elveszettünk valakit. De talán, amikor elvesztesz valakit egy új embert is nyersz. Fontos, hogy ne zárjuk ki azokat, akik velünk akarnak lenni. Nem tudnak helyettesíteni valakit, aki elment, de könnyebbé teszik a fájdalom elviselését."

Nem tudtam mit mondani, szótlanná váltam és tudnia kellett, mert mosolya szélesedett és minden előjel nélkül megölelt. Egy pillanatig nem válaszoltam, de aztán a szavait feldolgoztam és visszaöleltem. Másokat is be kell engednem, ahogy Harryt. Néhányuk talán elmegy, de Phebsnek igaza van, jönnek mások és segítenek a gyógyulásban, mint Harry tette. Csak tovább kell dolgoznom.

"Köszönöm" Mondtam Phebsnek, amikor elhúzódtunk és újra rám mosolygott.

"Ha beszélnél valakivel, bármelyikünkhöz fordulhatsz. Alex- mutatott a fekete hajú lányra. - elvesztette a szüleit pár éve egy autó balesetben."

Másképp néztem Alexre, arra gondolva, hogy tudnia kell... tuja hogy milyen a fájdalom, ami belülről felemésztett végig.

"És a srácok családja is messze van. Ritkán látják őket." Folytatta Phebs és nem tudtam, hogy a szavai még jobban bántanak-e vagy sem. "Moni és Mila kapcsolata nem a legjobb a családjukkal, inkább távol vannak." Őket néztem, próbáltam megérteni a különböző helyzeteket. "Azt akarom, hogy megértsd, még ha másoknak is nézünk ki, megértünk téged. És mások is, ha engeded nekik."

Hangja gyengéd volt, mint a suttogás a füledben, kedves és törődő és én nem néztem rá. Mintha a szél beszélt volna velem, elérte, hogy másképp lássam a dolgokat.

"Köszönöm." Suttogtam, még mindig a többieken tartva a szemem.

"Örülök, hogy csatlakoztál ma hozzánk, Hannah. Most menjünk és érezzük jól magunkat."

Rá néztem és őszintén rá mosolyogtam. Hálás voltam a szavaiért, erős szavaiért, valaki aki látta, hogy mi folyik bennem, mert igen, azon gondolkoztam mennyire élettel telik-e a többiek, boldogok, mintha minden tökéletes lenne, miközben én néha összetörök. Figyelmen kívül hagytam a tényt, hogy nem azok vagyunk csak, akiknek éppen látszunk. Talán boldognak tűnünk, de nem jelenti azt, hogy mindig könnyű minden. Talán ők is néha összetörnek és segíthetnek nekem, ha engedem.

Mosolyom elvesztése nélkül közeledtem Harry és Grimmy felé, Kay és Louis hevesen beszélgettek.

"Úgy értem, nem vagytok rosszak, a zenétek fülbemászó és minden, de komolyan, mindenhol ott kell lennetek?" Kérdezte Kay, amikor Harry mellé értem. Észrevette a jelenlétem és rám mosolygott. Láttam szórakozott arckifejezését és azon tűnődtem miről beszélhettek.

"Nem a mi hibánk!" Védekezett hangosabban Louis és Kay a szemét forgatta. Mérgesnek tűnt.

"Tudom, de kezd idegesítő lenni, tudod. Grimmy titeket játszik, kétszer egy héten! Ez nem egészséges és nem számít hol vagytok, a One Direction mindig feltűnik."

"Nem a mi hibánk!" Kay mosolygott szórakozottan Louis reakcióján és éreztem, hogy Harry visszatartja a kuncogást.

"Attól még idegesítőek vagytok." Ismertem a nézést Kay szemében, csak ugratta Louist. Igen, valószínűleg azt gondolta, hogy a One Direction idegesítő mindenhol, de nem ez volt a lényege a beszélgetésnek.

"Idegesítő vagy!" Kiabált Louis.

"És kreativitás hiányotok van. Mint mondtam, drágám, valami újjal és mással előrukkolnotok, tudod. Attól, hogy megismételte a szavaimat az nem visz  semerre." Szavai és arckifejezése, plusz Louis reakciója miatt Grimmy, Harry és én nem tudtuk visszatartani és nevetésben törtünk ki, ami még jobban kiakasztotta a Louist.

"Egy kurva vagy." Sziszegte a fogai között és a szemeim meglepettem kitágultak.

Komolyan vette.

"Bébi, eredetiségre van szükséged, ha inzultálni akarsz engem. Mind tudjuk, hogy kurva vagyok, komolyan valami újra van szükséged, ha le akarsz nyűgözni." Ismét kuncogtam, nem törődőmnek tűnt, mintha Louis inzultálása nem lenne nagydolog.

 "Nem akarlak lenyűgözni, nem érdekelsz se te se más. minden nő a seggemen jön ki, szóval menj és baszd meg magad." Csattant Louis és szemei utálattól égtek, de Kayre nem hatott.

"Csináld,bébi," Válaszolt és kacsintott és biztos vagyok benne, hogy Louis majd felrobbant. Helyette elfordult és elment.

Grimmy nevetésben tört ki és Kay egy amolyan mi-a-fasz-van-veled arccal nézett rá, de nem hagyta abba. Tomlinson csak szeszélyes. Gratulálok, Kay!" Mondta végül.

"Problémái vannak, tudod." Mondta Kay fejével arra bökve, ahol Louis állt pár perce. "De kedvelem."

"Mi?!" Nem csak én kérdeztem, Harry és Grimmy is.

Kay nevetett, jól szórakozott reakciónkon. "Igen, vicces kiakasztani. Láttátok, hogy reagált? Alig várom a következő találkozásunkat."

"Problémáid vannak, barátom." Mondta Grimmy és ő csak nevetett.

"És ezért szeretsz." Válaszolt gyorsan szájon puszilva. Grimmy nem tűnt meglepettnek. Azt hiszem ez normális. Talán egy pár.

"Szóval együtt vagytok, igaz?" Kérdeztem, de aztán eszembe jutott, hogy barátként mutatta be és összezavarodtam.

Mindketten nevettek, mintha a legjobb viccet mondtam. "Mi? Együtt?" És ismét nevettek. "Sosem fog megtörténni." Magyarázta Kay Grimmyt ölelve. "Csak egy egyik legjobb barátom nem tudnék rá más szemmel nézni."

"Én sem." Mondra Grimmy. Pár másodpercig őket néztem, próbáltam megérteni. Sosem viselkedtem így baráttal, de azt hiszem mindennap tanulhat az ember valamit.

"Most, Harry miért ilyen?" Kérdezte Kay a mellettem levő fiút, érdeklődve és azon gondolkoztam, hogy Louisra néz úgy, ahogy Grimmyre nem tudna.

"Rossz szakítás. Most az összes-nő-ugyanolyan állapotban van." Magyarázta Harry és habár próbált úgy tenni, mintha nem lenne nagy dolog, éreztem a hangjában az aggódást.

"Ez természetes." Mondta és Grimmy nevetni kezdett. "És azt mondod ő az idősebb?" Kérdezte, de oda nézett, ahol Louis és Liam állt, a másik szinglivel a bandából. Kezeit keresztbe fonta mellkasán és még több érdeklődéssel nézett. "Határozottan érdekes. Szóval mond el, kedves Harold, mit utál még?"

Harry zavartan nézett rá egy másodpercig, de aztán nevetett és elkezdett olyan dolgokat mesélni, amik idegesítik Louist. Néhány dolog szórakoztató volt és egy kicsit zavaró is, mint a répa. Miért utálja a répákat? Annyi dolog van, amit nem tudok  a barátairól, de  parti végére azon kaptam magam, hogy többet akartam róluk tudni, még ha lassan is. Máris kedveltem őket, annyira másak és érdekesek és alig várom, hogy bemutassam nekik Savannáht. Fogadok, hogy azonnal imádni fogja őket.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: