Amikor megszakítottam a  csókot, nehezen vettem levegőt és éreztem, ahogy a szívem a mellkasomban dobogott, de nem érdekelt, nem érdekelt a testem reakciója, még mindig szorosan tartottam a karjaim közt Hannáht, a szemeibe néztem és mosolygott. Nem csak a dalszöveg miatt, nem, csak azért mert nekem énekelte, azért amit jelentett. Olyan sokáig ellökött, de már többé nem teszi. Ellenkezőleg, igényt tart rám, maga mellett akar és ez minden, amit akartam. Hogy azt akarja vele legyek.

"És én csak virágot adtam neked. Most már rosszul érzem magam." Szóltam hozzá mosollyal ajkaimon és szavaim hatására kuncogott. "De őszintén, elképesztő volt. Nagyon szépen köszönöm, Hannah. Olyan sokat jelent ez nekem."

"Többé nem löklek el. Sajnálom, amin keresztül mentél miattam, de ennek vége." Mondta, és ahogy rám nézett, őszintén és édes mosollyal.... felvillanyozott és felmelegített belülről. 

"Tökéletes." Mondtam gyengéden, a kezeim hátát simogatták és homlokunk összeért. "Egyébként, szeretem az új éned. Az elejétől kezdve kedvellek, de most.....teljesen elvesztem. Teljesen megszereztél Hannah." Vallottam be, mert mióta először megcsókolt, amióta a falai leomlottak egy új Hannah született meg. Aranyosabb velem, nem kerüli a társaságom, vigyáz rám, felhív, megfogja a kezem, lop pár csókot. Igazán kimutatja mennyire is akar velem lenni és boldognak tűnik, boldogabbnak, mint előtte láttam. Mosolya mindig eléri szemeit és minden alkalommal szebbé válik.

"Ha megváltoztam, az miattad van. Segítettél, hogy újra a régi önmagam legyek." Válaszolt röviden szájon puszilva. "Azt kívánom bárcsak anya láthatna most. Bárcsak elmondhatnám neki, hogy sokkal jobban vagyok. " Fejét mellkasomnak döntötte és gyengéden ölelt. "Tudod, hiányzik minden nap. Minden nap végén beszélgettünk, mindig elmondtam neki minden apróságot.. és amióta meghalt, hiányzik az életem egy része. Nem mondhatom el neki, hogy veled hogy alakulnak a dolgok. Nem mesélhetek neki rólad, és biztos vagyok benne, hogy kedvelne. Jobban vagyok, tovább léptem, de még mindig hiányzik."

Szorosabban tartottam, hátát le-fel simogattam, ahogy orromat hajába temettem, próbáltam kitalálni mit válaszolhatnék. "De még mindig elmondhatod neki. Talán nem tud válaszolni, de biztos vagyok benne, hogy hall téged. Elmehetsz a sírjához és beszélhetsz vele. Sok ember teszi ezt." Ajánlottam fel egy alternatívát, habár már biztosan megtette ezt.

"Nem tehetem." Mondta és hátrébb hajoltam csak, hogy a szemeibe tudjak nézni, de kerülte a tekintetem. "É-én nem voltam a  sírjánál a temetés óta. Én csak, nem hiszem, hogy meg tudnám tenni. Összetörnék és... nem tudom megtenni."

Meglepetten néztem rá a vallomása miatt, próbáltam megérteni őt. Nehéz lehet egy olyan helyre menni, ahol tudod, hogy az egyik hozzád tartozó nyugszik ott. Állandó emlékeztető, hogy nincsenek veled többé és azt hiszem ezért olyan nehéz Hannáhnak, de őszintén hiszem, hogy jót tenne neki, ha szembe nézne vele. Még ha össze is törik. Meg kell tennie.

"Elmehetek veled, ha akarod. Amikor készen állsz, természetesen. Ha összetörsz, ott leszek melletted." 

Nem mondott semmit pár percig, de éreztem, hogy karjai megfeszülnek körülöttem és tudtam, hogy visszatartja a lélegzetét. Örökkévalóságnak tűnt mire megszólalt, és csak suttogott. "Köszönöm, Harry." Ennyit mondott, de én éreztem a jelentőségét és nem tudtam nem mosolyogni. Ez bizonyíthatja, hogy mennyire erősen próbálkozik túllépni.

"Itt vagyok neked." Emlékeztettem őt és bólintott a mellkasomba, még mindig szorosan tartva, ahogy a karjaim szorosan körülötte voltak. És sokáig úgy maradtunk.

***

"Ne idegeskedj." Mondtam Hannáhnak, amikor Alex háza előtt leparkoltam a Range Roveremmel. Hannah nem maradt egy helyben, nyugtalan volt és lábát rángatta idegesen.

Mila könyvének a bulija elérkezett és ez azt jelenti, hogy Hannah találkozik az közeli barátaimmal. Tudom, hogy ideges, tudom, hogy nehéz neki és biztos vagyok benne, hogy küzdött az ellen, hogy elfusson. Most már tényleg megnyílt nekem, nem félt kimutatni az érzéseit felém, és nem rejtette el a személyiségét mellettem, de tudom, hogy olyan emberekkel még mindig nehéz dolga van, akiket nem ismer. Nehéz megtörni a régi szokásokat és bizalmatlannak lenni az  emberekkel régi szokása.

 Megfogtam a  kezét és megszorítottam gyengéden, próbáltam kis önbizalmat és nyugalmat átadni neki. Biztos vagyok benne, hogy a srácok szeretni fogják, még Lois is kedves lesz vele. Még mindig az utálom-az-összes-nőt-mert-mindegyik-ugyanolyan állapotában van. Még mindig aggódom érte és próbáltuk felvidítani a srácokkal, hogy tovább lépjen, de semmi sem használt. Megígérte, hogy kedves lesz. Amennyire valaki kedves lehet egy mérgező nővel.

Komolyan valamit tennünk kell. Még Alexel sem akar beszélni, a feleségéhez. Elkerül minden nőt és már túl rég óta nem lépett túl. Megkértem, hogy legyen kedves Hannáhval, mert igazán sokat jelent nekem és ezért azt hiszem, be fogja tartani az ígéretét.

"Jól vagyok...jól vagyok." Ismételgette és már annyiszor elmondta. Mosolyogtam, ahogy közelebb hajoltam és megcsókoltam gyengéden.

"Jól leszel." Biztosítottam és rám mosolygott. "Mehetünk?" Kérdeztem és nagy levegőt vett, mielőtt bólintott.

Amint kinyitotta az ajtót siettem, hogy az ő oldalán találkozzunk és azonnal megfogtam a kezét. Hideg volt, de havazott, habár volt egy kis hó az előző napokból is. Tudom, hogy nagyon ideges, abból ahogy a kezem fogta és nem aranyosnak találtam, de biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz. Moni és Ed már imádják őt, szóval a többiek is bár nem ismerik még.

Kopogtattunk az ajtón és hamarosan egy szőke hajú lány tűnt fel nagy mosollyal az arcán, ahogy meglátott minket, zöld szemei izgatottságtól csillogtak. "Phebs, ő Hannah. Hannah ő Phebs." Mutattam be kedvesen mosolyogva, míg Phebs nem tudta abbahagyni a vigyorgást.

"Harry sokat mesélt rólad, örülök, hogy találkoztunk. De gyertek be, mielőtt halálra fagytok!" Kiáltott fel a szőke lány, kuncogott, ahogy bementünk.

A zene már szólt, nem túl hangosan, hogy mindenki tudjon beszélgetni. Már majdnem mindenki ott volt, láttam és hallottam őket. A nappaliban láttam Louist és Liamet izgatottam beszélgetni valamiről. Tőlük arrébb, Alex és Niall vitatott meg  valamit Bellel és Dannel azt hiszem. Dan sokat mutogatott miközben beszélt. Találkoztunk Monival és Eddel, a barna hajú lány hatalmas mosollyal arcán várt minket. Úgy nézett ki, mint egy rajongó és Ed tudta, és ez volt benne vicces.

"Hannah! Örülök, hogy megcsináltad. Találkoznod kell a többiekkel is." Mondta Moni megfogva Hannah másik kezét. "Mila és Zayn még nem értek ide, elrabolta, de hamarosan itt lesznek, vagy levágom a fejét." Kuncogtam, ahogy hallgattam és még Hannah is nevetett a rögtönzött beszéden. "Gyere, gyere, találkozz a  gengszterekkel!" Kiáltott fel szórakozottan és Hannah rám nézett,  valószínűleg  a megnevezés miatt.

A szó szoros értelmében elragadta tőlem Hannáht, Eddel és Phebsel hagyva engem, akik nem tudtak nem mosolyogni. "Nagyon aranyos és imádni valóak vagytok."Mondta a szőke és Ed egyetértően bólintott. "Remélem, jól érzi magát."

"Én is remélem." Válaszoltam mély levegőt véve. Ed a szemembe nézett és megveregette a vállamat vigasztalóan.

"Minden rendben lesz, haver. Ne aggódj."

Remélte, hogy igaza lesz, nem akartam, hogy Hannah kényelmetlenül érezze magát és ne akarjon több időt tölteni a barátaimmal. Erős csapat vagyunk, ha van szabad időnk igyekszünk együtt tölteni és ha ő nem tartozik a csapatba.... nos, nehézzé teszi nekem a dolgokat.

Oda sétáltam ahová Moni rángatta Hannáht, Niall, Alex, Dan és Belle is ott volt. A legfurcsább pillanatban érkeztem és egy percre megbántam, hogy odamentem. "Szóval mond meg, Hannah. Ugyanazt a technikát használta nálad is? Tudod, az ivásról tizennyolc év alatt? " Kérdezte Alex és meglepődtem nagyon.

Hannah azonnal nevetett, rám nézett egy másodpercre, mielőtt újra Alexra figyelt. "Nem." Válaszolt a barátnőm még mindig kuncogva. "De használta a cupcake arcot."

"Nos, velem is kipróbálta. Megmutatta milyen meggyőző tud lenni." Folytatta Alex és Hannah ismét nevetett.

"Igen,de nem működött. Niall választottad." Szakítottam félbe és még mindig szórakoztatta Hannáht.

"Mit mondhatnék? Mindig komoly voltál nekem, Harry. Nem tehetek róla." Viccelődött tovább a fekete hajú lány és Hannah tovább kuncogott.  "Ravaszságra van szükségem az életembe, ezért választottam Niallt."

Aztán rájöttem, hogy mit csinál a barátom, ugyanazt, mint Moni, amikor először találkozott Hannáhval. Megnevettette a vörös lányt, tudva, hogy ezzel elérhet hozzá. Alexre mosolyogtam, ahogy rám nézett, tudom, hogy rájött hálás vagyok, azért amit tesz.

Mint ez, Alex tovább nevettette Hannáht és Niall is csatlakozott hozzá. Még Dan és Belle is megnevettette a barátnőmet és tudtam, hogy jobban érzi magát, még ha nem is találkozott mindenkivel. De haladunk. Átkaroltam a vállát, boldog voltam, hogy ott volt és reméltem jól fogunk szórakozni.

Csengettek megint és azt hiszem mind Zaynre é Milára számítottunk, de boldogan lepődtem mikor megláttam a barátomat, Grimmyt. "Bocsi, elvesztem!" Kiáltott fel, ahogy felénk közeledett a szemei megtaláltak engem.

Aztán észrevettem, hogy hozott magával valakit, akit nem ismertem. Új barátnő? Szőke volt és vállig érő haja volt, ami rendezetlenül hullott arca köré. Szemei barnák voltak és szórakozottságtól csillogott és egy kis csintalan, azt hiszem. Mosolya nagy volt és boldog aura lengte körül. Zöld ruhában volt fekete harisnyával és lovas csizmában, bőrkabátot viselt és sál volt a nyakában.

"Harry! Hogy vagy, haver?" Kérdezte a kezemet megrázva. "És ő az az imádni való Hannah, akiről mindig beszéltél?"

Futólag Hannáhra néztem és láttam, hogy elpirult. 

"Igen. Hannah, ő a barátom Grimmy. Grimmy ő itt Hannah a barátnőm." Mutattam be őket, a szavak büszkén hagyták el ajkaimat. 

Hivatalosan nem kérdeztem meg, hogy a barátnőm-e, csak megtörtént. Mindketten tudtunk, hogy kapcsolatban vagyunk.

"Örvendek, Hannah. Tetőtől-talpig boldoggá tetted  a barátom. Sosem láttam még így. Szép munka." Dicsérte meg rá kacsintva és kuncogva még jobban elpirult. "És ő itt." Tette hozzá és megfogta a szőke lány karját, aki egész végig mosolygott. "A barátom Kay. Tegnap érkezett Párizsból."

"Örvendek." Mondtuk egyszerre Hannáhval.

"Én is örvednek." Válaszolt Kay, egyenes és fehér fogai előrebukkantak boldog mosolyától, ami még csintalanabbá tette. Nem tudom miért, de valami oknál fogva máris kedveltem Kayt.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: