Minden furcsaság ellenére olyan könnyű Harryvel lenni. Miután annyi ideig visszafogtam magam, most szabad vagyok és kifejezem, amit belül érzek. Amikor vele vagyok, nem érzem úgy, hogy uralkodnom kéne magamon és a reakcióimon, nem számít, mit teszek minden jó. Ha megölelem boldog és visszaölel. Ha lopok egy csókot ő is azt teszi. Ha megbököm, később megtámad- jó dolog, hogy nem vagyok csikis. Ha kezemet vállára teszem karjait körém fonja és közel tart. Ha rá mosolygok minden ok nélkül, ő visszamosolyog.

Pár napja hagytam a falaimat teljesen leomlani és együtt vagyunk. Nem találkoztam vele, mert sok időt töltött a stúdióba, az új albumot fejezték be, szóval ezt az időt a tanulásra és a gyakorlásra használtam a Maxel közöl előadásunkra, így amikor szabad ideje van, akkor  én is szabad vagyok. Apa és Savannah nagyon boldogok miattam, és örülnek a kapcsolatomnak Harryvel, de a legboldogabb Sheila. Amikor elmondtam neki, sírt. Nem túlzok, megölelt és sírni kezdett.

"Tudtam, hogy jó srác. Amikor megláttam tudtam, hogy segíthet neked. Annyira boldog vagyok miattad, Hannah!" Mondta, amikor elmondtam neki a híreket. Anya halála óta először láttam sírni, visszaöleltem.

Közeledik a Valentin nap és Savannah megkérdezte tőlem, hogy adok-e valamit Harrynek, de azt hiszem még túl korán van, nem vagyok benne biztos. Nincs gyakorlatom abban, hogy ajándékot veszek a barátomnak. De, amikor egyik nap Hopeal játszottam, hangosan gondolkoztam és rájöttem mit adhatnék neki Valentin napra. Sajnos, előtte egy nappal felhívott, hogy aznap extrán elfoglalt lesz, szóval azt mondtam neki, hogy én is az leszek és hogy nincs időm, így nem érezte magát rosszul miatta.

Azt mondtam magamnak ez rendben van, semmi különleges nincs a Valentin napban, csak olyan mint a többi nap. Annyi napot töltöttem egyedül, nem nagydolog. De ez igen, mert ezen az éven tényleg törődök valakivel és arra gondolva, hogy más párok különlegesen töltik a napot tanultam.

Ezért lepődtem meg, amikor hallottam a csengőt vacsora után, amikor zuhanyozni készültem és lefeküdni. Apa már jó éjszakát kívánt és elment aludni és nem számítottam Savannáhra sem. A kíváncsiság végig futott ereimben, ahogy lementem a földszinten és kinyitva az ajtót Harry találtam ott mosolyogva. Meglepődtem, mert határozottan nem számítottam rá.

"Harry?" Kérdeztem gyorsan. "Mit csinálsz itt?"

"Azért jöttem, hogy még ha a napnak már majdnem vége is..... lennél az én kedvesem, Hannah?" Kérdezte imádni való mosollyal, gödröcskéi előbukkantak és tincsei mindenfelé mozogtak a szél miatt. Az orra piros volt és az arca is és tudtam, hogy meg fog fagyni. Aztán elővett a háta mögül egy csokor rózsát.

Ajkaim tökéletes O betűt formáltak meglepettségemben, valójában már az hihetetlen volt, hogy ajtómban állt, de ez? Nem találom a szavakat.

Amikor magamhoz tértem, rá mosolyogtam és elvettem a rózsákat. "Gyere be mielőtt halálra fagysz, Harry Boy-band." Kinyújtottam a kezem, hogy megfogjam az övét. Ujjainkat összekulcsolta, ujjai hidegek voltak, de nem érdekelte, mert rám mosolygott, ahogy besétáltunk.

Amikor bekerültünk, becsuktam az ajtót és vigyázva a rózsákra közelebb léptem és gyengéden szájon csókoltam. Mosolya még szélesebb lett, ahogy visszahúzódtam. "Ezt vehetem egy igennek?" Kérdezte és én kuncogtam.

"Határozottan. Most gyere velem és keressük egy vázát a rózsáknak. Köszönöm, Harry. Imádni valóak." Tettem hozzá, ahogy megszagoltam őket. Azelőtt sosem kaptam rózsát és tökéletesek voltak. "Azt hittem elfoglalt vagy ma, nem számítottam rá, hogy találkozunk. Nem mintha panaszkodnék vagy ilyesmi." Mondtam, ahogy a konyha felé mentem, még mindig kezét fogtam, ami kezdett felmelegedni.

"Látnom kellett téged, még ha csak pár percre is. Amint végeztünk a stúdióba idejöttem. El akartam lógni a mai napot, de Zayn megelőzött . John azt mondta legalább négyünkre szüksége van. Csak egyikük kaphat szabad napot és Zayn megnyerte." Magyarázta monoton és én a vállam felett rá mosolyogtam. "Tényleg veled akartam tölteni a mai napot."

Megálltam és Harry is, várakozóan nézett rám. "Itt vagy, igaz? Ez számít csak. Ráadásul, szeretem a meglepetéseket, amik ilyen jók." Mondtam neki és így nem érezte magát rosszul. A munkája fontos és megértem. Nem cseszegethetem, hogy minden idejét velem töltse. "Ha már a stúdióról van szó, gondolod, hogy egy nap elvihetsz oda engem is? Szeretném látni." Kérdeztem témát váltva, ahogy folytattam az utam.

Végül a konyhába értünk és elengedtem a kezét, hogy keressek egy vázát. Találtam egyet és megtöltöttem vízzel, a rózsák az asztal közepén gyönyörűek voltak. Harry mögém sétált és hátulról megölelt.

"Természetesen. Most is elvihetlek, ha akarod. Még nincs olyan késő, és simán bejutunk. Ez valami különleges, amit csinálhatnánk. Mit mondasz?"

Megfordultam karjai között, amíg szemben voltunk egymással, Holnap szombat, szóval nem kell hamar haza érnem vagy ilyesmi. Apa már aludt és tényleg Harryvel akartam lenni. Ráadásul, tökéletes hely arra, hogy odaadjam neki, amit akartam. "Hadd menjek a kabátomért." Válaszoltam és a mosolya szélesebb lett. De mielőtt ténylegesen a kabátomért mehettem volna, mélyen és gyengéden megcsókolt. Visszacsókoltam minden hezitálás nélkül, kezeim máris nyaka köré tekeredtek lazán. 

Megtörtük a csókot és végül a kabátomért mentem rögtön, szóval máris a Range Roverében ültünk a stúdió felé tartva. Izgultam, sosem voltam még stúdióba és biztos vagyok benne, hogy elképesztő. Harry  futó pillantásokat vetett rám, végig mosolygott és mivel kocsija automataváltós volt, így kezemet fogta végig. Óvatosan vezetett, mert havazott, de még így is kevesebb, mint tizenöt perc alatt a stúdióhoz értünk. 

Mint ahogy jósolta, simán bejutottunk, habár a biztonsági őr zavartan nézett késői érkezésünk miatt. Már mindenki haza ment, de Harry azt mondta nekik, hogy elfelejtett valamit. Hamarosan az előtérbe sétáltunk és olyan volt mintha titkos küldetésen lettünk volna, vagy valami. Izgalmas volt nagyon.

Mielőtt eltévedtem volna, Harry a felvevő szobába vezetett. A stúdió nagy volt a maga módján és nem tudtam nem a lemezeket nézni a falakon. Annyi más előadó vett fel itt albumot, szürreálisnak tűnt ott lenni.

"Itt készítünk felvételt." Mondta, ahogy becsukta az ajtót. Nagy volt sok szőnyeggel, a falakon speciális dolgok voltak a jobb felvételhez, mikrofonok, fejhallgatók és sok sok hangszer az üveg mögött. A másik oldalon volt a panel a sok gombbal és azt kívántam bár tudtam volna őket használni. "Ki akarod próbálni?"

Alsó ajkamba harapva mosolyogtam, kezdtem ideges lenni. Bólintottam és érezte, hogy a gyomrom tele volt pillangókkal. Harry rám mosolygott, boldog volt, hogy kiengesztelt. Levette a kabátját és csak egy sima póló volt rajta. Amit neki készítettem nem olyan dolog, amit megvehetsz vagy készíthetsz, valami, amit megmutathatsz és reméltem, hogy tetszeni fog neki. Talán azt fogja hinni, hogy túl giccses, de ő Harry, nem mondaná ezt nekem.

Mély levegőt véve sétáltam be a szobába, az üveg mögé és kezembe vettem a gitárt. Harry annyi mindent tett értem folyamatosan, annyit segített, hogy újra éljek, hogy kényelmesen érezzem magamat  bőrömben újra. Ez a legkevesebb, amivel kifejezhetem, hogy mennyi jelent nekem.

A gombokra koncentrált és nem vette észre, amikor a mikrofon mögé álltam és feltettem a fejhallgatót, a gitárt a vállamra akasztva. Felmutatta a  hüvelykujját, hogy készen áll, elkezdhetem és én nagy levegőt vettem. Itt az idő, hogy megmutassam neki, amit érzek iránta és ez a legjobb módja, a zene.

Oh a gyomrom összezsugorodott

Félek, hogy mit fogok mondani, ha beszélni akarsz ma este

Ooooh oooh

Nézd a probléma nem te vagy, én vagyok, tudom

El kell mondjam időről időre észrevettem

És ellöktelek (mmm)

Annyira félek, oh nem

Ekkor kezdett el figyelni a szövegre, arckifejezése megváltozott, szemei kitágultak, de nem futamodtam meg, tovább énekeltem.

Most már nem tudok nélküled élni

Whoaa-oh-oh

Nem tudok egyedül élni

Uh-uh-uh

És most már nem tudok nélküled élni

Whoa-oh-oh

Nem akarok senki mást

Mosolya elképesztő volt abban a pillanatban, az ahogy a szemei csillogtak és ahogy a szívem gyorsabban kezdett dobogni, az összes pillangó megőrült a gyomromba.

Csak magamat hibáztathatom

De gondolod újra kezdhetnénk?

Mert nem tudok nélküled élni

A gyomrom összezsugorodott

Attól félek, mit fogok mondani,  ha ma látlak vele

Ooooh oooh

Nézd a probléma nem te vagy, tudom hogy én

Mindig ezt csináltam

Ellöktelek (ooh)

Annyira félek, oh ne.

Ahogy tovább énekeltem mosolya egyre szélesedett és a önbizalmam hatására tovább énekeltem. Fontos volt és rájött, hogy a szívem mélyéről szólnak a szavak, amik igazak voltak. Őszintén ezelőtt sosem láttam ilyennek az életem, nem tudnék élni, ha olyan lennék, mint voltam. Miatta érzek így, jobbá tett és szükségem van rá. Magam mellett akarom tudni.

Befejeztem az utolsó akkordot, a dallam lassan elhalt körülöttem. Tartottam a szemkontaktust Harryvel mosolyogva, csak vártam, hogy mit fog reagálni. Ahogy rám nézett a dal alatt, úgy tűnt tetszett neki, de még mindig ideges voltam.

Felállt és én levettem a fejhallgatót és a gitárt pont akkor, amikor elém ért, csak akkor állt meg, amikor centik választottak el minket. Éreztem a szívemet dobogni a mellkasomban, és ahogy rám nézett úgy tűnt a lelkem mélyéig lát.

"Ez..... ez a dal..." Motyogta és én enyhén kuncogtam.

"Boldog Valentin napot?" Ajánlottam és ő nevetett. "Csak azt akartam, hogy tudd mennyit jelentesz nekem,Harry. Tudom, hogy annyi ideig ellöktelek és ezért nehézzé tettem neked és megijedtem, tényleg megijedtem az érzéseimtől irántad. De többé már nem félek." Mondtam ki hangosan, habár tudtam, hogy egy részem, egy kis részem remegett az egésztől. Az a részem azt suttogta, hogy nem kéne beengedtem, veszélyes. Annyi féleképpen összetörheti a szívünket, de figyelmen kívül hagytam a  hangot.

Harry bizonyította, hogy itt van értem, tényleg velem akar lenni. Türelmes volt, amikor senki más nem lett volna az, sosem hagyott el nem számított mennyire löktem el. Bízok benne.

Nem mondott semmit, csak bezárta a köztünk lévő távolságot, a karjaiba zárt, ahogy ajkai szenvedélyes és követelőző csókot nyomtak enyémekre, amit viszonoztam, elvesztettem a fejem, ő volt a mindenem. Bíztam benne, tényleg bíztam. Nem számított a kis hang mit mondott a fejemben.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: