Nem tudtam mit tenni a dühömmel, amikor láttam, hogy úgy ölelte meg, ahogy én. És a legrosszabb az volt, amikor elfogadta, hogy elmegy vele egy randira. Belülről emésztett fel a féltékenység és a kezeimet ökölbe szorítottam, olyan erősen, hogy a körmeim a húsomba vájtak. Az előadás elképesztő volt, látni őt lélegzett elállító volt, de az után láttam, hogy az a srác megölelte.

A legrosszabb része az volt, hogy nem tudtam kontrollálni. Sosem éreztem még így, birtokolni akartam. Nem tudom, hogy csak azért, mert el akartam hitetni vele, hogy vannak érzései irántam, de nem lehettem biztos, addig nem, amíg el nem fogadja és utána sem, bárki lehet veszélyes és túlságosan akartam, hogy hagyjam, más elvegye tőlem.

Utáltam Maxet.

De még jobban utáltam, ahogy hatott rám, amilyenné tett. Nem akartam, hogy így történjen, nem akartam ennyire letámadni Hannáht, de egyszerűen elértem a határaimat. Olyan hosszú ideje, szükségem van rá, hogy elfogadja az érzéseit és ez az egyetlen módja azt hiszem.

Ezért csókoltam meg.

Annyiszor elképzeltem ezt, álmodtam róla a karjaimban, megcsókolva őt ugyanilyen szenvedéllyel és szükséggel.  De sosem így képzeltem el, több, mint amire számítottam valaha is. Még ha nem is csókolt vissza, én csókoltam őt. Végre.

Kitartó volt, próbált ellökni, de nem adtam fel, nem engedtem el. Tudom, hol fel fogja adni, tudom, hogy felfogja. Lassan, igazam lett és abbahagyta az ellökést, kezei a pulcsimat ragadták meg és azután elmélyítettem a csókot, oldalra billentettem a fejem csak, hogy jobban hozzáférjek, arra sarkalva, hogy adjon többet, nyissa ki a száját, de még mindig ellenállt. Csókoltam, puha ajkai az az enyémek ellen, édes.

Szorosabban öleltem, közelebb húztam magamhoz, kezeim a hátára simultak, csapdába ejtve ölelésemben. Úgy éreztem az egész testem lángol, a szívem őrülten dobogott, a tüdőm levegőért könyörgött, de  nem foglalkoztam vele, nem álltam meg, nem amikor abbahagyta a harcot és elkezdett visszacsókolni.

De utána váltott és olyan erőt használt, amit addig nem, ellökött, kiszabadult és hátralépett. Szemei tágra nyíltak, nehezen lélegzett és arcára volt írva a ledöbbenés. Kezét ajkához emeltem, miközben én még mindig éreztem övét enyéim ellen, az ízét még mindig éreztem.

Mielőtt bármit mondhattam volna, csökkentette a távolságot köztünk és a keze megtalálta az arcom hangos és fájdalmas pofonnal a jobb oldalon.

"Soha....többé.....ne....tedd.....ezt." Lihegte és én nem néztem rá. "Hallottál? Soha!" Kiabálta és ezúttal szemeibe nézett. Könnyesek voltak, mintha sírni akart volna és az összes féltékenység, ami előtte a testemben lángolt, az összes szenvedély és a csókja utáni vágy eltűnt, amikor így láttam, mintha összetört volna.

"Hannah, várj. Sajnálom, és nem akartam.."

"Soha!" Kiabált és megragadta hegedűjét és nem törődve azzal, hogy a hangszert a tartóba tegye elfutott mielőtt megállíthattam volna.

Totális seggfejnek éreztem magam. Tudtam, hogy erre nincs kész, a féltékenységem miatt tettem. Most megtörtem a bizalmát, amit olyan sokáig tartott megszereznem, csak mert nem tudtam uralkodni magamon. Nem lepne meg, ha soha többé nem akarna beszélni velem. Idióta vagyok.

De visszacsókolt. Egy pillanatra, megtette, pár másodpercre, de megtette. A testemhez simult és visszacsókolt, addig, amíg rá nem jött mit tesz. Ez azt jelenti, hogy vannak érzései irántam, nem annyira közömbös, mint azt el akarta hitetni velem. Bebizonyítottam és biztos vagyok benne, hogy ő is rájött. Szóval nem fog tudni nem gondolni a csókra, még ha azt is mondta, hogy ne tegyem meg soha többé.

"Ugh!" Morogtam a fejemet fogva. Nem tudtam, hogy adhatnám fel, vagy veszthetném el a reményem. Nem pontosan arra számítottam, amit tett, de miután megcsókoltam, ami után végre megízlelhettem ajkait nem adhatom fel.

Egy dologban vagyok biztos: Akarom őt, szükségem van rá. Nem adhatom fel.

***

Próbáltam hívni, természetesen nem vette fel. Próbáltam meglátogatni, de soha nem volt otthon vagy a műhelyben. Még arra is gondoltam, hogy felhívom Savannáht, de nem segíthetne nekem. Hannah oldalán állna. A srácok látták a rossz hangulatom, próbáltak rávenni, hogy elmondjam nekik mit történt.

"Adj neki időt." Válaszolt Niall. ""Meg kell birkózni ezzel az egésszel és azután beszélhetsz vele." Azt hiszem tapasztalatból beszélt. Ő szerencsés volt, Alex eljött hozzá, amikor rájött, hogy hibázott.

"Ne add fel! Légy türelmes." Válaszolt Zayn is szintén saját tapasztalatból Milával. De én nem tudok hónapokat várni, hogy újra beszéljen velem.

"Adj neki időt." Tanácsolta Liam biztató mosollyal.

"Felejtsd el." Mondta Louis mindenkit meglepve.

"Pardon?" Kérdeztük mind egyszerre, hitetlenül bámulta a Doncasteri fiúra.

"Mint mondtam. Felejtsd el. Minden nő egyforma, elhitetik veled, hogy szeretnek, hogy te vagy az egyetlen, de találnak valaki jobbat és elhagynak. Felejtsd el és szenvedj később."

Mi történt?

Louis komolynak tűnt, meggyőzőnek és annyira keserűnek.... ez nem az a Louis volt, akit ismertünk, eddig nem mondott ilyet, és nem is viselkedett így. Vagy talán igen, de nem vettem észre soha, túl elfoglalt voltam a saját problémáimmal.

Istenem, szörnyű barát vagyok.

"Boo Bear, mi történt? " Kérdeztem és átkaroltam a vállát, de lelökte kezem és félre nézett, kifejezéstelen arccal. "Louis?" Szólítottam újra, de nem nézett ránk. Mindannyian őt néztük, válaszra várva.

"Semmi. Igazán semmi." Azt hiszem próbált meggyőzni minket, de nem tudott. Nyilvánvaló, hogy valami történt, a hangja elárulta és lerítt róla, hogy történt valami.

"Lou, ismerünk. Mondd el mi történt." Próbálkozott Liam  ezúttal és megfogta a vállát, próbálta megfordítani, de lerázta magáról és távolabb ment tőlünk.

"Semmi sem történt!" Kiáltott fel és én kaptam egyedül levegő után.  "Semmi, hogy Eleanor kidobott. Semmi, hogy talált magának egy jobbat. Semmi sem történt!"

"Mi?" Mindannyian felkiáltottunk, nem tudtuk elhinni, amit hallottunk. 

"De mikor? Hogy? Nem értem." Fakadtam ki és aggódni kezdtem, elfejtettem az összes saját problémámat.

Louis és Eleanor... nem tudom elhinni, hogy szakítottak, ennek semmi értelme. Mindig azt hittem, hogy örökre együtt lesznek. Miért nem láttam, hogy ez lesz?

"Oh, ami azt illeti, már régen történt. Igaz, hogy a világi turné óta már olyan volt a kapcsolatunk, de dolgoztunk rajta. Elhitette velem, hogy dolgozunk rajta, de amíg én távol voltam. Találkozott valakivel az egyetemen. Valakivel, aki ott volt neki, amikor én nem, és kidobott!"

"Nem tudom elhinni!" Fakadt ki Niall is ledöbbenve, mint mindannyian.

"Nos, mind jobban teszitek, ha kurvára elfogadjátok, mert megtörtént!" Ordított ránk Louis, megfordult és mérgesen meredt ránk, annyi dühvel a szemében, hogy hátra léptem egyet. Tudom, hogy a dühe nem nekünk szólt, de mi voltunk ott vele. "Azt mondta, hogy próbál segíteni, de nem tudott. kiszeretett belőlem."

Elfordult ismét. "És azután még azt mondta 'barátok még lehetünk, kávézhatunk néha a Starbucksba' Ha. Kurvára utálom a Starbucksot. Az összes nő egyforma, szóval Harry, csak felejtsd el Hannáht. Nem érdemel meg. Egyik sem!"

Mielőtt bármit mondhattunk volna, Louis kiviharzott a szobából és mindannyian leesett állal és szó fosztottan álltunk. Sosem láttuk még Louist ilyennek. Mindig a vicces volt, aki semmit nem vett komolyan, aki mindig mindenből viccet csinált. Louis nem ilyen, nem ilyen keserű és utálatos.

"Ezt nevezem rossz szakításnak." Mormolta Niall a kínos csendben és kizökkentett a sokkból mindenkit.

"Nem tudom elhinni, hogy Elanor, így szakított Louisal." Mondta Zayn még mindig összezavarodva. Egyikünk sem mozdult.

"Azt hiszem, valami hiányzik. Talán megkérhetnénk a lányokat, hogy mondják el nekünk, biztos tudjál a dolog másik oldalát." Mondta Liam racionálisan és próbált valami értelmeset kitalálni.

"Amivel ős sincs tisztában." Támogatta Niall Liamet.

"Beszélnem kell vele." Mondtam hangosan. "Bármi is történt, még ha nem is pontosan, úgy ahogy elmondta, szüksége van ránk. Láttátok?"

A srácok is elszántak voltak, akár csak én.

"Utána megyek." Állítottam és elhagytam a stúdiót. 

Louisnak szüksége van rám, fontos és egy részem örült, hogy másra koncentrálhattam, valamire, amin dolgozhattam és tehettem valamit. Most, elfejtettem Hannáht és csak a legjobb barátomra figyeltem. Szüksége van rám és nem fogom cserbenhagyni. Nem vettem észre a jeleket, hogy a kapcsolata nem ment olyan jól, mint hittem. Nem követek el még egy hibát vele szemben.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: