29. fejezet - Harry
"Oh, istenem, megölelhetlek?" Kérdezte Moni és nem csak Hannah döbbent le, hanem én is. Savannah ellenkezőleg, szórakozottnak tűnt, de világos volt, hogy a vörös hajú lány nem tudta mit tegyen egy ilyen helyzetben. Biztos vagyok benne, hogy Moni emlékezett rá, hogy Hannah nem jön ki könnyen az emberekkel, egy barátja sincs Savannáhn kívül!
Mit csinál?!
"Sajnálom, csak.... olyan sok hallottam rólad és imádom, ahogy énekelsz. Annyira tehetséges vagy! És te," Nézett Savannáhra, "annyira vidám és lenyűgöző vagy. Kétségkívül a kedvenc youtuberem." Savannah büszke mosolya segített Hannáhnak feldolgozni a meglepetést, amit a barna hajú lány okozott.
"Uh...É-én azt hiszem rendben van." Motyogta Hannah és rám nézett, mintha azt várta volna, hogy rábólintsak arra, amit mondott. Hallottam a válaszát éa még jobban meglepődtem és nem tudtam, hogy Moni direkt csinálta vagy csak nem tudott magán uralkodni, de elérte, hogy Hannah elfogadja egy ismeretlen ölelését.
Moni cuppogott és közelebb lépett Hannához, de észrevettem, hogy nem ölelte meg annyira, mint alapban tenné mással, gyengéd volt és óvatos és egy kis ölelés volt. Hannah még mindig kínosan nézett, de rámosolygott a bran hajú lányra és a szeme csillogásából tudtam, hogy kitervelte, csak tesztelte Hannáht.
"Remek vagy és igazán tehetséges." Ismételte meg Moni, ezúttal nyugodtabban. "De légy óvatoa ezzel itt." Mutatott rám és a szemeim tágra nyíltak. Hallottam, hogy Ed kuncog és dühösen néztem rá. "Kedvesnek és ártatlannak tűnik azokkal a gödröcskékkel, de egy idióta. De ne aggódj, meg foglak védeni, Hannah." Zihálni kezdtem, nem akartam elhinni, hogy Moni ezt teszi.
"Nem segítesz." Védekeztem, de Hannah kuncogott és Moni büszkén vigyorgott. Csak kényelmeseb helyzetbe akarta hozni a vörös hajú lányt. és tudta hogy eléri, ha megnevetteti. Kár, hogy az én káromra.
Ed közeledett még mindig kuncogva azon, ahogy Moni beszélt rólam, még Hannáhnak is. "Szóval énekelsz?" Kérdezte Ed átkarolva Monit a vállánál és Hannáhra nézve. Elvesztette mosolyát és lesütötte a szemét, arca lángolt.
Annyira aranyos, amikor zavarban van.
"Igen, egy kicsit." Savannah, Moni és én horkantottunk és ő ledöbbenve nézett, főleg rám.
"Elképesztő. Jó énekes lehetne, de tanár akar lenni." Mondtam Ednek és ő bólintott. Hannah kis mosollyal nézett rám, tudom, hogy azért mert nem erőltettem többé, elfogadtam a döntését.
"Ez remek. Ez jó módja, hogy megoszd és segíts másoknak. Szeretem." Hannah mosolygott, Ed szép szavaira és valamit elindíott bennem, mintha kihagyott volna a szívem egy ütemet. "Oh, Monival a játékterembe megyünk. Akartok csatlakozni?"
Savannah azonnal izgatottan nézett Hannáhra és Hannah rám, nem látszott biztosnak a döntésében. Közelebb léptem hozzá és megfogtam a kezét, gyengéden megszorítottam, szórakozás. Segíteni fog neki.
Mély levegőt vett mielőtt bólintott és megszorított a kezemet mielőtt elengedte. Nem fogtam újra a kezét, mert tudtam, hogy nem érezné magát kényelmesen Savannah, Ed és Moni jelenléte miatt. Észrevettem,hogy a barna hajú lány engem nézett, kíváncsi és megértő szemekkel. Tudtam, hogy nem csak Hannáhban olvasott, próbált annyi információt kiszedni belőle, amennyit tudott, de bennem is olvasott.
Együtt mentünk a játékterembe és annyira más és új érzés volt. Moni Edel volt, én Hannáhval és Savannah teljesen jól érezte magát látszólag. Én...nem éreztem magam felesleges harmadiknak, ezúttal éreztem, hogy volt velem valaki, valaki, aki rám nézett, amikor a dolgok kellemetlenné váltak számára. Pontosan nem radin voltunk, de olyan érzés volt.
Rájöttem, hogy mennyire is szeretem, hogy mellettem van, Ed-el és Monival játszottunk, jól szórakoztunk. Az este végére, nem akartam elköszönti, de már késő volt, Ed fáradt volt a koncert után és a lányok is kimerültek voltak. Tudom, hogy semmi sem tart örökké, ahogy az ilyen eték sem.
"Nagyon köszönjük ezt az egészet." Mondta Savannah, amikor elköszönésként megöleltem. "El sem hiszem, hogy Ed Sheerannel lógtunk együtt. Köszönöm!"
Kuncogtam és csak bólintottam, ahogy ellépett és most már Hannáht láttam, aki szégyenlős mosollyal lépett hozzám közelebb. Én is felé sétáltam és félúton találkoztunk, mosolyom nőtt minden centiméterrel, ami csökkent közöttünk.
"Jól szórakoztam. Köszönöm szépen, Harry." Mondta zsebre dugott kezekkel. "Ez volt a legjobb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam. "
"Azt hittem a céltábla jobban tetszett." Mondtam és ő kuncogott, ahogy szeretem.
"Szűken a második." Válaszolt viccelve és mosolyom szélesedett. "De tényleg köszönöm. Majd találkozunk."
"Határozottan. Majd hívlak. Sok szerencsét az egyetemen, talán egy nap láthatlak előadni. Nagyon szeretnélek látni, nem csak videón."
Vonakodónak tűnt egy kicsit, de tudtam, hogy harcolt az ösztönös válasza ellen. "Talán egy nap, majd láthatsz."
"És még zongorázni is megtaníthatsz" Tettem hozzá jókedvűen, csak kipróbáltam, hogy meddig mehetek el.
"Jó lenne. Meglátnám mennyire vagyok jó tanár, igaz?" Úgy mosolyogtam, mint egy őrült, nagyon boldoggá tett, hogy ilyen könnyen belement.
"Akkor ez egy alku. Még találkozunk, Hannah." Kezemet derekára simítottam és az arcához hajoltam, hogy megpusziljam, úgy ahogy szeretem, lassan és gyengéden. Ismét megborzongott az érintésem alatt és nem tehettem róla, de úgy vigyorogtam, mint egy idióta, amikor elhúzódtam. Arca lángolt és érezte, mert elfordult és elköszönt Monitól és Edtől is.
Ő és Savannah elmentek és a baráti köröm legfrissebb párjával maradtam. Olyan boldognak tűntek és azt kívántam bárcsak egy nap én is olyan lennék. Mindig irigy voltam a barátaimba, hogy hosszú és komoly kapcsolataik voltak. Alex és Niall, Mila és Zayn, Eleanor és Louis, Danielle és Liam, amikor együtt voltak és most Ed és Moni. Nekik megvolt, amit én akartam és most a dolgok látszólag jól mennek a dolgok köztem és Hannah között, a lehetőség közelebbinek tűnik, valóságosnak, amit annyira akartam, hogy már fájt. Azt akartam, ami a srácoknak meg volt, de Hannáhval. Csakis vele.
"Megőrülsz érte, nem?" Moni szakított ki gondolataimból és észrevettem, hogy abba az irányba bámultam, amerre eltűnt Savannah kocsija.
"Igen." Válaszoltam és megfordultam, a kezeimet zsebre tettem. "Köszönöm, hogy elhívtátok őket." Tettem hozzá és ők mosolyogva bólintottak.
"Nagyon kedves és szégyenlős. Tényleg nehezen jön kin az emberekkel. Csak melletted és Savannah mellett érzi magát kényelmesen." Mondta Moni és bólintottam.
"De dolgozik rajta. A tény, hogy elfogadta a meghívást egy nagy lépés számára."
"Az. Nem hiszem, hogy az a Hannah, akivel találkoztam hónapokkal ezelőtt ezt megtette volna." Egyetértően bólintottam. "Vagy az ölelésem se fogadta volna el."
Elmosolyodtam. Tudtam, hogy teszteli. Moni nem tesz random dolgokat, amikor valami fontosról van szó.
"Egész végig rád nézett, hogy lássa a közelben vagy. Már bízik benned."
Megkönnyebbültem szavaira, amik igazolták azt amiért annyira küzdöttem. Hannah nem csak megnyílt nekem és beengedett az életébe, hanem rám támaszkodik, megbízik bennem és tudom, hogy sokat fejlődtünk. Csak el kell vele fogadtatnom az érzéseit irántam. Szükségem van arra, hogy szüksége legyen rám.
"De olyan törékeny." Folytatta a barna hajú lány és Ed egyetértően mosolygott. Ő is látta.
"Hogyan?"
"Úgy tűnt bármelyik pillanatban összetörhetett volna és elfuthatott volna. Keményen dolgozik és elismerem őt ezért és remélem, hogy nem omlik össze. Csak azt mondom légy óvatos. Már bízik benned, de úgy látszik elfogadna bármi kifogást csak, hogy megtörje ezt a bizalmat. Valamit azt mondja neki, hogy nem kéne megbíznia benned. Ezért mondom neked, hogy légy óvatos."
Próbáltam megérteni, amit a barátaim magyaráztak nekem és azt hiszem felfogtam. Úgy tűnik Hannah bármit felhasznál, nem számít mennyire badarság is, hogy visszajuthasson a komfortzónájába.
"Remélem, nem fog megtörténni." Mondtam, imádkoztam, hogy ne történjen meg.
"Reméljük." Értett egyet mosolyogva. "És sok szerencsét , Harry. Látom ahogy rá nézel. Úgy érzem nem csak a kocsid miatt kedvellek. Ráadásul, rávett, hogy Lexust vegyél. Ő a tökéletes lány neked." Ed nevetett a barátnője szavain és én sóhajtottam a fejemet rázva.
Reménytelen, még ha Moni kedvel is, mindig megtalálja a módját, hogy bántson. Azt hiszem sosem fogja elismerni, hogy tényleg kedvel engem. De az egyik legfontosabb barátom. Egy furcsa barát, de az. Örülök, hogyEdel van.
Őszintén nem gondoltam volna soha, hogy ők így végzik együtt, amikor régebben Ed segítségét kértük Zaynel. Ez azt bizonyítja, hogy a dolgok a legkiszámíthatatlanabb úton is alakulhatnak. Határozottan soha nem gondoltam volna, hogy egy bele fogok szeretni egy szerelő lányba. Egy lányba, akiért annyit dolgozok, mint még soha semmiért. Sosem gondoltam volna, hogy azon a napon, amikor a Range Roverem cserben hagy, találkozok Hannáhval.
Azt hiszem a Range Rover a kedvenc autóm.
Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (:
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro