Úgy látszik nem látta a képet az előző estéről és ez megnyugtató. Tudom, hogy semmi sem történt, de nem akarom, hogy azt gondolja hogy egy nőcsábász vagyok, aminek a pletykák állítanak be. Nem akarok magyarázkodni sem, nem amikor próbálok közelebb kerülni hozzá. Nem lökhetek el minden lányt, aki közeledik felém, nem olyan vagyok, aki ellenséges, de ezt nem tudom elmagyarázni Hannáhnak. Szóval, a tény, hogy nem tud róla a lehet legjobb.

Talán egy nap, amikor a talaj nem fog remegni alattunk, az ilyen dolgok nem lesznek problémák, mert ismerni fog jobban: tudni fogja, hogy ne higgyen a médiának. Most, remélem hogy így lesz.

Eddig simán megy minden. Ismerem, ezt nem szokta meg, mert minden alkalommal, amikor hozzá érek hátrál, de nem állok meg. Hozzáérek. Néha megfogom a kezét vagy elsimítok egy tincset a homlokából, megbököm az oldalát, hogy megcsikizzem és apránként, de meg fogja szokni. Nem úgy néz rám, mintha valami szörnyű dolgot tettem volna, csak meglepetten.

Ebéd után- úgy értem sok pizza evés után- kipróbáltunk pár játékot, amire lehetőség volt. Nem a legjobb a játékokban, de jól szórakozott. Hannah nevetett végig és ezt hallani melegséggel töltött el. Néha azon kaptam magam, hogy csak őt bámulom, ostoba vigyorral ajkaimon, megbabonázva.

Tudom, hogy a srácok nevetnének rajtam, ha látnának.

"Uh." Valaki köhögött, hogy felhívja magára a figyelmemet, amikor megfordultam két lány láttam, valószínűleg mindketten tizenhat évesek lehettek, hatalmas mosollyal és álmodozva néztek rám. "Istenem, te vagy!" A magasabbik, sötét szőke hajú, mondta vékony hangon. Újra köhintett, hogy megköszörülje torkát. "Sajnálom, csak izgatott vagyok. Csinálhatnánk veled egy képet? Nagy rajongók vagyunk!"

"Kérlek!" A kisebb barna hajú tette hozzá mobilját szorongatva.

Szívmelengetően mosolyogtam rájuk, ahogy elfeledkeztem a játékról és a két lány közé helyezkedtem. Abban a pillanatban a jobb oldalamra néztem és láttam, hogy Hannah egyenesen minket bámult. Ő is megfeledkezett a játékról. "Hey, Hannah. Csinálnál rólunk egy képet?" Kértem meg és ő csak pislogott pár másodpercig.

"Uh, persze." Válaszolt,ahogy közelebb lépett és a képet lány odaadta a telefonját.

Kezeimet vállukra tettem és közelebb húztam őket, amint a kamerába mosolyogtam. Hannah elvesztette a mosolyát és szemei újra hidegek lettek, de egy kicsit másfajta hidegek. Csinált egy képet mindkét telefonnal és visszaadta őket a lányoknak, akik nem tudták abba hagyni a kuncogást. Rájuk mosolyogtam végig és megöleltem mindkettőjüket mielőtt elmentek. Amikor megfordultam, hogy Hannáhra nézzek, szemei élesek voltak és észrevettem, hogy nem rám néz, hanem a lányokra, akik elsétáltak tőlünk.

"Nem tudsz nem híres lenni a lányok körében,uh?" Mondta és felhúztam egyik szemöldököm. Ridegnek és szomorúnak hangzott és ez kíváncsiságot ébresztett bennem. "Habár ezeken a képeken jobban nézel ki, mint a buliban készülten. Azon határozottan ittas voltál."

Lefagytam a szavaira, rájöttem, hogy látta a képet az előző estéről és valószínűleg hallotta a műsorvezető hozzászólását is, amint újra nőcsábásznak hívtak.

Francba, átkozódtam magamban, ahogy hajamba túrtam és próbáltam megmagyarázni Hannáhnak.

"Uh, a tegnap estéről én..-"

"Rendben van, semmit nem kell megmagyaráznod Harry." Szakított félbe, de hangja és szemei mást mondtak. Tudtam, hogy kellemetlen neki a szituáció. "Csak örülök, hogy nem mentem el a buliba. Kínos lett volna, igaz?" Próbálta játékosan mondani, de éles hangja nem ezt bizonyította.

"Nem az, amire gondolsz." Próbáltam újra, de ismét félbeszakított.

"Nem gondolok semmit, Harry. De a legjobb, hogy nem mentem. Ha elmentem volna, akadályoztalak volna, hogy felszedd azokat a lányokat." Hannah mosolygott, de nem őszintén. Tudtam, mikor hazudik és határozottan azt tette. Azt mutatva, hogy minden rendben.

"Én sosem.-"

"Igen, valószínűleg egyedül hagytál volna. Kínos lett volna." Ezúttal szomorúsága egyértelmű volt hangjában, ami arcon ütött.

"Hannah, elég!" Kiabáltam egyet közelebb lépve és ez megállította. lélegzett és felnézett rám, hogy szemeimbe nézhessen. "Semmi sem történt azokkal a lányokkal. Igen, kicsit részeg voltam tegnap, de nem annyira. Oké?"

"Nem kell magyarázkodnod--"

"De, igen." Ezúttal én szakítottam félbe és vállainál megragadtam, hogy még több jelentőséget adjak szavaimnak. "Mert dühös vagy miatta. Látom a szemedben és érzem a hangodba. Ne próbálj meg hazudni nekem."

"Tévedsz.  Nem érdekel. Nem randizunk vagy ilyesmi. Nincsenek olyan érzéseim feléd. A legtöbb, amik lehetünk, barátok és ha azokkal a lányokkal akarsz lenni, egyáltalán nem érdekel!" A mondat végére felemelte hangját.

Valamit mondanom kellett volna, de csak megnyugodtam szavaitól és reakciójától, az idegességtől a szemében, ahogy beszélt. Tagadja, hogy olyan érzései lennének irántam, de nyilvánvalóan vannak. A hangja elárulja, és a szemei is. Mondhatja, hogy nem érdekli, de igen. Nagyon is és nem tudtam emiatt nem mosolyogni.

"Miért mosolyogsz? Nem bántottalak!" Szűrte a fogai között és én nem tehettem ellene, nevetésben törtem ki.

Mielőtt rájött volna, hogy mit teszek, lehajtottam a fejem és ajkaimat homlokára nyomtam, gyengéden csókoltam, mialatt kezeimmel karjait simítottam végig. "Választhatod, hogy nem hiszel nekem, de most meg mondom neked. Nem az vagyok, akinek a média állít be. Nem vagyok a banda flört királya, a nőcsábász, aki nem tudja leállítani magát és semmi sem történt azzal a két lánnyal tegnap. Úgy értem, semmi." Nem mondott semmit; csak rám nézett meglepett és kitágult szemekkel, lélegzete nehéz volt és gyors. "Amióta találkoztam veled, elküldök minden nőt, akivel találkozom és megpróbál felszedni. Grimmy igazolhatja." Tettem hozzá lágy hangon, remélve, hogy mosolyogni fog, de arckifejezése nem változott.

"Miért?" Kérdezte és én megfogtam kezét.

"Mert találkoztam veled. Ez nem elég?" Összezavarodott. Mintha kínaiul beszéltem volna. "Nem játszok veled, Hannah. Komoly vagyok, az elejétől kezdve az voltam." A szemeibe néztem, próbáltam nem csak szavakkal elmondani, hogy tényleg kedvelem.

"De én nem így nézek rád." Suttogta és én végig simítottam hüvelykujjammal ujjain.

"Azt mondhatsz, amit akarsz, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz." Mondtam magabiztosan, felemeltem kezét ajkaimhoz, így megtudtam csókolni kézfejét. "Remélem egy nap elfogadod. Addig, én türelmes leszek."

Csak nézett; szemei tágra nyíltak a meglepettségtől és hitetlenségtől.

"Most nem foglak tovább győzködni és hagylak gondolkodni azon, a mit mondtam. Remélem jó vagy a Pac-manbe."

Nem kísértettem a szerencsémet Hannáhval. Nem akartam, hogy rám csattanjon, mert ráerőltetem az érzéseimet, de biztos vagyok benne, hogy ő is érzi. Valahogy, el kell vele fogadtatnom.

Ha bármelyik más lány lenne, addig csókolnám, amíg el nem fogadja, ami közöttünk történik, de ő nem egy bármilyen lány és nem számít mennyire akarom a kezeim közt tartani és megízlelni ajakit, nem tehetem. Hacsak nem akarom, hogy örökre ellökjön.

"Tegyük érdekessé." Léptem egyet hátra, csak hogy kényelmesebben érezze magát, mielőtt hozzátettem. "Ha én nyerek, el kell hívnod randizni. Ez egy nagy lehetőség a feminizmusnak, szóval légy óvatos."

Gyengéden kuncogott, éreztem, hogy változik hangulata.

"És, ha én nyerek?" Érdeklődött és én vállat rántottam.

"A te döntésed. Te szabod meg, ha én vesztek." Mondtam és pimaszul mosolygott.

"Ha én nyerek.." Mondta és elgondolkozva simogatta állát. "Ha én nyerek, te Harry Boy-band, vezetni fogsz egy rózsaszín autót lehúzott ablakkal, mialatt a Barbie Girl megy!"

Nevetésben törtem ki a gondolatra. Tökéletesen el tudtam képzelni a szalagcímeket.  A menedzser megölne és káosszá válna a világ. Vicces lenne! És fájdalmasan megalázó.

"Áll az alku." Mondtam kezemet kinyújtva és ő nevetve rázta meg. "De figyelmeztetlek, nagyon jó vagyok a Pac-manbe."

"Én is és nagyon versenyképes." Mosolya magabiztos volt, de én fogok nyerni.

"Nos, lássuk. Hogy szereznél egy rózsaszín autót, ha nyernél?" Kérdeztem, nagyon kíváncsian, de nem elmulasztva a tényt, hogy nem engedtem el Hannah kezét.

"Oh, ne aggódj. Ismerem a megfelelő embert." 

"Ismered Sharpay Evanst?" Kérdeztem és ő meglepve húzta fel szemöldökét. "Mi az? Sosem láttad a High School Musicalt?"

Nevetésben tört ki. "Tele vagy meglepetéssel, Harry Boy-band,"

Szemeim tágra nyíltak és a ledöbbenés arcomra volt írva. "Tényleg valami kedveset mondtál nekem?" 

Újra nevetett és fejét rázta. "Nem pontosan, de majdnem. Azt hiszem."

"Ha siratni próbálsz, hogy hagyjalak nyerni, elhibáztad."

"Őrült." Suttogta. "Én fogok nyerni."

"Majd meglátjuk." Állítottam teljesen magabiztosan.

Végül, elengedtem kezét és mindketten a Pac.man géphez mentünk, készen, hogy beleadjunk mindent. Nyernem kell, nem akarom Sharpay kocsiját vezetni és tényleg akarom, hogy Hannah elhívjon randizni, úgy gondolni a találkozásra, mint egy randi. Szóval minden ezen a játékon függött.

És nyertem. 

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: