"Szia,apa"Üdvözöltem apát mosolyogva, amikor lementem a földszintre és leültem mellé, aki a tévét nézte.

2014 első napja és elhatároztam, hogy változtatok az életemen. Egy új kezdet és már megtettem a legnehezebb lépést. A mai ebédem Harryvel csak egy újabb lépés a gyógyulásom felé. Biztos vagyok benne, hogy anya büszke lenne rám, mert be fogom tartani az ígéretem, élni fogok és boldog leszek. Ezt akarják a szülők a gyerekeiktől, igaz? Hogy boldoggá tegyék őket. Minden nap hiányozni fog, de nem hagyhatom abba a saját életem. Eldöntöttem és ki fogok tartani emellett.

"Hey,Han. Jól aludtál?" Kérdezte átkarolva vállamat és közelebb vont magához. Tudom, hogy boldog, hogy próbálok gyógyulni. Látom a szemeiben, amikor rám néz, reménytelien csillognak szemei.

"Igen. Van mára terved?" Kérdeztem és a tévére mutatott a távirányítóval. "Oh, látom, ESPN nap?" Csak bólintott és én kuncogtam. "Nos, elmegyek ebédelni egy barátommal. Remélem nem bánod." Mondtam és nem tudtam megakadályozni gyorsuló szívverésem.

"Savannáhval?" Kérdezte és én a fejemet ráztam. Éreztem, hogy az arcom lángol és magamba mondogattam, hogy nem kéne így reagálnom. Harry és én csak ebédelni megyünk, ez nem egy igazi randi. Csak segít nekem.

"Nem. Másik baráttal." Válaszoltam és láttam a meglepettséget szemeiben és még boldogságot is. Évek óta, Savannah volt az egyedüli barátom és most hogy mást is barátként emlegetek egy hatalmas lépés.

"Remek! Jó szórakozást. És ki ez a barát? Valaki a suliból?"

"Uh, nem igazán. A neve Harry és pár hónapja találkoztam vele, amikor a kocsija lerobbant." Apa bólintott követve a történetet. Nem akartam belemenni a részletekbe és valószínűleg tudta, hogy nekem ez kínos, szóval nem faggatott tovább és csatornát váltott. A képernyőre koncentráltam, ahogy a csatornák váltakoztak, addig, amíg ismerős dolgot láttam. "Állj meg egy pillanatra." Kiáltottam sokkolva apának.

"Nem tudtam, hogy érdekelnek a pletykák és az ilyen dolgok." Mondta a tv műsoron hagyva.

"Úgy látszik a One Direction tagjainak az elmúlt éjszaka szerelemmel teli volt." A műsorvezető mondta pimasz mosollyal, ahogy képet játszódtak le mögötte egymás után minden tagról különböző helyeken. Tudtam, hogy Harry bulizni volt tegnap, úgy értem felhívott tegnap este és még meg is hívott, szóval ez nem lepett meg; csak amikor egy kép jelent meg rajta Harry két fiatal lánnyal.

Éreztem, hogy keserű és sötét érzelem futott végig bennem, nagyon mélyen, ahogy a képet bámultam és a két lány két karja alatt volt, mintha ő lett volna az isten vagy valami. Istenem, egy kis méltóságot!

Nem vettem észre, hogy ökölbe szorítottam kezem, addig, amíg nem kezdett fájni a tenyerem és láttam, hogy a körmöm a bőrömbe vágott; csak  egy kicsit szorítottam meg. Nem tudtam miért tett a kép ennyire dühössé és csak kiabálni akartam a műsorvezetővel, hogy fogja be. Nem voltam féltékeny vagy ilyesmi, Harry és én köztem nincs semmi és nincsenek érzéseim iránta. Csak segít túllépni a múltamon és begyógyítani a sebeimet; semmi több. De még mindig ideges voltam belül.

"Han, jól vagy?" Kérdezte apa és én csak a fejemet ráztam, hogy kitisztítsam gondolataimat.

"Igen, bocsi. Csak azon gondolkoztam, hogy ezek a lányok hogy nem fagynak meg. Nagyon hideg volt, de nézd azokat a mini ruhákat." Mondtam és apa nevetett.

"Olyan vagy, mint anyukád. Ő sem értette soha ezt." Mondta és hangja gyenge és nosztalgikussá vált egy időben. Sosem gondolkoztam azon, hogy mennyire emlékeztetem anyára. "Tudom, hogy nincs velünk többé, de egy nagy részét érzem bennem mindig és most hogy többet mosolyogsz- nos, mintha idősebb kiadásod lett volna, ez a része erősebb."

Csak nézni tudtam őt. Ezt sosem mondta nekem, hogy a viselkedésemmel megöltem anya egy újabb részét. 

"Annyira hiányzik." Suttogtam és közelebb hajoltam, ő pedig szorosabban ölelt.

"Nekem is hiányzik, de szerencsés vagyok, hogy te itt vagy nekem.  Nem vesztettem el mindent és mindig biztosítom magam, hogy van miért küzdenem."

Mélyet sóhajtottam, büszke voltam apára. Erős ember, olyan valaki, aki nem tört össze, amikor a felesége meghalt, és olyan aki tovább harcol a lányáért. Látom miért szerette anya annyira; csodálatos ember. Bárcsak olyan erős lehetnék, mint ő, bárcsak kevésbé lennék önző.

Végülis ezen dolgozom most.

A kanapén néztük a tévét. Apa újra csatornát váltott és most már foci meccset néztünk. Én ne igazán szeretem a sprtokat, de apa nagyon és amikor meccset néz, átsugározza rám az izgalmát és eufóriáját és engem is belevon, még ha nem igazán tudom, hogy miről van szó.

Időval csengettek. Majdnem elfelejtettem, hogy Harry eljön értem. "Biztosan a barátid, igaz?" Mondta apa és én bólogatva álltam fel. "Akarod, hogy találkozzak vele, vagy ez túl gyors neked?" Kérdezte kedvesen.

Elgondolkoztam és inkább nem. Látta Harryt a képen, ami kínos beszélgetést eredményezne. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretné, ha egy olyan fiúval mennék ebédelni, aki kettő csajjal lógott úgy.

És megint dühöt éreztem, amikor a képre gondoltam, de ellöktem ezeket a gondolatokat és érzéseket azonnal. "Talán legközelebb. Nézd a meccset, később találkozunk." Hajoltam le és arcon pusziltam mielőtt felvettem a táskám és kabátom és az ajtóhoz mentem.

Mint várható volt, Harry volt az ajtóban, megnyerő mosollyal, ami miatt előbukkantak gödröcskéi. Egy kendő rejtette el göndör tincseit és kezei bőrkabátjába zsebébe voltak dugva. "Szia, Hannah. Boldog új évet." Mondta anélkül, hogy abba hagyta volna a mosolygást.

"Boldog új évet. Harry" Válaszoltam, hagyva, hogy mosolya elfelejtesse velem a képet, amit a tévében láttam. "Mehetünk?" Kérdeztem és ő bólintott, karját felajánlva és egy pillanatra elgondolkoztam rajta, hogy elutasítsam. Nem akarok úgy kinézni, mint azok a lányok a képen, de tudom, hogy látná, ha ismét ellökném, szóval megküzdöttem és karomat övé köré tekertem.

A Lexussal jött, tudva, hogy ez a kedvenc kocsim az összes közül. Még mindig furcsa, hogy autót vett, ahelyett, hogy tartalákolt volna a jövőre. "Szóval, milyen volt a parti?" Kérdeztem, hogy ne gondolkozzak tovább, azon mennyire is különbözik az életünk. Nincsenek  pénzügyi problémáink, de nem vagyunk gazdagok sem.

Habár próbáltam könnyeden hangzani, egy cseppnyi szomorúságot fedeztem fel hangomban és utáltam. Azt is észrevettem, hogy Harry megfeszült mellettem, de nem vette le szemét az útról. "Jó. Másnapos vagyok. Ezért próbálok még óvatosabb lenni."

Mosolyogtam és félrenéztem. Nem említette a lányokat a képről és azon tűnődtem, hogy tudja-e hogy a paparazzik képet csináltak róla. "Remek. Sok ember volt ott feltételezem." Folytattam és habár nem tudtam miért csináltam azt. Mit akarok ebből a beszélgetésből kihozni? Nem olyan dolog, amit be kéne vallani, vagy ilyesmi.

"Igen." Nevetett, de nem hangzott természetesnek. "Grimmy is akarta, hogy ott legyél a buliba." Tette hozzá.

"Grimmy? A BBC műsorvezetője?" Egy másodpercre rám nézett önelégült vigyorral ajkain. "Oh, igaz, ő is a barátod. Mindenkit ismersz?" Kuncogott és vállat rántott.

"Találkoztam a királynővel." Mondta könnyedén és én horkantottan,

"Öntelt" Motyogtam és ő nevetett. "Miért nevetsz? Nem bókoltam neked."

"Nem tudom. Azt hiszem megszoktam a  sértéseidet és ma már bóknak veszem. Valószínűleg, ha valami kedveset mondanál megsértenél. Nézd, mit tettél velem!" Küzdöttem, hogy visszatartsam a nevetésem, ami ki akart jöni ajkaimon a szavai hatására és drámai hangszíne miatt.

"Szóval azt mondod, hogyha helyes srácnak hívnálak talán sírnál is?" Teszteltem és úgy látszott tűnődött a kérdésemen.

"Mint egy baba." Válaszolt és ezúttal nem tehettem már, nevetésben törtem ki.

"Idióta vagy." Mondtam nevetés visszafojtva.

"Miért köszönöm." Csak még jobban nevettem.

"És hova viszel, Miszter-mindenkit-ismerek?" Kérdeztem, amikor abbahagytam a nevetést.

"Ez az új becenevem? A Boy-band jobban tetszett. És egy kellemes helyre, fogadok, hogy imádni fogod. Ed mutatta nekem még régen."

"Igazán?" Kérdeztem, azon tűnődtem miért döntött úgy, hogy elvisz Ed kedvenc helyére, a sajátja helyett. vagy valami ilyesmi.

"Igen. Nagyon szeretem és az odajáró emberek kedvesek és nyugodtak, szóval nem lesz sok problémánk. Mindig kellemes, mikor oda megyünk. Niall is nagyon szereti, ő és Alex képesek az egész menüt megenni." Nevettem, ahogy próbáltam elképzelni, a szőke srácot, akivel a hangszerboltban találkoztam, amint sokat eszik. Ez hogy lehetséges egyáltalán? "És itt is vagyunk." Mondta Harry és tipikus játékterem előtt parkolt le. "Kellemes játékok és kaja."

"Játékok?" Kérdően húztam fel egyik szemöldököm.

"Moni azt mondta az autó játékok itt a legjobbak, szóval gondoltam tetszene." Mosolygott reménykedve és idegesnek tűnt, bizonytalannak, hogy jó helyre hozott-e.

"Azt akarod, hogy megalázzalak?" Mondtam és ő nevetve engedte ki bent tartott levegőjét. "Menjünk."

Mosolya nőtt és csillogott, ahogy kiszállt az autóból és az ajtómhoz futott, mielőtt esélyem lett volna magamnak kinyitni. Még mindig mosolyogva, felajánlotta karját és mosolyogva karoltam meg és mentünk be a játékterembe.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: