Aznap este nem tudtam aludni, mert nem tudtam kiverni a fejemből Hannáht. Láttam a törött szívét szemében, a nézését, amikor minden fala ledőlt. Annyira félt, hogy elveszít valakit, hogy fájdalmat fog érezni, és egy részek meg is érti őt, de minden egybe véve, mind félünk attól, hogy elveszítünk, akit szeretünk, de egy másik részem kiabálni akart vele, hogy lépjen túl. Habár, tudom, hogy nem siettethetem. Már ma nagy lépést tett velem, de a félelme nem fog elmúlni egyik napról a másikra.

Végül is elfogadta a segítségem.

Bárcsak a karaimba tarthatnám és ellökhetném minden félelmét, minden aggodalmát eltüntetném és csak mosolyogna. Bárcsak eltüntethetném a szomorúságot szemeiből, az ürességet, ami szíven üt fájdalmasan, amikor a szemébe nézek.

Nem vagyok benne biztos, hogy az anyja halála tette ilyen nehéz esetté, mint amire számítottam vagy nem. Be kell valljam, hogy sokszor futott át az agyamon, hogy valami rosszabb dolog történhetett vele, még arra is gondoltam, hogy valaki megerőszakolta. Most, hogy tudom pontosan mi változtatta meg, mi törte össze ennyire.... nem vagyok benne biztos, hogy folytassam. Csak azt tudom, hogy meg kell tanítanom, hogy törődjön az emberekkel, de hogy tehetném ezt pontosan?

Így ezen gondolkoztam, hogyan segíthetnék neki, nyughatatlan voltam következő nap és nehéz volz koncentrálnom a stúdióban. A srácok kérdezték, hogy mi a baj, de nem mondtam el pontosan. Mint, amikor találkoztam Sheilával, Azt mondta, hogy nem az ő dolga, hogy elmondja nekem és most már értem. Ez nem pontosan az anyja halálról szól, hanem ahogy Hannah feldolgozta. Nem mondhatom el a fiúknak, még Milának vagy Moninak sem, akik már segítettek megérteni Hannáht.

"Jól vagy Harreh?" Kérdezte Louis, amikor végeztünk a stúdióban és szabadok lettünk.

Mélyet sóhajtottam, küzdöttem, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat a szituáció elmagyarázásra. "Gondolkozom. Sok dolog jár a fejemben.

"És fogadok, hogy azok a dolgok Hannához kapcsolódnak. Tévedek?" Kérdezte szemtelen mosollyal és pajkos csillogással szemiben.

"Abszolút igazad van. Csak segíteni akarok neki, tudod? Megmutatni neki, és megtanítani, hogy rendben van,. ha újra törődik az emberekkel." Abba hagytam a beszédet és újra a földet néztem.

"Tényleg nagyon beleestél ebbe a lányba, igaz? És, úgy értem, tényleg nagyon, Teljes mértékben oda vagy érte és száz százalékosan vele foglalkozol." Egy másodpercre rá néztem, mosolyogva. Nem erőlködöm, hogy tagadjam, mert őrültség lenne és értelmetlen. Mindenki tudja, hogy már most túlságosan szeretem Hannáht és mióta a segítségem kérte, a kötelékünk szorosabb. Úgy érzem szüksége van rám. Valószínűleg én vagyok az egyetlen, aki beengedett az anyja halála óta, bízik bennem és már csak a gondolat is boldoggá tett és elégedetté.

Hannáht nem érdekli, hogy Harry Styles vagyok, csak Harry. A kezdetektől fogva, neki csak egy újabb személy voltam, akit nem akart az életébe, de ledöntöttem azokat a falakat és most már több vagyok, mint egy random ember az életében. Ellentétben saját kívánságával, az élete része vagyok valahogy, de még nem vagyok elégedett, mert többet akarok. Nem csak azt akarom, hogy a segítségemre legyen szüksége, azt akarom, hogy ő is akarjon, hiányozzak neki, kívánja, hogy bárcsak vele lennék.

"Tényleg beleestem. Annyira más, tudod?  Összetett és érdekes. Meg kell érte dolgoznom." Vallottam be a legjobb barátomnak és ő megpaskolta a vállam.

"Akkor sok szerencsét  és alig várom, hogy találkozzak ezzel a lánnyal, aki fenekestül felborította a világod. Biztos érdekes lehet." Válaszolt őszintén mosolyogva.

"Remélem mind hamarosan találkozhattok vele." Folytattam, hogy már tudtam van rá esély, hogy elfogadja a találkozás gondolatát.

Ezután elhatároztam, hogy mindent megteszek azért, hogy lassacskán megtanítsam újra élni. Elhívni, még ha csak egy kávéra is. Emlékeztetnem kell, hogy milyen volt korábban és hogy lehet ismét olyan. Igen, meg van a kockázata, hogy elveszítesz valakit, de ez nem azt jelenti, hogy nem éri meg.

***

Felhívtam új évkor. Tudtam, hogy nem számított a hívásomra, mert éreztem a meglepettséget a hangjában, amikor felvette. "Harry?"

"Boldog új évet!" Kiabáltam a telefonon keresztül és arráb sétáltam a sok embertől, akik körülöttem voltak a hatalmas buliban, amin épp voltam. "Talán ez lesz az eddigi legjobb éved!"

"Uh- köszönöm. Neked is ,Harry. Bulizol?" Kérdezte gyengéden.

"Igen, a srácokkal. Jól szórakozunk. Mi van veled? Hogy kezdődik 2014?"

"Remek. Apával és Savannah családjával vagyok. Oh, üzeni hogy szia és köszöni az Ed koncert jegyeket-, Oi, mondd el neki te! Nem vagyok a postásod!" Hallottam hangját és biztos voltam benne, hogy a buli nem foglal le.

"Hey, Harry!" Hallottam azonnal és felismertem Savannah hangját. Csak nevettem, elképzelte, hogy mi történhet a vonal másik végén. "Boldog új évet! Köszönöm a jegyeket!" Tette hozzá gyorsan. Talán Hannah próbálja visszavenni a telefonját. "De a legjobban köszönöm, hogy segítesz neki."

"A legjobbat hozom ki magamból." Mondtam neki remélve, hogy ez elég lesz.

"Köszönöm..." Szinte suttogta mielőtt egy másik hang hozzá tette.. " Bocsi, ellopta a telefonom." És ez újra Hannah volt.

"Rendben van, kedvelem Savvanáht. Örülök, hogy vele vagy." Megálltam mert nem tudtam hogy mondhatnám ki, amit gondoltam. "Tudom, hogy valószínűleg a válaszod nem lesz, de meg kell kérdeznem : el akarsz jönni ebbe a buliba? Elmehetek érted és Savannah is meg van hívva természetesen."

"Uh- köszi, de jobban szeretnék az apámmal lenni. Talán csinálhatnánk valamit valamelyik nap?" tette hozzá bizonytalanul és még ha egy javaslat is volt, kérdésnek hangzott.

"Az jó lenne. Ebédelünk holnap együtt?"

"Uh- jól hangzik." Válaszolt és boldoggá tett, hogy minden hezitálás nélkül elfogadta.

"Fantasztikus. Elviszlek valahova, ami tetszeni fog és jól fogjuk érezni magunkat. Akkor holnap érted megyek, most pedig visszaadlak Savannáhnak és apukádnak."

"Holnap találkozunk, Harry. Még egyszer boldog új évet, köszönöm, hogy hívtál." Mondta és én nem akartam letenni. Nem igazán akartam már mást mondani, de tovább akartam beszélni vele.

"Találkozunk. Szórakozz jól." tettem hozzá vonakodva.

Ő tette le a telefont és én mélyet sóhajtottam, a telefon képernyőjét nézve az ő névjegyével és a képével, amit aznap csináltam a kávézóban.

"Hey,Harry!" Grimmy kiabált mellettem, átkarolta a vállamat. "Kivel beszéltél? Azzal a lánnyal Hannáhval, akiért oda vagy?" Kérdezte ostoba vigyorral az arcán, kezében egy pohárral.

"Tulajdonképpen vele beszéltem. Meghívtam,  a családjával együtt." Válaszoltam és ő felhúzta az orrát.

"Haver. Találkozni akarok vele! El kell hoznod valamelyik nap. Úgy értem, meg kell ismernem a lányt, aki elérte, hogy a barátom minden lányt visszautasítson." Könyökölt oldalba játékosan Grimmy, vigyorral ajakin.

"Szóval észrevetted?" Mondta és ő nevetett.

"Kutya fáját ,, Harry. Mindenki észrevette! Minden szingli lány megpróbált közeledni feléd, de te csak kertelés nélkül elutasítottad őket. Nem voltál kedves egy kicsit sem ezúttal!"

"Durva voltam?" Kérdeztem aggódva.

"Igen, talán egy kicsit. De ne aggódj, azóta mind elvannak, szóval nem fognak emlékezni. Most gyere és élvezd a bulit! Csak most kezdődött az év és hihetetlen 2013-as évünk volt. Van okunk ünnepelni, haver!"

"Igazad van! Egy még jobb 2014-ért!' Kiabáltam és újabb italt rendeltem a pultostól. Grimmy izgatottan koccintott velem. Már elég részeg állapotban.

Azután még sok ital következett és próbáltam visszafogni magam, tekintve, hogy másnap Hannáhval volt találkozóm, de nehéz volt, amikor mindenki körülöttem jól szórakozott és mindenről és mindenkiről elfeledkeztek, csak hagyták az érzelmeiket feltörni.

Amikor felkeltem nem tudtam biztosan, hogy kerültem haza és a másnaposság majdnem megölt, de még volt időm Hannáhért menni. Csak gyógyszerre van szükségem és sok vízre. És két kávéra.

Ahogy felöltöztem és kész voltam, hogy felvegyem Hannáht, bekapcsoltam a tévét, hogy ellenőrizzem minden rendben van, semmi furcsa nem történt a buliban múlt éjjel és semmi hülye pletyka nem kering rólam. Nem emlékszem százszázalékosan az estére, szóval meg kellett győződnöm.

Az első számú pletyka műsorra kapcsoltam, amit találtam és nem beszéltek rólam, vagy a buliról, ami miatt felsóhajtottam, de azután a műsorvezető mellet megváltozott a kép és megjelent mellette egy kép múlt estéről. Niall és Alex kéz a kézben hagyták el a helyszínt. Mila és Zayn szórakoznak és tequilát isznak- nem tudom honnan szereztek képeket a buliról. Grimmy, Liam és Andy versenyeztek egy asztalnál. Egy kínos fénykép Louisról és Eleanorról, ahogy elhagyták a bulit, egyikük sem nézett ki boldognak, ami miatt elgondolkodtam, hogy vajon mi történhetett. De az aggodalmam elszállt, amikor egy képet láttam magamról, ahogy két szőke lányt átkarolok, nevetgélünk és beszélünk, nagyon nagyon közel egymás arcához.

Nem is emlékszem ezekre a lányokra!

"Oh, a francba!" Szitkozódtam, remélve, hogy Hannah nem fogja látni.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: