Nem tudom elhinni, hogy csakúgy elmondtam neki, megnyíltam neki és megértett! Tiszteletben tartja a döntésem és nem erőlteti többször. Úgy néz ki rájött, hogy hogyan is viselkedjen velem és ez.... jól esik. Ahogy rám néz, zöld szemei kedvesek és lenyűgöztek, más szemmel néz rám és én melegséget érzek, nem tudom megítélni. Tudom, hogy sosem nézte a dolgokat úgy, mint én, de próbálja megérteni, hogy az álmaink különböznek, csak adtam egy esélyt és működöt.

Nem kéne itt lennem. Dolgoznom kéne és távol lenni Harrytől, de nem tudok. Jobb, mint gondoltam, hogy elfogadtam a meghívását, elmondtam neki, hogy mit gondolok és elmagyaráztam neki, ahelyett, hogy kizártam volna. De nem tudok mit tenni, mert most tudom, hogy tartja a tisztes távolságot és tudom, hogy figyel rám, kényelmesen érzem magam mellette. Úgy érzem élek, újra érzem magam, mint amikor anya még élt. Úgy érzem szórakozhatok jól újra, élhetem az életem minden félelem nélkül újra. Azt hiszem, hiányzott ez az érzés. Amikor Harry a hülye vicceit és anekdotáid meséli nekem, úgy érzem leesik a súly a vállamról és tudok lélegezni. Igen, még mindig hatással van rám anya elvesztése, de amikor Harryvel vagyok, ez  a tény nem állít meg többé és jó ezt érezni. Azt hiszem ezért nem tudok nemet mondani neki, amikor újra elhív. Még ha időbe is telt, de jól érzem magam vele.

De ugyanakkor, ez az érzés aggaszt, mert mi van megszokom? Ha függeni fogok tőle? Mi van, ha túl nő rajtam és azután elmegy? Egy nemzetközi popsztár, az egész világon ismert. Bármi megtörténhet vele és ha hagyom, hogy megszeressem, azután pokolian fájni fog, amikor elmegy, mert senki sem maradhat örökké mellettünk. Senki.

"Hannah, jól vagy?" Kérdezte Harry, amikor nem nevettem, azon amit mondott. Őszintén, nem figyeltem és nem tudom mit mondott.

"Oh, igen, bocsi, csak gondolkoztam. Mit mondtál?" Aggódva nézett rám és még mindig úgy éreztem, hogy tényleg érdelem. Harry úgy nézett rám, mint Savannah és apa, törődve és még mindig nem tudtam megérteni, miért érez így. "Harry, kérdezhetek valamit?" Mondtam hangosan, a kíváncsiság megölt.

"Bármit" Válaszolt gyorsan egy kedves mosollyal, gödröcskéi megjelentek.

"Miért jöttél vissza? Úgy értem, szörnyen viselkedtem veled, mégis visszajöttél és kedvesen viselkedtél velem és - úgy néz ki, hogy igazán érdekellek, amit nem értek." Kotyogtam ki, mielőtt egy másik dolgot kérdezhettem volna, valamit, amire nincs szükségem, hogy tudjam.

Pár másodpercig csak nézett, gondolkozott a válaszán, azt hiszem, vagy csak engem vizsgált. "A szemeid miatt." Válaszolt, de csak még jobban összezavarodtam. Hitetlenkedve bámultam rá és ő kuncogott tudván, hogy összezavart. "Mert amikor a szemedbe nézek magányosságot látok, fájdalmat és sok szomorúságot és tudni akarom miért. Tudom, hogy valami történt veled, sebek vannak a lelkeden és tudom, hogy túl korán van ahhoz, hogy arra kérjelek bízz bennem és mondd el mi történt, de remélem egy nap nem kellesz kérnem, hogy mondd el, hanem magadtól akarod majd megosztani velem. Segíteni akarok neked, Hannah, mert úgy érzem tudok segíteni. Ne kérdezd miért érzem ezt, mert nem tudom, csak érzem."

Nem tudtam elhinni, hogy mindössze a szemembe nézve látta a lelkem és, hogy mennyire összetörött. Eljutott a szívemig és tudta, hogy valahogy törött, és mindössze csak a szemembe nézett. 

Hirtelen, védtelennek és még sebezhetőbbnek éreztem magam, mint előtte, mert olyan könnyen a lelkembe látott és nem tudtam, hogy reagáljak. Mindenki képes ezt megfejteni, amit ő? Nyitott könyv vagyok vagy csak Harrynek? Nem akarom, hogy az emberek tudják mennyire összetört vagyok, nem akarom, hogy az emberek sajnáljanak.

"Nincs szükségem a segítségedre." Mondtam idegesen és készen arra, hogy kirohanjak a kávézóból.

"Talán nem, de segíteni akarok, eltekintve azt, hogy akarod vagy nem. Itt ez most a te döntésed és a te választásod végül, de én ott leszek neked Hannah. Már eldöntöttem. Akár szeretnéd akár nem, már törődök veled." Mondta tárgyilagosan, minden veszekedés nélkül. Nem kényszerített, hogy fogadjam el az ajánlatát, de világossá tette, hogy nem tudom megakadályozni, csak visszautasítani.

"Különös vagy, tudtad?" Mondtam és ő nevetett. Könnyeden nevetett és engem is arra ösztönzött, hogy nevessek. Ragályos.

"Az átlagos unalmas és túlértékelt." Válaszolt vállat rántva és én csak mosolyogtam. Azt hiszem, már tudta, hogy sosem fogok neki bókolni. Soha. "Hey, lehet egy kérésem?" Mondta következőleg és kérdően húztam fel a szemöldököm. "Vennem kell egy új autót és tanácsokra van szükségem."

"Mit akarsz Harry Boy-band?" Kérdeztem és ő zavartan nézett rám.

"Boy-band?"

"Bocsi, csak megváltoztattam a vezetékneved. Ez jobban illik rád." Magyaráztam és pár másodpercnyi csend után nevetésben tört ki, mintha a világ legjobb viccét mondtam volna neki. Újra, ez egy furcsa srác.

"Tetszik. Egyébként, a segítségedre szükségem, hogy vegyek egy új autót. A srácokat megkérdezném, de lószart nem tudnak a kocsikról. Moni Amerikába ment és Mila a szüleit látogatta meg, ők ketten értenek az autókhoz. Nem kérnélek téged, ha lenne más, aki segít, nem akarlak zavarni vagy ilyesmi, de tényleg szükségem van a segítségedre."

Pislogva néztem rá és próbáltam követni. Az első dolog, amire felfigyeltem, hogy egy másik autót akar, mintha nem lenne neki, így is. Azt hiszem elfelejtettem milyen gazdag is ez a fiú. Aztuán rájöttem, hogy azt kérte menjek vele autót venni, hogy segítsek választani, ami azt jelenti, hogy újra több időt töltök vele, kettesben.

"Nem hiszem, hogy a segítségemre lenne szükséged. Vedd meg , amelyik a legjobban tetszik." Mondtam olyan finoman, ahogy csak tőlem telt, de fintorgott, mint egy gyerek.

"De mindig a legdrágábbat akarják eladni nekem, ami nem mindig az amire szükségem vagy akarom. Kérlek, tudom, hogy szereted az autókat és valószínűleg nagyon sokat tudsz róluk. Kérlek!" Könyörgött és újra azt a fejet vágta, a cupcaket kezeivel álla alatt és fejét oldalra billentve mosolygott. Igen, aranyos és imádni valóan nézett ki, de nem hatott meg vagy érte el, hogy igent mondjak. "Kérlek!" Próbálta újra szempilla rebegtetve és nagyobb mosollyal, gödröcskéi mélyebbek és észrevehetőbbek lettek.

"Nem fogod addig abba hagyni, amíg igent nem mondok, igaz?" A fejét rázta, még mindig mosolygott. "Kitaláltam." Sóhajtottam.

Egy részem vele akart menni, miután szeretem az autókat- családi szokás- és értem, hogy a kereskedők hasznot akarnak húzni belőle- hiénák-, de nem akartam még több időt vele tölteni és esély adni arra, hogy megszeressem és túl nőjön rajtam. Veszélyesen helyes és egyre többet és többet tud rólam, ami még nehezebbé teszi, hogy ellökjem, mintha már tudná, hogy mikor lépjen vissza és mikor lépjen felém.

"Oké." Végül sóhajtva mondtam tudva, hogy nem jó ötlet. "De nem gondolom, hogy veled fogok menni mindig, ha új autót akarsz. Csak most." Figyelmeztettem és élvezettel mosolygott, még a szemei is boldogságtól csillogtak, és tudtam, hogy büszke magára és, hogy rávett, hogy elmenjek vele.

"Remek. Mehetünk holnap, ha nem vagy elfoglalt." Ajánlotta fel és egy másodpercre elgondolkodtam. 

"Nekem jó. Ebéd előtt, így tudok délután segíteni a műhelybe." Ez volt az ajánlatom.

"Brilliáns. Felvehetlek?"

Elgondolkodtam pár másodpercre. Mehetnék a kocsimmal így nem kéne kettesben lennem vele, amikor nem szükséges, de mi van ha rögtön vesz egy új autót? Szüksége van valakire, aki vezeti a régebbi autót. Ha van pénz az autókereskedők hihetetlen gyorsak.

"Azt hiszem ez bölcs ötlet. Add meg a számod." Kértem és azonnal csinálta, amint megkérdeztem. Szóval az iPhoneja a kezemben volt és én újra kuncogtam, ahogy megláttam a barátját Zaynt rózsaszín hajjal és ledöbbent arckifejezéssel.

Feloldottam a képernyőt és a kapcsolatokba léptem és beírtam a számom és a címem. Gyorsan. Visszaadtam a telefonját és ő a képernyőt nézte, mosoly játszott ajkain, ahogy a számomat nézte a képernyőn.

"Várj, szükségem van egy képre." Mondta és mielőtt felfoghattam volna, hogy mit mond, csinált egy képet rólam.

"OI! Figyelmeztetned kell valakit mielőtt képet csinálsz róla.!" Védekeztem és a telefont próbáltam kivenni a kezéből, de messzebbre tartotta tőlem.

"Szeretem a spontán képeket és szép vagy." Mondta még mindig harcolva ellenem, hogy a telefonján a saját kezében tartsa. "Nézd!"

Harry megmutatta a képet és nem voltam szép, meglepett és zavart voltam és a fények miatt a szeplőim még jobban látszottak. Förtelmesen néztem ki, vörös hajam izzott, ugh.

"Ez szörnyű! Töröld ki, nem tetszik!"

"De nekem tetszik és az én telefonom, hum!" Nyújtotta rám a nyelvét, mint egy öt éves gyerek és visszatette a zsebébe a telefont, teljesen elérhetetlen helyre. Hülye fiú! "És emlékszel, amikor Savannah azt mondta neked, hogy zaklató vagyok?" Kérdezte a göndör hajú fiú és én bólintottam. "Nos, most már könnyebb lesz zaklatnom téged!"

Ledöbbenve néztem rá, egész arcomon látszott és ő nevetésben tört ki újra olyan hangosan, hogy száját kezeivel takarta el, így nem hívta fel magára mindenki figyelmét.

"Vicceltem, vicceltem. Nem akarok távoltartási végzést." Tisztázta magát.

"Nem vicces! Idióta, azt hittem komolyan mondod. Cseszd meg!" Csak nevetett.

"Gyerünk, valld be: imádnád, ha a zaklatód lennék."

"Még a legrosszabb rémálmomban sem." Válaszoltam és megjátszotta, hogy bántom újra, ami hatására kuncogtam. "Tényleg egy idióta vagy," Folytattam és ő csak vállat rántott.

"Igen, sokszor megkapom. Ilyen vagyok. Újat kell kitalálnod." Mondta és most én nevettem hangosan.

"Ezt egy kihívásnak veszem, Harry Boy-band." Csak mosolygott fenyegetésemen, arckifejezése azt sugallta "hajrá". Én is mosolyogtam, figyelmen kívül hagyva, hogy a kijelentésem azt jelenti, hogy több időt tervezek vele tölteni csak, hogy új sértést találjak ki.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: