Néztem, ahogy elsétál és felnyögtem a frusztrációtól. Néha olyan nehéz eset tud lenni! Csak segíteni akartam neki, de nem engedi és nem magyarázta el miért. Csak annyit mondott, hogy nem akarja,de miért? Nem ez mindenki álma? Megosztani a tehetséged a világgal? Nem értem őt és ő nem segít, hogy megértsem, csak kizár. Újra!

"Szóval ő Hannah?" Kérdezte Niall és eszembe jutott, hogy vele jöttem. Rá néztem és sajátos arckifejezéssel nézett rám, kíváncsian és szórakozottan. "Különleges lány, nem igaz? És harcias."

"Kurva makacs!" Emeltem kezeimet magasba. "De láttad? Az elején minden jó volt, meglepődött, de nem próbált megölni, aztán bum! Kiabált velem újra, amikor nem magyarázta, hogy miért nem akarja a segítségem." Folytattam frusztráltan és valamit szét akartam törni.  "Úgy értem, emlékszel, amikor Mila nem akarta Zayn segítségét. Adott rá okot, elmagyarázta neki, de Hannah nem! Hogy értsem meg, ha nem magyarázza meg? Mondd meg, Niall!" Kiabáltam és ő meglepetten nézett rám.

"Whoa, nyugodj le, haver. Egy biztos: nem akar híres lenni. Most ki kell találnod miért." Utasított, mintha eddig nem tudta voltam ezt.

"Na ne mondd Sherlock." Csattantam és Niall meglepetten húzta fel szemöldökét. "De olyan nehéz bármit is kiszedni belőle. Láttad! És ötletem sincs miért nem akar lemezfelvételt, hogy megossza a tehetségét. Hallottad! Hihetetlen."

"Az," Értett egyet az ír fiú." De biztos van rá oka. Talán nem szereti a színpadot vagy a hírnevet, mint Phebs, tudod. Elképesztő, de nem akar híres lenni."

Ez igaz. Phoebe csodálatosan énekel és megkérdeztük, hogy akar-e velünk dolgozni, de a válasza ugyanaz volt. "A hírnév nem nekem való. Szeretek énekelni, de csak hobbi szinten. Nem akarok, hogy a munkámmá váljon." De Hannah zenét tanul. Azt akarja, hogy a zene legyen a  munkája, miért nem énekesként? Miért csak tanárként:

"Ugh, miért kell ennyire nehéz esetnek lennie?" Kérdeztem hangosan, nem számítva válaszra.

"Mert másképp nem érdekelne ennyire. Nyugi, legközelebb eléred, hogy megmagyarázza miért nem akarja a segítséged. Próbálj ne túl rámenős lenni és akkor nem fog védekezni ellened." Tanácsolta a szőke fiú és én mélye sóhajtottam.

Igaza van, ha Hannah egyszerű eset lenne, akkor nem keltette volna fel az érdeklődésem és nem érdekelne. Igen, talán akkor is ezt érezném, az erős vonzást, de figyelmen kívül hagynám és csak fizikai vonzalomnak tudnám be, de itt valami más van.

"Szóval, veszel el új gitárt?" Kérdeztem hogy témát váltsak és ő mosolygott. Ismerem ezt a nézést: nem fog hamar választani és igazam lett, mert másfél órával később sétáltunk ki a boltból mindketten egy-egy gitárral a kezünkben.

***

Két hetet voltunk Amerikában és remek volt, sok munka, de remek. Imádjuk a rajongóinkat, imádunk fellépni és főleg élvezzük, hogy mi vagyunk a One Direction. Mindig találkozunk nagyszerű emberekkel és új barátokat szerzünk, de hiányzik az otthon.

A legletörtebb ezen a héten Niall és Zayn volt, mivel újra lemaradtak Mila és Alex szülinapjáról. Tavaly külföldön voltunk természetesen és a lányok, valamint Moni szülinapja sorban volt. Alex és Mila azt mondtak ez rendben van, megünneplik, amikor hazaérünk, de ez nem ugyanolyan. Niall mérges volt, mert egy nappal kellett volna hamarabb hazamennünk és nem számított mennyire imádkozott nem használt. Hetedikéig Amerikában kellett lennünk, Alex születésnapjáig. Zayn valami különlegeset akart csinálni Milának a születésnapján, senki nem beszélt vele. Akkor láttam a leglehangoltabbnak.

Őket nézve csak az jutott eszembe, hogy nekem nincsenek ilyen problémáim. Nem kell azzal foglalkoznom, hogy lemaradok a barátnőm szülinapjáról ha külföldön vagyok, mert nincs. Nem kell aggódnom; nincs senkim, aki küzdene azért, hogy csak egy nappal tovább maradjak az országban, hogy együtt töltsük. És ez magányos érzés.

Azt hiszem akarok valakit, aki hiányzik, valakit aki nem a családom része. Valaki különlegeset. Azt kívánom bárcsak lenne valaki, aki türelmetlenül vár rám. De nincs. És nem tehetek róla, de azon tűnődök mikor lehet Hannah születésnapja. Nem tudom magam leállítani, de azt kívánom bárcsak ő lenne a lány, aki vár rám Londonban, a napokat számolva, amíg visszajövök. De nem érdeklem őt és fogadok, hogy nem gondol rám, mint én őrá, mert ez vicces, hogy mennyit gondolok rá. Mintha nem tudná elhagyni a gondoltaimat, de fogadok, hogy én eszébe sem jutottam azóta, hogy találkoztunk.

"Minden kész az indulásra." Mondta Liam, amikor az amerikai reptéren voltunk.

Zaynre nézte, Niallre és Louisra, akik nagy vigyorral az arcukon írtak sms-t. Ők a legboldogabbak, hogy visszatérünk, mert tudják, hogy valaki különleges vár rájuk a reptéren, valaki, aki a világot jelenti nekik. De nekem nincs senkim.

"Igen, hiányzik anya," Mondtam és Liam rám nevetett. Igaz, hiányzik anya és biztos vagyok benne, hogy neki is én.

"Igen, alig várom, hogy lássam a családom. Végre pár napot a családunkkal tölthetünk. Ez remek nem?" Kérdezte a barna hajú srác én bólintottam.

Ebben az évben nem álltunk meg, mindig valamit újat csináltunk és még keményebben dolgozunk a harmadik albumunkon, a menedzser mindig sietett minket, hogy hamarosan befejezzük, de most több ideig tart, hogy részt veszünk minden dalban. Tudom, hogy lányok azt kívánják bárcsak lenne egy kis szünet, távol mindentől és mindenkitől, de nem engedhetjük meg magunknak. Mi vagyunk a One Direction, a rajongókért élünk. Mi jelentjük nekik a világot és a legkevesebb, hogy mindent megteszünk értük.

Végül hallottuk, hogy a járatunk indulni fog és viccen kívül Niall,Zayn és Louis szinte futott mintha hamarabb hazaérhetnének.

Az út szokásosan telt: végtelenül, Amikor a reptérre értünk, csak az ágyamat akartam és elfelejteni a világot, de felkeltem és sikításokat hallottam és nem rajongók voltak., úgy értem Alex,Mila és Elenor voltak, a barátaikra várva. Hamarosan a srácok elfelejtkeztek a cuccaikról és egyenesen egymáshoz rohantak mintha hónapok óta nem látták volna egymást, pedig csak két hete. Öleléseik szorosak voltak, láttam és a mellkasom elszorult, mert körülnézve senki más nem volt ott miattunk, még Moni sem, aki mindig Milával kijön a reptérre, hogy üdvözöljön minket általában.

Nem tehettem róla, de féltékeny voltam, akartam valaki ott legyen miattam. Akartam, hogy fusson és sikítson boldogságában, hogy újra lát és nem érdekelné a világ. Akartam valakit, aki a karjaimba ugrik és erősen megölel. És nem tehetek róla, de azt kívánta, hogy Hannah legyen az. Azt kívánom bárcsak látnám, ahogy vörös haja hátára omlik, ahogy felém fut tárt karokkal. Azt kívánom bárcsak láthatnám mosolyogni és a szemét boldogságtól csillogni, hogy újra lát engem. Azt kívánom bárcsak hiányoznék neki.

Ahogy néztem találkozásukat olyan mély lyukat éreztem a mellkasomban, mert sosem volt ilyen fogadtatásom és nekik mindig. Nem számított napszak,idő mindig itt voltak, még akkor is ha vizsgájuk volt másnap.

Végül rájöttek, hogy mások is vannak rajtuk kívül, beleértve Liamat és engem és melegen üdvözöltek. Alex nagyon boldog volt és felpörgött. "Harry! Nagyon hiányoztál, kedvenc göndör hajú barátom!" Kiabált és én Milára néztem, magyarázatot várva.

"Női ciklus." Ennyit mondott és minden értelmet nyert, de a lyuk a mellkasomban még mélyebb lett.

Még ha Alexnek olyan napjai vannak is odajött Niall miatt. Nem számít milyen szörnyű. mennyi gyógyszert szedett be, hogy ne legyenek fájdalmai, itt van miatta miközben nekem senkim sincs, aki áldozatot hozna értem.

"Mi van Monival?" Kérdeztem Milát, amikor én következtem, hogy megöleljem,habár Zayn a közelben maradt, készen, hogy tartsa a lányt, amint elengedem.

"Eddel mielőtt Ednek mennie kell., tudod." Mondta és én mosolyogtam. Örülök nekik, jók együtt és valószínűleg szeretik egymást, de kicsit féltékeny is vagyok rájuk.

Moni Eddel van mielőtt mennie kéne és valószínűleg elé megy, amikor visszajön, míg én el sem tudtam köszönni Hannáhtól mielőtt elindultam Amerikába két héttel ezelőtt. Azt sem tudja, hogy visszajöttem.

"Jól vagy, Harry?" Kérdezte Mila, teljesen komolyan.

Jól ismer, olyan könnyen olvas bennem és ő az első, aki észreveszi, ha valami nincs rendben. 

"Csak fáradt vagyok." Válaszoltam és nem csak fizikailag értettem, belefáradtam a magányba. Mindenki azt hiszi, hogy mindig valaki újjal vagyok, nincs hiányom a jó társaságban, de ők nem tudják, hogy az egy éjszakás kapcsolatok nem kapcsolatok. Amikor vége van üresebbnek érzed magad.

Mila a szemebe nézett és tudta, tudta, hogy több van mögötte, mint amit elmondtam, de nem erőltette, elfogadva, hogy mást nem mondok.

"Ha beszélgetni akarsz, tudod, hogy mindig itt vagyok." Emlékeztet és én bólintva elengedtem.

Zayn közeledett és átölelte derekát, közelve tartva magához és, amikor amikor a szemébe nézett láttam a  szerelmet, a szoros és különleges köteléket köztük, ami olyan erőssé tette őket és túljutottak mindenen.

Niall ugyanígy volt Alexel, amikor egymásra néztek el tudtad mondani mennyire is szeretik egymást és bármit megtettek a másikért. Louis és Elenor is ilyenek voltak, nyilvánvaló, hogy mennyire érdeklik egymást és milyen nagy is a szerelmül.

Mind szerencsések és azt kívánom hadd lehessek én is olyan szerencsés, mint ők, Azt kívánom valaki- nem, azt kívánom bárcsak Hannah is így nézne rám. Azt akarom, hogy itt legyen a reptéren, rám várva, elmondva nekem hogy hiányoztam neki és mennyire boldog, hogy visszajöttem.

Nem akarok többé ezt a magányt és ürességet érezni.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: