Valami oknál fogva, amikor haza értem és egyedül voltam a házban, üresebbnek éreztem magam, mint korábban. Ismerem ezt az érzést, olyan sokáig éreztem ezt, de ma ezt valami új, valami más, amitől fáj a mellkasom. Nem tudom mi ez, de a bordáimat a mellkasomhoz préseli és nehéz lélegezni. Üresnek érzem magam és ugyanakkor belefulladok abba, ami bennem van. Szédülök és olyan mintha minden forogna, pedig egy pohárral sem ittam alkoholt.

Mi történik?

Felmentem  a szobámba és amikor a szobámba sétáltam az első, amit láttam Harry posztere öt nyíllal az arcán. Abban a pillanatban, az elsöprő érzés erősebbé vált és a kezem a mellkasomra tettem, mintha a mellkasomat tartva elszállna az érzés. Előjöttek a reggel emlékei, amikor egyedül voltam Harryvel, békében, csak jól éreztük magunkat. Azokban a perceknek úgy viselkedtem, ahogy a régi Hannah, amilyen lány voltam anya halála előtt és valahogy a mostani énem is jelen volt. Amikor vele voltam a kávézóban azt éreztem , hogy szabad vagyok.

Hibát követtem el, amikor úgy visszautasítottam. Még mindig látom, ahogy rám nézett, amikor azt mondtam, hogy nem akarok a barátja lenni, emlékszem a fájdalomra, amit a szavaim okoztak neki. De nem értem őt, hogy érdeklődhet irántam ennyire? Mert próbálkozik és próbálkozik, nem számít mit mondtam neki, visszatér, hogy ledöntse a falaimat. Miért ilyen kitartó Harry? Nem hiszem, hogy gondot jelentene neki találni egy olyan lányt, aki a barátja akarna lenni. Miért én? Miért bántották a szavaim?

A poszterhez sétáltam és leszedtem, összehajtottam, így nem láttam az arcát és eldobtam, de amikor ezt csináltam a kínzó érzés erősebb lett, mint korábban és tudtam. Tudtam, hogy miatta van, Rosszul éreztem magam, összezavarodtam és őrlődtem amiatt, amit tettem. Nem engedhetem meg, hogy megszeressem, de talán egy részem ezt akarja, mert még mindig arra gondoltam, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem, hogy megnevettetett.

"Ugh" Nyögtem, ahogy ledobtam magam az ágyra és eltakartam az arcom a kezeimmel, próbáltam megérteni mi történik velem. "Mennyire azt kívánom bárcsak itt lennél anya. Tudom, hogy tudnád mit kell mondani." Suttogtam és a kezeim az arcomon voltak és a mellkasom jobban fájt.

Tudom, hogy anya azt mondaná, hogy amit tettem az helytelen és nem kéne az ajtót Harry arcába vágnom és engednem kéne, hogy újra érezzek, de ez azért van, mert a régi Hannáht akarná, ako élettel teli volt. Ha Harry helyett egy más srác lenne is ugyanezt mondaná. Anyát nem érdekelné, hogy Harry Boy-bandről beszélünk.

Annyira hiányzik.

***

Új gitár után néztem. Az enyém idős és ideje nyugdíjba mennie, sok minden megéltünk együtt és megérdemli, hogy velem maradjon. Velem marad, de valaki új is csatlakozik a kis családunkhoz és remélem, hogy találok megfelelő tagot.

Annyi gitár van ott, hogy sírni tudnék, annyira gyönyörűek és a hangjuk fenséges. Néhányat kipróbáltam miközben különböző dalokat játszottam- főleg Ed Sheerantől-, és néhány ember megállt, hogy figyeljen rám. Nem foglalkoztam velük, csak a zenét éreztem és ahogy az ujjaim a húron játszottak oly könnyedén. Azokban a pillanatokban, csak az érdekelt, hogy a gitár az ölemben van. A világ többi része eltűnt.

Éppen egy dalt játszottam, amikor zsivaj kezdődött és ezúttal elért engem is. Abbahagytam a Lovesick Foolt a The Cabtől és körbe néztem, csak hogy lássam az emberek körbe vesznek valakit, mindannyian egyszerre beszéltek, néhányan még sírtak is közülük.

Mi a fasz?

Felálltam a gitárral- egy gyönyörű fekete akusztikus gitárral- a kezemben és próbáltam odanézni, csak kíváncsiságból. Észrevettem, hogy lányok voltak és fiatalok. Tinédzserek. Lábujjhegyre álltam, hogy jobban lássak és két embert vettem észre a hangossá vált tömeg közepén.

Végül, a dolgozóknak kellett segítenie a két embernek a tömeg közepén és megkérni a lányokat, hogy lépjenek hátra két lépést. Azután láttam meg őt és a szívem megállt egy pillanatra. Nem számítottam rá, hogy valaha látom még, hacsak nem a műhelyben. Harry Boy-band ugyanabban a hangszer boltban volt mint én egy szőke sráccal maga mellett, aki ijedtnek tűnt. Látszott, hogy Harryben keres menedéket.

Mintha csak megérezte volna a meglepődött tekintetemet magán, HArry megfordult és szemei azonnal megtaláltak. Először láttam a meglepődöttségest a smaragd szemeiben, mielőtt egy ferde mosoly tűnt fel ajkain, gödröcskéi előjöttek.

A tömeg- nem tömeg csak nyolc ember- még mindig élve megette őket a szemeikkel, követték minden mozdulatukat és képet vagy autogramot kértek, és sok más dolgot is. Igen, azok a lányok valószínűleg rajongók és nagyon szerencsések, hogy egy olyan hangszerboltban vannak, ahova a One Direction egyik tagja sétál be. Azon tűnődtem, hogy a szőke srác is a banda tagja-e. Ismerősnek tűnt.

"Hannah" Üdvözölt Harry. Felém jött, amire én nem számítottam. "Nem számítottam rá, hogy itt találkozunk. Hogy vagy?" Kérdezte még mindig mosolyogva. Nem tudtam félre nézni. "Oh, ő Niall ő is velem egy bandában van." Mutatta be  a vele lévő szőke srácot. És emlékeztem rá a újságból, amiben a Harry poszter volt.

Igen azok a lányok nagyon szerencsések, hogy belefutottak a banda két tagjába is.

"Szóval te vagy Hannah. Örülök, hogy találkoztunk. Harry sokat beszél rólad." Mondta a kezemet megrázva és felfedeztem, hogy az akcentusa nem épp angol. "Ne aggódj, csak szép dolgokat mondd."

"Én is örülök." Válaszoltam és elengedtem a kezét. Újra Harryre koncentráltam. "Én sem számítottam rá, hogy itt találkozunk. Szoktál ide járni?" Kérdeztem, mert ez a kedven hangszerboltom, de még sosem láttam itt Harryt korábban.

"Nem igazán, Niall szereti és elhívott magával, mert Alex nem tudott vele jönni." Magyarázta és én bólintottam. "Alex a barátnője." Tette hozzá, habár nem kérdeztem. Futólag Niallre néztem és felfedeztem, hogy mosolyog, amikor Harry a lányt említette. Emlékeztet arra, ahogy apa mosolygott anyára, amikor még élt.

"Ez egy remek gitár. Megfoghatom?" Kérdezte Niall és eszembe jutott a gyönyörű Gibson gitár a kezemben. Bólintottam és Niall elvette a kezemből és elsétált, hogy pár akkordot játsszon. Harry és én szemtől szemben maradtunk.

"Hogy vagy?" Kérdezte és szemei annyira őszinték voltak, tudtam, hogy azt várja a teljes igazat mondjam és tényleg érdekelte a válaszom. Ez nem csak udvariasság és ez összezavart engem. Miért? Még mindig nem értem miért érdeklődik.

Utoljára öt napja találkoztunk és minden egyes nap valamitől eszembe jutott. Néha egy autóról, néha másokról és máskor pedig valaki gödröcskés mosolyáról. Néha csak egy zajról. Olyan könnyen jutott eszembe, amikor azt mondtam neki, hogy legyünk ismerősök nem gondoltam, hogy ennyit fogok rá gondolni, és nem fog többet eszembe jutni.

Tévedtem.

"Jól vagyok, tanulok a sok vizsgára. Holnap kezdődik." Mondtam neki és biztos voltam benne, hogy semmi szüksége erre az információra.

"A legjobbakat kívánom. Biztos vagyok benne, hogy mindegyiken átmész." Állította és biztosnak tűnt és biztatóan mosolygott. "Oh egyébként. Egyik nap láttam Savannah videóját." Tette hozzá Harry és én tágra nyílt szemekkel néztem rá. "A barátom Moni nagyon szereti őt és megmutatta nekem. Meglepő volt látni, hogy ugyanaz a Savannah, akit ismerek.

"Uh.. el tudom képzelni." Mondta habár nem tudtam mit kéne válaszolnom.

"Láttalak énekelni. Nem is mondtad, hogy tudsz énekelni, Hannah. Elképesztő vagy!" Folytatta Harry és a szívem újra megállt. "Olyan tehetséges vagy. Moni kért meg, hogy mondjam meg neked, hogy mennyire szeret és elképesztően tehetséges vagy." Tette hozzá és én ledöbbentem, mozdulni sem tudtam.

Sosem számítottam rá, hogy megtalálja a videót és valamiért ideges lettem, most hogy látott énekelni- még ha csak egy házi videóban is- énekelni, többet tudhat rólam. Úgy érzem átlát a védelmemen, amit építette magam és a világ közé.

"Szükséges van egy lemezszerződésre. Nem mehet kárba a tehetséged." Összeszedtem magam, ahogy meghallottam szavait.

 A fejemet ráztam enyhén, mintha csak egy álomból ébredtem volna fel és összeráncolt szemöldökkel néztem Harryre. "Ezt nem akarom."Mondtam világosan.

"Mi? De elképesztő vagy; a világnak szüksége van rá, hogy tudja milyen tehetséges vagy. Tovább kell lépned a youtubon, Hannah." Erősködött Harry.

"Nem akarok híres lenni. Nem akarok albumot vagy ilyesmi." Próbáltam újra, de még mindig zavartan nézett rám, mosolya eltűnt.

"De elképesztő vagy.! Miért nem akarod megosztani a tehetséged?"

Nagyon sóhajtottam. Nem akarok belemenni a részletekbe, de nem hiszem, hogy megérti. "Csak nem akarom, Harry. Nem a lemezszerződés az egyetlen útja annak, hogy megmutasd a tehetséged és engem ez nem érdekel. Már terveim vannak."

"De megfosztod a világot a tehetségedtől." Próbáltam újra és pár másodpercre lecsuktam a szemem.

"Elég, Harry. Nem akarom. Nem akarok olyan életet, mint a tiéd, nem a te utadról álmodok. Nem akarok híre lenni, tanár akarok lenni."

"De ez nem a hírnévről szól. Sokkal többet tehetsz! Annyira tehetséges vagy. Dolgozhatnál velünk, az új albumunkon, vagy nem tudom, együttműködés vagy valami ilyesmi és azután a saját utadat járhatnád és-"

"Nem!" Kiabáltam a hangomat felemelve, hogy ne tudja folytatni. "Tudom mit akarok és ez nem az. Ha nem érted meg, akkor nincs értelme beszélnünk." Megint, olyan gyorsan felidegesített.

Idegesít, hogy nem érti meg. Mérges vagyok, mert tovább erőlködött, habár mondtam, hogy nem akarom. A szobámba akarok menni és feltenni a posztert és újra nyilakat dobálni rá.

"De Hannah." Szólt hozzám és én a fejemet ráztam.

"Nem!" Mondtam kereken. "Nem érted és nem vesztegetem az időm, hogy megmagyarázzam neked. Ennél fontosabb dolgom is van, mint például a vizsgák. Viszlát"

Nem vártam választ; elsétáltam mellette elfelejtve, hogy gitárért mentem oda. Mérges vagyok, ideges vagyok és megint csak Harry Boy-band miatt.

Köszönöm, hogy olvasod a fordításomat, ha tetszik szavazz és ha késztetést érzel írj nekem pár sort nyugodtan! (: