Alig tudom el hinni! 2 tetves hét után meg dugt@?! Ezért csinálta az szemétláda. Én nem adtam magam, akkor más fogja, mi?! Kory még magyarázott valamit, de nem érdekelt. El mentem mellette és azt a nyomorékot kezdtem kerseni. Az udvaron volt, a haverjaival. Az egyik észrevett és felém mutatott. Ryan szabályosan megijedt, amilyen fejjel álltam meg elötte.
-Beszélhetünk akk.. - kezdte, de egy pofonnal félbe szakítottam, idegesen fordította vissza a fejét felém - Most mivan?
-2 kicseszett hét..nem engedtem neked.. és te másik lányt keresel? - kérdeztem zokogva
-Ezt ki mondta? - kérdezte hitetlenkedve
-Áh szóval el se akartad mondani? Képzeld a ribi akivel össze feküdtél! - üvöltöttem az arcába
-Pont ez az, hogy én akartam el mondani. Ezért akartam beszélni veled, hogy ne mástól keljen meg tudnod, hogy meg kora egy utolsó féreg vagyok. Nincs mentség arra amit tettem, de kérlek. Adj egy utolsó esélyt! - nézett mélyen a szemembe és nem tudtam, hogy mit mondjak - Ha most nem akarsz válaszolni nekem az is jó és ha ér még valamit ígérem, hogy nem megyek egy lány közelébe se.
Bólintottam és vissza mentem a teremhez. Kory a folyosó forduló másik oldalán volt és hallottam, hogy a barátnőivel beszél. Oda álltam a falhoz.
-Még mindig nem tudom elhinni, hogy bevette! Én rosszul érzem magam azért, mert ő nem volt képes ki elégíteni Ryan-t? Nevetséges, most biztos jól össze kaptak. - te álnok dög
Kory háttal volt nekem, de a 2 barátnője látta, hogy el indultam feléjük. Kory túl későn fordult meg és őt is fel pofoztam. Igen, ma mindenkit fel pofozok.
-Te hazug, undorító, lotyó. Képzeld, nem vesztünk össze, időt adott nekem! - vágtam a képébe és készültem volna, hogy agyon verem amikor két erős kar fonódott a derekamra
-Nem éri meg. - Justin halk, féltő hangja csengett a fülembe
Bólintottam és el mentem vele.
-Köszönöm. - mondtam magam elé
-Hé! - meg állított és magához húzott, úgy, mint múltkor
-Nem akarok már sírni, de ez most igazán jól esik, maradhatunk így még egy kicsit? - kérdeztem, a végét motyogva a melkasába
-Persze. - válaszolt kedvesen és az állát rá hajtotta a fejemre
Ezt a pillanatot a csengő zaja zavarta meg.
-Nem akarom! - hisztiztem és még jobban öleltem a magas szökeséget
-De muszáj, szóval engedj el. - nevetett és probálta le hámozni a kezemet - Rendben.
Fel kapott és így vitt be a terembe. Le rakott egy székre és le ült mellém, de közelebb kellett húznia a székét, mert még mindig nem engedtem el.
-Nekem jó lesz így, de neked, nem és a tanár is szólni fog. - mondta a hátulütőket, de nem érdekelt
Be jött a tanár és egyből kiszúrt minket.
-Ms. McCullum meg kérhetem, hogy el engedi az úrat? - kérdezte miközben pakolgatott az asztalon
Nem nyertem meg a csatát sajnos. Ezenkívül még 1 óra volt vissza, de a szünetet végig hülyültük.