-Megnézem a lázad. - Justin bólintott. Fel térdeltem és oda kusztam hozzá. Le vettem a rongyot és az éjjelire raktam. Oda adtam neki a láz mérőt és néztem ahogy a helyére rakja. Most realizálódott bennem, hogy Justin fél meztelen. A láz mérő csipogása hozott vissza. Justin helyett ki vettem, szerencsére lejjebb ment a láza.
-Na mennyi? - kérdezte. Rá néztem, egyenesen a szemembe nézett és én picit el vörösödtem, hogy még mindig fél pucér.
-Már csak hőemelkedésed van.- mondtam halkan. A rongyot be vittem a fürdőbe, a láz mérőt meg le raktam a konyhapultra. Mire vissza mentem Justin az ablak mellett nyújtózkodott. Meg torpantam az ajtóba.
-Tényleg, családom? - kérdezte, nem felém nézve
-Öltözz fel. - szóltam rá, amire furcsán nézett rám és elém sétált
-Talán zavar? - kérdezte egy kaján vigyorral
-Idióta, igen zavar. - löktem egyet a mellkasán baromi feleslegesen, mert meg se mozdult.
-Jólvan, most az egyszer. - nevetett fel. A szekrényből ki vett egy fekete trikót és magára kapta. - Most jó?
-Igen és a családod fogalmam nincs, hogy hol van. - le ültünk az ágyra és el meséltem neki, hogy mi történt mikor meg jöttem.
-Azt hitte, hogy a barátnőm vagy? - nevetett hangosan - Bocs, hogy ciki helyzetbe hoztalak.
-A hugod meg mentett. - mosolyogtam a fiúra
-Gondolom akarod, hogy meséljek. - nézett rám picit komoran
-Örülnék neki, de ha ennyire nem akarod, akkor nem kell. Ha szeretnéd mesélek elöször én. - bíztató mosolyt küldtem neki és válaszként mosolyogva bólintott. Szóval el meséltem neki, hogy mennyit küzdöttem, azért, hogy én abba az iskolába legyek. Justin figyelmesen végig hallgatta.
-Apám 12 éves kora óta táncolt, de pár éve abba hagyta. Hiába táncolok régebb óta, mint ő, csak is ő a profi. 6 éves koromban kezdtem el balettra járni anyukám miatt, de végül meg szerettem és folytattam a táncott. Minnél nagyobb lettem, úgy nőt az elvárás is. Volt olyan, hogy 1 hét után sem tudtam meg csinálni egy lépést és fel pofozott. Ha el rontottam valamit üvöltött velem, anya ezekről nem tudott, csak amikor meg látta, hogy vörös arcom vagy ha nagyobbat ütött akkor fel repett a szám sarka. Akkor össze vesztek, de többet nem ütött meg. Mai napig nem értem, hogy mért ilyen pöcs velem. - le hajtott fejjel mesélte, de a végére fel nézett rám.
-Örülök, hogy el mondtad nekem. Sajnálom, hogy ilyen veled az apád. De ha boldogít, szerintem nagyon jól táncolsz. - öleltem meg szorosan
-Kössz. - simizte meg az oldalam. Fel néztem rá vigyorogva és a tekintetünk össze akadt. Nagyon közel volt hozzám, de el vesztünk egymásba. Basszus, mit csinálok?! A telefonom csörgésére ki estünk a tranzból és le ugrottam az ágyról. Ryan hív.
-Szia, mizú? - kérdeztem, mintha semmi nem történt volna az elöbb
"Szia, hol vagy? Gondoltam, hogy el mehetnénk valahova, de mondta anyud, hogy el mentél."
-Oh, ööö, Justin-nál vagyok. - ki fog akadni
"Mit keresel nála? Mindegy jössz velem buliba?"
-Buliba? Kössz, nem. De holnap délután át jöhetsz és nálam aludhatnál.
"Rendben, akkor holnap találkozunk. Szeretlek, szia!"
-Okés, én is, szia! - el búcsúztam és le is tettem
-Ki hívott buliba és mért, nem mentél el? - sorakozatta a kérdéseket. Na most ő fog ki akadni.
-Nem vagyok bulizós és Ryan. - a végét szinte suttogtam
-Ryan?! - akadt ki, a szemöldöke az égbe volt
-Igen, csütörtökön ki békültünk. - mért félek a reakciójától?
-Mi, miért? - ezen én akadtam ki
-Én sem vontalak kérdőn, akkor te mi jogon?! - rivaltam rá én is
-Mert nekem sírtál, hogy az a féreg meg csalt és el tellik pár nap, te meg megbocsátasz neki! Ennyire nem számít, hogy más lánnyal van? Ki tudja, hogy nem csinlta meg többször! - Justin hegyi beszédét egy pofonnal szakítottam félbe
-Mint mondtam nincs jogod ahhoz, hogy számonkérj. - mondtam nyugodt hanggal és ott hagytam