Estig Justin-nál voltam. Ökörködtünk, filmeztünk, szóval el voltunk, de haza kellett mennem. Amint ki léptem az ajtón eszembe jutottak a problémák. Bárhogy, nézzük meg csaltam Ryan-t. Ezt, nem tudom hová tenni, mint David-et. Mikor vagy, hogy szerethetett belém? Mikor azt hiszem, hogy minden rendben lesz, akkor esik szét az egész.
Otthon, apa a nappaliba tv-zett.
-Szia apa! - kiáltottam neki miközben ki mentem a konyhába
-Szia kincsem, mi volt a suliba? - kérdezte. Na, de jó! Ki vettem egy üdítőt és le huppantam apa mellé.
-Ez egy hosszú story apa. - válaszoltam és bele kortyoltam a colámba. A lábamat apa ölébe raktam és a fejemet meg a karfának döntöttem.
-El kényelmesedtél, akkor el is mesélheted. - meg simizte a lábam majd le halkitotta a müsort
-Gondoltam. Justin-nal össze vesztem még múlthéten. Én ugye meg bocsátottam Ryan-nek és velem volt reggel, de csak Justin-ra tudtam gondolni. Tesi előtt Dia be csalt és be is zárt engem meg őt a szertárba. Így el kezdtünk beszélgetni. Bocsánatot kért majd én is. Aztán mondta, hogy őt az zavarja, hogy, nem vallom be magamnak, hogy szeretem őt. Akadékoskodtam, hogy én, nem szeretem őt. Ő viszont fel hozta, hogy akkor mért őt hívtam mikor baj volt meg, ilyesmi. De még mindig, nem mertem ki mondani, hogy hogyan is érzek. Erre ő meg csókolt és meg kérdezte, hogy még mindig, nem érzek iránta semmit. Ránk nyitott Ryan és neki ugrott Justin-nak. Jól össze verték egymást aztán haza mentek..... David, Dia báttya szokott haza hozni minket és el meséltem neki, hogy mi történt.. - el hallgattam. Apa meg, nem értette, hogy miért.
-És? - kérdezte kedvesen
-Asszem szeret engem.. - mondtam ki, hirtelen zajt hallottunk a konyhából. Oda siettünk és a nővérem állt a konyha közepén, a lábánál üveg szilánkokkal.
-Mi történt Sophie? - kérdezte aggódva apa. Gyorsan fogta a seprűt és félre söpörte a szilánkokat. Meg állt Sophie-val szembe, én az ajtóban álltam.
-Semmi, csak véletlenül le ejtettem egy poharat. - válaszolt halkan és fel nézett apára, könnyes a szeme. Majd gyorsan fel ment.
-Ugye tudod, hogy hazudott? - kérdeztem a törött poharat nézve
-Igen. Lehetséges, hogy hallotta miről beszélünk és.. - kezdte el apa, de abba is hagyta
-Fel hívom Zoe-t. - mondtam és már hívtam is - Szia Zoe, egy kicsit furcsa kérdésem van.
"Szia hallgatlak!"
-A nővérem szerelmes Dávid Shaw-ba?
"Igen, egy ideje, de, nem tőlem tudod."
-Oké köszi szia!
"Szívesen, szia!"
Szomorúan és félve néztem rá apára, aki már a tekintetemből ki olvasta, hogy baj van.
-Ezt, nem hiszem el. - arcomat a kezembe temettem és le csúsztam a földre
-Lisa. - apa le ült velem szembe - Ne aggódj! Emlékszel mit énekeltünk kicsiként? - a kezemet el vettem a könnyes arcomtól és bólintottam
-Don't you worry, don't you worry child. See heavan's got a plan for you. Don't you worry, don't you worry now! -  egy időben, ha szomorú voltam ezt énekeltük közösen. Nem mostanában volt.

Fel mentem a nővéremhez. Kopogtam a vaj színű ajtón.
-Haggy! - szólt ki érzelem mentesen
-Mióta? - kérdeztem együtt érzően. Le csúsztam az ajtaja tövébe.
-Már 2 hónapja. - válaszolt alig halhatóan
-Hol találkoztatok?
-Egy fel lépésen.
-Sajnálom! - nyőgtem ki, mert újra sírni kezdtem
-Nem tehetsz róla, de légyszi haggy békén! - erre még jobban sírni kezdtem
-Haggyalak békén?.. Mindig mellettem voltál és..most is szükségem van rád, de..neked nincs rám? - zokogtam. Az ajtó túl oldaláról hallottam, hogy ő is sírni kezdett
-Sajnálom. - mondta és ez volt a végszava
Mit csináljak? Össze fogom hozni őket, nem érdekel, hogy mibe kerül.
-Sophie, most nagyon jól figyelj rám! - le töröltem a könnyeim és fel egyenesedtem - Jelenleg utállak, mert olyan miatt lökszel magadtól amiről, nem tehetek, de ezt, nem hagyom annyiban!