-Justin sajnos az a nő, aki engem fog segíteni ezen az úton, nem akar itt maradni. Holnap délelőtt el megyek Maiami-ba. Nagyon szeretlek téged és..-itt meg akadtam, mert könnyezni kezdtem és nagy levegőt kellett vennem, hogy végig tudjam mondani - A szívem szakad meg, hogy ezt kell mondanom, de...szakítok. - Justin fal fehér lett, a szemében ugyanazt a fájdalmat láttam, mint amit éreztem vagyis éreztünk
-Ezt nem hiszem el! Végre össze jövünk erre el kell menned? Nem mehetek veled? - kérdezte és láttam csillogni a szemében pár könnycseppet. Két kezem közé fogtam az arcát, mire ő meg fogta a jobb kézfejemet.
-Nem szerelmem, neked itt kell maradnod. 1 évet kinn kell töltenem, te addigre el felejtesz és meg keresed az igazit. - a fájdalom egyre csak nőtt
-Soha nem felejtelek el. - mondta búsan hangon, de mégis büszkén
-Szeretlek Justin.
-Szeretlek Elizabeth. - majd ajkaira tapadva a legszenvedélyesebb és lehet, hogy a legutolsó csókunkat élveztük. Levegő hiány elválása miatt még utoljára meg pusziltuk egymást és el mentem. Az utat hazáig végig sírtam. Az ajtó előtt nagy levegőt vettem és utána léptem be a házba.
-Anya, apa, Sophie megjöttem. - kiáltani akartam, de az előbbi sírás miatt ez nem jött össze, de Sophie épp jött le
-Szia hugi. - köszöntött boldogan, de amikor jobban meg nézte az arcom a vidámsága eltűnt - Te sírtál?
-Mingyár elmesélem, anyuék? - kérdeztem a konyhába menet közbe és már láttam anyukámat miközbe főz, apát meg ahogy öleli anyut hátulról
-Ez olyan aranyos. - mondta a nővérem. Igaza van tényleg az, de engem el szomorított, mert eszembe jutott Justin.
-Anya, apa beszélhetünk? - kérdeztem mire ide néztek és mind2jük aggódó arcot vágtak ahogy néztek engem
-Mi a baj? - kérdezte anya
Mind le ültünk az asztalhoz és el meséltem nekik a hírt. Senki sem tudott meg szólalni.
-Ez hatalmas lehetőség és támogatunk benne, de mi most nem tudunk veled menni. - szólalt meg először apa
-Persze megértem. A reptérre ti visztek ki és a barátaim majd jönnek el búcsúzni. - sírtam el magam újra, de most nem egyedül, anya és Sophie is sírni kezdett. A maradék napot együtt töltöttük. Beszélgettünk, emlékeket meséltünk, fotókat nézegettünk és este filmeket néztünk. Ja és ma kivételesen a nővéremmel aludtam, de csak azért, mert be aludtunk a kanapén.
Másnap 10:30-ra értünk a reptérre. A kis csapat már ott vár. Oda futottam hozzájuk. Alan, Dia, Glori és természetesen Matt is itt volt, ki más hozta volna őket ide?
-Hát akkor kezdjük is. Dia veled kezdeném, mert te állsz hozzám legközelebb. - nevetve fogtuk meg egymás kezét és már most könnyeztünk - Még tisztán emlékszem a napra mikor találkoztunk. Utáltál, mert jobb pontszámot kaptam, mint te és mert sokat voltam Glori-val. De aztán egyre többet lógtál velem főleg amikor egy dög unalmas előadásra egymás mellé kerültünk és végig nevettük az egészet. Meg amikor először gitároztál és el szakítottad a húrt rám fogtad. Az egyik legjobb barátom vagy és remélem, hogy azok is maradunk. - mire be fejeztem patakokba folytak könnyeim
-Jaj még ne sírj, majd a végén. Én is nagyon szeretlek és naná, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot. Minden nap hívni fogunk Glori-val. - mondta Dia a könnyekkel küszködve. Majd Glori elé léptem és neki is meg fogtam a kezét.
-Glori veled az első napon találkoztam és emlékszem, hogy nem mertem hozzád szólni, mert az hittem, hogy beképzelt vagy és bunkó. De te oda jöttél Dia-t is magaddal rángatva, aki végül nem maradt velünk és kedvesen el kezdtél kérdezgetni. Végül hamar jó barátok lettünk. Emlékszem egyszer ki akartam fésülni a hajad és meg téptelek meg ki szedtem rengeteg hajszáladat. - nevettem az emlék hatására
-De mérges voltam. - nevetett barátnőm is
-Aztán az egyik osztály kiránduláson le maradtunk a többiektől és el tévedtünk aztán körbe jártunk mindent egyedül, közbe meg mindenki minket keresett. De jó volt. Glori ugyanezt mondom neked is. Nagyon szeretlek és remélem, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot.
-Én is nagyon szeretlek és, mint Dia is mondta, rengeteget fogunk beszélni. - ő is könnyezett én meg kicsitt meg nyugodtam. Alan és Matt elé álltam
-Matt jó barátom vagy te is már az iskola eleje óta. Sok sikert Glori-val és hiányozni fogsz. - mosolyogtam fel a fiúra, aki viszonozta
-Én is így gondolom, köszi és te is hiányozni fogsz. - ráadásként össze borzolta a hajam
-Alan, nem rég óta ismerlek, de te is jó barát vagy, örülök, hogy meg is mertelek. Sok sikert Dia-hoz, remélem össze jöttök egyszer és hiányozni fogsz.
-Te is jó barát vagy, én is örülök, hogy találkoztunk és köszi majd meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Te is hiányozni fogsz. - rá kacsintott Dia-ra mire el mosolyogtam. Ő kezdte az ölelés áradatot. Beszéltünk még majd akartam menni anyáékkal az épületbe mikor hallottam valakit futni ide és a nevemet kiálltja. Persze csak pár méterről. Meg fordultam és ki robbant belölem a sírás mikor meg láttam Justin-t rózsával a kezében. Én is futni kezdtem felé és mikor egymáshoz értünk fel kapott megpörgetett és meg csókolt.
-Tudom, hogy már nem vagyunk együtt, de el akartam még egyszer búcsúzni és el akartam mondani, hogy mennyire szeretlek. Egy kis ajándék, hogy ne felejts el. A rózsák között van egy mű is és ez. - a zsebéből elő húzott egy kis rózsaszín masnis dobozt. El vettem és egy J betűs nyaklánc volt benne.
-Köszönöm Justin én is nagyon szeretlek, de én nem tudok adni semmien ajándékot. Vagy várj. - le vettem a kabala nyakláncom és oda nyújtottam neki
-De ez a szerencse hozó nyakláncod. - mondta az életem
-Már van másik és ha te is akarod akkor ha haza jövök vissza adod. - bólintott és el vette. Rám húzta a nyakláncot és fel húzta az enyémet.
-Mennünk kéne. - szólt ide anyu
Utoljára meg öleltem és be szívtam az illatát.
-Nalád van még a pulcsim, szóval az illatom veled lesz. - suttogta a fülembe
-De az nem ugyanolyan. - válaszoltam fel nevetve
Bent az épületben anyáéktól búcsúztam.
-Kicsikém szőrnyen fogsz hiányozni, nagyon szeretlek és minden nap hívni fogsz. Sok sikert! - mondta anya, aki egy ideje már könnyezett, de most ki is folytak. Szorosan meg öleltük és meg pusziltuk egymást.
-Sok sikert kincsem vállj igazi popsztárrá. Már most hiányzol és minimum 2 naponta akarom hallani a hangod. - bólintottam nevetve majd ölelkeztünk és apa fejen puszilt, én őt arcon
-Hugi hajrá aztán ne, hogy be égj a színpadon. Szörnyen büszke vagyok rád anyuékkal együtt. Nagyon szeretlek és hiányozni fogsz. Ja és David azt üzeni, hogy neki is hiányozni fogsz. Tudom, hogy már el búcsúztatok, de akarta, hogy ezt át adjam. - meg öleltük és meg pusziltuk egymást
-Nagyon szeretlek titeket és ti is hiányozni fogtok. - a családi ölelés után mentem Kelly-hez közbe még integettem egyet anyuéknak.
Mikor fel szállt a gép ki néztem az ablakon, láttam ahogy a családom integet, ami jó érzéssel töltött el. Én is vissza intettem, de persze ezt nem láthatták.
Hosszú útnak nézek elébe.