Ismerős az az érzés, amikor alig lépsz ki a lakásból, de már azt kívánod, bár visszamehetnél és magadra zárhatnál minden ajtót, bebújhatnál a takaró alá, mintha nem is léteznél?

Na, engem rögvest megcsapott ez az érzés, amint sétálni indultam a megfelelő megállóhoz.

Semmi különösebb okom nincs rá, de szinte fizikai fájdalmat okoz nekem ez a hét, és tegnap délutánra úgy kimerültem, hogyha ez a hétvége egy hétig tartana, talán ki tudnám magam pihenni.
Persze nem fog, sőt, rövidebb is lesz, legalább is olyan tekintetben, hogy szombaton országos szavalóversenyre megyek.
Még szerencse, hogy nem én fogok szavalni.

Reggel megnyugtató gondolattal keltem, és bár ébredés után nem vagyok a szavak embere, próbálkozom, próbálkoztam. Senki ne gondolja, hogy nemrég keltem.

És bár nyugodtságom őrzöm, ez nagyon nehéz feladatnak tűnik a mindennapokban.
Ennek sok oka van, hogy tegnap robbant az egyik csoportban, hogy egy bizonyos politikus, akit nevezzünk MaZsolának, kiadta rendeletét, miszerint az intézményvezető asszonyok és férfiak mostantól hivatalosan is igazgatók.
Szinte hallom a sírva vigadás visszhangját, ami (a képzeletemben) egyszerre szakad ki legalább 20-30-40-50 ezer ember szájából, és azon elmélkedem, hogy politikusaink nem valami rejtett lírikusok-e, akik a középkor mintájára divatnak élik meg a haláltánc műfaját.
Mert az a következő lépés, hacsak már nem benne vagyunk a közepében.
De lassan tudvalevő, hogy a pedagógusoknál mindenki egy sikkasztó, pedoefebofil, LMBTQ propagandista, alkoholista, alulképzett, túlfizetett munkaerőnek számít.
Hiszen akad erre egy-egy példa, mert van olyan szlovák tanár (mégcsak nem is magyar), aki részegen megy be dolgozni, akad, aki arról tart előadást, hogy a fiúk lehetnek lányok és fordítva, és a szerelem szép, és akkor is szerelem, ha veled azonos nemű iránt érzed ezt a nemes vágyat.
Ez utóbbi még igaz is, de árulja el nekem valaki, hogy hogyan lehet az, hogy egy tiltott beszédtéma az iskolában, egy olyan intézményben, ahol tudom, hogy a fenti vádak egyike sem állja meg a helyét, előfordulhat olyan, hogy a fiúk egymás fenekét csapkodják, mert buli, és az istennek se hajlandók elhallgatni, az órán meg időnként elhangzik egy-egy olyan mondat, hogy legyünk buzik.
Szó szerint, csak nem magyarul.
Hogyan lehet ez?
Természetesen ez csak elmélkedés.
Sikkasztás van. Ha igaz a vád, ha nem, (és ha nem, az sokkal rosszabb), minden területen előfordul.
Ezért minden tanár (ha még ez a hivatalos nevük) sikkasztó lesz?
Sajnálatomra, de szerencsétlen érintettek még nagyobb fájdalmára úgy tűnik, vannak pedofilok is a pályán.
Ettől minden tanár az lesz?
És igen, ezek szerint van, aki részegen megy be dolgozni.
Ettől minden szlovák és nem szlovák pedagógus az lesz?
És igen, sajnálatos módon értesültem olyanról is, hogy egy sportoló diák tesitanárának hiába lett elmondva, hogy a gyerek nem mozoghat, mert eltört a kulcscsontja, attól az még tornáztatta, és emiatt a gyereknek most elmozdult valamilyen csontja. Ezért ki vállal felelősséget?! Elment az ilyen tanár esze?
Azt mondják, akinek nincs esze, legyen notesze. Az nem elég indok egy ilyenre, hogy nincs jegye. Következő hónapban, vagy amikor tornázhat legközelebb, majd ad neki többet.
De ettől még az összes többi tanár rossz pedagógus lesz?
Ha a Kormány úgy kívánja, valószínűleg igen.
De attól ez még hazugság. Tömény hazugság.

Ettől is hányok. A Kormány? Ez kisbetűs szó, mert köznév - ha valaki esetleg nem tudná.

Elnézést a komorságért, de úgy tűnik, nincs elég időm ilyen témákról beszélgetni, és A Párom idegzetét nem szívesen tenném kockára.

És én itt most befejeztem, sokkal könnyebb lenne péntek lévén ismét arról írnom, hogy szétnézek szerte a téren, és hiába van késő, sok helyen nebulók már a második órájukon ülnek, annyi ember tömegközledik, hogy ismételten elgondolkodom rajta, ki és mit dolgozik ebben az országban. Olyan sokan vagyunk, hogy egyszerűen nem hiszem el, hogy Magyarország még létezik.

És ha áttekintjük a hetet, alig hiszem el, hogy péntek van.
De legalább február utolsó pénteke. Remélem, mire kettőt pislogok, már itt lesz a nyári szabadság ideje.
De addig is, bízom benne, hogy legalább idegösszeroppanást nem kap senki (sem az elsőt, sem a sokadik át).

Az ég kegyelmezzen mindenkinek! A témát meg hiába nehéz, emésztgessük egy kicsit. Másfél napunk biztos lesz rá.