Nem akartam ma írni, mivel a fanfiction folytatásán dolgozom, de el kell mondanom, Kedveskéim, borzadok.

Világos van és hideg is, és valami szállingózik, olyan, mintha hó lenne, és késésben vagyok a munkából.

Mára nincs több muníció, de ami az elkövetkezőkben várható, a héten és a hónapban az túl sok, hogy mindent említsek.

Végül is, én szerettem volna egy helyet, ahol szükség van rám. És itt ezt érzem, hogy van és fontos, amit teszek, még ha a vasárnap délután pánikolva köszön is be.

De ma az a megnyugtató gondolatom támadt, hogy talán csak kamatoztatom azt a tehetségem is, miszerint bolhából gyönyörűséges elefántot tudok készíteni.

Almegjegyzés: A Duna szép. Ma reggel is, mikor az ég szürke. Végre olyan képe van az időnek, amilyen az én hangulatom a legtöbbször.

Megjegyzés. Bocsánat a hölgytől. Akinek a sarkára léptem. Nem szándékoztam pókká válni.