Hirtelen elájult.

- Azonnal tegyék az ágyába,s hagyjuk aludni.-mondta Xenon.

- Láttam már ilyet,mert neki éppen látomása van. Nekem is volt ilyen.-mondta Ramona és rámutatott a Diablon lévő szimbólumra,majd a mellkasán levő szimbólumra.- Nekem a jel,ami mellkasán van az ugyanaz,mint az övé. Csak az a dolog kicsit idegesítő,hogy ő 75%-ban hasonlít ránk,de más-más képességgel és furcsa,hogy ezt mondom,de ugyanarra választott ki minket a sors és valóban nem tagadom,amiért ezt állítom,mert ez színtiszta igazság.-mondta.

- Ez mind szép és jó,de mikor fog felébredni?-kérdezte Eric.

- Nemsokára. Addig inkább menjünk reggelizni.-mondta Ramona.

Nemsokkal később

- Mi történt velem?-kérdezte fáradtan Diablo.

- Megmondtam és nem tévedtem.-mondta Ramona az apja társaságában.

- Siessen enni,Diablo,mert ha nem siet elfogy az összes szendvics.-mondta Xenon kapitány.-,,Remélem ő az én 10 éve elveszett fiam,mert ez az utolsó esély és tudom,hogy ő az én Diablom."-gondolta magában miközben Diablon végig nézett.

Az ebédlőben

- Jó étvágyat!-mondta Diablo és elvett egy duplasajtos szendvicset.

- Na mi volt a látomásodban?-kérdezte érdeklődve Archos.

- A látomásomban az a pecsét,ami a mellkasomon van.-mondta és megmutatta a pecsétet,ami a felsőtestén helyezkedik el.

Erre ledöbbenve nézte Archos a bajtársát miközben egy fura aura vette körbe. Egyszer csak felvillant a szimbólum és megnövekedett az energiaszintje.

Egyszer csak megrepedezett körülötte a padló és végül fém borította be a testét. Ramonának pedig a vér idomítás ment ugyanakkora energiaszinttel,mint amekkora a Diablonak van.

-Aztakurva...!-mondták egyszerre Archos és Xenon kapitány.

- Mi az? Valami van a szám szélén?-mondták egyszerre Ramona és Diablo.

- Nincs semmi. Csak annyi van,hogy Ramona a vért, te pedig a fémet irányítod.-mondta Eric hangszóró által.

- Eric Singer,te kémek krémje. Csak kapjalak a kezem közé!-mondta Ramona mire Eric rohanni kezdett.

Folytatjuk...