Másnap reggel 7 óra

Archos megvakarta a füle tövét és ezt mondta.

- Valami nem stimmel a kapitány fia körül. Körülnézek a biztoság kedvéért.-mondta.

- Végre ez is megtörtént.-mondta egy női hang az ajtó mögül.

Ekkor kinyílt a kapitányi kabin ajtaja és egy lány lépett ki rajta.

-'Ezt nem hiszem el. Könnyebb volt,mint hittem.'-gondolta magában miközben követte a fedélzetig,ahol ellenőrizte a rendszer minden egyes pontját.

- Nocsak. Nocsak. Kit látnak szemeim? Persze,hogy a kapitánynak a 20 éves lányát személyesen.-mondta Archos és nem tévedett. A lány éppen végzett az ellenőrző procedúrával, amikor Archos megragadta a hajánál fogva.

- Engedj el,te űrgenyó!-mondta hangosan a lány mire mindenki odasietett.

- Hagyják abba ezt a civakodás. Igaz,hogy elhoztam a lányomat,de ő az egyetlenem,mert meghalt az anyja.-mondta Xenon kapitány és ezzel megölelte a lányát.

- Mi legyen a bűntetése,kapitány?-kérdezték egyszerre Archoson kívül.

- Nem öletem meg,csak arra 1 heti fedélzet súrolásra ítélem,mert ez volt az első alkalom.-mondta Xenon kapitány.- Egyébként a lányom neve Ramona Zeeros. Az én nevem pedig Xenon Zeeros.-mutatkozott be.

- Akkor ön a híres Xenon Zeeros kapitány,aki megmentette a mi nemzedékünket,amit nem lehet olyan szót mondani önre,ami megsértené.-mondta Diablo,aki megtisztelve érezte magát.

Ekkor Archos mosolyogva valamit motyogott magában(,,Most talán megúsztam,de nem sokára megöllek,te vén csataló.").

Majd Diablo hirtelen elájult.