- Hello fiatalok. Ugye nem akartatok meglépni nélkülem?

Hui szemtelen vigyorra húzta a száját, amely erős kontrasztot alkotott kinézetével. Úgy festett, mint akit kétszer is kimostak, aztán egyszer még a centrifugába is betettek, a procedúra közepette pedig szanaszét törte magát. Alaposan helyben hagyták, ez nem vitás, de ott állt, teljes életnagyságban a füst és por alkotta vihar kellős közepén, Hyuna pedig legalább úgy bámult rá, mintha Teréz Anya jelent volna meg neki, hogy kiválassza őt legtisztább bárányai egyikének, és nagy dolgok véghezvivőjévé tegye.

- Basszus Hui... - préselte ki magából, és egyszerre nem tudta eldönteni, hogyan is érezzen. A torkában a sírás előfutáraként jókora gombóc nőtte ki magát, mindazonáltal roppant kéjes örömmel mosott volna be egyet a svindlernek, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy utána napokig nem tudja használni sajgó jobb kezét.

Ha valamihez, hát ahhoz Hui kiválóan értett, hogyan kell adni a jóképű rosszfiút. Egészen más helyzetben, tegyük fel egy akciófilmben, minden lány szerelmetes sóhajt hallatott volna, ahogyan ez az elveszett jómadár maga mögött hagyva a teljesen lestrapált fehér járgányt, odalépett a halálsápadt Hyuna elé, villantott neki egy ezerwattos mosolyt, és csak annyit kérdezett a maga szívtipró bűnöző módján:

- Csak nem aggódtál értem?

Olybá tűnt, nem mindenki értékeli abbéli igyekezetét, hogy levegye a lányt a lábáról. A további gyermeteg udvarlásnak egy balról érkező ököl vetett véget, egyenesen az így is szépen feldagadt orcájába érkezve. Hui megtántorodott az őt ért támadás hatására, és tenyerét a fájó pontra simítva, villogó szemekkel mered támadójára. E'Dawn úgy magasodott fölé, mintha legalább hegyomlásnyi méretekkel rendelkezne, orrlyukai kitágultak, kezei remegtek.

- Mégis mi a francot keresel itt? - förmedt rá, ahogyan a meggörnyedt pózban leledző másik gallérja után nyúlt, és egy határozott rántással felhúzta őt, hogy végre egy szintben tudjon vele farkasszemet játszani.

Hui csak annyi időre szakadt el E'Dawn tekintetétől, hogy kiköpje a földre a szájába tódult véres nyálat. Hyuna megrökönyödve figyelte az eseményeket, közben elég bátorságot próbált gyűjteni ahhoz, hogy valamilyen úton-módon leállítsa a két tesztoszterontúltengésben szenvedő férfiegyedet. Tény, ami tény, ő is szívesen behúzott volna egy nagyot Huinak, de azért a pacifista énje időközben megkongatta a fejében a vészharangot.

- Talán nem egy csapat vagyunk? - kérdezett vissza a csaló tettetett szemrehányással.

- Ha azok lennénk, nem léceltél volna le az éjszaka közepén a pénzünkkel, apukám.

- Eszem ágában sem volt meglépni, és csak halkan jelzem, hogy a pénzt sem vittem magammal. Megtaláltátok, nem?

Mély hallgatás. Hui minden bizonnyal megtalálta a pontot, ahol a leggyengébb volt a páncél.

- Vagy úgy gondolod, hogy szánt szándékkal raboltattam el magam, és verettem pépesre a képem, hogy elaltassam benned a gyanakvást? Mit gondolsz, miért jöttem vissza, ha nem azért, hogy együtt oldjunk kereket innen? Egyáltalán van fogalmatok róla, hogy mi a fene folyik itt?

Nem volt. Határozottan nem.

Hyuna ezt a pillanatot tartotta alkalmasnak arra, hogy közbeavatkozzon.

- E'Dawn, engedd el - utasította rendre a fiút. - Fontosabb dolgunk is van most, mint egymásnak esni.

A rövidke érvelés meglehetősen hatásosnak bizonyult. A szőke egy lemondó sóhajjal ernyesztette le ujjait Hui inggallérjáról, majd se szó, se beszéd, beült a volán mögé, szájába pedig egy szál cigarettát nyomott. A még csapzottabb formát öltött Hui még mindig az arcát dörzsölgette.

- Kösz, szivi.

A lány a megszokotthoz képest sokkal ridegebbnek mutatkozott irányába.

- Tartozol egy hosszú magyarázattal - haladt el a férfi mellett, és tüntetőleg betette magát az általa csak "szexi útitárs-ülésnek" nevezett helyre, egyenesen E'Dawn mellé.

Úgy tűnt, ebben a játékban Huinak most nem osztottak lapot. A svindler végigmérte a frissen lopott kocsit, elismerően füttyentett egyet, majd helyet foglalt hátul.

- Bízok benne, hogy ebben nem rejtegetnek egyetlen hullát sem - jegyezte meg, abban bízva, hogy sikerül kicsit olvasztania a benn uralkodó fagyos hangulaton. Nem kapott visszajelzést.

E'Dawn a gázra taposott, jókora porfelhőt hagyva maga után. Hosszú ideig nyomasztó csend honolt az utastérben, míg nem Hyuna úgy döntött, bekapcsolja a rádiót. Addigra már mindent végigvett az agyában, amiről gondolkozni vágyott. Elsőnek ott volt E'Dawn. Aztán Hui. Talán nem a legmegfelelőbb emberben bízott meg, és közben elveszítette az esélyét annál, aki érdemes lett volna a figyelmére. Minden olyan zavaros és zagyva volt körülötte, és csak abban bízott, hogy ha Hui egyszer mesélni kezd arról, mi történt vele, kicsit tisztábban látja majd a képet arról, mi folyik körülöttük, legfőbbképp pedig, hogy érdemes-e még bízniuk egymásban. E'Dawn minden bizonnyal egy hatalmas nemmel zárta volna le a beszélgetést, Hyuna azonban még mindig gyermeteg és naiv módon reménykedni akart abban, hogy nekik hármójuknak lehet közös jövője. Az pedig nem más, mint a szabadság.

Nagy segítség lett volna tudni azt is, hol tart a nyomozás a gyilkossági ügyben. Látott már néhány epizódot a Helyszínelőkből, és ott mindig olyan gyorsan sikerült felgöngyölíteni a bűncselekményeket. Elegendő volt hozzá egy hajszál vagy körömdarabka, és láss csodát, máris mindent tudtak az elkövetőről, még a lába méretét is. Félelmetes.

Nem sokat kellett várni rá, hogy a hírösszefoglalóban halljanak magukról.

- A közvéleményt továbbra is lázban tartja a gyilkossági ügy, amelyben egy szöuli nagyvállalat osztályvezetője, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk A-nak, vesztette életét. A rendőrség az üzletben dolgozó egyik alkalmazottat, B-t gyanúsítja az emberölés elkövetésével, aki egyedül tartózkodott a fodrászatban a gyilkosság idején, és a bűncselekmény bekövetkeztét követően nyoma veszett. Choi Myung Soo kriminalisztikai szakértő véleménye szerint fontos, hogy a helyszínen rögzített bizonyítékok alapján mit sikerül megállapítani a nyomozóhatóságnak. A professzor felhívta rá a figyelmet, hogy nem zárható ki az önvédelem lehetősége sem, épp ezért körültekintően szükséges eljárni az ügyben. Eközben továbbra is vizsgálják, hogy az ugyanezen éjjelen lejátszódott autós ámokfutásnak lehet-e köze a fent történtekhez, esetleg összefüggésbe hozható-e B eltűnésével. Most pedig néhány szót az időjárásról...

- Ez a Choi prof nem is olyan hülye, ahhoz képest, hogy kopóból van - szakította félbe a várható középhőmérséklet ecsetelésében a bemondót Hui. - Remélem, hogy a többi sün hallgatni fog rá, már csak a te érdekedben is, Vöröske.

- Most ne velem legyél elfoglalva. Inkább beavathatnál minket az éjszakai kalandod részleteibe, ha nem esik nehezedre.

Hogy Hyuna sértődött volt-e? Minden kétséget kizáróan érzett valami ehhez hasonlót, amelyet egyelőre nem tudott hová tenni. Ölni tudott volna egy órácskáért E'Dawn dilidokijával.

- Ha ennyire szépen kéred, hogyan is utasíthatnálak vissza, kicsim?

E'Dawn egy torokköszörüléssel vetett véget a kocsiban kritikus szintet elért szarkazmus továbbterjedésének.

- Szóval - a felvezetést Hui hosszú hatásszünettel csigázta fel, mielőtt úgy istenigazából belekezdett volna a mesedélutánba. - Megvan a pénz tulajdonosa. A neve Baem, nem hiszem, hogy valaha hallottatok róla, maffiakörökben viszont elég ismert a figura, és nem éppen azért, mert olyan hatalmas jótét lélek hírében állna. Mindenben ott van nyakig, ami csak illegálisnak számít, kezdve a piti zsebtolvajlástól a drogcsempészeten át a lányok futtatásáig, de elsősorban védelmi pénzek szedésében utazik. Nem nehéz, tekintve, hogy már attól akut összecsinálod magad, ahogyan rád néz, főleg, ha azt a fogdmegjei társaságában teszi. Na övé volt a kocsi, a pénz, és a hulla is, és csöppet berágott, hogy egyszerre mindhármat elveszítette. Mondjuk, ha engem kérdeztek, még mi tettünk vele szívességet neki, hogy helyette eltüntettük azt a halott muksót. Lényeg a lényeg, Baem a pénzét akarja. Tegnap éjjel két bérelhető verőembere látogatást tett a motelben, miután ráakadtak az autóra. Fogalmuk sem volt róla, hogy miért olyan fontos visszaszerezni a járgányt és vele együtt előállítani azt is, aki megfújta. Baem nyílván nem akarta jobban beavatni őket a mocskos kis részletekbe. Szóval ezek ketten ott matattak a kocsinál, én meg fentről végignéztem cigizés közben. Amikor végeztek, az épület felé vették az irányt, gondolom, ki akarták puhatolni, melyik vendég érkezett azon a lopott szekéren.

- Erre te fogtad a cuccod és a pénzt, hogy egyedül meglógj, tiszta sor.

- Még nem értem a végére, szóval inkább a vezetésre koncentrálj, mint hogy felcsapj amatőr történetírónak. Való igaz, hogy felpakoltam. El akartam rejteni a pénzt, mielőtt feldúlják a szobánkat, meg a lelki világunkat is, aztán bevágódni a kocsiba, és némi sétaautózás után lerázni őket valahol a semmi közepén. Hát ez lett belőle, miután szerencsésen szembetalálkoztam velük a folyosón.

- Minek kellett ehhez a saját cuccod is?

Kész kihallgatás zajlott az autóban.

- A figyelemelterelés része volt. Csaló vagyok, mindenre gondolok.

- Épp ezért esik nehezemre hinni neked.

Hyuna csendben hallgatta őket egy darabig, aztán maga is becsatlakozott a beszélgetésbe.

- Mi van, ha most is csak a pénzért jöttél vissza? - kérdezte.

- Akkor most nem zötykölődnék itt veletek, cicám, arra mérget vehetsz.

A lány jelenleg még arra is hamarabb bevette volna azt a bizonyos cián-kálit, hogy Mr. Hullamerev, a szívüknek kedves, jelenleg vízi körutazáson tartózkodó halottjuknak út közben kipattannak a szemei, és feltámad.

- Akár tetszik, akár nem, szükségünk van egymásra - világított rá Hui. - Neked személyazonosság kell, amihez én segíthetlek hozzá. Nekem segítők kellenek, hogy véghez vigyem a tervemet. E'Dawn valószínűleg csak unatkozik, máskülönben nem értem, mi a francos nyavalyának lébecol még mindig mellettünk.

- Nyílván nem azért, hogy téged pesztráljalak - mormogott közbe az említett a volán mögül.

- Hát persze, haver. Te vagy a mi két lábon járó igazságérzetünk, nem igaz? Ez üzlet, gyerekek, és mi üzletfelek vagyunk ebben a tranzakcióban. Alapvető, hogy legyen köztünk némi egészséges bizalomféle, még akkor is, ha egyeseknek ez nehezen esik jelen pillanatban.

- Majd hiszek benned, ha bizonyítottál.

A fiúk folyamatos civakodásától a Hyunának kis híján zúgni kezdett a feje. Homlokát a hűvös ablaküvegnek döntötte és behunyta a szemét. Hui nem mondott hülyeséget ezzel az üzlet dologgal. Úgy döntött, hogy addig ehhez a felálláshoz tartja magát, míg képes lesz tisztán látni.

Üzletfelek.

- Apropó, ami a pénzt illeti - tette hozzá E'Dawn. - Mostantól én vigyázok rá. Biztos, ami biztos.

Hui egy bosszús sóhajtással fogadta a kész tényeket.

- Komolyan meg akartok dolgoztatni azért a bizalomért, mi?

***

Jun Seok unottan kavargatta egy szívószállal a cukortól tömény, neonkék jégkását. Ujjait szorosan a jókora műanyagpohár köré fonta, a párától nedves, hideg felület egészen kellemes, téli fagyban részesítette a tenyerét. Alkalmi társa a hernyószemöldökkel, akinek egyébként rendes neve is volt - Dae Suk -, még a bérházban volt. Egy beszédes szomszéd nénibe botlottak lefelé menet. Az asszony, aki hajlott kora ellenére egy egész szivárvány színkészletét viselte a szemhéjára kenve, ragaszkodott hozzá, hogy elmondja, ő mit tapasztalt a gyilkosság feltételezett ideje alatt.

Egész messziről kezdett el közelíteni a nyomozó számára lényeges információk felé. Fogantatásának csodával határos körülményeivel kezdte, majd hosszas betekintést engedett gyermekkora aranyéveibe az első bokorban elcsattant csókjától egészen az iskolapad viszontagságoktól és tenyeresektől terhes időszakáig. Jun Seok itt még komolyan igyekezett, hogy figyelme egy pillanatra se lankadjon, ám amikor eljutottak oda, hogy az asszonyka nővé válását követően férjhez adták a falucska legjóravalóbb legényéhez, aki huncutabbnál huncutabb módokon udvarolta őt körbe, a férfi feladta. Nem érzett magában kellő energiát ahhoz, hogy a memoárt teljes egészében, egy levegővétellel végighallgassa, így arra hivatkozva, hogy egy fontos telefont kell elintéznie, Dae Suk gondjára bízta a szófosás minősített esetével küzdő hölgyet.

Nem hazudott, valóban elintézett egy hívást. Reggel hallotta az apját a tévében nyilatkozni, a média pedig menten rászállt Choi Myung Soo, nyugalmazott főkapitány, jelenleg kriminalisztikai szaki elejtett félmondatára: Az önvédelem sem zárható ki a nyomozás ezen szakaszában.

Kire ütött ez a gyerek?

Jun Seok is hasonlóképpen vélekedett az üggyel kapcsolatban, azonban jelenleg nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték, hogy alátámaszthassa a feltételezését. Apai jótanácsra volt szüksége.

Az öreg harmadik csörgésre felvette. Cigarettától ércesedett hangja még telefonon keresztül is konstans hidegrázást váltott ki a fiából.

- Hadd találjam ki, segítségre szorulsz a tapasztalt vén rókától.

Fején találta a szöget. Azonban a szakmai segítségnyújtást megelőzően Jun Seoknak még kijárt az ilyenkor szokásos atyai dorgálás az apa-fiú kapcsolat erőteljes negligálása okán.

- Néha igazán felhívhatnál, hogy megkérdezd, hogy vagyok. Többnyire csak akkor hallok felőled, ha cserben hagy az a fenenagy ösztönöd, és ez rendkívül böki a csőrömet. Lehet, hogy nem repülőztettem bébiételt a szádig, mert éppen rosszfiúk nyomában koslattam, de attól még nekem is kijár néminemű törődés. Várj, ez túl érzelgős, fogalmazzunk úgy, hogy több időt is fordíthatnál anyádra meg rám, amikor éppen nem könyékig turkálsz a szarban, fiam.

- Ez most kimondottan mély gané, csak hogy tudd.

Jun Seok bízott benne, hogy sikerül elterelnie az apja figyelmét a szülői házban tett látogatások hiányáról, az idősebb Choi-t azonban le sem lehetett lőni, épp olyan önérzetesre sikeredett, mint az utódja.

- Anyád még így is orrol rád, amiért nem voltál képes megtartani egy olyan rendes lányt, mint Ah Na. Tényleg, hogy van? Ha találkoztok, add át üdvözletünket.

- Mindenképp...

- Komolyan nem tudom elképzelni, mi lesz így belőled. Se egy nő, aki a gondodat viselje, a szüleidre pedig magasról teszel. Egyedül maradsz, fiam, mielőtt még úgy rendesen észbe kaphatnál.

- Ne kezdjük megint ezt, kérlek, nincs valami sok időm.

- Épp erről beszélek, semmire sincs időd.

- Volt kitől tanulnom.

A nyomozó megjegyzése hamar az eredeti téma medrébe terelte vissza a beszélgetést.

- Elevenembe tapintottál, ki vele, mit szeretnél.

- Tudod, van ez az ügy...

- Hogy ne tudnám, minden firkász a véleményemre kíváncsi. Végy egy naiv kislányt, kevesebb józanésszel, mint egy fej salátáé, plusz egy jól menő üzletembert, aki szó szerint bármit és/vagy bárkit megkaphat. Zárd be őket egy szobába, és várd ki, mi lesz belőle. Megmondom én neked: semmi jó, ahogyan ezt a mellékelt ábra is mutatja.

- Szexuális zaklatás.

- Olvastam a tanúvallomásokat, az a lány egy szúnyogot sem lenne képes lecsapni, inkább hagyná, hogy a vérét szívja és idegesítő módon a fülébe zümmögjön egész éjszaka. A helyedben inkább az áldozat háttere után kutakodnék jobban; főleg a beosztottjai körében, azon belül is a nőnemű egyedek között.

- Nem kizárt, hogy Kim Hyuna előtt voltak mások is.

- Látom kapizsgálod. Megannyi oka lehet, amiért egy nő nem tesz feljelentést, ha zaklatja a főnöke. Például azért, mert nem akarja elveszíteni az állását. Na meg aztán ott a mérhetetlen szégyenérzet, ami csúnyán mardossa a bensőjét. Ez a világ nem kimondottan elfogadó a szexuális zaklatások áldozataival szemben, de most, hogy az egyes számú kockázati tényező betört fejjel fekszik a patológián, talán akad valaki, aki készségesebbnek bizonyul, és mesél neked egy kicsit. Egy próbát mindenképpen megér.

Az apjának igaza volt. Még mindig több értelme volt néhány aktakukac között kérdezősködni, mint arra várni, hogy a szomszéd néni végére érjen a minden részletet gondosan felölelő élettörténetének. Jun Seok hangos, szörcsögő hangot hallatva szívta ki az utolsó ételfestett cseppeket a zúzott jégdarabkák közül, majd az órájára pillantott. Az ebédidőnek hamarosan vége, éppen alkalmas időpont egy kis faggatózásra.

Meg aztán addig sem kattog az agya. Egyszerűen képtelen volt kiverni a fejéből a képet, ahogyan Ah Na és az a pöcsfej Jung Hwan az aszfaltot hasítják, orrukon napszemüveg fityeg, a szél a hajukba túr, és felborzolja a lány selyemlágy tincseit, a háttérben pedig valami badass zene ordít. Itt jönnek ők, a nyomozópáros, akiktől a legelvetemültebb bűnöző is ágyba pisil! Vigyázz, világ, ma bűntény nem marad megoldatlan!

- Baromság...

Hanyag mozdulattal hajította be a jégkása maradványait az útszéli szemetesbe, majd visszaindult az épületbe, hogy még azelőtt kimentse a bennrekedt Dae Suk-ot, hogy az maradandó károsodásokat szenvedne a lelkes múltba tekintéstől. A mai program valahogy máris sokkal szimpatikusabbnak tetszett. 

~~~

Ez is bekövetkezett, srácok, született egy új rész a történetbe! A lelkesebbek nyugodtan bontsanak pezsgőt :"D Őszinte leszek, ez a rész egy ideje már megírva csücsült a gépemen, és már nem sok hiányzik, hogy a következővel is készen legyek, de úgy voltam vele, hogy kivárom a tökéletes pillanatot, amikor publikálom. Hogy milyen logika mentén bizonyul ez a pillanat tökéletesnek, azt ne kérdezzétek, mert dunsztom sincs róla :"D 

Minden esetre bízom benne, hogy elnyerte a tetszésetek a folytatás! A következő alkalommal kaptok némi akciót, ahogyan betekintünk Ah Na és Jung Hwan nyomozásába, úgyhogy érdemes lesz várni rá! ♥