Nem volt fecsérelni való ideje. Kim Hyuna - miután a szerencsétlenül járt zaklató holttestét és egy jó vödörnyi véres törölközőt hagyott maga után a fodrászatban -, egyenesen haza sietett. Habár nem lehetett kifejezetten otthonnak nevezni azt a zsebkendőnyi méretekkel megáldott szobát, amit az üzlettől nem messze bérelt. Többnyire csak aludni járt oda, ébren töltött óráit pedig vagy a szalonban töltötte, vagy valamelyik közeli szórakozóhelyen. 

Sok ismerőse volt, s bár ezek jobbára felszínes kapcsolatok voltak csupán, valaki mindig állta egy üveg soju vagy némi gyorskaja árát a társaságban. Ahogyan a lány végigvette a képzeletbeli barát-listán szereplő személyeket, nem talált egyet sem közöttük, akiben megbízott volna eléggé, pedig most igazán nagy szüksége lett volna valakire, aki kihúzza ebből a slamasztikából.

Fogott egy hátizsákot, belehányt néhány ruhát, ami a keze ügyébe akadt, majd az ágy alatt rejtegetett cipősdoboza után nyúlt. Elég dugipénze gyűlt össze ahhoz, hogy kellőképpen messzire jusson a várostól. Septiben tákolt terve egyelőre kimerült annyiban, hogy le kell lépnie innen. Még azt sem tudta pontosan, hogy merre akar indulni - azon gondolkodott, hogy az első távolsági buszra felszáll, ami az állomásról indul, aztán lesz, ami lesz. Július közepét írtunk, nem fagy halálra, ha az utcán kényszerül tölteni az éjszakát, sőt, ilyenkor még jobban is lehet aludni szabad levegőn, mint a lakás fojtogató falai között!

Megfordult a fejében, hogy visszamehetne a szalonba. A kulcsokat az egyik cserepes növény alá rejtette, ahogyan azt mindig tette, ha ő végzett utolsóként. A kassza tartalmából még jobban bebiztosíthatná magát, talán még szobát is vehetne ki egy-egy éjszakára, ahogyan átutazza a fél országot. Gyorsan lebeszélte magát erről. Bármilyen nehéz helyzetben is volt eddigi élete során, nem lett volna képes másoktól lopni, és ez alól még a mostani szituáció sem jelentett kivételt. Így is elég nagy sokk lesz a többieknek másnap reggel nyitáskor megtalálni azt a pacákot kivérezve a kövön, nemhogy még a bevételt is meglovasítsa valaki!

Így csupán addig nyújtózkodott, amíg a takarója ért, a paplant pedig nem szabták valami nagyra. Vállára vette a táska pántjait, és még egyszer végignézett a mindig rendetlenül hagyott szobán. Hatalmas gombóc nőtt a torkában, ahogyan arra gondolt, többé nem jöhet vissza. Sem ide, sem a városba. Nincs több munkanap a szalonban, vagy jégkása a járdaszélen ücsörögve egy forró nyári napon. Minden, amiről eddigi élete szólt, mostantól nem más, mint egy álom, amiből fel kellett ébrednie.

Jó reggelt. Isten hozott a kegyetlen valóságban.

*** 

Megpróbálta aránylag helyrehozni az arcát, amelyet néhány helyen csinos lilás foltok díszítettek. A kárfelmérés alkalmával megállapította, hogy ezen kívül felszakadt az alsó ajka, gazdagodott jópár zúzódással és véraláfutással, és csak az égiek jóindulatán múlik, hogy nem szenvedett belső sérüléseket. Tetemes mennyiségű BB Creamet használt fel a "Tegyük helyre Huit" fedőnevet viselő akcióhoz, a végeredmény pedig egész vállalhatóra sikerült.

Bőrdzsekit húzott, felkapta az ajtóban hűségesen strázsáló sporttáskáját, és minden további nélkül háta mögött hagyta eddigi rejtekhelyét. Tudta, hogy egy darabig egészen biztos nem jön vissza ide. Vagy azért, mert lesittelik, vagy mert sikerrel jár, és az újgazdagok fényűzésében tengeti tovább a hétköznapokat. Csak reménykedni mert benne, hogy az utóbbival zárul a fejében oly gondosan megalkotott terv.

Volt egy régi barátja, akinek úgy két évvel ezelőtt forró lett a talaj a lába alatt és el kellett húznia a csíkot a városból. A neve Jin Ho volt, és mielőtt egyes ellenséges elemek elkezdtek volna felettébb nagy érdeklődést mutatni az irányába, ő és Hui gyakran lógtak együtt. Igazi angyalarcú gyerek volt, akiből ki sem nézte volna az ember, mi mindenre képes. Amilyen ártatlannak látszott, épp annyira volt megátalkodott és ravasz. Amikor viszont egy alkalommal rossz lóra tett, nem volt más választása, mint elvágni minden szálat, ami Szöulhoz kötötte, és áthelyezni a székhelyét egy új, ismeretlen terepre.

Hui nem akart vele menni, hiába hívta, hogy tartson vele. Számára akkoriban kezdtek beindulni a dolgok, és esze ágában sem volt kiengedni a kezei közül azokat az ügyleteit, amelyek felértek egy aranytojást tojó tyúkkal. Nem mondhatni, hogy rossz viszonyban váltak el, sőt! Hui még sokáig tartotta a hátát és falazott neki, miután Jin Ho elment. Hozzá készült most. Ő volt az egyetlen, akit be akart avatni a terveibe, és titkon reménykedett benne, hogy volt társa, hallva az elképzeléseket beszáll a buliba.

Első körben azonban autót kellett szereznie. Hosszú utat kellett megtennie, és elege volt a buszon zötykölődésből. Ráadásul nagy volt rá az esély, hogy összefut néhány olyan figurával, akivel nagyon nem szeretne. Rá kellett ébredjen, hogy lassan, de biztosan kivetette magából ez a város, miután a szó negatívabb értelmében ismertté vált az utcákon. A dolgok már nem olyanok voltak, mint régen. Sok új banda vetette meg a lábát, felaprózódtak a vadászterületek, és egy olyan magányos farkasnak, mint amilyen ő is volt, mindig csak a konc maradt.

Egy viszonylag nemrég megnyitott diszkót szemelt ki magának. Sok külföldi járt ide, az árakat pedig vastagabb pénztárcákra szabták, mint amit épeszű ember egyetlen éjszakára hajlandó lenne kicsengetni. A beugróra majdnem ráment a gatyája, de ha szerencséje lesz, egy belépőért cserébe szerzett magának egy járgányt, az pedig igencsak kedvező üzlet lett volna.

https://youtu.be/Q1XlxRgvHkM

Éjjel tizenegy felé járt az idő, a tánctéren lassan tetőfokára hágott a hangulat, és a bárpultnál is fogyott az ital rendesen. A sötétséget a zene ütemére felvillanó zöld fények törték meg néha. Hui végignézett az összegyűlt díszes társaságon, és arra gondolt, hogy egy napon ő is gondtalanul járhat majd szórakozni ilyen helyekre anélkül, hogy a pénz miatt kellene aggódnia. Szép kis elképzelés volt!

Eredetileg azt tervezte, hogy a ruhatárnál okoz némi kavarodást a sorszámokkal, de aztán letett az ötletről. Kicsi volt rá az esély, hogy az elcserélt kabát vagy táska zsebében egy slusszkulcs lapuljon. Úgy döntött, hogy inkább a pultnál iszogatók közül cserkész be valakit magának. Jópár elázott figurát kellett kikerülnie, ahogyan a tömegen keresztül megpróbált közelebb férkőzni a söntéshez. Egy fiatal lány, aki nem lehetett több húsznál, de részegebb volt, mint a talaj, minden előzetes figyelmeztetés nélkül a nyakába csimpaszkodott, és szelíd kiscicaként simult hozzá. Hui eljátszadozott a gondolattal, hogy táncolni viszi, utána meg a férfi mosdóba, de aztán nem hagyta magát eltántorítani. Így minden, amit a lánnyal tett, csupán annyi volt, hogy diszkréten kizsebelte, aztán önjelölt Ámorként finoman egy másik fickó karjai közé taszajtotta a szédelgő delikvenst. A belépőjegy ára máris visszajött...

Egész megkönnyebbült, amikor elérte a végcélt. Vegyes felhozatal gyűlt össze némi traccs és pia reményében. Angol és koreai furcsa keveréke hallattszott ki itt-ott a zene dübörgéséből, fúziós nyelv volt születőben ezen a felettébb cigaretta és vodkaszagú éjszakán. Hui leült az egyik bárszékre, kért egy alkoholmentes koktélt, és hegyezni kezdte a fülét. Szíve szerint inkább valami töményebbel csillapította volna a szomját, kitellett a frissen szerzett pénztárca tartalmából, de nem szándékozott ittasan vezetni - elég gáz lett volna, ha már a kaland kezdete előtt lekapcsolja valamelyik fakabát. A rendelések után hallgatózott. Aki autót vezet, az jobb esetben nem fog alkoholhoz nyúlni, épp, ahogyan ő sem tette. Viszont az ilyen embereket is seperc alatt meg lehet részegíteni egészen más dolgokkal.

Tőle úgy négy-öt ülésnyire, a bárpult legszélén, a sarokban rejtőzködtek a kiszemelt delikvensek. A két lány azzal ütötte el az időt egy-egy színes ital mellett, hogy különböző beállításokban próbáljon vállalható buliszelfit készíteni magáról. A pult tövében, a falnak pakolva figyeltek a holmijaik: egy dzseki, két kifejezetten partiba való retikül, és - csodák csodájára - egy kulccsomó, rajta annyi csillogó-villogó vacakkal, hogy legalább egy kilóval dobták meg a kupac súlyát. Egyszerre két személy figyelmét elterelni azért kicsit nehezebb, de nem lehetetlen, csupán a megfelelő módszer alkalmazása szükséges. Ha pedig az ember olyan jóképűnek és zseniálisnak születik, mint amilyen Hui is volt - legalábbis annak tartotta magát -, akkor az ilyesmi csuklóból megy.

 - Jó estét a szép hölgyeknek! - elcsukló hangon, arcán bárgyú vigyorral játszotta a részeg cégörököst, ahogyan a lányok közé férkőzött, és átkarolta őket.

Azok értetlenkedve meredtek rá, nem tudták hová tenni a helyzetet.

 - Meghívhatom Önöket valamire? - adta a gavallért, miközben balja lefelé kezdett siklani az egyik lány feneke felé. 

Az áldozat kibújt a túlzott közeledés alól, és nagyot taszajtott rajta. Időközben a másik barátnő is megszabadult az intim szféráját erősen megsértő iszákostól.

 - Anyáddal szórakozz!

Úgy tűnt, túl gyors a tempó, legalábbis a lánykák nem voltak tőle elájulva. Hui megtántorodott, és megtámaszkodott a pultban. Fejét a sőrszagú plasztiknak nyomta egy kis időre, mint aki megpihen némi gyomrot felkavaró szédelgés közepette. 

 - Húzz innen, mielőtt még ráduszítjuk a biztonságiakat! - fenyegetőzött tovább a majdnem tapera áldozatául esett virágszál, és rácsapott a srác hátára.

Az felmorranva tornázta fel magát átmeneti helyzetéből, minden mozdulatát alaposan megfontolva. Közben, hogy időt nyerjen magának, összefüggéstelen hablatyolással terelte el a duó figyelmét.

 - Ugyan már, nem kell itt rögtön patáliát csapni, én csak rendes akartam lenni, de ha nem kell, akkor nem kell, magára hagyom a kisasszonyokat az este hátralévő részére... 

 - Szívódj már fel innen!

 - Megteszem, amint egyenessé válik a talaj...

Hui, miután bemutatott néhány már-már akrobatikusnak mondható gyakorlatot, melyekkel az egyensúlyát volt hivatott megőrízni, jobbra-balra a zene ütemére dülöngélve elcsámpázott a zaklatott kettős látóköréből. Még akkor sem merte levedleni magáról a sárga földig alkoholizált fiatal férfi szerepét, amikor már a ruhatárnál kérte ki a beadott holmiját, nehogy valakiben gyanút ébresszen.

A parkolóházban aztán magára talált. Mélyre nyúlt bőrkabátja zsebében, melyet igencsak húzott már lefelé a benne rejtegetett méretes kulcscsomag. Akkor sikerült megkaparintania, amikor a fantomhányingerét igyekezett visszafogni a söntésre fekve. Bármennyire is magabiztosan adta elő magát, azért benne volt egy jókora adag félsz is, hogy mi lesz, ha kudarcot vall. Eddig még sosem próbálkozott kocsilopással, a hagyományos zárfeltörés és kábelekkel vacakolást pedig túlságosan kisstílűnek tartotta, főleg magához képest.

Ujjai között vidáman koccantak össze a fémből készült díszek - szivecskék és egyéb szimbólumok végeláthatatlan kombinációja csüngött alá a tenyeréből. Úgy döntött, hogy később, amikor már nem lesz ilyen sietős a dolga, leszámol ezekkel a minden funkció nélküli vackokkal; csak útban voltak. Figyelmét a kocsikulcsra kezdte összpontosítani. A klubhoz tartozó létesítményben kb. harminc-negyven autó számára jutott parkolóhely, így jócskán leszűkült a szóba jöhető járgányok köre. A riasztót és a központi zárat kioldó gomb megnyomása két rövid, pittyegő hangot eredményezett, mely valahonnan a kijárat felől érkezett. A fiú megszaporázta lépteit, és még egyszer megnyomta a gombot. Ezúttal már a helyzetjelzők sárga villanását is látta, ahogyan a hozzá tartozó hófehér autót is. Félig tátott szájjal járta körbe és vette szemügyre a kocsit. Sehol egy karcolás, frissen mosva és waxolva, mintha tíz perccel ezelőtt gördült volna ki egy gyár futószalagjáról. Ujjbegyeivel végigsimított a motorháztetőn, megcsodálta saját arcát a csillogó-villogó, sötétített ablakokban, majd a csomagtartóhoz lépett. A zár akadt, valamiért nem engedte el magát. Hui úgy döntött, hogy később majd foglalkozik ezzel a műszaki hibával, és inkább a hátsó ülésre hajította be a csomagját.

Mintha egy repülőgép vagy űrhajó pilótájává vált volna. Ahogyan bevágta magát a kormány mögé, mindenhol gombok és egyéb kütyük fogadták, nem is beszélve a műszerfal egy jelentős részét elfoglaló képernyőről, mely azonnal aktiválta magát, amikor Hui ráadta a kocsira a gyújtást. A fedélzeti számítógép azonnal hírt adott a külső és belső hőmérsékletről, a pontos időről és a várható időjárási viszonyokról. A rádió szintén önálló életre kelt - az egyik adó éjszakai DJ szettje csendült fel az utastérben. Az önjelölt svindler megszorította kezei között a bőrborítású kormánykereket és nagy levegőt vett. Végre kezdetét vehette az utazás.

***

Mintha valaki figyelte volna. Hyuna összébbhúzta magán hosszú kardigánját és kicsit gyorsabban kezdte kapkodni a lábait. Az érzés azóta kístérette, hogy kilépett a házból, és azóta csak folyamatosan rosszabbodott. Többször megállt, körbe nézett, de a kihalt utcán néhány kóbormacskán kívül mást nem sikerült felfedeznie a sötétben. Úgy érezte, valaki a nyomában koslat, aki pontosan tudja, hogy mit tett. Megbújva az árnyak között követi őt, hogy aztán lecsapjon rá és szembesítse tettei következményeivel. Mi van, ha az a fickó mégsem halt meg? Vagy most visszatért a másvilágról, hogy bosszút álljon? A gondolattól borsódzni kezdett a háta. 

A hátitáskája minden lépéssel jobban húzta a vállait, mígnem a lány már úgy érezte, mázsás kőtömböket cipel benne. Ő igazán nem akarta megölni azt az embert. Esze ágában sem volt ártani neki, csak védeni próbálta magát. Ezzel próbálta fejéből kiűzni a nyomasztó gondolatokat, de azok minduntalan visszafurakodtak az elméjébe. Látta maga előtt a földön fekvő holttestet, akinek a vére még mindig ott vöröslött a bőrén teste különböző pontjain. Annyi időt sem adott magának, hogy rendesen lemosakodjon, csupán felületesen megtörölközött. Minden rendelkezésre álló percet a menekülésnek akart szentelni. 

Az egyik szűk sikátorból hangos zörej torpantotta meg. Moccanni sem mert, szíve a torkában dobogott. Attól félt, most jött el érte a végítélet, most fedi fel magát előtte az az idegen bosszúálló, aki indulás óta a sarkában volt. Valahol azt kívánta, bárcsak így történne. Gyilkossá vált, aki ráadásul nem mert szembenézni a rá vátó büntetéssel, inkább a szökést választotta. Bármit is szán neki a sors, azt egészen biztos, hogy meg fogja érdemelni.

A zaj elhalt, a pánikszerű érzés azonban nem akart csillapodni Hyuna mellkasában. Valami van ott, és őt akarja. Remegő térdekkel tett meg egy halk lépést előre, majd még egyet és így tovább. Nesztelen haladt előre, attól tartva, hogy egy rossz mozdulat azonnal kicsalná vackából a veszedelmet. Nem mert hátra nézni, inkább rendületlenül meredt maga elé. Félt. Lelki szemei előtt bizarr tévképzeteket látott arról, hogy elkapja az a sötét aura és egyenesen a Pokolba viszi. Nem volt képes tovább kontroll alatt tartani a testét, futásnak eredt. Űzött vadként szedte a lábait, lelkének terhe alatt fájdalmasan zsibbadtak a tagjai. 

A nyomába eredt, utána jön, el fogja kapni - vészjósló hallucinációk özönlötték el az agyát, ahogyan jobbját a futástól szúró oldalához szorította. Nem állhat meg, mert akkor vége lesz, elevenen elemésztik a lángok, ahogyan a hidegvérű gyilkosokat szokták. 

Főúthoz érkezett, az utca túloldalán elhelyezkedő buszállomás erőteljes, sárga fényei biztonságot nyújtva hívogatták őt.  Nem érhetik el, nem érhetik el örökké...

Gondolkodás nélkül, lépett az úttestre, még csak szét sem nézett. A túlélés gondolata megrészegítette teljesen. Hangos dudálás szelte ketté az éjszakát, ahogyan egy autó fényszórói villódzva öltöztették Hyuna testét földöntúli glóriába. Az megtántorodott és ledermedve, riadt őzikeként pislogott az autó leárnyékolt szélvédőjére. A sofőr türelmetlenül villantott még egyet, ahogyan kis híján ráfeküdt a dudára, Hyuna azonban nem moccant. Teljesen lebénult. Egy hajszálon múlt az élete. 

Azt hitte, minden, amit a sors szán neki a tetteiért cserébe, a hosszú és fájdalmas halál. Később be kellett látnia, tévedett. Éppen azt kapta, amire ott és akkor, azelőtt a fehér autó előtt állva a legnagyobb szüksége volt.

Egy megmentőt.

~~~

Kedves Hölgyek, Urak! Ez lett volna az első rendes rész a kis bevezetők után. Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket, és a folytatásban is nyomon követitek a történetet!

Szeretném megköszönni a vote-okat és a kommenteket, amiket mind itt, mind Facebookon hagytatok. Nem is hiszitek, milyen sokat jelentenek számomra, és elképesztően motivál arra, hogy odategyem magam és élvezhető részeket hozzak nektek! Folytatás hamarosan! ♥

~Kaeyonsshi