- Te loptad ezt a kocsit?

E'Dawn kérdése elsőre csak felületesen jutott el Hyunához, kimondottan nem is figyelt rá. Miután végzett a felolvasással, azonnal arra összpontosította minden figyelmét, hogy a fodrászatban történt gyilkossággal kapcsolatban találjon valamit. Egyértelműnek tűnt számára, hogy egy vérbe fagyva talált hulláról menten cikkezni kezdjenek a lapok. Nem sokat kellett keresgélnie, hamar szemet szúrt neki a jó fél oldal terjedelmű írás, melyet néhány, a helyszínen készült fényképpel is megspékeltek.

Az áldozatot sikerült azonosítani, egy nagyvállalatnál dolgozott, mint osztályvezető. Mindenki becsületes, rendes embernek ismerte, és mélyen megrázta őket a férfi halálhíre.

Bizonyára őket nem akarta megerőszakolni... - gondolta Hyuna keserűen, ahogyan megállt, mielőtt tovább falta volna a mondatokat.

A fellelt bizonyítékok alapján dulakodás történhetett, ez fajulhatott el aztán a végzetes tettlegességig. A beidézett tanuk kihallgatása még nem ért véget, a nyomozás eredményessége érdekében több információt nem bocsátott rendelkezésre a rendőrség.

Ez roppantul aggasztó volt. Hyuna szerette volna tudni, mit sikerül megállapítania a történtekről a nyomozóhatóságnak, és hogy rájöttek-e már, hogy ő az elkövető. Tisztában volt vele, hogy csak idő kérdése, és a puzzle darabjai összeállnak, ha egyáltalán ez még nem következett volna be, és a rendőrök csupán elhallgatják ezt a fontos információt a sajtó és a nagyvilág elől. Keresni fogják, ő pedig nem menekült még elég messzire ahhoz, hogy elrejtőzhessen előlük.

Talán még nem késő visszamenni - szólalt meg egy halk hangocska a fejében - Add fel magad, meséld el, mi történt veled, és ne ronts tovább a helyzeten.

A felvetésre remegni kezdett a keze, gyomra pedig olyan aprócskára szűkült össze, mint egy golflabda. Nem volt rá képes. Félt szembenézni a démonokkal.

- Hyuna, figyelsz te rám egyáltalán? Emiatt a barom miatt üldöztek bennünket a rendőrök az éjjel!

- T-tessék? - kapta fel a fejét a lapból, amelybe teljesen belemerült, épp úgy, ahogyan nyomasztó gondolataiba is.

Hui csaló volt. Csak percekkel ezelőtt vallotta meg neki, és ennek fényében a hír, miszerint lopott egy kocsit, kimondottan illett a tevékenységi körébe. Persze ettől függetlenül az nem volt helyes döntés, Hyuna mégis egészen más irányból közelítette meg a hallottakat. Ha Hui után koslattak olyan nagy lelkesen a zsaruk előző éjjel, akkor ezek szerint nem őt keresték, igaz?

E'Dawnnak már mesélt a történtekről, hiába fogadta meg magában, hogy mélyen hallgat róla. A fiú azonban kiállt mellette, csinált érte egy őrültséget, és ezek után az tűnt a legkevesebbnek, hogy elmondja neki a miérteket. Az éjszakában tett vallomás olybá hatott rá, mintha meggyónta volna a bűneit, s egyfajta feloldozást nyert volna alóluk csupán azzal, hogy kiönthette a lelkét egy kvázi idegennek, akiben mégis sokkalta jobban megbízott, mint úgy általában az ismeretlen szerzetekben szokás.

Hui azonban más volt, ezt most már bizton merte állítani. Meg voltak a saját érdekei és elvei, melyekhez makacsul ragaszkodott, a lány pedig - bármennyire is bízott benne a kaland kezdetekor -, most sokkal nagyobb óvatossággal próbálta kezelni őt. Amikor még nem tudott róla, hogy valójában nem miatta történt az az összetűzés a rendőrséggel előző éjjel, próbálta rávenni magát, hogy bevallja Huinak is a háttérben rejtőzködő sötét okot, nem is egyszer. Most azonban minden más megvilágításba került, s Hyuna egyszerre úgy érezte, talán jobb lesz, ha hallgat a svindler előtt mindarról, amit nemrégiben még olyan nagyon el akart mondani neki.

- Továbbra is szeretném hangsúlyozni, hogy egyikőtöket sem kényszerítettem rá, hogy beszálljon mellém, sőt! - jegyezte meg Hui a saját védelmében felszólalva, maga elé emelve még mindig gúzsba kötött kezeit.

- Fogalmunk sem volt róla, milyen ember vagy - érvelt E'Dawn.

- Talán ki kellett volna írnom a szélvédőre, hogy "Vigyázz, tolvaj! Fuvar csak saját felelősségre!" vagy mit vársz tőlem?

- Huinak igaza van - szakította félbe a két alfahím kialakulófélben lévő csatározását Hyuna. Hangja vékonyka és gyenge volt a másik kettőhöz képest, mégis azonnal megfagyasztotta a levegőt.

- Tessék? - E'Dawn megrökönyödve nézett rá, míg a lány alsó ajkába harapott.

Nem gondolkodott, csak kinyitotta azt a nagy száját, ahogyan szokta, és most tessék! De ha már belekeveredett ebbe, akkor nem táncol vissza, elmondja a véleményét.

- A saját akaratunkból választottuk ezt, Hui pedig még pont, hogy ellenezte, hogy vele tartsunk. Nyílván nem akarta az orrunkra kötni a piszkos kis ügyleteit. Talán kezdhette volna azzal, hogy "Figyeljetek, keressetek valaki mást, mert ezt a kocsit most loptam"? Mi kerestük a bajt, és az meg is talált bennünket.

- Te kiállsz emellett a... emellett a... - a szőke a megfelelő szót kereste, Hui azonban helyette is definiálta önnön magát.

- Tolvaj? Csaló? Enyveskezű? Bűnöző? Valamilyen szinten az emberrablót is idevehetjük, bár most jóval inkább túsznak érzem magam. Nem kötelező velem utaznotok, még itt is kiszállhattok, és stoppolhattok magatoknak egy másik járgányt. Továbbra sem erőszak a disznótor. Én viszont vagy veletek, vagy nélkületek, de tovább fogok innen menni.

- Azt csinálsz, amit akarsz, én biztos nem asszisztálok hozzá - fűzte össze a mellkasánál a karjait E'Dawn. - Hyuna?

Nehéz kérdés. Hiszen Hui azt mondta neki, hogy van egy terve, hogy az a Jin Ho segíthet nekik. Segíthet neki. Bízhat még a fiúban ezek után?

- Hui, mondd el neki, amit nekem mondtál arról a barátodról.

E'Dawn élesen nézett az említettre.

- Miféle "barátról"? - nyomta meg az utolsó szót, mire Hui nagyot sóhajtva dőlt hátra az ülésben. A mindvégig kezei között szorongatott, mostanra elhűlt kávét némi ügyetlenkedéssel tette vissza a két ülés közti pohártartóba.

- Valakiről, aki kihúzhat bennünket a szarból. A neve Jin Ho, és igen, ugyanolyan "bűnöző", mint én magam.

- Álljunk meg egy pillanatra - szakította félbe a svindlert E'Dawn. - Kezdjük azzal, hogy te vagy az egyetlen, akit úgy istenigazából ki kell menteni abból a bizonyosból.

- Ebben én nem lennék olyan biztos.

Hui széles vigyorra húzta az ajkait, és sokat sejtetően pillantott Hyunára. Azt menten kirázta a hideg, és érezte, hogy arcából az összes vér kiszalad. Eddig észre sem vette, amire E'Dawn szinte azonnal rámutatott. Hui tudta, hogy ő, Kim Hyuna megölt egy embert. Orcája falfehérségét mélyvörösbe öltöztette az elhallgatott tett súlya.

Mégis honnan tudhatta meg...?

Nem sokat kellett gondolkodnia, hogy meglelje a választ. Ő maga mondta el neki, amikor a segítségéért könyörgött. A jelenet úgy pergett le lelki szemei előtt, mintha csak egy mozifilmet nézne.

- Megöltem valakit, mégis hogyan hozzam helyre?! Nem szándékosan tettem, baleset volt! Én csak szeretnék elmenekülni!

Látta maga előtt az egészet. Látta, ahogyan kétségbeesetten kapaszkodik Hui karjaiba, és könnyek közt vágja hozzá ezt a néhány meggondolatlan mondatot. Azt hitte, a fiú nem figyelt rá, azt hitte, hogy meg sem hallotta őt, mindent hitt, de azt semmiképpen sem, hogy a szavai eljutottak volna az agyáig. Fatális tévedés volt.

- Nem én vagyok az egyetlen, aki segítségre szorul, sőt, az én kis lopási ügyem sehol sincsen egy gyilkossághoz képest.

Mély hallgatás telepedett az utastérre. Hui, arcán azzal a levakarhatatlannak tetsző vigyorral folytatta az eszmefuttatását.

- Tudom, hogy te megöltél egy embert. És azt is tudom, hogy te... - itt E'Dawnra bökött - Úgy szét vagy csúszva, hogy csoda, hogy élsz. Ugye rendesen szeded a gyógyszereidet?

- Te rohadt...!

- Hagyd!

Hyuna aprócska, de annál gyengédebb érintése fogta vissza a szőkeségben kitörni készülő indulatokat, mielőtt ismét élő boxzsáknak akarta volna használni Huit. A lány megszorította E'Dawn karját.

- Hagyd...

- Az a különbség köztem és köztetek, hogy én pontosan tisztában vagyok vele, mihez kezdek, nektek viszont lövésetek sincs róla. Megmondom, mit fogunk most csinálni. Először is, leveszitek rólam ezt a szart, mert már nagyon elegem van belőle. Másodszor, visszaengedtek a volán mögé. Harmadszor pedig kitaláljátok szépen, hogy velem tartotok-e, ebben a szörnyen spéci de annál lopottabb autóban a barátomhoz, vagy inkább itt maradtok az Isten háta mögött, amíg a rendőrök ide nem érnek, és mindkettőtöket dutyiba rakják. Nos? Várom a javaslatokat.

E'Dawn keze ökölbe szorult. Őrlődött, épp, ahogyan Hyuna is. A lány azon kapta magát, hogy vért érez a szájában - addig harapdálta az ajkát, hogy fogaival felszakította azt.

- Neked még van választásod - pillantott a fiúra. - Te nem tettél semmit, ami miatt menekülnöd kell.

- Vele akarsz menni?

A lány nagyot nyelt.

- Talán igen.

Valahogy elfogytak kettőjük között a szavak.

- Figyelj...! Te még hazamehetsz, nem kell végigcsinálnod ezt!

- Ha kicsit is megragadt volna benned, amiről tegnap beszéltünk, pontosan tudnád, mit gondolok erről. Elfelejtetted, mit mondtam neked? - E'Dawn akaratlan is megemelte a hangját a lánnyal szemben.

Hogyan is felejthette volna? Annyira sajnálta őt azért, amin keresztül kellett mennie. Neki nem a törvény őreivel, vagy másokkal kellett megküzdenie, hanem saját magával, bensőjének sötét és olykor legyőzhetetlennek tetsző démonaival.

Megrázta a fejét. Tisztán emlékezett minden szóra, arra is, hogy még ő maga tartotta valamiféle különös, sorsszerű eseménynek hármuk találkozását. Ilyen könnyen hátat fordított volna a szavaknak, amelyek elhagyták a száját?

Huira pillantott, aki érdeklődve figyelte a kettőjük között lezajló showműsort. Bizonyára jól szórakozott rajtuk.

Ki vagy te? Azt hittem, jó ember, de...

Lassan fogalma sem volt róla, kiben vagy miben higgyen.

- Miért akarsz segíteni? - szegezte a kérdést Hui felé. - Te magad is azt mondtad, nem vagy egy jótét lélek. Bizonyára vársz ezért cserébe valamit, nem igaz?

- Látom, már kapizsgálod. Egyelőre túl korai lenne beavatnom titeket mindenbe, de arra szépen rájöttél, hogy ez több, mint egy szimpla baráti segítségnyújtás. Ára van. Jin Ho elég sok mindennel seftel, olyasmikkel, ami még álmaitokban sem jutna az eszetekbe. Többek között hamis személyazonosságokkal is kereskedik, ami lássuk be, jól tud jönni, ha valaki el akarja hagyni az országot, vagy új életet akar kezdeni. Tiszta lapot ajánlok neked, cserébe pedig csak egy apró szívességet kérek.

- Miféle szívességet?

- Ne rohanjunk annyira előre. Valamit valamiért, ha valaki, akkor én nagyon jól tudom, micsoda értéke van az információnak. Előbb a gumipókot.

- Előbb a választ.

- Tán csak nem bekeményítesz, kislány? - Hui színpadiasan felsóhajtott. - Lásd, kivel van dolgod. Bizonyára emlékszel rá, említettem, hogy van egy ötletem. Egyedül azonban képtelenség lenne kivitelezni. Így jött a képbe Jin Ho, azonban még ketten is édeskevesen vagyunk hozzá.

- Azt akarod, hogy vegyen részt a kis játékodban? Bűnözőt akarsz csinálni belőle?

Hui ügyet sem vetett E'Dawn kérdéseire, úgy tett, mint aki meg sem hallotta őket.

- Mit kell tennem?

- Olyan ez, mint statisztának lenni egy filmforgatáson. Semmi komoly, csak egy aprócska szerep. Ahogyan egy bűvész sem adja ki holmi jöttmenteknek a titkait, úgy én sem fogok mindent menten kitálalni nektek, szóval egyelőre ez legyen elég.

Mielőtt Hyuna bármit is mérlegelhetett volna, valaki megszorította a csuklóját. E'Dawn...

- Ne menj bele, ez őrültség.

Ugyanazt szajkózta, mint amit az a hang a fejében. Miért nem érti meg senki, hogy min megy keresztül? Miért nem képesek csak egy kicsit úgy gondolkozni, mint ő? Nem ismerik a rettegést, ami minduntalan a porcikáiba költözik, ha csak arra gondol, adja fel ezt a gyerekesnek tetsző menekülést. Nem akar így érezni többet. A maga ura akar lenni, ahogyan régen, és visszakapni a szabadságát. Nincs más kiút, csak egyenesen előre.

- Bármikor kiszállhatok?

- Ha úgy döntesz, mégsem pálya neked ez a kis egyezség, fogod magad, és szabadon távozhatsz. Mondtam már ezerszer, semmi sem kötelező. Eddig sem volt az, és ezután sem lesz.

A lány kinyújtotta kezeit, és nekilátott, hogy vékonyka ujjaival kioldozza a Hui csuklóit szorító béklyókat.

- Elment az eszed?! - E'Dawn megrökönyödve figyelte ténykedését.

- Nincs más választásom.

Hyuna hangja egész fagyossá változott, miközben sikerült megszabadítania az alkalmi fogságban sínylődő útitársukat. Az megkönnyebbülten dörzsölgette az eddig elszorított tagjait.

- Máris jobban érzem magam! Nos, kölyök, mihez kezdesz? A lehetőség számodra is nyitva áll.

E'Dawn Hyunára nézett, az viszont nem viszonozta a pillantását. Meredten bámulta a kezeiben tartott gumipókot, mintha valami roppant érdekeset szemlélne rajta. Egyértelmű volt a helyzet.

- Tudod mit? Veletek megyek. Ígéretet tettem Hyunának, és be fogom tartani.

A lány így is sebesre harapdált ajkait szaggatta a fogaival. Miért tesz érte ennyit ez az ember?

- Minő lovagias tett! El ne olvadjak! - kapott a szívéhez Hui.

- Abban a szent percben, hogy át akarsz ejteni bennünket valamivel, elmegyünk - a folytatást már Hyuna felé intézte, aki továbbra is kerülte a fiú tekintetét. - És nem érdekel, hogy mit akarsz, ha túl forró lesz a talaj a lábunk alatt, elbúcsúzunk ettől a seggfejtől.

- Azt majd még meglátjuk. Most pedig irány hátra, haver, egész éjjel vezettél, visszaveszem az irányítást a gép felett - Hui sokat sejtetően csapkodta meg párszor a kényelmesnek látszó, párnázott ülést. - Még csak az hiányzik, hogy felkenődjünk egy fára miattad.

- Te nem vagy fáradt? Nekem elől is megfelel - ajánlotta fel E'Dawn a lánynak a kényelmesebb hátsó szekciót, az azonban visszautasította a gesztust.

- Szeretnék itt maradni.

Továbbra sem nézett E'Dawn szemeibe. Szégyenérzet és harag furcsa elegye kavargott a gyomrában.

- Apropó, segíthetnél nekem egy kicsit ezekkel itt - kezdett bájfecsejbe a svindler, ahogyan meglapogatta a mellette tárolt táskákat. - Valami gáz van a csomagtartóval, ketten talán ki tudjuk nyitni. Minek nyomorogni, ha egyszer mindennek megvan a helye?

E'Dawn megfeszítette az állkapcsát. Az arckifejezéséből utalva inkább képen törölte volna Huit, mintsem máris továbblépjen az előbbieken, és az egész helyzet visszazökkenjen valami F-kategóriás vakáció szintjére. Végül nem szólt semmit. Kikapta Hyuna hátizsákját, míg Hui a saját pakkjával bíbelődött a kocsi hátuljánál.

- Elvileg itt van egy gomb alul, ami nyitja, de az egész csomagtartó be van ragadva.

Szemléltetésképpen Hui benyomta a kis gombot, amiről beszélt, mire egy apró kattanás jelezte, hogy a zárat feloldották. E'Dawn a vállára kapta Hyuna pakkját, és segítő kezet nyújtva a másiknak láttak munkához, az autó azonban nem engedelmeskedett az akaratuknak, bármilyen erősen is próbálták rángatni.

- Talán felfeszíthetnétek valamivel - vetette fel Hyuna, ahogyan csatlakozott a férfi szakaszhoz.

- Nem is rossz ötlet.

Hui megoldás után kutatva kémlelt körbe, hátha sikerül ráakadnia valami használható eszközre. A töltőállomás oldalánál aztán megakadt a szeme valamin. A szokásos ingyen ablakmosást biztosító, jobb napokat is megélt vödör oldalának támasztva egy feszítővas várakozott a bevetésre - bizonyára az egyik szervizes hagyhatta ott.

- Csak nem egy égi jel? - füttyentett egyet, majd megkaparintva a pajszert állította azt csatasorba.

Bármiféle akadály is állta útját a csomagtartó felnyitásának, az nem sokkal később elhárult, hála a nem mindennapi konzervnyitónak. A fogadtatás azonban eltért az ilyenkor elvárttól. Hui és E'Dawn arca furcsa grimaszba szaladt, míg Hyuna, aki a kocsi oldalának dőlve figyelte őket, felvont szemöldökkel próbálta megfejteni arckifejezésük okát. Nem sokat kellett várakoznia, és az orrfacsaró bűz hozzá is eljutott.

- Mi a francot tároltak ebben a járgányban? - nyögött fel fájdalmasan a szagra Hui, ahogyan végérvényesen feltárta maguk előtt a titok nyitját. Utólag azt kívánta, bár ne tette volna. A látvány egyszerre volt felemelő és roppant aggasztó, nem is beszélve a hozzá társuló szaghatásról. - Basszuskulcs...

- Szerintem csukd vissza azt a szart és menjünk innen - találta meg a hangját némi döbbent csend után E'Dawn.

Hyuna érdeklődve termett mellettük. Nem tudta mire vélni a srácok reakcióját.

- Belétek meg mi ü-

Még a mondatot sem tudta befejezni, az arca elé kellett kapja a tenyerét, hogy valahogy visszatartsa a rátörő hányingerét.

A csomagtartóban ugyanis egy halott fickó heverészett, akinek bankjegyekből vetettek ágyat.

***

Először is nagyon szépen a köszönöm az előző résznél hagyott kommenteket és vote-okat, Isten tartsa meg a jó szokásotokat, Srácok! ♥

Nem mondhatnám, hogy ki vagyok békülve ezzel a résszel, de ilyenek is kellenek néha~ Remélem, hogy azért sikerült elnyernem a folytatással a tetszéseteket, ígérem, a következő rész mozgalmasabbra és élvezhetőbbre sikeredik majd! ♥