Tavasszal jön az új évad!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

hdafuhjdfudhfjdafhfudhfjldhfuuahfljdhvvudafhedvhdljhvvidahfidh

És Shinso meg fog jeleni, de durván!

(Egyéb kérdés, rakjam be Shinsot is a nextgenes könyvbe?)

Na jöjjön a sztori!

   A visszaút alatt Eri, Joke ölében ült és elmélyedve beszélték át a mai napot, én meg hatra dőlve pihentem Joke mellet. Az elején még figyeltem, ahogy ők ketten játszanak, de az egész napos császkálás, meg Joke-kal történtek után teljesen elfáradtam és elnyomott az álom.

   Mikor felébredem már a nap is ment lefelé és arra eszméltem, hogy Joke vállának dőlök ő pedig a fejemnek, a kezemet meg szorosan fogja és mosolyog. Az elején el akartam ugrani mellőle, de meghallottam az egyenletes szuszogó hangját. Ő is elaludt, remek!

   Nem mintha ő nem fáradhatott ki a mai nap, de szerintem csak miattam tartotta magát eddig. Óvatosan megfogtam a fejét, a sajátomat kihúztam alóla, majd a vállamra hajtottam az övét. Amikor letekintettem az összekulcsolt kezünkre, akkor tudatosult bennem, hogy nem is zavar annyira, mint gondoltam, sőt! Elég kellemesnek, melegnek és finomnak érződött, ami szétterjedt az egész kézfejembe, majd továbbkúszott a karomba, majd a vállamba, végül pedig a mellkasomban is szétterjedt, ez az eddig ismeretlen érzés.

   Eközben ő, a hajával a szájában nyammoggott. Szabad kezemmel, az arcába lógó haját a füle mögé igazítottam, majd megcirógattam finoman az arcát és hirtelen indíttatásból és a légkör hatására apró csókot adtam a szájára. Majd újra egy lágyat, majd egy hosszabban tartót, majd mikor a csók viszonzódott, egyre szenvedélyesebbe ment át.

   Nem tudom, hogy mi üthetett belém, de mindkét kezemmel megfogtam az állát és egyre több hévet vittem bele. Egy kis idő után már az ölemben ült és így folytattuk, a már egyre intenzívebb csókjainkat. Joke a kezét a nyakam köré fonta és így még közelebb került hozzám. Lejjebb haladva a nyakát kezdtem el csókolni, amitől ő apró nyögő hangokkal válaszolt, aztán visszatértem az ajkaihoz, szinte éheztem azután, a kellemes vágy után, amit az előbb éreztem. Majd szétrebbenve ért véget a varázs, egymás homlokának dőltünk, lihegtünk mindketten, levegő után kapkodva.

   Kicsit zavarba jöttem, mert nem nagyon tudtam, hogy mit tegyek most. Jó ideje nem jutottam el eddig egy nővel sem, sőt, nem is éreztem még így magamat egy nővel és most nem tudom, hogy mit tegyek, igazából nincs is erőm továbblépni, úgyhogy nem tudtam, mit mondjak most neki. Mégis, hogy a fészkes fenében tud ez a félkegyelmű ilyen reakciót kiváltani belőlem? Hál' Istennek Joke megtörte, az egyébként egyáltalán nem kínos csendet.

– Szerintem ezt folytassuk máskor – mondta és csodálatomra csalódást éreztem, ami biztos kiült az arcomra. – Semmi baj, csak annyi az egész, hogy közösségünk van. – Biccentett ki a busz ablakán.

   Ahogy abba az irányba néztem ahová mutatott és rögtön kiszúrtam a bozótos háta mögött néhány diákomat. Hirtelen nem is tudom mit éreztem. Talán haragot? Szégyent? Zavart? Csalódottságot? Vagy egyszerre mindet? Mindegy, én kinyírom őket.

– Nyugi van Sen', nem tanítottad semmi rosszra őket és nem hiszem, hogy rossz szándékból leselkednek, inkább csak kíváncsiak – próbált védeni őket, de most rám ez nem hatott.

– Akkor is, most jól megbüntetem pár plusz órával őket! – mondtam ki ellentmondást nem tűrően.

– Előbb le kéne nyugodnod.

– Nyugodt vagyok! – szóltam morogva.

– Nem, nem vagy! Amúgy is nem úgy értettem. – mondta határozottan, majd lefelé mutatott, én pedig követtem a tekintetemmel. – Hogy is fejezzem ki magam... ez nem a rossz féle nyugtalanság. Sőt elég hízelgő, hogy ilyen nyugtalanná tettelek, Sho-san – suttogta kéjesen és az ülepembe tette a kezét, mire én nyakig elvörösödtem és kiakadtam.

– Emi-san! – kiáltottam rá, mire abba hagyta és csak kacarászott tovább.

– Akkor én elrendezem a lányokat, ameddig te „lenyugszol" – incselkedett velem, majd kiment a buszból.

Próbáltam valóságosan lenyugodni, amikor megjelent Vlad.

– Na, kimulattad magad? – húzta már ő is az agyam

– Mindjárt, csak kicsit lenyugszom.

– Ha segít, idehívhatom Nezu igazgatót vagy Recovery Girl-t – mondta hozzá mérten is komolyan én meg nem értettem. Ránéztem értetlenül, belőle pedig kitört a nevetés. Na, ettől lenyugodtam és már indultam is ki a buszból.

   Diák csoportosulás VS Ms Joke párbajra számítottam, de arra biztos nem, ami fogadott engem. A fiúk – igazából csak Mineta, meg Kaminari, várható volt – térdeltek oldalt, míg a lányok hangos visítással ugrándoztak Joke-kal, majd mire közelebb értem, szoros körben álltak és nagyban ment a diskurzus.

– Mina-chan, ezt el kell küldened, pont jó pillanatot kaptál el, az előző kettő is jó volt, de ez mestermű lett – fecsegte izgatottan Joke.

– Teljesen igazad van Emi-san, olyan sexi vagy itt a sensei-jel, hogy még én is belepirultam! – visított Ashido, én meg csak zavartan néztem rájuk és nem értettem semmit, de amint észrevettek a lányok, egyből rám szálltak.

– Tanár úr, tanárúr! Miért mondta azt, hogy nem jöttek össze?

– Most már van mivel visszavágnunk!

– Olyan aranyosak együtt sensei!

– Sensei, gratulálok!

– Csókot!

   A hangzavarban nem tudtam megkülönböztetni, hogy melyik lány mit mondott. Egy dologban mégis közösek voltak... idegesítőek voltak. Joke oldalt próbálta visszafogni a nevetését, és amikor megpróbáltam szigorúan ránézni, míg az osztályom lány tagjai körülugráltak, ő csak mégjobban próbálta türtőztetni magát, annyira, hogy már belevörösödött.

– Sensei, most akkor azt mondja, hogy ön olyan férfi, aki következmények nélkül bárkit megcsókolhat, Kero? – kérdezte Hirtelen Asui, mire a többiek is felvették a fonalat.

– Én nem is...

– Sensei, mire tanít bennünket, ha ezt tanítja a fiúknak, mit fognak maga szerint csinálni? – feszegette tovább Yaoyorozu a gondolatmenetet.

– De mi...

– Sensei – tette a kezét a vállamra Ashido és fáradtan lehajtotta a fejét, majd rám szegezte a tekintetét – nagyot csalódtam magában! – rázta a fejét lesajnálva.

   Erre már Joke nem bírta és kitört belőle a nevetést, mire a lányok felé fordultak és ők is jóízűen nevettek a hősnővel, mire én csak mosolyogni tudtam. Egyszer csak a lányok megfogták Ms Jokot és felém húzták. Ochako vette át a lányok szólási jogát.

– Tehát, Sensei – kezdte komolyan – akar, vagy nem akar Emi-sannal járni?

   Hogy húzzam az agyukat magamban elgondolkodtam, és tüzetesen végigmértem Emit, mire jólesően vettem észre, hogy ő elpirul, amire én elmosolyodok és a lányok felé fordultam.

– Tételezzük fel, hogy tetszik nekem Emi – tartottam szünetet, míg a lányok újra felélénkültek –, viszont akkor sem előttetek fogom ezt tisztázni! – mosolyodtam el, mire a lányok fel akartak háborodni, de én szigorú arcomat újra felöltve rájuk mordultam. – Sipirc felfelé, minden kész van már a kulturális fesztiválra? Előrukkoltatok már valami ép kéz-láb ötlettel? Mivel sokszor volt az 1-A a figyelem középpontjában, remélem semmi rosszban nem sántikáltok! Főleg ti ketten perverz duó! – néztem szigorúan, a még mindig térdelő Kaminariékra. – Türtőztessétek magatok, semmi oda nem illőt nem akarok hallani!

– Most mié'? A bikini Caffé miért rossz ötlet? – kérdezte vissza értetlenkedve Mineta.

– Agyon csaplak benneteket! – szóltam rájuk. – Most pedig mindenki befele, nekem dolgom van Emi-sannal!

– Igen, igen, már megyünk is, had,.... beszélgessenek a senseiék! – lökdöste élőre a többieket Ashido, miközben kaján vigyort lövetett felém, amit én egy szemmozgatással ajándékoztam meg, ami csak még nagyobb csajvisítást eredményezett.

   Amint elmentek a lányok, Joke felé fordultam. Ő csak állt velem szembe, türelmesen várva, hogy megszólaljak, a szemét az enyémre szegezte és úgy mosolyogott, mint a tejbetök. Na, jól van, szedd össze magadat Sho, nem fog ki rajtad, egy kis beszélgetés! Remélem.

– Akkor... – kezdtem el, de nem tudtam, hogy folytassam.

   Emi csak nézet megértően, mégis csalódottan és szomorúan, majd meghajolt.

– Köszönöm a mai napot senpai, nagyon jól éreztem magam, Eri pedig egy angyal, nagyon megszerettem őt – áradozott a hősnő. – Itt az ideje, hogy menjek, ha nem szeretnél semmit sem mondani nekem – mondta gyászosan. – Én viszont azt mondanám neked, hogy... szeretlek.

   Ez tarkón ütött, de nagyon és miért is érzek bizsergést a gyomromban? Ő nem érzi kicsit sem kellemetlenül magát? A diákok még hallgatózhatnak! De úgy látszik, ez nem érdekli, mert folytatja.

– Mindig viccelek, hogy házasodjunk össze, de ezt még sosem mondtam el neked rendesen. Szeretlek! Már azóta, hogy a UA-be jártunk, sőt, azóta, hogy megmentetted az életemet! Miattad akartam hősé válni! Lehet, hogy te nem emlékszel, de én tisztán emlékszek rá, de én már azóta, így tekintek rád, mióta ismerlek! – mondta könnyek között.

   Ezt jól megcsináltam, egy nap alatt kétszer is megríkattam. Nagyon fura ez a nap, túl gyorsan változik a kapcsolatunk, túl rövid idő alatt. A legijesztőbb az egészben, hogy nem is bánom. Obi-kun halálánál is ő volt az, aki támogatott, ő volt az, aki lelket öntött belém. Be kell ismernem, hogy a folytonos esküvői ajánlatai miatt kellemetlenül éreztem magam, mert a lelkem mélyén szerettem volna, ha komolyan gondolná. És most, mikor komolyan kimondja, mit érez, lefagyok. Nem jön ki semmi a torkomon, kiszáradt a szám, a kezem és a homlokom izzad, a szívem meg úgy száguld, mint egy sportautó az autópályán. Ez az első alkalom, hogy így érzek. Sohase kaptam egy nőtől se vallomást, mármint akit ténylegesen kedvelek. És ezzel nem tudok mit kezdeni. Ránézek és vágyat, boldogságot, zavart és félelmet érzek, és nem tudom, mit kezdjek ezekkel. Én arról vagyok híres, hogy mindent megfontoltan, hideg fejjel döntök el, logikusan, most viszont nem tudok semmi másra gondolni, mint az előttem síró nőre.

– Valamit mondhatnál, valahogy lezárhatnánk ezt a, beszélgetésnek nem mondhatnám, mert csak én beszélek. De akkor is, itt állok, mint egy hülye, ha nem szólalsz meg, úgy érzem, jobb lenne, ha elfelejtenék az egészet és...

   Nem tudta folytatni azt, amit mondani akart, mert beléfojtottam a szót, a számmal, újra.

   A ma napi csókjainkra azt mondanám hevesek voltak, vagy szenvedélyesek. Ez viszont teljesen más volt, ez az eddigiekhez képest sokkal érzelemdúsabb volt. Lágy, édes csók volt, mégis megrészegültem teljesen tőle. A nyelvét lassan érzékien csúsztatta át, és lágyan megérintette a szám belső felét, amelytől kéjes vágy öntött el. Magamhoz szorítottam a csípőjét, ő pedig a hajamba túrt. Imádtam, ahogy a hajamba túrt. A csókunkat viszont muszáj volt ismét megszakítani, mert egy halk hang belül azt mondta, hogy ezzel nem oldok meg semmit. Nagy nehezen, de elszakadtam tőle. Amikor ránéztem, szerelemittas arcot vágott és úgy nézet ki, mint aki nem ezen a bolygón van.

– Emi! – szóltam rá, amitől hirtelen észhez tért a révületből és lágyan rám mosolygott. – Kezdhetnénk kicsit... lassabban? – kérdeztem tőle komolyabban. – Szeretnélek kicsit jobban megismerni, úgy igazán – magyaráztam neki a szemébe nézve, amit újra könnyek áztattak el. Most megint mit csináltam rosszul?

– Köszönöm, senpai! Nagyon boldoggá tesz az, hogy szeretnél megismerni. És igen, benne vagyok, a lassú kezdésben... feltételezve, ha tényleg ezt akarod – mondta, majd finoman beleharapott az ajkába, ami teljesen felizgatott.

– Azt nem mondtam – húztam a csípőjét közelebb újra –, hogy nem foglak megcsókolni. Nagyon sokat foglak megcsókolni, ebben biztos lehetsz! – fejeztem be, majd újra megcsókoltam.

   Ez a pillanat viszont hamar eloszlott, mert Kirishima megszólalt a bokor mögül.

– A sensei olyan férfias!

– Eijirou, most az egészet elrontottad! – kiáltott rá mérgesen Ashido, majd a többi diák is zúgolódni kezdett.

– Egy pillanat, mindjárt visszajövök – mondtam Eminek, majd a bokor felé indultam, amiből a diákok próbáltak elszökni. – Akkor, ha ennyi energiátok van, megkérem az 1-A osztályt, hogy menjenek, és segítsenek rendet rakni a támogatósoknál. Úgy hallottam, elkéne pár segítő kéz nekik – mosolyogtam rájuk cseppet sem kedvesre tervezve. – Indulás, másfél óra múlva leellenőrzőm! – erre mindenki a nyakába szedte a lábát és már itt sem voltak.

   Én addig szépen ráérősen visszacammogtam Emihez és újból magamhoz vontam.

– Hol is tartottam? – kérdeztem gondolkodást színlelve. – Ja, tényleg, el akartam mélyíteni a kapcsolatunkat! – azzal egy újabb csókot adtam neki, végre csendben és nyugalomban. Jólvan... nem annyira nyugalomban.

   Na, hőstagozatosak, hogy tetszett? Meg kell mondjam, elég lassan írtam meg az elejét, a vége viszont gyorsan összeállt, remélem elnyeri a tetszéseteket. Ha igen, nyomj egy Vote-ot, vagy mond el véleményedet.

   Fontos infó, hogy egy kicsit át foggom alakítani a könyvet, majd meglátjátok, hogy hogyan, addig is, sziasztok!

Plus Ultra!