A pillanatot Eri gyomor korgása szakította félbe aki szégyenlősen elfordította a fejét.

– Eri, menjünk ebédelni. – Mondtam neki

– Hi, Otosan! – Felelt rögtön és már indultunk is ebédelni.

Amint az ebédlőhöz értünk, a diákjaim már ott vártak ránk, nagy zsibongás közepette. A mellettem lévő Erire néztem, aki vidáman nézte a beszélgető és vihogó csapatott.

– Khm, khm khmmm! – Köhögtem el magam, mire mindenki felém fordult. – A megbeszélésen az iskola vezetésével közösen döntést hoztunk a Kislánnyal kapcsolatban. – Most még az előzőnél is jobban figyelnek – A papírmunka még hátra van, de had mutassam be az Aizawa család új tagját, Aizawa Erit!

Az eléjén a mindenki nem értette, hogy miről beszélek, aztán észbe kapott és leesett a tantusz, mind egyszerre kezdtek beszélni.

– Gratulálok Eri-chan, az új családodhoz! – Mosolygott Midoriya.

– Fogad őszinte gratulációmat Eri-chan! – Hajolt meg Yaomomo.

– Kongrat Eri-chan! – Csapott a levegőbe Kirishima.

– Félicitations Eri! – Kacsintott rá Aoyama.

– Ahhhhhh, grtaula Eri-chán! – Ugrálta körül Uraraka és Ashido.

– Én annyira őrülök neked Eri-chan! – Ujjongott Hagakure, Ojiro nyakát szorongatva.

És még sok gratuláció érkezett a többiektől, de a nagy zsibajban a saját gondolataimat nem hallottam, nem hogy őket. Lenéztem a kislányra, aki egy kicsit megszeppenve a lábam mögé akart elbújni. Lehajoltam hozzá.

– Semmi baj Eri, ők csak örülnek neked. – Próbáltam rámosolyogni, majd a zajforrásokhoz fordultam. – Elkezdhetnénk végre az ebédet? Éhen halok!

Azzal indultam is az étkezőbe Eri kezét fogva. Míg a diákok elindultak addig sugdolóztak a hátam mögött.

– Biztos, hogy a sensei is nagyon örül Erinek. – Jelentette ki Asui a lányoknak.

– Igen, biztosan. – helyeseltek a többiek.

Ezt elengedve a fülem mellet elkezdtük az ebédet.

A vége felé kaptam egy üzenetet Fukukadotól, hogy már úton van, én vissza írtam, hogy amint ebédeltünk, megyünk elkészülni. Még megüzentem, hogy a portán engedélyt kapott a belépéshez. Ép hogy megüzentem jött is a válasz, hogy „ok".

– Ahhhh, miért is egyeztem én ebbe bele? – Tettem fel a költői kérdést.

– Otosan? Minden rendben? – Kérdezte a mellettem ülő Eri, aggodalmas arccal.

– Semmi baj, csak a mai vásárlás beszéltem meg vicces nénivel. – Mondtam próbálva nyugtatni őt. Úgy látszik sikerült, mert tovább majszolta a csokis sütijét jóízűen.

Ebéd után elkészültünk és a liftből kilépve –Amit Most Eri nyomot meg – hangos nevetésre lettünk figyelmesek. Ah, máris kezdi, nem bír nyugton maradni ez a nő. Amint közelebb értünk meghallottuk, amint Ashido egy kérdés tesz fel a hősnőnek:

– A senseit tényleg ismerte iskolás korából? – Tette fel izgatottan.

– Igen, ő egy volt harmadikosom, kérdezhettek bármit. – Mondta cinkos kacsintás mellet.

– A sensei anno is ilyen komor volt? – Tette fel Hagakure a kérdés, mire Fukukado elgondolkodott.

– Igen, – Mondta végül, mire mindenki nevetni kezdett – de hát nem teszi ez őt még ellenálhatóbba és szexibbé? – Tette fel a kérdést miközben legyezte magát.

– Mi az a seksi, Otosan? – tette fel a kérdés Eri.

Na, erre most mit válaszoljak. Hál' Istennek, ez a nőszeméj hangos kiabálása elterelte a figyelmét.

– Aaaaaaiiiiiiizzzzaaaawwwaaaaa! – kiáltotta felénk száguldva, készültem a becsapódásra, sajnos a sálamat nem hoztam, mert civilben megyek. Erre, pár méterre előttünk megált és szájához kapta a kezét majd az irányt megváltoztatva, Eri felé kezdett el szaladni.

– De kaaaawwwaaaaiiiiiiiiii! – Kapta fel Erit gyorsan és kezdte el pörgetni, csikizni és puszilgatni – Ahhhh, olyan aranyos vagy, hogy meg kell zabálni!

Majd miközben az kezében tartotta Erit, drámaian elfordította a fejét bánatosan és a homlokára tette a kezét, majd drámaian megszólalt:

– Annnnnnnyira, de annnnnnnyira édes vagy, hogy elkaptam a harmadik stádiumú diabéteszt.

Miért? Miért áld meg a sors egy ilyen nőszeméllyel? Azt hittem Erit zavarni fogja ez a kis közjáték, de ehelyett hangosan és jóízűen felnevetett. Mire én hirtelen elmosolyodtam és hálát éreztem a tengerzöld hajú nőnek, hogy még is itt van. A meghitt légkörből Eri szakított ki egy kérdéssel.

– Otosan, ő a vicces néni, akivel vásárolni megyünk? – Ahhhh, ezt mos miért mondta.

– Otosan? – Tette le Erit a nő és kaján vigyorral az arcán odajött hozzám – Csaknem örökbe fogadtad a kislányt?

– Van ezzel valami baj? – Tettem fel kicsit morcosabban a kérdést, mint terveztem. – Az Iskolatanáccsal közösen hoztuk meg ezt a döntést.

– Oh, nem kel úgy duzzogni, senpai. – mondta, majd vissza fordult Erihez és újra felvette a kislányt – Hogy hívnak téged aranyom?

– Aizawa Eri! – felelte, mire Ms Joke magához ölelte, elkezdett vele pörögni és olyan visítozó hangot hallatott, mint amikor fangörcsöt kapnak a fujoshi lányok, mikor meglátnak egy általuk kedvelt yaoi ship képet. – Azt hittem enél már nem is lehetsz cukit erre ooooooooooohhhhhh!

És még mindig ledöbben, ahogyan kacarásznak ketten és kicsit irigykedve nézek rájuk. Majd amikor Fukukado lerakta Erit, féltérdre ereszkedett és kinyújtotta a kezét.

– Engem Fukukado Emi-nek hívnak, de nyugodtan hívhatsz Eminek, Eri-chan. – Válaszolta nagy kedves mosollyal az arcán, mire én egy Bada-bum hangot halottam a mellkasomban.

Bada-bum? Nem az lehetettlen, az ki van zárva. Emi egy idegesítő nőszemély, aki középiskolás korom óta zaklat, akkor most... Emi? Miért hívom én őt a keresztnevén? — Erre gyorsan elkapom a tekintettem, hogy senki ne vegye észre. — Higgadj le Shota, minden rendben van ez biztos csak Eri hatása és a nevetésének.

Majd újra rájuk néztem, akik már nagyban beszélgettek valami lányos dologról, amihez nem értek.

– Ahhhhhhhh! – adtam ki egy meggyötört, fáradt sóhajt – Hosszú lesz ez a nap!

Helló mindenki, itt az új rész, hogy tetszett? Ha tetszett értékeld / Mond el véleményed!

A mai nap lehet, hogy még jövök.

Addig is sziasztok, hőstagozatosak!

Plus Ultra!