A reggeli megevése után Eri-t a lányokra hagytam, Kirishimáékkal pedig elindultam a megbeszélés felé. A kis csoportnak elég komor hangulata volt mögöttem.

–Amikor beszámoltok az eseményekről, a saját szemszögötökből mondjátok el, mivel értékelni fognak majd titeket a tanári kar és az igazgató, a megbeszélés után, úgyhogy kösétek fel, a felkötni valótokat. Ez a megbeszélés hosszú lesz.

Az oda vezető úton csendben susmorogtak. A konferencia épülethez érve betértünk a tanári tanácsterembe. Ottvolt egy félkör alakú asztal mely közepén Nezu igazgató ült, és a többi tanár félkörívében jobb és baloldalt.

Elfoglaltam a helyem Present Mice és All Might között és az igazgatóra figyeltem, ahogy elkezdi a mondandóját

– Ahogy tudjátok, nagy fejfájásnak voltunk kitéve a nyolcszoros megtisztulás nevezet Yakuza maffiabanda miatt az utóbbi hetekben, ahogy azt ti is tapasztalhattatok, a hősi gyakornokoság alatt. Hál' Istennek, a központi épületet elfoglaltuk, az ott lévőket elfogtuk és a területet lefoglaltuk. Ezzel párhuzamosan a többi 8M (Nyolcszoros megtisztulás ezentúl) központra egyidejűleg összehangolt támadást mértünk. Köszönhetően a többi hősügynökségnek és annak, hogy a többi központ nem volt annyira védve, mint a fő hadiszálás, gyorsan és sebesülés mentesen eltudták foglalni. – Elhallgatott, hogy a diákokban és a tanárokban is legyen idő megemészteni, az eddig hallottakat. – Mi viszont nem voltunk áldozat nélküliek. Egy kiváló hős, Sir Nighteye hősi halál érte a bevetés közben. Kérem, egy perc néma csendben emlékezünk erre a kiváló hősre, mentorra és nemzetférfire.

Amig a megemlékezés tartott láttam, hogy a diákjaink között nem csak a lányok ejtettek könnyeket érte. Midoriyát jobban érintette és természetes volt a veszteségei. És a komor hangulat megmarat még azután is, hogy Nezu igazgató megkérte a diákjainkat, hogy tartsák meg beszámolókat. Az utolsó beszámolóknál, vagyis Urarakánál és Asuinál kezdtek olyan információk befolyni, amiről nem voltak feljegyzéseink.

– Amikor a gigantikus bűnöző ellen küzdöttünk akkor hirtelen megláttuk Dek... vagyis Midoriyát és arra kért, hogy kövessük, csak azután tudatosult bennünk, hogy ez lehetetlen, mivel ő lent volt az alagutakban. Mégis ő jelent meg, a hősiegyenruhájával, a zöld göndör hajával, a szeplőivel mindennel, nagyon élethű volt, még azt a megbízható édes mosolyát is leutánozta (ezt az utolsót csak csendesen tette, hozzá kicsit pirulva, de amikor meglátta a kaján mosolyomat jobban elpirult).

Innen Asui folytatta:

– De amint követni kezdtük hirtelen Leolvadt róla az álca és megjelent a gonosztevők szövetségének tagja, Toga Himiko. Nem tudjuk, hogy miért, de azt mondta, hogy a Shigaraki Tomurának nevezet vezérük, csak beépülni küldte őket, mert Toga Himiko kijelentette, hogy segíteni akar. Bár ezt mi egyáltalán nem értettük.

– Hm. – kezdtem hangosan gondolkodni – Ennek a Toga Himikonak, tényleg az a képessége, hogy felvegye mások külsejét, az alagútban látottak alapján ez nyilván való vált számomra. De, hogyan működik a képessége? Ez a nagy kérdés.

– Nem tudom, hogy ez számít-e, de én találkozhattam evvel, a Toga Himikóval. – Hirtelen elhallgatott, majd nagyon komoly hangon folytatta – A licenc vizsgán.

– Azt teljességgel lehetettlen – Jelentette ki Vlad, a B-sek osztályfőnöke – Azt a vizsgát még a, UA-nál is fejlettebb biztonsági rendszer védi, a többszáz profi hősről nem is beszélve akik aznap jelen voltak. Magyarázd el kérlek Midoriya, hogy miből gondolod, hogy a szóban forgó Toga Himiko ott volt a Licenc vizsgán?

Midoriya, nagyot nyelt és odafordult a mellette ülő Urarakához.

– Emlékszel, amikor Setoval mozgás képtelenné tetük a többieket és megszereztük, a tovább jutáshoz szükséges pontokat?

– Igen emlékszek, még arra is, hogy azt mondtad, hogy a Shiketsu iskolás lány felvette, az alakomat és ki akart ejteni.

– Igen – majd visszafordult a tanárok elé – Amikor felfedte magát előttem a lány álcája ugyanúgy olvadt, le róla az álca mintha massza lett volna, majd később utána kérdeztem és kiderült, hogy a lányt Camie-nek hívják – Erre mindenki felkapta a fejét – Eddig mindvégig azt hittem, hogy ez a képessége, a Camie-nek nevezet lánynak, de tévedtem. Todoroki-kuntól megtudtam, hogy Camie képessége tényleg képes álcát létrehozni, viszont ő valamilyen köddel hoz létre illúziót, nem pedig masszával.

– A Camie-nek nevezet lány meg sem jelent a vizsgán. Sőt úgy látszik, hogy valaki napokig tartotta fogva, míg képes volt elszökni. Ezért is engedték meg neki a pótvizsgázást–Tette hozzá Nezu, mire Midoriya bólintott.

– Tanárúr, szerintem én tudom – Jelentkezett Uraraka – hogy Toga Himiko hogyan használja a képességét.

– És mi lenne az Uraraka?

– Vér.

– És ezt miből gondolod?

– Amikor a gonosztevők megtámadtak, akkor Tsuyuval találkoztunk evvel a Himikoval és harcba elegyedtünk vele önvédelemből, ahogy azt Aizawa-sensei megengedte, de a küzdelem során vért szívott belőlem valami furcsa szerkezettel, ami a hátára volt erősítve, és amiből kábeleket dobált, aminek a végén tűre hasonlító dolog volt erősítve. Még arról is papolt, hogy szeretne a barátaivá változni és, hogy összebarátkozott velünk, meg, hogy szereti a barátai vérét. Ebből gondolom, hogy ez a képessége aktívátora... a Vér. Szerintem az akkor megszerzet vérem miatt tudta felvenni az alakomat, az alkalmasági vizsga alatt és szerintem akkor sikerült vért szerezni Midoriyátol is.

– Igen, a vizsga alatt sikerült megvágnia az arcomat.

Miután az okvezetés lement Aizawa a diákjai felé fordult és megdicsérte őket.

– Ügyesek voltatok, nagyon sok mindent megtudtunk tőletek, a Toga Himiko nevezetes bűnözőről pedig egy sokkal tisztább képet kaptunk. Kirishimának pedig köszönhetjük, hogy Eri képességéröl többet megtudtunk. A gonosztevők ligája, pedig ahogy ti is említettetek kettős ügynököt játszva épültek be a 8M-be. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a Gonoszok Ligája rátámadót az Overhoult szállító konvojra. Nem tudjuk, hogy megölték, vagy csak eltüntették, de holttestet nem találtunk, csak a Shigaraki Tomura képesége által létrejött maradványokat. Azokat viszont nem lehet megvizsgálni, úgyhogy Overhoul eltűntnek lett nyilvánítva. Szeretem volna, hogy ezt tudjátok.

Láttam, hogy ez a diákoknak ez sok, ezért átértem a nyugodtabb vizekre.

– Most pedig térjünk át az Eri néven ismert kislány elhelyezésére. Mint tudjátok...

– Én ellenzem.

– Tessék Recovery Girl?

– Én ellenzem, hogy a kis Erit bármilyen körülmények között elvigyék ebből a létesítményből.

Mindenki megmerevedet, Nem sokan tudták, de a gyógyítónk az akadémián elég nagy befolyással rendelkezik. Az ő döntéseit, csak az igazgató és a Hősképző Tanács (HT) bírálhatta felül. Úgyhogy egy ilyen kijelentés ettől a személytől elég sokat számított.

– A kislány hatalmas megrázkódtatáson eset át. Nagyon alacsony azon egyének száma, akire rá meri Eri bízni magát. Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy kik azok és ezek közül kettő, még csak diák. Nem engedélyezem, hogy a kislányt más gondjaira bízzuk. Itt marad, és itt nevelkedik. Ez az egyik oka, a másik a képessége. Ha elhagyná a UA-t akkor kísérletezések áldozattá lenne, a képességét viszont fejleszteni kell. Amint meghallgattam a beszámolókat, azt a következtetést vontam le, hogy a képessége nagyon hasonlatos az enyémhez, avval a különbséggel, hogy az időt nem előre, hanem visszafelé irányítja. A legjobb az lenne, ha mellettem tanulna.

Mély csend telepedett rá a teremre, amit Nezu igazgató tört meg.

– Teljes mértékben egyet értek az előbb elhangzottakkal. Mind Eri, mind a mi, mind a társadalom számára ez lesz a legjobb döntés. Aizawa, kijelölünk neked és Erinek egy Lakást nem mesze a Kutató és Analitikai laborunkhoz közel, a következő héten, már be is költözhettek.

– De én nem tudom, hogy mi a csudát kezdjek egy ilyen kölyökkel, még azt se tudom, hogy mit esznek a gyerekek.

– Emiatt ne főjön a fejed, az étkezésről majd gondoskodunk, neked, csak Erivel kellesz foglalkoznod.

– Csodás – dörmögtem az orrom alatt.

– Igen, Aizawa-kun? Nem hallottam.

– Értettem, igazgató úr!

– Igen, én vagyok az igazgató. És sok mindent tudok, például arról, hogy milyen jól kezelted, a tegnap estét.

– Én nem csináltam semmi különöset.

– Csak megértően azt tetted, amire a lánynak legjobban szüksége van. Hátsó szándék nélkül közelitetted meg és, bár erről te mit sem tudva – mert olyan mogorván állsz mindenhez – kedvességgel és biztonsággal próbáltad megnyugtatni. Aminek az lett a következménye, hogy bizalommal kezdett feléd nyitni. És ez bármilyen érthetetlen számunkra, egyfajta kapcsolatot épített ki veled, ha megszakadna, akkor káros lenne az ő számára, a jellenlegi labilis állapotában. – Jelentette ki határozottan nézőpontját az idős hölgy, megértő hangnemben. – Sho-kun – Ezt felnőttektől csak tőle tűrtem el, hogy így szólítson, meg persze Mic, de ő akkor is így hívna, ha ellentmondanék, úgyhogy mindegy – Ismerlek téged azóta, mióta legelsőnek átlépted a UA kapuját, erősebb, magabiztosabb és éretteb vagy. Tudhatnád már, hogy amiről én döntök, az ritkán nem valósul meg, és ahogy elnézlek, ideje lenne bevallani, hogy megkedvelted a kislányt.

– Én nem is...

– Sho-chan nem kel kifogás, amikor a kiscsajról beszélsz a megszokottnál kevésbé vagy mogorvább,– hallottam meg Mic ritka komoly, de szurkálódó hangnemét– és nem sok mindentől leszel jobb kedvű.

– Gyerekek, ti mit gondoltok? –Kérdezte Nezu igazgató a négy megszeppent diákot.

– Szerintem a tanárúr figyelmes Eri-channal.– Jelentette ki Midoriya

– A reggel még azt is megengedte neki, hogy majd megfésülheti a haját.– Folytatta Uraraka.

– A korházban is Nagyon odafigyelt Erire – tűnődött Kirishima.

– Még Ms. Joke-ott is megkérte, hogy segítsen.– Mosolygot Asui mindentudóan.

– Héj, héj, héj – lelkesült be Mic– te felhívtad azt a nőt? Te tényleg kedveled Eri-chant!

Már kezd elegem leni abból, hogy mindenki kitalálmányait hallgassam, de be kell vallanom, hogy részben igazuk van.

– Igen, nem tudom, hogy miért, de megkedveltem ezt a kislányt és meg szeretném védeni, talán ez gond? Egyébként is, van épp elég gyerek, akire felügyelnem kel! –Itt jelentőség teljesen a diákjaimra néztem, akik mindenhova néztek csak a szemembe nem.– Nincs nekem se időm, se energiám, se kapacitásom, hogy éjjel-nappal egy ilyen feladatott betöltsek. – miért hallom a saját hangomat ilyen csalódottnak? Remélem senki nem veszi észre.

De késő, a UA Madam Pomfrey-a mindent kiszúr, ahogyan ezt is. Nemsemmi ez a nő a korához képest.

– Nem kel letörnöd, mint a bili füle, Erinek, semmi baja nem lesz míg te tanítasz. Az elején vizsgálatokat végzünk majd rajt, hogy többet meg tudjunk róla, de aztán szeretném magamhoz venni és tanítgatni. Na meg a kis lelkével is szeretnék foglalkozni, meg kedveltem a kislányt, olyan életvidám tud lenni, ha elfeledkezik a múltról. – Meghökkenve nézek az idős hölgyre, nem sokszor mutatja ki az érzelmeit ilyen nyíltan, de most látható, hogy elejt néhány könnycseppet és ez volt az a pillanat, ami átszakította a gátat.

– Rendben, ha az iskola és a HT biztosit mindent és lesz felvigyázás amig dolgozok, akkor elválalom- adtam be a derekam.

– Akkor már csak egy dolog maradt –Jelentette be Mic kaján vigyorral az arcán – Ideje megnősülni haver.

Mindenkiből kitört a nevetés, de én fapofával a diákok felé indultam

– Induljunk! – Adtam ki a parancsot

Amikor beértünk a kollégiumban, a többi A-s diák ott volt a közösségi térben és körülvették Erit. Éppen egy kis rózsaszín ruhácska volt rajta és a haját fonták be óvatosan, vigyázzva a szarvával.

–Midoriya, Kirishima, Uraraka, Asui, remélem mondanom se kel, hogy ami a tanácskozáson elhangzott azt mindent titokban kell tartanotok, az Erivel kapcsolatosakat is

– Igen, tanárúr! – Hangzott az egységes válasz.

– Figyelem! – Szóltam oda a többiekhez, még Todoroki és Bakugo is lent volt, érdekes– Vacsoráig nincs mit csinálni, úgyhogy azt csináltok, amit akartok, ha valaki akar még a Kislánnyal játszani az jelentkezzen – Itt szinte mindenki felemelte a kezét, helyeslően bólogattam, majd leguggoltam Erihez– Nekem van még egy kis elintéznivalóm, szeretném, ha itt maradnál Ashidóékkal és játszanál rendben?

– Igen, Aiz-kun–mondta mosolyogva, majd a többiekre néztem.

– Lányok ebéd előtt fél órával hozzátok fel hozzám Erit, beszélgetnünk kellesz néhány dologról, addig is jó szórakozást.

– Köszi Aiz-kun!

– Igen, köszi Aiz-kun! – Harsant Ashido és Hagakure

–Azért mértékkel, jó!

–Igen, Sensei.

Azzal feláltam és elmentem. Remélem Eri nem fog nagyon megijedni, attól, hogy velem legyen. Kezdek egy kicsit izgulni.

Furcsa, Nagyon furcsa.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a hosszabb részt.

Remélem tetszett. Ha igen akkor kérlek értéked/ fejtsd ki véleményed.

Plus Ultra!