Mikor megérkeztünk a UA-hoz, már besötétedett. Nem akartam sok mindennel foglalkozni, ezért kiadtam az utasítást, hogy vacsora, fürdés, majd ágyba bújás. Vacsoránál Eri még mindig Ashidoékkal volt, megkértem őt, hogy várjon meg, míg én elviszem Recovery Girl-höz, hogy meggyógyítsa.

Kopogtatás után behívott az orvosi szobába, Eri erre akkorát rándult, hogy majdnem elejtettem.

– Semmi baj, nem fog semmi történi, a néni csak megnézi a sebeidet és begyógyítja – suttogtam a fülébe.

– De te nem hagysz egyedül soha, ugye? – kérdezte ijedten.

– Nem foglak!

– Kisujj eskü! – Tartotta fel a kisujjat remegve.

– Kisujj eskü – azzal megfogtam a kisujjammal a kisújját és megrántottuk. Ekkor egy akkora mosoly ült az arcára, hogy valami megengedett bennem.

– Ha végeztetek a szövetség megalapítással, akkor én neki látnák a mi Erink megvizsgálásához. – Szólt kedvesen az ápolónőnk.

Ekkor Erit leraktam a vizsgáló pultra, hogy megvizsgálhassa.

Amikor gyengéden megfogta Eri karját, a kislány összerándult, de ő lassan és óvatos elkezdte letekerni a fáslit. Amint megláttam a vékony sápadt kis karját, teli hegekkel és szúrásnyomokkal, felment a pumpa bennem. Hogy képesek, egy ártatlan kislánnyal ezt tenni?!

Recovery Girl a kezemhez nyúlt és mindent tudó pillantással nézett rám, könnyekkel a szemében. Észre se vetem, hogy mennyire összeszorítottam a kezemet, míg az idős hölgy észhez nem térített. Egy kicsit lazítottam, majd további figyelemmel követtem a munkálatokat.

– Szegény gyermekem – kezdte a szanitéc, érzelemmel teli hangon – amit tetek veled, azt nem tudom elfelejtettni, de sebeidet meg tudom gyógyítani. Akarod, hogy segítsek?

Eri csak bólogatott és engedte, hogy kapjon a gyógyító pusziból. máris láthatóan kezdtek a hegek begyógyulni

– Ügyesgyermek, a legtöbb már most begyógyult, a többit pedig az idő megoldja – itt Eri mellkasára mutatott – főleg a szív sebeit. Engedd csak drágám, a könnyek jó gyógyír bizonyos helyzetekben, és ez az.

A kislány az öreg nő vállára tette a fejét és felszakadt belőle a sírás. Arra gondoltam, hogy tényleg sok mindent tud, a UA iskolaorvosa és az nem csak a sebbekkel kapcsolatos. Másrészről a szívem szakadtt meg, hogy kellet hallanom, ezt a mélyről jövő, fájdalmas zokogást.

Miután Eri befejezte a sírást, kapott még egy puszit a homlokára, ami inkább igazi nagyama puszi volt, mintsem gyógyító. Ezután elköszöntünk Recovery Girltől és visszaindultunk a kollégiumba, ahol Ashido már várta Erit. Nem csak ő, hanem az egész lánysereglet megvárta.

– Gyere Eri-chan, megmutatjuk a fürdőt és képzeld Tsuyu-channál van a méretedben ruha. Tudod a húga veled egykorú.

– Breki lány? – kérdezte Eri.

– Igen, a Breki lány – mosolyodott el Asui.

– És ő is Breki?

– Igen, – majd felnézett rám, én csak bólintottam – ha szeretnéd, majd bemutathatlak neki.

– Igen, nagyon szeretném!

– Menjetek, mert késő lesz, mire elkészültök – biztattam őket.

Addig, amiig a lányok bementek, megláttam a fiúkat majd oda mentem hozzájuk.

– A Kislány majd egy ideig itt lesz velünk, remélem nem zavar titeket.

– Nem dehogy is, ugye srácok – Mondta egyből Midoriya

– Ahogy mondja, egy hős feladata, az hogy segítsen, ahol tud és ennek a kislánynak most nagy segítségre van szüksége. – Jelentette ki Iida, a maga kisé hiperaktív, de megbízható hangsúllyal.

– Nekem sincs ellenvetésem, kedvelem Eri-chant, majd segítünk, hogy kényelmesen meglegyen mindene. – Mondta Kirishima megenyhűlt arccal. Érdekes ezt a fiút lágy szívvel látni, akinek az a képesége, hogy megkeményedjen.

A többiek is bólogattak és egyetértően hümmögtek.

– A Kislány nagyon sok megrázkódtatásban volt része, úgyhogy amig el nem készül a szállása, addig itt lesz elhelyezve nálam, a kollégiumban. Úgyhogy Kaminari, Mineta hanyagoljátok a hülyeségeiteket!

– Most miért?- csattantak fel mind a ketten.

– Azért mert mind a ketten szarcsimbók, perverzek vagytok, akik nem tudnak normális emberként viselkedni. – Jelentette ki Bakugo csak úgy mellékesen.

– Mit mondtál? – csatant fel Kaminari.

– Azt mondtam...

– Bakugo – folytattam belé a szót – neked pedig azt mondanám, hanyagold az efféle kitöréseidet.

– Nekem nincsenek semmilyen kitöréseim és ezt magamtól is tudom!

Fapofával néztem rá, majd Kirishimára néztem

– Figyelj oda rá!

– Értettem főnök!

– Bébicsőszt kapott Dúrci-Murci – súgta Mineta Kaminarinak.

– És Iida, figyelj oda a két jómadárra! Akármilyen perverz, vagy illetlen dolgot csinálnának, akkor nyugodtan közbe léphetsz.

Addigra megérkeztek a lányok is és csatlakoztak.

-Uraraka, Asui, Midoriya, Kirishima, holnap velem jöttök tízre, az értekezletre, elmondotok mindent, a Nyolcszoros Megtisztulással és a Gonosztevők szövetségével kapcsolatban.

Már mindenki elcsigázva várta a továbbiakat, mindenki fáradt.

– Osztály, mindenki irány a lefekvés! Kislány, te velem jössz.

Eri már szaladt is felém

– Jó éjszakát mindenkinek! Eri?

– J-Jó éjszakát mindenkinek- köszönt el csendesen.

„Jó éjt" „Szép álmokat" „Pihend ki magad", meg hasonlókat mondogattak Erinek.

Kirisima odajött, megsimogatta a fejét és egy puszi mellet, lehelet könnyen azt mondta:

– Aludj szépeket, tündérbogár.

– Te is Eiji-kun! – mondta már nagyon fáradtan, szemét dörzsölve Eri.

Miközben mentünk a liftfelé már el is nyomta az álom.

„Milyen pici, milyen törékeny. Megfelelő családot kell neki találunk!" – mondtam magamban.

A lift ajtaja kinyílt és elindultam a szobám felé. Semmi extra. Egy ágy, asztal, de van egy futonom is változatosság kedvéért, ami most jól jön, egy szekrény, könyvespolc, meg egy asztali számitógép. És egy, ami egyik agglegény szobájából sem maradhat ki: Mini Frigider.

Erit szépen leraktam aludni, majd nekiálltam a holnapi beszámolónak.

Miután befejeztem már hajnali kettő lett. Are-are, már megint ho't fáradt leszek reggel, de még le kell fürödni, ah... micsoda nyűg. Na mindegy induljunk.

Miután felértem fürdés után Erit halottam sírni, oda futottam hozzá:

– Kislány mi a baj, hol fáj?

Ő csak hüppögve tudott beszélni:

– Aiz-san... hikk... megszegte... hikk... az ígéretét.

– Miféle ígéretét szegtem meg Kislány? – kérdeztem értetlenül.

– Azt ígérted... hikk-hikk ...te nem hagysz el. Hic. Kisujj eskü. – Aztán hangosan el kezdett sírni.

„Na, ezt neked. Kellet neked fürödni menni". Szépen lassan felemeltem és a hátát simítgatva kezdtem nyugtatgatni:

– Semmi baj itt vagyok, csak fürödni voltam. Most már itt vagyok!

– És itt is maradsz?

– Igen. De most már ideje aludni, holnap nagy nap vár rád.

Lefektettem és én is készültem lefeküdni a futonba.

Hajnali négy körül motoszkálás érzek a futon alatt. Felriadok és Erit veszem észre magam mellet.

– Eri aludhat itt, Aiz-san?

Aiz? Mikor szólítottak utoljára így? Utoljára az a rémes nő nevezte így. Na, mindegy.

– Igen aludhatsz itt, de ígérd meg, hogy holnap az ágyban alszol

Eri szomorúan nézett rám

– Holnap veszek neked egy óriásmacit! jó?

Ez sem használt

– Rendben, holnap is aludhatsz velem.

Eri erre elmosolyodott, lehunyta a szemét és erősen hozam préselte csöpp kezével magát. Komolyan mondom, vénségemre elpuhulok.

Na, itt a következő rész, ezek az első részek könnyen mennek, mert tudom, mit akarok, később már nem igy lesz.

Remélem tetszett. Ha igen akkor értékel/ mond el véleményed.

Plus Ultra!