Amikor megérkeztünk a korházba, Eri már ébren volt, az ölemben ült és figyelte, Uraraka és Asui akik pofákat vágnak, meg vicces történeteket meséltek neki.

Amikor kiszálltunk a kisbuszból a diákjaimhoz fordultam.

-Akiket az orvos megkért, hogy menjenek kivizsgálásra az menjen. Kirishimát már elvitték a mentők, de neki is nem sokára kutya baja, már este ki fogják engedni, ha valaki be akar menni hozzá, akkor most szóljon.

-Tanár úr, felhívhatnám Mina-chant?

-Miért hívnád fel Ashidót?

-Hát...mert...Tudja egy általánosba jártak, elég jóban vannak.- Mondta Uraraka elpirulva. Mai fiatalság...Blah, nekem ehhez nincs gyomrom.

-Rendben, hívjad, csak mond meg neki, hogy szóljon valakinek, hogy idejön és kérje meg valakit, hogy kisérje el.

-Köszönöm tanár úr, akkor megyek.

Azzal elment telefonálni, én pedig Midoriya felé fordultam.

-Vigyázattok a Kis Lányra amig én elintézek pár hívást. És figyeljetek oda a hősökre, akik itt vannak, igaz, hogy már megvan az ideiglenes engedélyetek, de még mindig diákok vagytok.

-Igenis!

Azzal odébb menve azt a számot kerestem ki, amit legvadabb álmaimban sem mertem volna felhívni. Kikerestem, majd csengetem. Már előre félek. Egyből felvette és már dorombolt is a vonal másik végén.

-Ezt vehetem eljegyzési ajánlatnak?

Ahogy meghallottam a hangját, rögtön végig futott rajtam a hideg.

-Fukokado-san kérem, most fontosabb dolog miatt hívtam, mint a kis közjátéka.

-Miféle közjáték, te az én végzetem vagy!

-Hi-Hi

-Pfff... Na, milyen ügyben hívtál, te vén róka, úgy hallottam valami nagy ügyben asszisztálsz most, van időd velem dumcsizni? Nem mintha nem élvezném minden másodpercét.

- Fukokado-san, a segítségére lenne szükségem, női ügyekben (Pfffff- Fukokado)... Inkább kislány ügyben, tudtommal három kishúga van, csak konyít az ilyesmihez.

-Te emlékszel rá?-halottam a döbbenetet ki a hangjából. Most hallottam elsőnek ilyen komolynak.

-Miért ne emlékeznék, ez elég érdekes, hogy öten vagytok testvérek és csak egy szem fiú, aki a bátyád. Tudod álandóan fecsegsz valamiről, az volt az első eset, amikor magadról beszéltél.

-De akkor is... - Jól halom, hogy szipog, kezdem kellemetlenül érezni magam.

-Akkor tudsz segíteni nekem?

-Igen, persze, miről lenne szó és ki a kislány?

-Erinek hívják és most lett kiszabadítva a Nyolcszoros Megújulástól. Ők elég rosszul bántak vele, nincsen semmilyen ruhája, csak valami köpenyféleség. Gondoltam veszek neki néhány ruhát, ha már nálam lesz egy darabig.

-Nálad? Ezt hogy értsem?

-Míg nem találunk neki valami megfelelő szülöket, addig nálam marad.

-Uhummm...

-Mi az?

-Semmi, csak arra gondoltam, hogy ezt már látnom kell. Holnap indulok és reggelre...

-Még ne!

-Aizawa sensei?

-Csak annyi, hogy Erit elsőnek, a tanári testületnek és az igazgatónak mutatnám be. És elvinném Recovery girlhöz

-Értem. Akkor délután ott leszek, mikorra?

-Mondjuk három? A bejáratnál várunk Erivel.

-Oké, randi megbeszélve!

-Ez nem...

De már le is rakta. Ez nagyon fárasztó lesz és lehet, kétszer át kellet volna gondolnom mielőtt felhívtam volna.

Na, ez is elkészült. A Prológus II fejezet. Remélem tetszett.

Ha igen akkor kérlek, értékeld/ mond el.

Majd még jövök!