Gyorsan eltelt a hêt. Kiderült, hogy a próba két részböl âll. Egy fizikai, ami a stratégiát meg a hirtelen helyzetek megoldásábol áll, a másik meg egy szellemi. Nem tudom, hogy az milyen lesz. Most itt vagyunk és hallgatjuk Mr. Whitenak a beszêdét.

-Alex-lengeti meg Jhon a kezêt a szemem elött.

-Jaja. Hallod. Izgulok. Mi lesz ha elkapnak és megölnek?-parázok be.

-Nem lesz ilyen. Csapat vagyunk-kacsint rám.

És most akkor kezdödjön a próba!-fejezi be White.

-Alex erre!-kiâltja. Futunk az erdöben. -Ne az ösvényen menjük. Itt hamar kiszúrnak. Gyere.-húz be még jobban az erdöbe Jhon.

-Csapda. Vigyazz!-húzom el egy huroktol.

-Köszi-nevet. Ilenkor is. Âllandoan mosolyog.

-Mi lesz a cél?-kérdem.

-Valamilyem zászló. Erre-haladunk egyre beljebb.
Egy hùsz perxe menetelük, mirkor elérunk egy risztást.

-Nem aza százló a cél?-kérdem.

-De. Most futás, nert valaki jön mögöttünk. Elkezdnk futni és ténykeg követnek. Nem is vettem észre.

-Megcsimáltuk!-pacsizunk le és megvárjuk a röbbi szigetlakôt. Lassan vánszorogonak be.

-Nem vagyunk egy kivsit kevesen?-súgom Jhon fülébe.

-Sajnis igazad van. De majd mésöbb gyászolunk. Most a túlêlésünk a cél.-súgja vissza, majd a hangis bemomdó revsegégést halljuk.

Ügyesek vagyrik ifjincok. 100ból 25en mentetek át. Mist nézzük mennyien maradtok. Hozzátok be öket!-alig h kimondta egy csapat 2-3 éves gyereket hurcolnak be.-A felaat az lenne, hogy megkéne ölni öket. Ha nem teszite lehet halál vár rátok.-elénk hkznak egy egy srávkr. Elém a szomszédom kis fiát hozzák.

-zluke-szalad ki a számon. Rám néz és elkezs skrni.

-zne akakrok meghahalnihi-zokogjan

-Ne foglak megolni-hallom Khon hangját is, aki lehugol egy kislány elé és megöleli.

-Jhon. Van terved?-látom rajta, higy tervez valamit.

-Tudod a faházban. Van a rentek. Osa méne öket.vinnünk.

-Erdön át?-mérdem.

-Ihem. Amimt jönnek ide, hogy fegyvert adjanak, rálövünk az örökre és a két kicsivek szaladunk.

-Itt vannak a fegyverek-alighogy befejzi egy ör jön hozzánk. 2 pisztoly nyujt át felénk.

-Nem fogom öket megölni!-kiáltja Khin és ló.

-Megmentem öket!-suttogom. És furnu kezdek.

Furunk. Már épp elérnénk a cékt, amikor elöttümk terem valaki. Még nem vett észre igy legugoltunk egy bomor mögé.

-Figyekj Clar.(kler). Mimdd meg anyunak, hkgy szererem. Réged is. Ne hagyom h bánrsanak oké?-kérdi.

-Ö a hugid?-kéoedek el.

-Igen-bolimt majs az alakot.figyeli aki fekénk tat.

-Nem lesz bam-gugolok le a Lule hlz.

-elterelem öt. Ti meneküljetek-suttogom Konnak.

-Majd én. Neked semmi stradégiai érzéked nincs.-vág vissza.

-Neked meg csapda érzéked. Belefofsz furi egybe.-sutrogom. Az alak mimdjárt ise ér.

-Nem.lesz bam. Megnegyeztem a vsapdákatml myugi.-válaszolja. -Háromra.fussatok.-számol vissza az ujjával.

-Najó. Háromra furunk. Értve gyerekek?-kérsem.

-Ig...igen-feleleik.

-1.2.3 futás!-kiáltja el magát.-Balra én jobbra mindig igy fogunk menni a fáknâl.-navihál. Felbeszem a bugát a hátamra Luke meg amyakamba csimpaszkosik. Furunk.

-Mimdjárt ida érünk. Kitatást-luhegem a gyerekenek. Látom h Jhon egy lyuk fele fur.

-Jhin ugorj!-mondom és ugrik

-Köszi. Balra firdl!-kiált hirtelen igy épp sikerült kikerülnöm egy felêm tarta kédt. Az a nellettem mévó fâba csapodik.

-Mi a?!-kiáltom. Eltelik egy pár perc mire rájövök üldöz az alak aki ott volt.

-Jhon!-kiáltom. Nem látom sehol. Épp kiáltanêk ujra de félbeszakit.

-Aaaa!-kuált fel hirtelen a barátom és elesik. Csak a puska lövést hallottam.

-Jhon!-üvöltök és megállok. A jét gyerek leszâl rólm.-Az a faház.-muatatok a házunkra.-Oda fussataok be. A fürdöben az egyik szekrény mozdithato. Oda bujjatok. Meni fig?-kérdem mirw megfogjâk egumás kezét bolumtanat és mgszeppenve futnak el.

-Fuss tkvább Alex! Ne gyere.ide!-kiált fel Jhon hirtelen. A lába vérzik.

-Lám lâm. Jhon.-hallim meg White hangjãt. A kezêben egy puska van.

-Ez? White?-hebegem.

-Mindketten átmetek a próbán. De nem kett.volna szabad elfurniuk.-nevet fel.

-Mi?-kérdi Jhin.

-Igen. A gyerekek szabaxok, maguk meg áymehek. Látassa el a lâbát.-muatat a vêrzö lábára.

-Ennyi?-kérdem és elindulok feléjük.

-Igen. És Mist akor menjenek vissza a faházba és vugyázzanak az erdö lakóival-vihogja.

-Miluen lakókkal?-kédi Khon.

-Akik üldöznek benneteket miota az erdöbe kerültetek. Hajrá-mondja azzal elmegy. Elindulunk a faházunkhoz. Valami movorhást, majd mosrgáskat hallok magam mögül.

-Fatkasik!-kiáltja el magát.Jhin. és elkezd futni. A farkasok csak ketten vannak, igy az egyik elered Khon utân. A másik rám veti magát, de valaki egy.kést dob felé. Nem érdekel ki most.

-Jhim! Ááállj!!!-kiáltom de nem áll meg. Egyenesen egy csapdába szalad.

-Johon!-üvöltöm, de késön. Csaj azt látom, hogy beleesik a csapdába. Túl mélyre esett. A farkos aki üldözte ráveti magát. Utânna szaladok és megpróbálok a baráyom sehitéségre sietni. Vsak a fájdalamas kiálltásait hallom vissza.verödve az erdöbe. Be akaraok ugranak a hizzá, hogy megmetsem, de nem megy. Két kar âllit me.

-Nem menthted már meg. Alex. Sanálom-suttigja valaji.

-Engedj el! Engedj már el!!! Még êl#!-üvöltöm fájdalmasan.

-Alex! Meghalt. Már meghalt!-kiáltja.-Nem kiabâl.-sutigja.

-Kivagy?!-üvöltöm.

-Red. A nevem Red. Nem hagyom hogy ketten haljatok meg. Nem engedem, higy a farkas karmaiba ugorj- nem erszt bármennyire üvöltök, küdök, gigy elengedjen. Lassan lenyugszom. Már nem küzdök a szoritó kezei ellen, igy Lasan ö is elerszt.

-Sajnálom.-sutrogja Red. Elöbb kelletr volna ide érnem. -Mem ragálok rá, csak megkerülöm és vissza megyek a faházunkba, ami üresen cseng. Hihetetlen, hogy valakit egy pár hét alarr meg leht szeretni. Az olykor zajos, de mindig kedves Khom nincs többé. Megmentet két.. nem is. Három embert. Engem is. Ha elöbb szólók, hogy csapda megemnekült.volna. az ên hibám. Csak az én hibám.

-Aaaaa!-kiáltok és beleboxolok a falba.-Hogy lehetek ilyen hülye? Miattam halt meg!-csúszuk le a fal mellett és megerednek a könnyeim-Mumdenmi meghal körülöttem. Mindenki.-zokogom fájdalmasan.

-Ez nem igaz. -hallok egy ajtó csapódást és valai leül mellém. Felnézek és Redet kátom meg.

-Tudod-kezdi-megakartalak menteni titeteket. Régita ismerlek már. Ismertelek már titeket-sóhajtja.-Sajnálom, hogy ezekrt kellett átélned. Tudom nem vigasztal, de ezt anyukádnál találta a rendörség-nyújt át felém egy nyaklámcot. Börból van és rajta van a nevem. Olyan, mimt egy dögcédula. Újra elerednek a mönnyeim.

-Kö...szö...n-nem tjdom befejezni a mondator. Megölel Red, mintha az apám lenne. Valahogu megnuugszok a kezeiben.

-Tudod. Ha gondolod. Leszek az apukád vagy az aki sehiteni fog neked.-simkgaja meg a fejem. Nem mondok semmit, csak vissza ölelem és sirok.

Csak sirok.

*Sziasztok.Jamesek;). Ez volt utolsó Alexos rész. Remélem nem lett túl drasztikus;)*