A kocsi elindult. Hallom ahogy az utáckon egyre jobban és jobban el halnak az utcai zajok. Hosszú és kanyargós úton megyünk, amennyire megtudom állapitani a csomagtartóban. Egyre jobban kiérünk a városból. Hirtelen repülögépek hangját hallom. Ez kiakar vinni a városból! Elkezdem rugdallni a csomagtartó ajtaját és segítségért kiáltozni. Az autó hirtelen lefékez, én meg az autó falának préselödök a fizikâna hâla ês az összes levegö kiszalad a tüdömböl. Nyilik az ajtó és meglátom elrablóm. Egy fekete farmer, fekete nadrág és pólô van rajta. A haja is fekete. A felsöjén piros öltöny visel és a fülêben egy fülbevalóval a kezên gyürüvel néz rám idegesen. Napszemüvege meg a polójâban pihen. Nálam idösebb, de apânâl fiatalabb volt. Sokkal. Olyan tizenhat tizenhét êvesnek nézem. Ismerös valahonnan.

-Kussolj be te vadóc, vagy én tömöm be a szád.-emeli fel a hagjât, mire elcsöndesedek. Lehajtom a fejem és lassan megerednek a könnyeim. Nem elég, hogy a szüleim mehaltak, nem elég, hogy egyedül maradtam még el is rabolnak. Kiabâlnak velem és bedobnak egy csomagtartóba.

-Szâlj ki.-sóhajt egyet és kiszed az autóbol. -Szâlj be elöre-nyitja ki az ajtót és finoman belök az elsö ülésre.-Ne sirj már-mondja miutân beült a vezetö üles elé.-Nem lesz olyan rossz. Kezdetben lehet, de legalább nem leszel egyedül. Tudom min mehetsz keresztül. Nekem is ilyen gyerek korom volt.

-Hova megyünk akkor?-szipogom megilyedve.

-Egy Sziget nevü helyre. Hamarosan gépre szâllunk és repülünk. Repültêl már?-mosolyog râm ês beinditja a kocsit.

-Nem-rázom meg a fejem.

-Akkor most.-nevet râm és elindulunk. Lassan be âll egy kellemes csend és érzem lassan elaszok. Az idegen észre veheti, mert igy szôl:

-Döntsd hátra a széked és aludhatsz is-miközben mondja hátra is dönti az ülést.

-Köszi.-mosolygok és hagyom, hogy az autó zötykölödése elaltasson.

-Szia Lexem. Tudod szeretlek. Ezêrt teszem ezt amit most fogok-nevet örülten anyâm.

-Ne! Ne! Hagyj békén! -kiáltom az anyámnak. A feje csupa vér és hiânyzik két foga. Hófehér ruhája piroslik a vértöl.

-Nem lehetsz te! Ö nem ilyen!-kiáltom a rémâlom szülötte lênynek.

-Valóban. Ö nem olyan.-nevet egy új hang.

-Ö szeretett!-kiáltom a sikságba.

-Pedig de!-ragad meg kêt kar. Megfordulok a szoritásban. Apâmat látom. Fekete ruhâban egy késsel a kezében.

-Véres. Kés.-bukik ki belölem.

-Az-nevet anyâmmal egyszerre. Megindul felém, miközbe apa tart.

-Ne gyere ide! NE! NE! NE! NEEEEEEEEEE!-kiáltom.

Lihegve ülök fel.

- A frászt hoztad rám Vacadék!-kiált fel az elrablóm.

-Hol vagyok?-lihegem.

-A repülön. Tudod, hogy egy tíz éveshez képest nagyon könnyü vagy? Ez egy magángép, szóval felcipeltelek.

-Nem eszek sokat.-felelem és megtörlöm könnyes szemeimet.

-Csak egy rossz álmod volt ne parázz. Nyugi. Ez a valóság-boxol a karomba.

-Jó. Ez egy magán gép?-esett le amit mondott.

-Az. Nem figyelsz rám Vadóc?

-És amúgy hogy hivnak?-kérdezösködök tovább.

-Yellow. Téged?

-Axe Alex. Vicces neved van-nevetek fel.

-Neked is Vacadék. Balta (axe) Alex.-nevet ö is.

-Bântani fognak? Vagy valami rosszat tettem?-kérdem, hisz megis csak elraboltak.

-Tudod Vacadék-kezdi el-nem kell félned. Nem fognak bántani, ha nem vagy rossz.

-Miért hivsz Vacadéknak vagy Vadócnak?-faggatom tovább.

-Hát...-gondolkodik el-az újonckákat igy hivom. De most hagyj aludni.

-Honnan tudtad, hogy ott leszek?-túl sok a kérdêsem.

-Soha nem fogysz ki a kérdésekböl?-nevet fel.

-Bocsánat-nézek ki a repülö ablakân. Tetszik a naplemente.

-Senmi. Régóta figyellek. Az anyukád miatt. Ö tudott rólunk. Mármint a Szigetröl és, hogy mi folyik ott. Nem tudon honnan, mielött még kérdeznéd. A lényeg, hogy azért, hogy ö ne adjon fel a rendörségen megkért minket, hogy vigyázzunk rád 18 éves korodik. Most, hogy meghalt elhoztunk. Tartjuk a szavaunk, hisz ö is tartotta.-suttogja a vêgét.

-Értem. És..köszönöm.-gurul ki egy csepp a szememböl.

-Na csatold be magad, mert leszállunk, ahogy látom.

Lassan szállt le a gép. Kiszállunk belöle és egy tengerpartos helyen találom magam.

-Erre gyere.-mondja Yellow és követem.- Egy hét múlva vannak a probák. Azt kell tenned, hogy eljutsz a kijelölt helyre úgy, hogy ne kapjanak el, de majd mondom a többi infót késöbb. Most menj be.-mutat egy faházra. Bemegyek és egy korombeli srác fut ki. Illetve futna, de megbotlik valamiben és hasra esik. Gyorsan fellpattan ès a kezér nyújtja.

-Szia! A nevem Jhon. Én velem leszel itt. -mutatkozik be csillogó szemekkel és fülig érö szájjal. Egy fekete farmert és piros kockás inget visel. Fekete nadrág és pólô van rajta.

-A n..nevem Alex-mutatkozok be félénken és megrázom a kezét.

-Hány éves vagy? Hol akarsz aludni?Honnan jöttél? -kezd el faggatni hirtelen.

-He?-akadok el. Túl sok dologot kérdez hirtelen.

-Látom nagyon új vagy még. Gyere. Megmutatom az ágyad.-mondja és bemegy egy szobába.

-Köszi-mondom és rádölök az ágyra.

-Aludj nyugodtan-mondja én meg elalszok.

Reggel egy sipoló hangra ébredek. Tuti ez lesz az ébresztö.

-Reggelt Alex!-köszönt vidáman a szobatársam. Asszem igy fogom hivni.

-Neked is Jhon!-köszönœk vissza.

-Éhes vagyok. Gyere együnk-mondja és kimegy a házból. Én serényen követem és bemegyeünk egy suli ebédlöje filinges helyre. Megkapjuk a reggelinket és leülünk enni.

-Ott a helyem. Gyere-imdul el egy asztalhoz.

-Köszi-mosolygok rá. Leülünk az asztalhoz és elkezdünk enni. Valami kakószerü lötyi és vajas kenyeret.

-Mi ez a próba?-kérdem miután befejztük.

-Az olyan..-gondolkodik el.-Menekülj vagy meghalsz. Elkell érned egy helyra úgy, hogy ne kapjanak el az üldözöid. Ha ez megvan-szontyolodik el hirtelen-azt hallottom meg kell ölnöd valakit.

-Nem. -mondom ki lassan.

-Nem biztos. Én is csak úgy hallottam.

-Remélem nincs igazad. -suttogom. Rettegek. Nem akarok senkit sem megölni.

-Ne aggódj emiatt. Tényleg. Nyugi.-nyugtatgat.-Menjünk vissza a házba. Oksi?-mosolyog és behúz a házba.

*A kêpen a titokzatos elrabló látható:D.
Sziasztok Jamesek. :D...még egy ilyen Alexos rész lesz és utánna vissza tér a Dayes múlt. ;)...további jó olvasát:)*