-Szóval te úgy szerzel zenét, hogy random lejátszasz valamit, azt vagy jó, vagy nem?

-Ja-vonom meg a vállam, miközben elpakolom a hegedüt.

-Nem jó helyre rakod a vonód-böki meg vállam Color.

-He?-kérdezek vissza-Nem ide kell?-mondom és próbálom a hegedü alâ rakni a vonót.

-Felüre, tudod.-mutat a tok felsö része felé.

-Ja persze-nevetek fel kínosan.

-Bal kezes vagy?-kérdi hirtelen Alex.

-Igen. Miért?-vâlaszolok.

-Van egy bal kezes ehegedü is. Azt használd inkább. Neked szerintem jobban kézre áll. Ott vab-mutat a felsö polcra.

-Oksi-leveszen a hegedüt-Azta-csillanak fel megint szemim.-Ennek milyen szine van-ámuldozok tovább. Nagyon világos barna a színe.

-Régen volt egy bal kezes hegedüsünk-mondja Red is, miközben becsukja a zongorát.

-Day itt van?-kérdi egy idegen ör.

-Igen itt vagyok. Miért?-kêrdezek vissza.

-Zárka. Gyere velem-mondja.

-Elfelejtettem basszus. Day. Figyelj. Próbálj meg elbújni, elmenekülni. Elég egy nap is ês meghalhatsz. Légy erös-ölel meg Alex.

-Ühüm-bólintok és elindulok az ör után.
A sziget egy fás része felé haladunk. Egy körübelül három-négy emeletes szürke beton épìtmény felé megyünk. Az ablakokon rács van. Ez tényleg egy börtön. Beérünk.

-A zárka az alagsorban van. Indulj!-lök egyet rajtam. Leérünk az alagsorba.

-Ez a cellád; vagy inkább zárkád. Ahogy akarod. Jó szórakozást!-mondja, majd belök.

*a zárkában(szerk.:18-19 óra körül)*

Egyedül vagyok, a kábé 2x2 méteres helyiségben.

-Ez tényleg olyan, mint valami börtön-borzongok meg. Gyaktan mentem apâval, hisz nyomozó.
Lefekszem az ágyra. Alig pihenhettem félórát, hallok egy sikolyt.

-Mi a franc ez?-gondolom magamban. Csattanások, majd csend. Kulcs csörgések, újabb sikoly, majd...csend. most már egy örûlt nevetését is hallom. Egyre jobban félek. Hallok lépteket. A mellettem lévö cellába is benyit az ismeretlen. Eszembe jutnak Alex szavai. Elbújok az ágy alá.

-Kukuuucs-nevet örülten az örült.-Aki bújt, aki nem... meghal-lépteket hallok, amik negâllnak az ajtôm elött. Az ágy alatt rettegek.

-Csak ne találj meg, csak ne vegyél észre-szoritok magamnak.
Lassan nyilik az ajtó, egy fénycsikot hozva létre a padlóra.

-Kopp kopp-hebegi az örült hang.-Te jösz!-kiált fel és feltépi rólam az ágyat. Felkiáltok és az ajtót veszem célba.

*Alex szemszöge*

-Szerinted minden rendben van?-kérdi Color halkan.

-Nagy frászt! Egy örült mászkál esténkét a celláknál! Ha nem vesz észre, akkor örülj és rettegj csendben!-csattanok fel és folyatom a fel-le mászkálást a szobában.

-Ne felejtsd el, hogy legjobb lett a próbán. Az örök szerint jó stratéga-próbál nyugtatni Color.

-A rohadt próba nem számit! Ö egy tìz éves kislány! Oké én is 12 vagyok, de mégis csak tudok harcolni!-idegeskedek tovább.

*kopkop*

-Ki lehet ilyenkor?-áll fel a most igen csendben lévö Zed.-Miss. Halang?

-Szia...sztok-mondja és elerednek a könnyei.

-Gyorsan jöjjön be. Kijárási tilalom van rémlik?-invitálom belljebb.

-Tuhudohoom-sir tovább.

-Mi történt?-kérdi Color legugolva hozzá.

-Hozok teát!-mondja Zed és a radiátorra rakja a hideg teát.

-Saj..nál..om-szipogja.-Miattam Day a zárkába került. Ha meg...meghal-s

-Nem fog meghalni.

-Még biztos él.-nyugtatgatjuk Coloral.

-Zöld tea. Megnyugtat-nyom Halang kezébe egy bögre teát Zed.

-Köszönöm-motyogja és belekortyol a teâba.

-Maradjon itt hajnalaig.-mondom és bezárom az ajtót.

*Day szemszög*

Megpróbálok ki menni az ajtón.

-Fogózzunk!-kiáltja nagy mosollyal az arcán.

-Hagyjá!-kiáltom és lerobogok a lépcsön. Megjegyeztem az útvonalat amin jöttünk és megfigyeltem a szellözörencert.

-Elkaplaak!-kiãltja és az egyik fordulóban felém dob valmit. Érzek egy szúrást az oldalamon, de
Nem érdekel futok tovább. Befordulok balra. Leráztam, hisz hallom ahogy tovább fut. Gyorsan leszedem a szellözörácsot és bemászok. Halkan haladodok. Egy idö után emelkedik a szellözö. Amerre haladodok hallom a sikolyokat.

-Meg vaagy-hallom az örült tompa hangját, majd sikoly és csend. Gyorsabbra veszem az iramot. Pár perc után friss levegöt érzek.

-Ezaz!-kiáltok fel és lerugom a rácsot. Kábé száz méter magasan vagyok. Hallok valami mocorgást hátulról, de letudom egy egérnek. Élvezem levegöt és megpróbálok egy nagy levegöt venni, de beleszúr egy rossz érzés az oldalamba.

-Ùristen!-hebegem ilyedten, mikor megnéztem a kezem. Vörös a vértöl.

-Itt vaaaagy!-hallok egy kiáltást és látom, hogy az örült mászik felém.

-Szia!-köszönök neki ês kiugrok. Megpróbálom megfogni az egyik ablakpárkányt, de kicsùszik a kezemböl. A levegöben megfordulok. Túl gyorsan jön a föld felém. Megpróbálok az egyik közeli fába kapaszkodni, ami sikerül nagyjábol. A vállamba nyilaló fájdalom miatt, viszont elengedem a fát. Zuhanok pár métert és megpróbálom tompitani az esést egy gurulással, majd elsötétül minden.

*Alex*

Már lassan pirkad. Hol van már? Ha vissza jött megölöm. Hogy lehet valaki ilyen gyökér? Magára vállal ilyen nehéz dolgokat. Nagyon a szivemre veszem a társaim sorsát.

-Zed. Valami baj van. Lassan öt óra van. -mondom ki hangosan.

-Nyughass már. Mindjárt hozzák. Tudod. Hatra szokták vissza hozni a zárkásokat.-mondja szemforgatva.

-Igen tudom. Várjunk-sóhajtom és leülök a kanapéra.

*Két óra múlva*

-Most már aggódhatok?-kérdem kétségbe esve.

-Igen. Hol van már?-idegeskedik már Zed is.

Hirtelen nyilik az ajtó. Red jön be rajta.

-Te abszolút nem vagy normális. Kiugrani a harmadikról? Komolyan?-korholja a vállán függö Dayt.

...-nyöszörög. Color és Halang rohan oda hozzá.

-Day. Ne haragudj. Köszönöm, hogy élsz.

-...-nyoszörgi.

-Van egy szúrás az oldalán, meg eltörött pár bordája. Szerintem a bokájâval is cink van és a válla tuti kiugrott.-mondja Zed miközben végig néz rajta.-Gyorsan rakjátok le az ágyâba-utasitja Redet meg engem, hogy rakjuk le az ágyba. Finoman lefektetjük.

-Tudatnál vagy?-lengeti meg Zed Day szeme elött a kezêt. Válaszul egy nyöszörgést ad.

-Ez fájni fog és bocsi-mondja, majd mielött megállitanám, nyakon vágja a fekvö Dayt.

-Muszály volt ezt?-kérdem ingerülten.

- Igen. Tudatnál vagy?-lengeti meg megint a kezeit, de most csak a csend felel neki.

-Király. Color! Hozd kérlek ide az orvosi cuccaim. Varrni fogok-mondja, majd lehámozza Dayröl a felsöjét.

-Trikó, melltartó marad rajta Zed!-csapja hátba Color.

-Marad. Miért vennêm le róla? Mindegy. Akkor lássunk hozzá.-mondja és elkezdi lefertötelniteni a vágást, és össze varni a sebet.

*Day szemszög, pár òrával korábban*

-Azta. Nem semmi a lány-hallok egy tompa hangot. Megpróbálom kinyitni a szemem, de csak homályos pontokat látok. Minden lélegzet vétel fáj.

-Él még vajon?-hallok egy másik hangot is.

-Szerintem igen. Vissza vigyük a cellába?-kérdi az elsö. Megpróbálok felkellni, ami többé kevésbé sikerül és elkezdenék futni, de a bokámba nyilal a fájdalom és összeesek.

-Vigyük haza-mondja az egyik.

-Day. Haza viszlek-mondja az elsö, akinek ismerösen cseng a hangja. Finoman felemel a földröl és az egyik kezem a válla alá csùsztatja. A másik oldalt is igy tesz a második hang tulajdonosa. A látásom még mindig homályos.
Lassan megyünk. Kábé fél óra múlva az egyik oldalt elmegy az engem tartó ember. Már nem látok.

-Honnan ugrottál ki?-kérdi az ismerös hang.

-A..asszem...a...har...mad..harmadik...ról-nagyon fáj a beszéd.

-Te abszolút nem vagy normális. Kiugrani a harmadikról? Komolyan?-korhol le, majd belök egy ajtót. Ismerös hangokat hallok. Mintha a faházban lennék. És tényleg. Feliserem a hangjukat. A kérdéseikre viszont csak nyöszörögni birok. Pár perc múlva lefektetnek. Zed hangját hallom, mire nyöszörgök egyet. Bocsânatot kér és megszünik a világ.

*Remélem nem volt benne sok hiba:)*