Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Múlt VII

*Mindenkinek jó olvasást;)*

A sziget iskolája nagyon-nagyon nagy. Hasonlít az animékben látottakra és rengeteg osztálya van. Color és Alex egy osztállyal jár fölöttem, de Colornak igaza lett és Zed tényleg az  osztálytársam lett.

-Matek lesz az első óránk. Miss. Halang fogja tanítani-mondja Zed mikor lehuppanunk a hátsó padokba.

-Halang? Ez a neve? Komolyan?-nevetek fel hangosan.

-Igen. Ez a nevem. Önt hogy hívják kedves?-terem a padunk elött az említett, mire felnézek és két hideg zöld szemmel találom szembe magam. Ennyit a kezdetleges önbizalmamról.

-D...Daynek. Black Daynek-dadogom zavartan.

-Maga az aki legjobb lett a próbán. Tudja itt nem számít az, amit elért ott. Ez a számok világa, szóval remélem jó matematikából.

-Ötös voltam-vigyorgok rá a hirtelen vissza jött önbizalmamnak hála. Matek volt az egyik kedvenc tantárgyam.

-Ötös? Akkor mehet a táblához Black és megoldhatja az egyenletetet.-hosszú újjaival a fekete tábla fele mutat.

-Komolyan menjek ki, amikor az eredmény négy?-kérdezek vissza farkas szemet nézve a tanárral.

-Nem négy. Kettő a megoldás.-ráncolja össze a homlokát. Tipikus tanár. A diáknak sosem lehet igaza.

-Csak akkor, ha nem osztja el a 2x-et kettővel.-vigyorgok még jobban. A terembe hallok egy pár elismerő füttyentést és elkapok egy vigyort pár lánytól, amitől még jobban nevethetnékem támad.

-Folyatatom az orát Black. Maga addig menjen ki.-mutat az ajtóra.

-Tanárnő. Most azért, mert tévedett? Ez nem fer.-szólal meg hirtelen mellőlem, az eddig csendben maradt Zed.

-Igen tanárnő. Ő megoldotta a dolgokat-szólal meg egy ismerős hang. Szerintem Heni lesz, de pont nem látom, mert az elöttem ülők kitakarják.

-Maguk hárman kifelé a teremből!-ordit ránk. Az osztály egy emberként ugrik a védelmünkbe.

-Ez nem fer.

-Nem igaz!

-Miért nem fogadja el azt, hogy jó a megoldása?-és még számos, ezekhez hasonlók hangzanak el minden irányból. Hatalamas a hangzavar.

-Mi ez a hangzavar?!-a jól ismert hang mindenkit azonnal csendre int. Whitetól mindenki tart, még a tanárnö is megszeppenve áll.

-Miss Halang! Miért nem képes rendet tartani ebben az osztályban?-tekintetével szinte megöli szerencsétlen tanárt.

-Igazgató...én.....én...tudja csak-hebeg össze visza.

-Menjen ki. Kivan rúgva. Aki nem képes rendet tartani az menjen innen-feleli hűvösen.
Bár szerintem ez nem egy szinvonalas iskola, ha mindenkit elrabol...

-Igazgató kérem....én...sajnálom...én-szabadkozik továbbra is a tanárnőnk. Mindjárt sír. Már látom a könnyeket a szemében.
Elindul az ajtó felé, hogy végleg elhagyja az iskolát.

-Igazgató Úr!-állok fel hirtelen.-Az én hibám volt ez a pillanatnyi hangzavar. A tanárnő pár percel késöbb jött be, mert a nyomtatónál kifogyott a papír és nem tudott volna velünk dolgozni. Kihasználtam az alkalmat és viszályt szítottam. Sajnálom-hadarom ami épp eszembe jut. Mióta tudok ennyire jól hazudni? Kifogyott a papír? Istenem Day!

-Igaz ez Miss Halang?-fordul Halang felé, aki meglepve pillant rám. Bólintok egy aprót neki, hogy válaszoljon.

-I..igen Mr. White.-vet rám utoljára egy értetlen pillantást, majd White fakó szemeibe néz.

-Akkor Day. Maga jön velem, Miss. Halang meg tanítsa tovább az osztály többi részét.-mondja és már ki is megy a teremből.

Utánna iramodok. Egy hosszú folyosón megyünk végig meg vagy hatszor kanyarodunk össze-vissza. A falakon itt-ott omlik a vakolat néhol a sárga festék az ami hiányzik, de a legfurcsább az, hogy sehol nincs egyetlen egy faliujság sem.
Hirtelen megállunk az igazgató feliratú ajtó elött. Mikor jutottunk ide?

White babrál a zárral, majd lazán belöki a fehér vas ajtót. Miután bement beinvitált engem is. Elhelyezkedik egy fehér iróasztal mögött és int, hogy üljek le a a szemben lévő szintén fehér székre. Elkezd valamit írni a fehér laptopján. Amíg Ő ír én körbe néztem. Rémisztő ez a hely. Szinte minden fehér, de ebben az iroda szerű helyen még fehérebb minden. Az egyedüli színes dolog amit eddig láttam az Color haja.
White egy ideig még gépel valamit, majd rám néz és egy hatalmasat sóhajt.

-Miért?-ennyi hagyja el a száját.

-Mert nem hittem, el hogy a neve Halang vagy mi. Ezen nevettem és pont akkor jött be a terembe. Büntetésképp meg egy egyenletet kellett megcsinálnom, amit megcsináltam. Az eredményem jó lett, de a tanárnő elszámolta magát. Kiakart küldeni, de a többiek kiálltak értem. Ebből lett a hagzavar-hadarom el valamiért az igazat.

-Ezt sejtettem, de a miért az arra szólt, hogy miért nem engedte, hogy kirúgjam. Miért mentette meg?-kulcsolja össze a kezét és fürkésző tekintettel néz bele a szemeimbe.

-Mert nem lett volna fer, ha nem segítek neki. Nem is ismerem-hajtom le a fejem.

-Remélem tudod, hogy ez nem egy normális iskola. Itt a büntetés nem az, hogy bent maradsz, hanem fenyítés. Neked egy nap zárka lesz. Nem ehetsz és ihatsz egy teljes napig. Szóval amint vége az iskolai oráidnak érted fog menni két emberem. Remélem érthető voltam Miss. Black.-és hangja újra hidegen cseng.

-Igen-motyogom el ezt az egy szót, de nem elékszik meg vele.

-Érthető voltam Miss. Black?-kérdi újra.

-Igen Mr. White, Uram.

-Akkor most menjen vissza az osztályba. Spuri.-Elindulok, de már az első kanyárnál eltévedtem. Most fel, vagy le menjek? Bolyongok még a hatalmas iskolába, addig míg nem csengetnek.

-Áu-mondom mikor valakinek neki megyek és a földre esek-Bocsi bocsi-mentegetőzök.

-Pont téged kerestelek-szólal neg az akibe belebotlottam.

-Zsír.-mondom a fejemet fogva.

-Segítek bénaság-egy kezet látok felém nyúlni.

-Kössz..Alex? Te mit keresel itt?-kérdem, miután rájövök, hogy nem akárkibe botlottam...szó szerint.

-Csapat foglalkozás. A mi csapatunk a zenész csapat. Egy másik képzős, de vannak színészek meg táncos csoportok is.-mondja miközben haladunk egy új folyosón. Mekkora ez a suli már?!

-Ahha. De én nem tudok hangszeren játszani-hajtom le a fejem.

-Ezért fognak megtanítani-áll meg és teszi a vállaimra a kezét.-Milyen hangszer a kedvenced?-kérdi miközben rám mosolyog.

-A hegedű.

-Akkor azt fogsz tanulni, de elsősorban zeneszerző leszel, mert azt mondták, hogy ahhoz van tehetséged.

-Azta.-mondom mikor beérunk a hangszerteremben. Középen egy hófehér zongora áll, a falon van három gitár ( egy klasszikus, egy basszus és egy elektromos) van két hegedű, egy fuvola a polcon a pikoló mellett és még sorohatnám.

-Mennyi hangszer-csillan fel a szemem.

-Igen. Azt montad hegedülni szeretnél ugye?-kérdi.

-Igen-bolintok és  levesz nekem egy hegedűt a polcról. Megnézi, hogy hamis-e.

-Kicsit hamis az a g-szolalok meg halkan.

-Abszulút hallás, igaz?-nevet fel halkan miközben teker a húrokon.

-Abszolút hallás és köszönöm-mondom mikor a kezembe nyomja a hangszert.

-Sziasztok!
-Hali!
Jön be Color és Zed.

-Mi volt Whitenál?-kérdi Zed.

-Kaptam egy napot valami zárkában-felelem vállat vonva.

-Zárka? Holnap akkor nem lehetsz suliban. Úszni sem fogsz. Miért is mész te oda?-döbben le Alex.-Alig vagy egy normális napot máris a zárkába küldenek?-faggat tovább.

-Hát tudod az úgy volt-kezdenék magyarázkodni, de a csengő és a nyitodó ajtó megzavar. Egy ismerős alak lép be rajta.

-Sziasztok egyes csapat-mosolyog ránk-Nem tudom, hogy bemutakoztam-e már, de a nevem Red; kedves Day. Hallottam milyen jól sikerült a probád.

-Igen. Köszönöm-rázom meg a kezét.

-Milyen hangszer?

-Hegedülni szeretne-mondja Alex.

-Hegedű? Na. Nem egy gyakori hangszer erre fele. Játszottál már valaha raja?-kedvesen moyolyog rám.

-Azt állítja, hogy soha-felel újra Alex helyettem.

-Alex. Ne te válszolj minden kérdésemre. Neki is van szája-csapja tarkón finoman, mire felkuncogok.

-Nem játszottam még rajta soha. Csak egy darabot írtam rá anyukámnak-mondom és elszomorodok. Nagyon hiányzik az egész családom. Vajon Yade hogy viseli? És Hunt? Apa nyomoz utánnam?

-Day?-lengeti meg Alex a kezét elöttem-Te sírsz?-észre sem vettem, hogy eleredtek a könnyeim.

-Nem sírok-törlöm meg gyorsan a szemem és elfordulok. Egyszer csak két kar ölel át.

-Tudod-kezdi el Alex-ismerős mindenkinek az érzés ami benned van. Mindenki aki itt van át ment ezen. Egyikünknek sem tett jót, hogy bent tartottuk könnyeinket és a honvágyat. Ha nem akarod, hogy sírni, vagy gyengének lássanak akkor gyere hozzám, majd én elrejtelek a világ elől, rendben?-suttogja kedvesen a fülembe.

-Hümüm.-bolintok és nagyokat lélegzek, hogy megnyugodjak.

-Akkor kaptok tíz percet és utánna kezdjük az órát. Addig játszok-mondja Red és elkezd játszai valami gyors még is szép, nyugott hangvételű darabot a zongorán.

-Mi az amit játszasz?-kérdem.

-Egy saját szerzeményem. G-dúr legendának hívom.

-Van egy É-dúr legenda is. Azt ismered?-csillannak fel a szemeim és közelebb megyek a zongorához.

-Igen ismerem.-mondja és elkezdi játszani. Még öt percig játszik aztán elkezdtük az órát.

*és 1300+ szavas rész*-*

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro