Egy repülőgépen ébredek. Fáj a fejem és nem tudom mozgatni a kezem. Valószinüleg megvagyok kötve.

-Hol vagyok? Hova visznek? Miért vittek el a családomtól?-kérdem a könyeimmel küszködve.
Egy kis idő múlva újra megkérdezem, mert nem kaptam rá választ.

-Uram..Hol vagyok?-kérdem egy kicst határozottabban.

-Istenem!! Fogd már be,vagy kitömöm a szád-mondja felbőszülten és egy elkerített részre lök be.

-Maradj nyugton amíg leveszem a bilincset a kezedről, aztán szépen oda mész ahhoz a háromhoz-int a fejével három gyerek felé.-Remélem felfogtad. És most spuri. -lök meg valamivel finomabban mint az elöbb.

Érdekes ez a három gyerek. Az egyiknek vörös, a másiknak fehér, a harmadiknak szines haja van. Furcsa látvány rajtuk még az ugyanúgy kinéző fekete ruha, meg ez az elkerített part is.-gondolkodtam magamban mígnem a vörös hajú megnem szúrta az oldalam hogy fussak.

-Miért kéne futnom?-kérdem egy tíz éveshez méltó, síros vinnyogós hangon.

-Mert ha nem futsz akkor megfogod járni. Hidd el és fuss!-alighogy kimondja, egy motort hallok meg magam mögött.

-Ezek elakarnak ütni minket?-kérdem már már sírva.

-Gyere már új lány!-kiált rám a fehér hajú.

-Segítek.-fogja meg a kezem a Vörös és elkezd húzni maga után.
Miután sikeresen körbe futottuk a szigetet (igen egy szigeten vagyunk) én a fáradtságtól kimerülten a földre rogytam.

-Mondjátok, hogy nem kell mégegyszer lefutnom-szólalok meg két lihegés között.

-Naponta egyszer. Akik rosszak azok futnak sokat.-nevet rám a vörös hajú.

-Látom túl élte a futást-nevet rám egy új alak.-Mostantól Ő is csapat tag lesz. Hajrá emberek!-mondja miközben elmegy.

-Ki ez az ember? Hol vagyok? Ti tudjátok miért vagyok itt?-teszem fel megint ezeket a kérdéseket.

-Ez a kiképző tábor. Legalábbis a többség így hívja. Majd megtudod miért. Nem tudjuk téged miért raboltak el, de ne aggódj. Segitünk mindenben. A nevem Alex-mutatkozik be a vörös hajú-az ott fehérben Zed és a színes csaj Color. Kicsit csendes meg lehet bizalmatlan, de majd csak össze barátkoztok.-nevet rám.

-Daynek hívnak. Sziasztok-mutatkozok be én is.

Egy kis faházba megyünk be. Három ajtót látok. Az egyik a fiuké, míg a másik ajtó a lányoké. A harmadik a fürdő.

-Konyha hogy hogy nincs?-kérdem halkan.

-Mert veszélyesnek vélték-mondja Zed.

-Kik?

-Azok akik elraboltak, tesó. Szerinted kik?-mondja éllel a hangjában.

-Jól van na. Nem vagyok egy sherlock, de még csak azt sem tudom miért és hol vagyok.

-A Szigten vagy. Ez egy...hogy is mondjam?-gondolkodik el Alex.

-Olyan mint egy kiképző tábor.-szólal meg Color nagyon halkan.

-Ezt hogy érted?-kérdem nagy szemmekkel.

-Úgy, ahogy egyszer mondtuk. Nem tudod mi az vagy mi?-kérdi Zed gúnyosan.

-Nem, nem tudom mi az.-sütöm le a szemem.

-Majd meg tudod holnap.-mondja Alex-de most már aludni kéne. Holnap korán kelünk. Color majd megmutatja az ágyad.

-Gyere velem-int maga mellé Color.

Egy kis szobában találom magam egy emeletes ággyal és egy két ajtós szekrénnyel. Egy ablak van az ajtóval szemben és két kisebb iróasztal.

-A felső ágy a tied. Váltás ruhát találsz a szekrényben. Jó éjt.-mondja és már hallom az egyenletes szuszogását. Oda lépek a szekrényhez és kiveszek belőle egy nagyobb pólót.

Felhúzom és én is elmegyek aludni. A honvágyam miatt nehezen alszok el, de kábé két óra múlva elnyom az álom és elalszok.