-Ébredezik-hallok egy távolinak tünö hangot. Zúg a fejem.

-Hol vagyok?-nyitom ki lassan a szemem.

-Korházban-feleli Zed.

-He?

-Korházban csipkerózsi-jön be Alex.

-Már te is csipkézel? Meg miért is vagyok itt? Miért nem vagyok otthon, Zed rendelöjében?-kérdem.

-Miss. Denverity vitetett be. Senki nem látott ne aggódj.-Mondja Al miközben egy hajtincsemet simitja el az arcomból.

-Mi nem is zavarunk-mondja a hirtelen bejött Color és kirángatja Zedet.

- Nem maradok itt. Remélem tudod-mondom és rá emelem kéj szemeimet.

-Ismerlek, szóval felkészültem-mondja és a lábama tesz egy bilincset.

-Komolyan?- kezdem rángatni a lábamat.

-Komolyan.-vigyorog rám.

-Menj a fenébe. Úgy is kiszökök. Gyakorlott vagyok benne. És tudod jól, hogy rettegek a korházaktól.

-Tudom. Ezért maradok itt veled-kacsint rám és leül az ágyam melletti székre.

-Haza akarok menni- gyülnek könnyek a szemembe. Amiota a szigeten egy korház szerü laborban voltam rettegek. Tüktöl, gyógyszerektöl, orvosoktól minden ilyesmitöl. Denverityt is nagyon nehez sikerült megszeretnem.

-Kérlek. Nem akar-kezdenék el sirni, mint tìz éves koromban, de most Alex nem megölel, hanem egy csókkal nyugtat. Tudja, hogy csak ezzel tud meg nyugtatni. Érzem, ahogy enyhén szét nyilnak az ajkaim, mire a kis édes a nyelvével felfedözö utnak indul a számba. Épp amikor vissza csókólnám nyilik az ajtó, és bejön az orvos. Kicsit döbbent arcot vág, hümmög egyet, majd kimegy az ajtón. Allexxel egyszerrü válunk el a röhögéstõl, meg persze a levegöhiánytól.

-Hallod-nevetek a könnyeim törölgetve-láttad a fejét?

-Ês te hallottad azt a hümmögést?-nevet ö is.

-Feledhetetlen hmmmm-megpróbalom utánozni a hangját.

-Hát titeket meg mi lelt?-kérdi a döbbent Zed, majd elkezd röhögni ö is, valószinüleg rajtunk. Az ágyhoz kötött..bilincselt Day sír a nevetéstõl, Alex meg a földön fetrengve a hasát fogja. Érdekes kép lehetett szegénynek.

-Az elöbb láttunk egy döbbent orvost, rák vörös arcal. Mit mondtatok szegénynek állatok?-jön be egy szintén nevetö Color is.

-hmm
-hmm
hümmögünk egyszerre Alexel.

-Jöjjek vissza késöbb, vagy semmit se kérdezzek Dr. Triangulum piros arcárol, mikor a folyosón találkoztam vele-toppan be az igazgató is. Mindannyian elhallgatunk.

-Inkább ne kérdezze-felejük egyszerre, vissza folytott nevetéssel.

-Sejtettem. Hogy van Miss. Day?-köszörüli meg a torkát, hogy nehogy nevesen vagy mosolyogjon ö is.

-Remekül-szakad ki egy vigyor a számbol.

-Ennek örülök. Sajnálom amit a fiam tett-hatja le a fejét.

- Me maga sajnálja. Nem maga bántott-küldok felé egy mosolyt.

-Az én vérem. És vagyok apja-sóhajt egy nagyot.

-De az ö cselekedetei-kacsintok rá-meg van egy szabad hetem. Legalább nem kell a matek röppdoga mkatt aggôdnom, meg nyugodtan irhatok zenét.

-Köszönöm. Akkor most megyek. Viszlát-köszön el, miközben rám mosolyog.

-Mi történt Dr. Triangulummal?-jön be Denverity is.

-Semmi-vágjuk rá egyszerre, majd mindenki nevetésbe tör ki.

-Inkább nem is kérdezek róla többet. Dayem hogy vagy?-jön oda az ágyamhoz.- Mi ez a bilincs?-kérdezi Alexre nézve aki inkább kimenne a szobából, de Denveriry elkapja a kezét.

-Halljam!-parancsol rá ellent nem mondás türö hangon.

-Izé-kezdi el-Mindig elszökik, ha korházban van. Ilyen korház parája van. Nem akarom, hogy baja essen, úgy hogy igy oldom meg, hogy ne szökjön el.

-Most azonnak leszeded róla.-szüri a fogai között.

-Idegeees-hebegjük a hátuk mögött.

-Azonnal-indul el és megprobálja levenni a lábamról a bilincset. -Shit!-kiállt fel.

-Mit tettél?!-kiáltunk fel egyszerre Denverityvel.

-Izé....tudod....nem direkt.....bocsânat....dee

-Nyögd már ki!-ordtink rá.

-Bele törtem a kulcsot-sohajtja és lehatja a fejét.

-Hogy mi? Szerinted, igy hogy megyek ki wcre vagy fürdeni, vagy valami?!-kiáltom.

-Bocsii-probál megölelni, de eltolom.

-Tesó. Nem vagy normális-boxol a karjába Zed.

-Hogy szeded le róla?-kérdi Denverity idegesen.

-Fêm vágó?-vonja meg a vállát.

-Ez abszolúte nem vicces Axe Alex-akadok ki. Color közben valamit megpróbál ügyködni a zárral.
-Color. Ne haragudj. Te mit csinálsz?-kérdem mikor a lábamra önt egy nagy adag folyékony szappant.

-Leszedem.-kapom a tömör választ.

-Hallod. Ez fáj ám!-kiáltok fel hirtelen.

-Nem nyikkan meg csendben tür-mondja, majd lehúzza a lábamról a bilincset.
-Ugye, hogy nem volt nehéz?-kérdi vigyorogva.

-Készis?-kérdezek vissza.

-Még jô-kacsint rám.

-Akkor menjünk haza. Rex tuti vár rám-mondom és elindulnék az ajtón.

-Ruha? Vagy pizsiben akarsz elmenni?-kérdezi Color.

-Tényleg. Hoztál?-csapok a homlokomra.

-Nesze-dob felém egy táskát, én meg bemegyek a fürdöbe átöltözni.

-Indulhatunk?-kérd Zed miután kimentem.

-Aha-felem és kimegyünk a korházból. Haza dobjuk Denverityit, Alexot meg Engem kidob Zed Alex lakásánál, Colék meg elhajtanak.

-Rex!-kiáltok fel mikor meglátom az ablakban.

-Tudtam, hogy nem akarod majd egyedül hagyni-kacsint rám

-Túl jól ismersz-nevetek fel, majd fel szaladok a lépcsön. Amint Al kinyitja az ajtót, befutok Rexhez.

-Szia Bajnokom-simítom meg boldog barna bundásomat (szerk.: alliteráció pls :D)

-Mi legyen a vacsi?-kérdi Al.

-Ilyenkor?-kérdezek vissza.

-Miután felébredtél, ott voltunk 2 orát és fél óra alatt értünk haza. Most Fél hat van. Szerinted miért kérdezem?-neveti.

-Jogos. Te akarsz csinálni kaját?-tettem a csodálkozást.

-Ja. Saláta vagy mirelit pizza?-kérdezi.

-Pizzaa!! De a csomagolást szed le róla, ne úgy mint a múltkor-nevetek. Amikor utoljára mirelit pizzát csinált, rajra hagyta a müanyag foliát.

-Hallod. Akkor csináld meg te-vágja be a durcit.

-Oké. Akkor megcsinálom-ütöm hátba.

-Na ezt ha mégegyszer-kezdene fenyegetni, de újra beleütök a hátába egy hatalamas vigyorral a képemen.

-Ezt meg bánod-mondja és megragadja a kezeimet. A falhoz szorít, de ügyel arra, hogy a fejem ne csapódjon a neki. A kezeimet a fejem föle szoritja, mint az igazgató fia, de ha Alex csinalâlja ezt; az nem zavar.

-Neki is igy hagytad magad?-neveti a fülembe. Nem tudom mire vélni ez a megjegyzését.

-Szerinyed félkomásan mit csináltam volna? Engedj!-mondom dühösen és kirántom a kezemet.

-Most komolyan haragszol rám?-kérdi.

-Nem. De. És ezt most nagyon nem kellett volna mondanod. Tudod jól, hogy nem hagyom magam.

-Vicc volt nyugi Dayem-kapja el a kezem és ismét a falnál vagyunk.

-Al-kiáltanék rá, de egy csókkal belém fojta a szót. Vissza csókolok és a nyelvemmel elmélyitem. A levegöhiány miatt szét válunk.

-Haragszol még?-mondja pajkos mosollyal a száján.

-Nem-nevetek rá és adok neki egy puszit.

-Csináljuk meg azt a pizzát-mondja.

-Rexnek majd adunk belöle ugye?-kérdem.

-Van kutya kajám-kacsint rám.

-Hallod Rex? Étvagyat-mondom és megsimogatom a fejét. Alex leteszi neki a kaját, majd mi is elkezdjük megsüti a pizzát.

-Amíg sül, nêzünk valami filmet?-veti fel az ötletet Alex.

-Hmmm. Ahha-bólintok.

-Feláldozhatók?-kérdi.

-Jó lesz-mondom és elfekszek a kanapên. Alex berakja a filmet és leül. Kicsit feljebb kúszok és az ölébe rakom a fejem. Elkezdi simogatni, minek következtébe fogságba ejtenek az álom manók és elalszom.

*az a kép ottan Alex háza*