A suli orvosiában ébredek. Három óra van, szóval vagy nyolc-kilenc órát aludhattam.

-Reggelt Csipkerózsi!-köszönt Zed.

-Látom te az életbe nem szoksz le a csipkerózsikázásról-felelem halkan felnevetve.

-Hát nem-nevet velem.

-Hogy te mindig hősködni akarsz. Borzasztó vagy-ül az ágyam szélére Col.

-Lex merre?-kérdem, miután nem látom, hogy bejött volna.

-Lex? Tetszik ez a becenév-mondja Al miközben az ajtófélfának dől és rám villantja szépfiús félmosolyát.

-Ugye tudod, hogy elállod az utat Alex?-jön be Miss Denverity is.

-Napot! Elnézést!-áll el az útból.

-Mi ez a sok ember? Tessék innen kimenni. Day is haza mehet, ahogy látom felébredt. A tapaszt a fejedről ne vedd le és ne nagyon érje víz. Vigyázz arra, hogy ne feküdj hanyatt este.

-Rendben-mondom és kipattanok az ágyból. Nem volt jó ötlet a hirtelen mozdulat. Megfájdult a fejem, amit észre vettek a töbiek is.

-Mi fáj?-kérdi Zed.

-Semmi semmi-mosolygok rá-Jól vagyok csak hirtelen muzdultam és bekattant a vállam.-hazudom reflexből.

-Vigyázz magadra jobban!-szól rám Denverity.

-Igen is- mondom és kimegyek az ajtón. A suli kapujában jövök rá, hogy a karkötőmet még pénteken a szekrényeben hagytam.

-Srácok! Vissza megyek gyors a karkötőmért. A szekrényemben maradt!-kiáltom, mert már el is indultam.
Miközben megyek végig azt érzem, hogy valaki követ. -Csak képzelődsz-nyugtatom magam.

Oda érek a szekrényhez. Épp csuknám vissza, amikor hátulról valaki megragadja a vállam és a szekrényhez csap. Egy idejeig nem látok semmit a fejembe nyilaló fájdalom miatt. A kezeimet a fejem fölé fogják.

-Szia kislány-hallom az ismerős hangot.

-Segí-kiáltanék de befogja a számat. Nagyon rosszul vagyok. Szédülök és harmat gyenge vagyok. Valaki segítsen!

-Most miért nem ütsz ki kislány? Vagy csak hősködni tudsz?-suttogja a fülembe mire kiráz a hideg és émelyegni kezdek. Idióta agyrázkódás. Ilyenkor utálom, hogy nem mehetek korházba, mert akkor meg a rajongók miatt lenne gáz az egész. Tuti a sasengfanok áldozata lennék.

-Menjünk szórakozni- fordít meg és kicsavarja a vállam. A fájdalomtól könnyek gyülnek a szemembe, de nem hatja meg és elmezd lökdösni.

*Mindeközben Color szemszögéből*

-Túl régóta ment el-szólal meg hirtelen Alex.

-Szerinted baj van?-kérdi Zed. Hallok egy apró sikolyt, ami tuti Dayé.

-Igen. Baj van. Túl régota ment el, pedig a szekrénye csak az első emeleten van. Az elöbb meg hallottam valami furcsát onnan. Megyek megnézem!-kiáltom, mert már a lépcsőn robogok fel. Ahogy sejtettem... gáz van.

-Day!-kiáltom. Nyitva van a szekrénye, ami furcsa és árulkodó jel, hisz Ő mindig bezárja és hatszor leellenörzi, mielőtt elmenne.

-DAY!-kiáltok újra. A szertár felől hallok valami csörömpölést. Elindulok arra.

*Day szemszöge*

-Eressz el vé-probálom megrugni, meg ütni vagy bármit csinálni, hogy kiszabadulhassak, de nem megy. Belök a szertártba és megint a falhoz nyom. Túl közel van, ami miatt páni félelem fut végig rajtam. Megpróbálom ellökni magamtól, de elkapja a kezeimet és ismét a falnak szorítja a fejem felett.

-Tudd, hogy kit ütsz le az utcán legközelebb. Attól, hogy a diri az apám, lehetek rossz fiú, ugye tudod?-kérdi a képembe mászva, suttogva a fülembe-Nekem nagyon tetszel Day.

-Ugye tudod....hogy....attól hogy....hogy-lihegem. Egyre rosszabbul vagyok. Miért fogy el a levegőm?

-Mi van kicsi Day? Csak nem fáj a fejed?-kérdi gúnyosan.

-Köcsög-köpök az arcába, amire Ő pofon vág, de legalább az egyik kezemet elengedte, szóval vissza ütöttem. Megtántorodik és én kiszakadok tőle. Az ajtó felé megyek, de elkapja a csuklóm és vissza ránt. Fejem fájón csattan a falon.

-Day!-hallom Color hangját.

-Co-kiálanék, de befogja a számat.

-Ha megnyikkansz megbánod.-fenyeget meg, mire csak bólintok.

-DAY!-kiált még egyszer. Elkezdek mocorogni, mire megint meg akar ütni, de a kezével le üti a felmosót, mire az hangos csattanással ér földet. Hallom ahogy Color közeledik.

-Ha meg mersz nyikkani-fenyegetne tovább, de nyílik az ajtó és Color lép be rajta végre.

*Color szemszöge*

Benyitok a szertárba és meglátom a majdnem eszméletlen Dayt, annak a kis mitugrász markaiban. Bemegyek és lerángotam róla, majd jól a falhoz vágom. Probál felkellni, de az épp érkező Alex és Zed a földre nyomják.

-Francba már-káromkodik egyet a srác, amikor feltűnik az igazgató is.

-Mi folyik itt?-kérdi.

-Megint a fia-felem, majd látom, hogy Al hirtelen oda fut Dayhez és még épp sikerül elkapnia mielött a feje a küszöbnek csapódna.

*Day szemszöge*

Látom ahogy nyílik az ajtó és belép rajta Color. Azonnal lerántja rólam azt a barmot és a földhöz vágja. A látásom egyre homályosabb és elkezdek szédülni. Valamikor meg érkezett a diri. Méh hallom hagját, de balról elkezd sötétedeni minden.
-Alex-suttogom és elnyel a sötétség.