*Bibip bibip csatt*

Ezt lehetet hallani a reggel.
-Még csak hajnali nééégy vaan-vinnyogom egy nyújtózkodás közben-Rex! Megyünk futni?-kérdem kutyámtól, aki hálásan ugrik fel az ágyamra ezzel gyakorlatilag rám ülve.

-Szálj le rólam te nagy mamlasz-lököm arrébb nevetve.
-Wwwaa-ugat rám, majd körbe furdol kétszer.
-Ugye tudod, hogy nem szabad nagyon mozognod még. Még jó, hogy Zed megengedte, hogy egy 5-10 percet futhatsz-kacsintok rá és oda megyek a szekrényemhez, hogy kivegyem a futós cuccom-Mivel ma elég hideg van-gondolkodok hangosan-kell egy pulcsi is-motyogom és előveszem a narancssárga pulcsimat. Lemegyek a földszintre, de mielőtt elmennék megiszom a szokásos citrom löttyöm és beveszem a gyógyszerem.

-Na menjünk-mondom és lerobogok a lépcsőn. Áttekerem a bokám, miközben nyújtózkodom és teleszívom a tüdőm a reggel csípős levegőjével.

-Akkor rajta-mondom és elkezdek futni. Jól esik, hogy nem kell zenét hallgatnom, hanem figyelhetek futótársam minden mozdulatára.

-Már csak 2 perc és sétálunk. Mit szólsz egy hajrához?- alig tudom ki mondani Rex kétszer gyorsaban kezd el futni.

-Akkor legyen verseny-iramodok utánna én is.

-Vajon érti, hogy balra?-teszem fel magamnak a kérdést-BALRA BE!-kiáltom és a kutya irányt vált.

-Wow. Okos vagy Rex. Éééés állj- adom ki az utasításom, ugyanis haza jöttünk.

-Reggelt-üdvözöl az ajtóban Alex.

-Neked is-nyomok egy puszit a szájára.-Hogy-hogy hajnali négy óra..illetve negyed ötkor fent vagy?

-Gondoltam jövök futni-vigyorog- de látom már végeztetek is. Jót futottál?-térdel le Rexhez.

-Igen jól-vigyorgok rá.

-Nem tőled kédeztem, hanem Rextől-kezd el nevetni.

-Miért sejtettem?-nevetek én is.

-Megyünk ma deszkával suliba?

-Még jó-kacsintok rá -Amúgy reggeliztél?-kérdem.

-Nem, de ahogy ismerlek csinálsz nekem valami finomat, ugye?-néz rám boci szemekkel.

-Rántotta lesz vajas kenyérrel, zöldséggel és kakaó vagy tea. De menjünk már be, mert már én is éhes vagyok-felfutok a lépcsőn és beirom a kódot. Az ajtónál lerugom a cipőm, majd felmegyek a szobámba.

-Átöltözök, addig adj inni Rexnek!-kiáltok ki a szobámbol.

-Mit kapok érte cserébe, a reggelin kivül?-kiált vissza.

-Majd meglátot Husim!-szeretek az emeletröl lekiabálni.

-Nem vagyok husi!-kiabál vissza durcásan.

-De az vagy! Hallod! Milyen napra pakoljak be?

-Komoly a kérdés?-nyit be a szobámba.

-Kopogni?-morgom. Még jó, hogy gyorsan húztam fel az egyenruhámat.

-Cicám. Először is. Nem vagyok husi-jön egy lépést közelebb, mire kiül egy vigyor a számra.

-Husi-röhögök fel és lassan hátra lépek egyet

-Kettő. Kopogi nem szoktam, mert én vagyok a gazdád-most már Ő is nevet, de még közelebb jön. Imádom, amikor próbál dominánskodni, de soha nem jön össze szegénynek. Én nem tudok behódolni

-Harmadszorra meg. Éhes vagyok-most már a falnál vagyok és szakadok a röhögéstől.

-Min nevetsz enmyire?-közeledik a számhoz. Egy pillanatra abba hagyom a nevetést, hogy megcsókólhasam, de kis tetű elemeli a fejét.

-Gonosz vaagy-nyafogok, miután nem engedte meg, hogy megcsókoljam.

-Én meg éhes-rántja meg a vállát.

-Én is. Csak csókra éhes-kacsintok rá, majd lemegyek a konyhába. Ő szorosan követ. Amikor leérek, azonnal ennit adok az ételért vinyoggó kutyának. Ő, mint aki nem evett két hete megrohamozza a tálját és elkezdi falni az apró kutyakaját.

-Bekapcsolom a Tvt.-mondja Alex miközben leül a fekete fotelbe.

-Megcsinálom a reggelit-így Én és hozzá kezdek a reggeli elkészítésének.

*Reggeli után*

-Finom volt, viszont indulni kéne, mert hét óra van.-hadarja Alex hirtelen a kaja után.

-Akkor öltözz, mert én már megvagyok.-mondom, mert már a kedvenc barna pulcsimat is felvettem és a kezemben szorongatom a deszkámat.

-Megvagyok. Let's go-mondja miután bezártam az ajtót. Elindulunk. Imádok gördeszkázni, mert nagyon szeretem amikor a szél hátra csapja a hajam ezzel teljes szabasság érzetet adva.

-Verseny?-kérdi Al.

-Nyerek-mondom, miközben lehagyom.

-Csaló!-kiált utánnam. Épp a zebránál próbál leelőzni, amikor hirtelen egy fehér autó hajt ki a kereszteződésből.

-Al vigyázz!-kiáltom és mit sem törödve azzal, hogy majdem harminc kilométer per órával megyek (sebesség mérős órám van), elugrom a deszkáról és ellököm Alexet az autó elöl. A becsapódáskor rosszul érkezem és kimegy minde levegő a tüdőmből. Alex testúlya miatt a fejemet sem tudtam megtartani, így beverem.

-Day?-kel fel Al rólam.

-Fáj-nyöszörgöm és lasan felülök. Megnézem a fejem, de érzem, hogy nedves lett a kezem a vértől.-Nah klassz-morgolódok.

-Itt vagyunk sulitól 10 méterre. Menjünk az orvosiba gyere-aggódva húz fel a földről.

-Nem. Várj. Hol az autó?-nezek körbe.

-Elhajtott. Remélem nem egy saseng fan* volt-motyogja elnézve.

-Nem hiszem. Ssz-szisszenek föl, amikor meg próbálok felállni. Nagyon fáj a fejem.

-Viszlek-mondja és felkap ilyen hercegnős pózba.

-Köszi-motyogom a mellkasába.

-Ne viccelj már! Te mentettél meg engem. Én köszönöm, hogy ilyen életmentő barátnőm van-nyom egy puszit a homlokomra.-Merre is van az orvosi?-kérdi. Én egy morgással jelzem, hogy hülye kérdés.

-Vicc volt na. Annyit járunk oda, hogy ha fizetni kéne azért, hogy a doki néni elláson akkor belölünk élne meg.

-Mert Zed nem, mi?-kérdem mosolyogva.

-Jogos. Na itt is vagyunk.-kopog be az ajtón.

-Jó napot Miss Denverity.

-Megint verekedett az ifjú hölgy, vagy csak szimplán hősködött?-kérdi Miss Denverity rutinból. Nem hiába...ismer minket.

-Megmentett, szóval hősködött-válaszol Alex.

-Rakd le a vizsgálóasztalra és mesélj mi történt.

-Deszkával jöttünk és az egyik zebránál egy fehér autó kihajtott, ami majdnem elcsapott, de megmentett.

-Egy kisebb agyrázkódása van meg, kicsit szétnyílt a feje, de megmarad. Igazolom a napját, meg ellátom, de Te menj órára-mosolyog kedvesen.

-Köszönöm, hogy gondját viseli hajol meg egy kissé, hisz Koreába szokás és kimegy az orvosiból.

-Összeragasztom a buksid, aztán hagylak aludni-mondja miközben hasra fekszem az ágyon.

-Köszönöm-mondom és hagyom, hogy a csípös masszával megjavítsa vérző kobakom.

-Meg is vagyunk-mondja, mire felsóhatok és lehunyva szemeim várom, megtámadjanak az álommanók megtámadjanak.

*A képen Denverity látható.

*Saseng fanok: olyan szószerint őrült rajongók, akik egy adott idolért (koreai sztárokat hívják így) gyakorlatilag megszálottak. Képesek végzeni magukkal, vagy az idolokkal, azért ha mondjuk más lesz a hajszíne, összejön valakivel az idol vagy elront valamit egy koncerten. Sok idol halt meg miattuk:( . Remélem érthető a magyarázatom*