A parti remekül sikerült tegnap. Nagyon boldog voltam. Apám hamar elhúzta a csikot, igy én is önfeledett lehettem. Kaptam egy rollert, egy kerékszettett a deszkámra meg egy kis koncertet. Az öcsém is játszott rajta. Kár, hogy ilyen hirtelen hétfö lett és ennek kapcsán ki is fejeztem nem tetszésem:

-Nem akarok megint iskolâba mehenihi-nyafogok.

-Pedig kell. Ne hisztizz, hanem öltözz, mert még elkêsel Röff órájáról.

-Matek lesz az elsöm? Nehem akarooooom-hisztizek tovább.

-Az êrett 19 êves.-forgatja a szemeit Lex és kimegy az ajtón.

-Miért kell mindig iskolába menni?-dobbantok a lâbbammal a szekrény elött és leülök a fõldre.

-Mit akarok ma felvenni?-gondoljodk hangosan.-te jó leszel-húzok ki a szekrényböl egy fehêr felsöt meg egy farmert. Felveszem hozzá a kedvenc zoknimat és kész. Lerobogok a konyhâba, ahol már vár a  reggeli.

-Reggelt!-köszönök Rexemnek és neki is adok enni valót.

-Nehogy mgköszönd, hogy reggelit csináltam-morogja Alex.

-Köszönöm Lexem-nyomok egy puszit az arcára, de ö vissza ránt egy csókba.

-Naa. Ennyire éhes vagy?-nevetek és leülök az asztalhoz.

-Igen.-csókol me újra, majd leül az asztalhoz.

-Együnk akkor-mondom és leülök. Palacsinta a reggeli. Van epres, csokis, nutellás szóval egéssêgesen étkezek. Attól, hogy idol vagyok nekem nem kell fogyóznom meg plasztikáztatnom, mert belerakattam a szerzödésbe. Szörnyü, hogy akinek nincs tökêletes teste, annak gyakorlatilag át kell mütetnie magát, vagy anorexiásnak kell lennie, azêrt hogy szerepelhessen. Szerintem ez szörnyü és embertelen.

-Ma lesz koncert-mondja teli szájjal Lex.

-Ja. Várj! Mi?-döbbenek le, hogy nem szóltak. Nem is gyakoroltunk rá semmit.

-Vicc volt-nevet fel.-két hét múlva lesz-mosolyodik el cinkosan.

-Szemét. A szivbajt hoztad rám-nyúlok a mellkasomhoz drámaian, majd felállok az asztaltól és a koszos tânyêrom a mosogatóba rakom.

-Megyünk deszkával?

-Ha nem ütteted el magad megint, akkor oké-mondom nevetve és megyek a deszkâmêrt.

-Ùgyis ott leszel, hogy megments-neveti ö is.

-Ahha. Ha idöben elugrok, hogy megmentselek.-boxolok a kezêbe és elindulunk. Mêg nincs nyár, de a fü már most kiêgett lepödök meg mikor meglátom.

-Hallod-kezdi Lex-irnod kêne valamit Red és Dorinda esküvöjére.

-Tessék?-kêpdek el-nekem erröl miért nem szólt senki semmit? És mi az, hogy irnom kêne? Irnom kell!-csattanok fel. Mi az hogy nem szóltak nekem?

-Nekem is tegnap mondták. Ha most mondják lêgysz tégy úgy, mintha nem tudtad volna.

-Persze...mêg hazudjak is-húzom el a szám és lelassitok, ugyanis beêrtünk a suliba.

-Könyvtár?-kêrdi.

-Röffel van órâm emlêkezel? Esélytelen. Megyek és szenvedek egy sort a geometriával-sóhajtom és felindulok a lépcsön. Amint beérek a terembe egy csatatêr fogad.

-Mi a fene van itt?-kêrdem egy kifelé sétáló...menekülö lánytól.

-Jhos és Den egymásnak estek, mert Jhos râmászott valakire, miután Den húgának a barátnöjét elvileg megdöntötte. Jhos tagadja, pedig a lány sir.-hadarja és kifut a teremböl.

-Day! Vigyázz!-kiált fel Judi, mikor a két srác felém jön. Észre sem vettek verekednek tovább.

-Baromkák!-kiáltom, mire mind ketten lefagynak. Az öklüket lassan leeresztik és lehajtott fejjel felém fordulnak.

-Szóval-kezdem el-mi a szar van itt?

-Jhos megdugta-kezdi Den, de Jhos közbe vág.

-Ezek azt hiszik én voltam!-kiált Denre, majd lenditené kezét, de megfogom és kicsavarom.

-Szóval. Elvileg Te megdöntötted rnnek a barom hugânak a barátnöjét. Mikor miêrt?-teszem fel a kérdéseket.

-Mi mikor? Nem csináltam semmit! Nem járok vele! Az a ribanc leakart velem feküdni ên meg elutasitottam!-üvölti.

-Ki a Ribanc?-jön be egy lány és pofon akarja vágni de a másik kezemel megfogom a kezêt.

-Halljuk a verziód.-mondom, mire kirántja a kezét a kezemböl és elsêtâl.

-Úgy tünik JHOSNAK VAN IGAZA RIBIZLI-kiáltok utânna, mire Den és a lány is egyszerre kapja fel a fejét.

-Minek neveztél?-jön be újra.

-Kis kilencedikes senki. Figyelj. Neked itt nincs hatalmad. Most felmegyek és lecsekkolom a kamerâkat és megnézem ki a hibás. Ha te miattad ugrott össze ez a két idióta, akkor teszek róla, hogy rossz legyen neked.-elengedem Jhost és kimegyek az ajtón, kikerülve az elképedt Ribizlit. Felmegyek a gép terembe és lecsekkolom a kamera felvêteleit. Úgy volt, ahogy Jhos mondta. A ribi rámászott, mire ö elutasitotta.

-Bejöhettek ám!-kiâltok és kinyitom az ajtót. Kis hijján beesnek az ajtón.

-Szóval?-kêrdi Den.

-Ribanc a csaj. Úgy van ahogy Jhos mondta-mondom és elmegyek. Ilyen hülyeség miatt össze ugrani.

-Köszi!-hallom kiáltásukat, mire felemelem az egyik kezem, ezzel jeleze, hogy nincs mit. Bemegyek a terembe és nagyából helyreteszem, hogy Röff ne rojjon ki rám büntetést, mivel én vagyok a terem felelös.

*becsöngetés után*

Röff nagy zajjal lêp be.

-Jó napot!-kiáltja és lecsapja a tankönyveket az asztalra.

-Jó napot!-köszön unottan az osztâly.

-Mi ez kupleráj itt? Day! Miért nem törölte le a tâblát?

-Letöröltem-vâlaszolom unottan.

-A hátsó tábla el van dölve, a hátsó sor csálê. A tanári asztal forditva van vissza rakva és nincs székem. Túl sok a hiba. Remélem nincs programja mára.-hadarjael.

-De van. Banda gyakorolás. Koncert lesz jövö héten és-kezdek védekezni, de félbeszakit.

-Nem érdekel. Itt marad.

-De zenét kell irnom egy esküvöre!-csattanok fel és felállok- Az oké, hogy állandoan ki spécéz magának, oké hogy utál, de nem fogok itt maradni olyan kis piti dolgokért, mint az, hogy nincs széke!-kiáltom. Kezd fájni a fejem ez meg itt szarakodik velem.

-Black Day! Azonnal kimegy a teremböl és büntetésben marad ötig! Az anyja, vagy az apja nem tanitotta meg hogyan kell a felnöttekkel beszélni?!-mutat az ajtóra, miközben kimondja a szivembe hatoló maró szavakat. Állkapcsom megfeszel a düh azonnal szêt áramlik a testemben. Hátul megfogom a kezem és belemélyesztem a körmeim. Kiserken a vérem, de nem érdekel. Ha most neki ugrok akkor kicsapnak. Lassan és halkan felelek neki.

-Biztos megtanitott volna anya, ha élne.-suttogom és elerednek a könnyeim. Hátra fordulok és indulnék ki, de ekkor meghallom Zed hangját. Vajon mikor jött be?

-Kérjen bocsánatot töle.-mondja.

-Tessék?-kêped el a tanár.

-Kérjen bocsánatot töle!-mondja Jhos és Den is.

-Kérjen bocsánatot-kántâlja immár az egész osztály. Elkezdenek dobolni az asztalokon. Nem tudok megszólalni. El fordulva mosolygok. Soha nem áltak ki értem még.

-Jó rendben!-kiáltja Röff-Bocsânat Black és most mindeki kimegy a teremböl! Holnap dolgozat!-kiáltja és kiviharzik. Megfordulok és meghajolok enyhén.

-Köszönöm-suttogom és kimegyek a teremböl. Befutok a wcbe és szabad utat engedek eddig elzárt emlêkeimnek.

*Hali Jamesek. Bocsi ha lesznek helyesirási hibák. Igyekszem helyesen irni;)*