Reggel Alex mellett ébredek. Ő még nagyban alszik, szóval megpróbálok úgy kikászálódni, hogy ne ébredjen fel. Sikerült. Felöltözök és elmegyek futni. Minden reggel megyek, mert különben túl sok az energiám. (Egy energiavámpir élete nem egyszerű.)

Épp a fülesem dugom be a fülembe, mikor hallom, hogy valaki bejött a házba. A többiek még alszanak és az egész épület az enyém. Egy pár szobát már egy ideje probálok kiadni, de nem jön össze. Lemegyek és megnézem ki, vagy mi jött be. Az ajtó nyitva áll és a huzat csapkodja.

-Huu. Csak ez a szar ajtó viccelt meg-sóhajtok fel nevetve. Nem vagyok félös, de elég hátborzongató volt. Ám amikor pont csuknám be, hirtelen meghallom, ahogy valami kopog mögöttem. Hátra fordulok és meg látom a zaj okozóját. Kábé a térdemig ér és biztos nincs egy éves sem.

-Gyere ide-gugolok le elé és magamhoz hívom a kis keverék kutya kölyköt.

-Gyere na. Nem foglak bántani-mosolygok rá, mire elindul felém.

-Na ugye. Okos vagy. Hogy hívnak? Úgy látom nincs nyakörved. Vajon van chipped?-beszélek hozzá, mire Ő megnyalja a kezem.

-Rexnek hívják és az enyém. Egy németjuhász-foxi-tacsi keverék, de szeretnék megszabadulni tőle, mert nem kell.- szólal meg egy ember a hátam mögött. Hirtelen megfordulok.

-Nem kell? Van benne chip meg oltások.-kédi az idegen.

-Miért nem kell?-kérdem felvonva a szemöldököm.

-Mert túl nagy lesz.-sóhajt fel.

-Akkor minek ilyet szerváltál magad mellé?-mosolyodok el.

-Rám lett sózva-sóhajt fel a csávó.-Engem nem is nagyon bír. Gazdát keresek neki, de állndóan elszökik. Légysziii ne mondd, hogy nem kell-fogja könyörgőre.

-Mi is a neve?

-Rex. Akkor megtartod?

-Meg. Velem maradsz oké?-hajolok le hozzá és megsimogatom a buksiját.

-Köszi. A papirokat majd küldöm. Anyakönyv meg ilyenek. Szia.-hadarja és kábé kimenekül a házból.

-Várj Te!-kiáltok utánna.-Hogy hívnak?

-Tednek. Te asszem valami hiresség vagy. Day vagy mi.

-Igen én vagyok-nevetek fel.

-Klassz. Akkor most megyek. Szia.-köszön el és elfut. Érdekes egy ember ez.

-Gyere Rex-szólók a kutyának, aki követni is kezd.-Itt hagyta Ted a nyakörved. Jössz velem futni?-kérdem, mire elkezd futni -Oké. Ha verseny legyen verseny. Elfoglak kapni!-kiáltom és elkezdek futni a kutya után, kezemmel a nyakörvel. Már vagy húsz perce futunk, amikor hirtelen megtorpan Rex, ami miatt kis hijján elesek benne.

-Te! Mit állsz meg ilyen hirtelen kutya?-nevetek rá, de nem figyel. -Hé kis haver. Mi az?-kérdem és körbenézve meglátom amit Ő is lát. 3 az egy ellen kategóriás "küzdelem".

A sulim egyenruhája van a fiúkon. Az egyik srácot püfölik.- Nem tetszik mi?-súgom Rexnek. Megleckéztetjük őket?-kérdem és egy morgással jelezi, hogy benne van. -Maradj itt. Ha szólók akkor gyere. Értetted?-leül. Nagyon okos ez a kutya.

-Hé! Ti ott!-kiáltok a srácokra. -Hagyjátok béken! A földön van. Minek rugdossátok még? A saját súlycsoportottokkal verekedjetek gyáva férgek!

-Mit nyávogsz kislány? Szeretnél velem játszani? Nem igazán vagy az esetem, de legyen.-közeledik felém az egyik. Az arcomhoz akar érni, de elütöm a kezét. Ez neki nem tetszik és megpróbál megütni, de elhajolok előle. A lendülete tovább viszi, mire elzakózik.

-Lányokat akarsz bántani? Pfü. Jaj de gáz már.-gúnyolódok rajta. Ez a két haverjának sem tetszik, így azok is megindulnak felém.

-Ti is jöttök? Nah. Az szuper-vigyorgok rájuk és a felém közelebb lévőt elöször arcba, majd hasba rúgom, ezzel kiütvén. A másodikat szimplán kigáncsolom és nyakon vágom ezzel kiütve Őt. (vitál pont szerk.). Az első srácot valahogy sikerült elfelejtenem, így az egy vastagabb ággal a kezében akar engem leütni hátulról, de Rex megharapja a lábát. Sajnos a srác elüti az ággal, mire a kutyám egy vinnyogással a földre kerül.

-Nee!-kiáltok fel dühtöl eltorzult arcal és bemosok kettőt a srácnak, aki immár véres orral, a földön fekszik K.O.-n oda rohanok Rexhez.

-Hé. Kutyám. Rexem-szólongatom. Megpróbál felállni, de össze esik amikor megprobál. A farka eltörött, de legalábbis kicsavarodva lóg.

-Te meg vagy?-nézek hátra a srácra akit megmentettem. Válaszul csak bólint egyet és felkel a földröl. Perszeee. Ez aza néma gyerek...jövök rá.-Ha nem baj sietek. Menj haza és vigyázz jobban magadra-hadarom és felkapva Rexet rohanok haza. Berontok az ajtón és egyenesen Zedhez megyek.

-Bocsi, hogy megzavarom az idilli pillanatot-mondom, mert épp csókolózott Colorral.-De segíts-mondom szinte suttogva mert a kutya fájdalomtól eltorzult arcal néz rám.

-Vidd le az alagsorba a rendelőbe. Két percet kérek.-válaszol Zed.

-Tarts ki kérlek. Megleszel mentve- suttogom a kutyának, de érzem ahogy gyengül. -Nenenee ne add fel-mondom kétségbe esetten. Lefektetem az ágyra.

-ZED! GYERE MÁR-kiáltom.

-Itt vagyok. Hozd ide az altatót Day. Color segíts nekem!-utasít Zed.-Oké. Most Day menj ki.

-Mentsd meg kérlek-mondom és kimegyek. A fal mellett lecsúszva a födre ülök.

-Nem lesz baja. Zed gyógyitó. Nyugi van Day-nyugtatgatom magam.

-Mi a szar van?-battyog le álmosan Alex, de amint meglát kipattannak a szemei.

-Mi történt?-kérdi újra, legugolva elém.

-Kutya. Verekedés. Ág. Eltörött a farka.-zokogok mostmár.

-Ha jól értem-kezdi el összerakni a történetem- Találtál egy kutyát. Elmentetek gondolom futni, ott valakikkel verekedésbe keveredtél és valaki megprobált egy ággal leütni, de Ő-int a fejével a rendelő felé-megmentett, de ennek az ára az lett, hogy eltörött a farka.-Csak bólintok, hogy szóról szóra ez történt. Alex meg átölel.

*2 óra múlva*

Nyílik a rendelő ajtaja és kilép rajta Zed. A kezét törölgeti, de vigyor terül el a képén, ami csak jót jelenthet.

-Sikerült?-kérdem szipogva, de reménnyel teli hangon.

-Persze. Tudoood. Én életmentő vagyok. Best of Doctor rémlik?-nevet rám.

-Bemehetek?-kérdem és most nem kötök bele a szerény énjébe.

-Futás-kacsint rám, mire befutok. Color simogatja aki rám néz mosolyogva.

-Ébredezik. Gyere már! Ne az ajtóban álldogálj!-nevet rám.

Oda szökkenek és megsimogatom a kutya fejét. Az álla alatt vakargatom, mire nagyon finoman megharapja kezem, hogy jelezze jól esik neki a simgatás.

-Szia Rexem. Köszönöm, hogy megmentettél-nyomom a fejem az övéhez és adok egy puszit az orrára.

-Mmwaa-vakkant rám.

-Még nem mozoghat, mert a gerince sérült.-mondja Color.

-Maradj. Hallottad mit mondott az áplopó néni-simogatom az oldalát. -Itt maradok veled.-mondom és lehajtom a fejem az ágyra. A fölösleges adrenalin, ami az ijedségnek hála keletkezett bennem, elhagyta a vérem és a hirtelen jött fáradságtól elaludtam Rex mellett.

*Hali népek. Ezt a részt a nem rég meghalt kutyámnak írtam. A képen is Ő látható. Minden kutyás embernek ajánlom és üzenem, hogy szeressétek Őket akkor is, ha nem olyan szépek, okosak, vagy kedvesek, hisz minden kutya szeretetre vágyik;). *