89 fejezet: Levelek
Fili nem akarta elhinni azt, amit a levélbe olvasott. Tehetetlen fájdalommal roskadt a székbe és a kezeibe temette az arcát. A szíve, majd meghasadt és tudta, hogy abban a pillanatban nem csak neki fáj a veszteség. Könnyektől égő szemmel nézet fel a köréje gyűlt törpökre, akik várakozóan figyelték. Bofur, aki idő közben elolvasta Balin levelét barátaihoz fordult, mert Filinek egy szó sem jött a szájára.
- Meghaltak. Bele ugródtak a folyóba. Mondta csendesen a törp - a halált választották.
- Nem, mint ha más várt volna rájuk - csattant fel Dwalin - a halába üldözte Thorin azt a két szerencsétlent. Meglássátok a valóság el lesz ferdítve és mindent Frerinre lesz húzva, mint annak idején. Emlékezetek Ervus fiára.
- Már úgy is mindegy nekik nem? Meghaltak, nincsenek többé - szipogta Bofur.
- Legalább együtt haltak meg - sóhajtott fel keserűen Dori - imádkozom értük Mahalhoz, hogy vegye őket oltalmukban, ha már nem élhetek együtt oly sokáig. Szegénykéim még olyan sok szép év állt előttük együtt erre most ez.
- Elvette Thorin tőlük a jövőjüket, hogy boldog család legyenek. Mordult fel Nori - hát ilyen királyt szolgáljuk mi, aki halálba kergeti a testvérét és annak a hitvesét?
- Biztos, hogy meghaltak? Nem lehet, hogy megmenekültek? Kérdezte Ori - annyi mindent túléltek nem lehet, hogy ezt a kalandot is megúszták? Emlékezettek Artemys már nem egyszer esett folyóba és menekült meg.
- Thorin felderítőket küldött utánuk, mert ő is azon a véleményen van, mint te Ori - szólalt meg Fili a hallgatásból - de én tiszta szívemből kívánom, hogy ha meg is menekültek nem lelik a nyomukat.
- Én is ebben bízom fiam - sóhajtott fel Glóin - annyi szörnyűség és annyi ármány után megérdemlik a boldogságot. De lehet, hogy minden erőfeszítésünk, hogy megmentsük őket Thorin haragjától hiábavaló volt.
- Szegény Lea és Tristan - sóhajtott fel szomorúan Oin - Nem beszélve Ervusról és Brana-ról. Ők nagyon oda összetörnek, hogy most az unokájuk veszett oda.
- Bizakodjunk fiúk, hogy szerencsésen túl élték - szólalt meg Bifur - én hiszek abban, hogy élnek.
Lea hisztérikusan felsikoltott és lesöpörte az asztalon lévő holmikat, miközben átkozódót. Férje lehunyta a szemét és hagyta, hogy neje kidühöngje magát a hír hallatán. Legszívesebben ő is azt tette volna, de úgy érezte erősnek kell maradnia a felesége helyet is, akit teljesen kiborított nővére halál híre. Leírhatatlanul fáj a csalódás, hogy sikertelen volt a szöktetésük és Thorin utolérte őket és a halálba taszította szeretett nagybátyját és sógornőjét. Kili a könnyeit nyelve, hagyta, hogy felesége már rajta töltse ki haragját és fájdalmát. Durván és vadul ütötte a mellkasát, miközben záporoztak a könnyei.
- Öld meg azt a férget Kili! Könyörgöm, vedd a fejét! Elvette tőlünk! Megölte! A halálba kergette! Zokogta a nő és erőtlenül rogyott össze.
- Megtenném neked szívesen kedvesem, de attól nem tér vissza egyik sem - mondta elhaló hangon a férfi és könnyei kibuggyantak és végig folytattak az arcán - Frerin és Artemys sem akarná, hogy bosszúért lihegve gyilkolásra adjuk a fejünket.
- Nem halhattak meg így! Nem. Boldogok voltak végre és együtt... erre az a féreg tönkre tette. Morgoth vinné el azt a nyomorultat. Hát mond, van ennek a férfinek szíve? Nézet fel Lea a férjére, aki leguggolt elé - megölte őket és képes volt azt írni nekem, hogy Frerin rántotta le a mélybe.
- Balin megírta a valóságot és ebben a városban és a környékén mindenki tudni fogja, hogy a valódi vétkes nem Frerin bácsikám, hanem a királynak nevezett törp, aki a mai naptól nem a rokonom. Salva, ha kell, háztól házig megyek és elmondom az igazságot.
- Jaj, Kili elvesztettem a nővéremet és nem is érzem azt, hogy élne. A szívem majd nem meghasad, annyira fáj. Milyen igazság van ebben a világban, hogy az maradt életben, aki hitvány és az veszik el, aki nagy nehezen elérte a boldogságot. Bilbó annyira lelkesen írta, hogy boldogok erre most, mind ketten halottak és kitudja hová sodorja őket a hullámok. Még sírjuk sem lesz, ahová kijárjak. Borult férje mellkasának Lea - Maram nem látta a gyerekeinket és én sem láthatom már soha az övéit. Igazságtalan ez a világ, sötét és bús. Legyen átkozott az a gyilkos és soha ne leljen békét. Minden falat váljon hamuvá a szájába, a szél metssze az arcát és boldogtalan legyen a halála pillanatáig - mondta a nő keserű átkát és Kili nem bánta felesége szavait.
Tristan neki tántorodott a falnak és felesége rémületére egyszerűen összeesett miközben hangosan és fájdalmasan felüvöltött miközben vadul ütötte a padlót.
- Légy átkozott te örült féreg! Legyen átkozott minden pillanat, amíg a földön jársz!
- Kedvesem mi történt! Rémüldözött Anari és letérdelt a férje mellé, de az nem válaszolt csak oda tolta neki a levelet. A nő olvasni kezdte, majd felsikkantott és könnyeit nyelve nézet a férjére - ez szörnyűséges. Micsoda rémtett ez.
- Erre nincsenek szavak!
- Erre nincsenek valóban és fájdalmas is, de most erősnek kell lenned kedvesem a nővéred miatt is. De leginkább a nagyszüleid miatt. Ha ezt így tudják meg összetörik a szívük. Oda kell sietnetek mielőtt ők is meg tudják ezt a borzalmas hírt. Vigaszt kell, nyújtanátok nekik, hiszen eltemették már mind két gyermeküket és most halál hírét hozza a holló a legidősebb unokának.
- De Maram - potyogtak a férfi könnyei - az én drága nővérem...
- Ferran, erősnek kell lenned, mert az a férfi azt akarja majd, hogy gyenge legyél és fájón neked is, ahogy itt most mindenkinek. Örült és királynak nevezi magát miközben nem való annak. Mutasd meg milyen erős valóban egy dúnadán. Mutasd meg milyen erős is Samir vére. Maram sem akarná a könnyeidet te is tudod.
- A Valák elhagyták a mi családunkat Anari.
- Nem hagyták el csak most fáj a veszteség - ölelte magához a férjét a nő - de hidd el Thorin keservesen megfizet minden könnyért, amit miatta hullajtunk. Borult sötétségbe a nő szeme, majd eltolta magától Tristant - de most menj, kedvesem a nagyanyádékhoz én pedig beszélek a fivéreimmel, hogy tudjanak meg mindent, amit lehet erről a gaztettről.
Tristan és Lea megdermedtek, mikor beléptek nagyszüleik fogadó termében ahol már minden bizonnyal várták őket. Az asztalon egy összegyűrt levél pihent és a földön összetört poharak és kancsó darabok voltak. Bár nyugodtan ültek szemeik haragtól izzót.
- Hát ti is megkaptátok - szólalt meg Ervus - az én drága kis unokám a folyóba veszett, akárcsak az a leány a regékből, amit annyira szeretett - szorult ökölbe a keze a férfinak.
- Jaj, nagypapa - szaladt Lea a férfihoz és levetette magát előtte és úgy borult az ölébe.
- Ne sírjatok - húzta ki magát Brana - Maram erős ahogyan Frerin is. Túlélték. Igen túl! Bólintott a nő, de a könnyei kibuggyantak - igen túl - tördelte a kezeit az asszony, ahogyan önmagát biztatta.
- Te hiszel ebben nagymama? Kérdezte Tristan.
- Igen, én hiszem. Ők törpök és minket nem lehet csak úgy elpusztítani vagy megtörni. Mahal kezei gondosak voltak, mikor minket kifaragott. Bízzatok abban, hogy nem lett semmi bajuk.
- Az a folyó vad kedvesem és gyengék voltak. Balin szerint nem sok esélyük lehetett.
- Igen is élnek Ervus! Az-az álnok galád törp fajtánk szégyene megkínozta a saját öccsét és Maram-ra is ez várt volna. Soha nem bocsátok meg annak a férfinak. Soha! Csapott az asztalra az asszony - elvette tőlük Maram-ot. Írtam is a fivéreiteknek nem rég. Ők arra járnak... és talán... talán - a nő nem tudta befejezni, mert zokogásban tört ki. Tristan oda szaladt hozzá és magához ölelte a nagyanyját - ők talán meglelik őket és haza hozzák őket, ha netalántán már még is a Valák magukhoz szólították őket. Haza hozzák őket.
- Biztosan így lesz nagymama - hazudta Tristan bár a szíve abban reménykedett, hogy valóban meglelik őket bátyjai és haza hozzá őket.
Késtem vele, de sok-sok dolgom volt és hulla fáradt is voltam, de sikerült ma a melóim után most befejeznem ezt a fejezetet, amibe a reménykedés és a tények ellent mondásos elemei vannak. Remélem nagyon várjátok, majd a következő fejezetet :3
És bizony múltkor megígértem egy születésnaposnak - Florcsibaba-nak -, hogy rajzok neki és mivel a digitális táblám aggózinál manuálisan papra alkotok. Rég volt hozzá teszem és tollal. De remélem tetszenek neked a kárpótlásos szülinapi skiccek :)
Még egyszer nagyon boldog szülinapot kívánok neked Florcsibaba
Artemys és Frerin :) Bénácska lett ><""
Artemys egyszerű kis ruhácskába.
Frerin így néz ki rövid hajjal és már kis szakállal. Az a valami a kezében meg egy rohadt béna fejsze akart lenni XD
Személyes kedvencem egy hirtelen agy szüleményből lett. Az a fránya törölköző XD Amúgy a kádban Frerin van.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro