Hk. 2944 nyara

Artemys elmélázva figyelte a madarakat az ágon miközben hozzá sem nyúlt a reggeliéhez. Bilbó aki egy ideje nézte a nőt megköszörülte a torkát, de Artemys nem is reagált csak szomorúan sóhajtgatott.

- Valami bánt? Kérdezte végül, mire Artemys rá tekintett.

- Nem - felelte - vagy is... Nem, Bilbóm nem bánt semmi. Piszkálta meg a rántottáját Artemys.

- Pedig látom, hogy igen is bánt téged. Szemeid világa messze jár éppen, úgy ahogyan a gondolataid. Mond, elkérlek, mi az a mi a szívedet nyomja. Talán tudnék neked segíteni.

- Csupán hiányoznak a testvéreim. Már milyen nagyok lehetnek Lea fiai és Tristan kisfia is. Annyira fáj, hogy nem zárhatom, egyiket sem a karomba nem kényeztethetem el őket.

- Eljön annak az ideje is. Mi lenne, ha megírnád a húgodnak, hogy itt vagy nálam? Biztosan eljönne, hiszen már ő Ered Luin úrnője.

- És a leveleit meglesik ettől függetlenül Bilbó. Thorin nem adja fel a keresésemet, ezt Balin is írta neked. Ő például igen is sejti, hogy itt vagyok ezért írt neked ilyen részletesen és biztos vagyok benne, hogy Frerin is tudja hol is rejtőzőm. Szóval minden esélye meg van, hogy testvéreim leveleit valaki meg lesi. Globos-ra és a fiaira gyanakszom ők nagyon aljasak. Szóval úgy hiszem, ideje lenne néznem magamnak egy üreget ahol, élhetnék.

- Elmennél? Döbbent meg a hobbit.

- Hát nem is élhetek a nyakadon öröké. Mosolyodott el a nő - hogyan nősülhetnél így meg?

- Nem hiszem, hogy erre vetemednék meg aztán túlságosan habókosnak tartanak.

- Jő lélek vagy te Zsákos Bilbó és erre egy nap sokan rá fognak jönni meglásd, de tényleg el kellene, kezdem élnem.

- Férjhez is mennél? Talán meg tetszett neked egy hobbit ifjú?

- Nem - ingatta a fejét a nő - a szívemben csak egy férfi él így már másnak soha sem lesz hely - mondta szomorúan a nő - ám az övé nem lehetek Bilbó.

- Akkor nem lenne bölcs dolog másnak esélyt adni?

- Meg lehet, de a szívem nem engedné. Az ő sorsa és az enyém soha nem lehet egy ezt mindketten nagyon jól tudtuk.

- Még a szökésen sem gondolkodtatok úgy igazán így nem kellene, már eltemeti az a jövőt, amit meg sem terveztettek. Mit szólnál, ha én írnák a húgodnak vagy az öcsédnek? Ők biztosan segítenének nektek.

- Nem - ingatta a fejét Artemys - itt már nincs remény. Marad a vágyódás semmi több. El leszek, itt ne félts Bilbó. Hiszen ne feledd, már a bába mellett segédezem.

- Jaj, drága Maram - sóhajtott fel keserűen Bilbó.

Frerin a magasba dobta a kacagó kislányt, majd mikor elkapta homlokon csókolta miközben Lea rosszallóan meredt rá.

- Ne néz így rám Salva a kis Amri élezi, ha a levegőt szeli - nevetett fel Frerin - ugye, hogy imádod? Gügyögött a férfi a kislánynak, aki lelkesen felsikkantott.

- Az apja is folyton dobálja és ilyenkor a frász jön rám. Igazán örülnék, ha te nem tennéd.

- Ünneprontó vagy - biggyedt le a férfi szája, majd magához ölelte a kislányt - Amri élvezi ez a lényeg meg aztán le nem ejteném a legkedvesebb unokahúgom.

- Az egyetlen - hitetlenkedett Lea.

- Éppen ezért ő a legkedvesebb nekem - mosolyodott el Frerin, majd lassan elkomorult - ezt az örömet ne vedd el tőlem, ha már saját leányom nem lehet.

- Lehetne ezt éppenséggel te is tudod, de nem mész a nővéremé pedig tudod, hol bujkál. Menj el érte és alapítsatok családod és akkor az én lelkem is megnyugszik végre. Frerin keresd meg Maram-ot.

- Nem lehet - tette le a bölcsőbe a férfi a kislányt - még nem jött ez az ideje és talán soha sem.

- Olyan ostoba vagy, mint a nővérem. Az ilyen gondolkodás juttatott titeket oda ahol vagytok. Parancsba adom, hogy eredj és keresd meg!

- Mintha olyan könnyen eltudnám hagyni a várost- húzta el a száját a férfi és fáradtan ült le a székre miközben gyengéden meglökte a bölcsőt.

- Azt az alamuszi kis féreg Globost és a fiait elűztem a városból így nincs miért aggódnod.

- Mert csak ők voltak, akik a bátyámnak jelentettek? Horkantott fel rosszallóan a férfi. Lea dühösen fortyant fel és homlokon vágta a férfit.

- Értetlen, Durin a neved - Forgatta a szemét Lea - csak ugyan rokonok vagytok a férjemmel. Ne egyél ilyen nyakasan bolond Frerin. Maram már biztosan vár rád... érzem - tette a szívére a kezét a nő, majd ellágyuló mosollyal a férfihoz sétált és gyengéden megérintette az arcát - minden kezdett nehéz és az út is, amire rá kell lépni, de a jövő alakulása csak is rajtatok múlik nem máson. Mond, szereted te annyira, hogy lemondj mindenről és elvidd innen messzire? Minden bizonnyal igen, mert dacoltál a fivéreddel és képes voltál elengedi azt, akit szeretsz, mikor el kellett. Ám én úgy érzem a ti utatok régen kijelölték a Valák talán már akkor, mikor a nagybátyám meg mentett téged, majd évekkel később a nővérem. Ezt jelenthet valamit nem gondolod? Mert mond mi lett volna, ha nem létezik Pimarir, aki megmentsen vagy még mi sem? Te halott lennél egy kosza említés a kódexek sárguló lapján és talán az Őt sereg csatájában Thorin, Kili és Fili is elestek volna. Nem azt mondom, hogy létezésünk egy házat tart életben, ha nem, hogy minden okkal történik. Frerin lehet, hogy neked nem is itt kellene élned ezen vár falai között, amit soha nem tartottá otthonodnak, ha nem meg keresned a sajátodat. Egyszer azt mondtad nekem, hogy rabnak érzed magad. Hát úgy gondolom most jött el annak az ideje, hogy ez a rab kilépjen a saját árnyékából és megkeresse azt a személyt, aki miatt képes élni. Tudom, hogy nehéz feladat, de én úgy érzem ezzel megtudsz birkózni.

- Félek - suttogta Frerin - félek attól, hogy ha elindulok felé, már minden hiába való vagy miattam kerül Thorin kezébe.

- Ezt ellőre nem tudhatod, hogy mit is tartogat a jövő számotokra, de abban biztos vagyok, hogy nem azt, hogy boldogtalanok legyetek. Higgy Frerin abban, hogy a ti utatok mindig is egymás mellett hallat csak csupán mindig másra vetül a szemetek és így soha nem láttátok a nyilvánvalót. Abban nem kételkedem, hogy Maram nem szeret téged, de hogy ős is retteg az biztos.

- Nagyon hasonlíttatok - mosolygott el Frerin - nem hiába vagytok ti ikrek.

- Nem bizony - nevetett fel halkan Lea és lenézet az alvó kislányára - remélem nektek is megadatik a gyermekáldás öröme és akkor már te sem nyúzod az enyémet.

- Hát tehetek arról, hogy ilyen elbűvölő lányod van?

- Te nem én bizony igen, mert rám hasonlít - kacsintott Lea a férfira. Óvatos kopogtatásra kapták fel a fejüket, majd Nada dugta be a fejét sűrű elnézések kíséretében.

- Mi a baj talán atyád rosszabbul van? Kérdezte aggódva Frerin.

- Nem, uram, apám remekül van. Már morog anyám gondozása miatt. Más ügy miatt jöttem magához.

- Miféle lenne az?

- Levelet kaptam.

- És ez engem miért érint? Ráncolta a szemöldökét Frerin - az égre te leány mond el mi ez a rémület az arcodon. Beszélj bátran barátok között van.

- És garantálhatom ennek a falnak nincsenek fülei. Beszélj hát - intett Nada-nak Lea, mire a lány remegve meghajolt a nő előtt. Emlékezet arra a napra, mikor először látta bejönni a város kapunk hatalmas kíséretben. Felsikkantott örömébe, hogy viszont láthatja régi úrnőjét, de mikor a nő megszólalt és leteremtette az illetlen viselkedésért már tudta, hogy tévednie kellett. Szeretett úrnőjének szigorú húgát szólította le. És bár az évek alatt rá kellett jönnie, hogy kedves és igazságos még is félt a tekintély parancsoló nőtől.

- Felséges asszonyom levelet kaptam egy hobbitól és azt írta, hogy mihamarabb adjam tovább a levelet Frerin nagyúrnak. Vette ki a ruhája zsebéből Nada a levélkét. Lea döbbenten nézet Frerinre és mielőtt Nada a férfinak adhatta volna kikapta a nő kezéből a levelet és olvasni kezdte.

- Azt nekem szól...

- Tudtam,éreztem, hogy oda menekült - szorította a levelet a mellkasához Lea és a könnyei eleredtek - eredj el érte könyörögőm - nyújtotta a levelet Frerinnek a nő és tenyerébe temette az arcát úgy rázta a zokogás.

- Egek, mi állt abban a levélben - sápítozott Nada - csak nem Artemys úrnőmmel történt valami?

- Jaj, Nada meg van az én drága Maram-om ott ahol eddig senki sem kereste. De ágynak esett, beteg lett szegényem és én nem mehetek - borult a nőre Lea, aki döbbenten merevedett meg, majd kedvesen simogatni kezdte a hátát.

- Nem lesz baja felséges asszonyom. Artemys úrnőm erős nem győzheti őt le semmi sem. Frerin úr el is indul. Ugye? Villant meg Nada szeme, de a férfi csak a levelet olvasta, amit sebtében írt Bilbó és arra kérte mielőbb látogassa meg, mert a jelenléte segítheti Artemys a gyógyulásában.

- Segítettek eltűnöm? Nézet fel Frerin a nőkre - el kellene mennem a nőért, akit szeretek.

- Oh, te bolond hát persze - szipogott Lea és figyelte az elsiető férfi - Nada, szólj a férjemnek, hogy azonnal látni óhajtom.

- Én? Bökött magára a nő - mármint én?

- Téged hívnak Nada-nak az égre nem? Menj és szólj neki.

- De én menjek be a tanácsterembe? Én? Sápítozott Nada, mire Lea a szemét forgatva mordult fel.

- Ettől a perctől az udvartartásomban dolgozol, szóval csipked magad, mert megharagszom. El kell simítanunk azt, hogy Frerin eltűnjön és, hogy elmenjen a testvéremért. Szóval - bökött az ajtó felé a nő, mire Nada botladozva elrohant - most már biztosan minden rendbe jön.

Bilbó a kerti padján ült és figyelte Artemyst, aki a gyerekek gyűrűjének közepén állt és mesélt. Az eltelt két esztendő alatt, amióta a nő a vendégeként élt a falu befogadta, sőt már egyként kezelik őt. A gyerekek imádták legendáit, énekeit és ezernyi történetét melyet kacagó csintalan énjével színesített. Ez a bűvös varázsa a falu agglegényeit is meghódította és a kezeiért versengtek naphosszat, ami arra sarkaltatta Bilbót, hogy a háza környékéről nemes egyszerűséggel kitiltsa a merész kérőket. Artemyst ellenben elszórakoztatta a bolondos kérők, de mindet - volt, aki többször próbálkozott - udvariasan vissza utasította mondván szívét, már régen másnak ígérte. Ekkor mindig elszomorodót legalábbis a mosoly mögött Bilbó látni vélte a bánatot és a vágyódás keserűségét. Dalaiban a magányt vélte hallani és meséiben szereplők is vágyakoztak a szabadságért, amiért önmaga is vágyott. Bilbó szomorúan forgatta a kezében a pipáját és úgy érezte igazán helyesen cselekedett, mikor írt a férfinak, hogy éppen itt lenne az ideje, ha a madárkát újra megtanítaná repülni, mert lassan elsorvad. Bár a bűntudat azért marcangolta, mert a nő engedélye nélkül tette meg és, hogy a levélben kicsit hazudott Artemys állapotáról. De úgy gondolta a nemes cél érdekében egy kis füllentés nem árt. Bilbó meghallotta a kis ajtó halk nyikordulását és oldalra fordította a fejét majd halványan elmosolyodott, ahogyan új vendége félve és óvatosan lépdelt feléje. Bilbó akkor látta először a férfit és bár külsőre valóban hasonlított a bátyjára valamelyest még is valami békés erő lengte körbe, és ahogyan az udvarban mesélő Artemys-re nézet az arca felragyogott. Bilbó ezernyi érzelmet olvasott le az arcról és úgy gondolta valóban igazak voltak a megérzései ennek így kellett történnie.

- Te hazudtál nekem Zsákos uram - vonta fel a szemöldökét Frerin - Maram igencsak virgonc ahogyan nézem.

- Gyorsan gyógyul - vont vállat mosolyogva Bilbó, majd mélyet szívott a pipájából és kuncogva kifújta - gyorsan ide értél.

- Ravasz vagy - ingatta a fejét Frerin és hátra kulcsolt kézzel lépet előrébb, mikor a gyerekek észrevették gyorsan lepisszegte őket, akik halkan felkuncogtak.

- Mond Artemys a te herceged, hogyan néz ki? Kérdezte Mályvácska kuncogva.

- Nem az én hercegem - rótta meg nevetve Artemys a kislányt - ha nem a népének hercege.

- Magas? Kérdezte Boras.

- Nálam mindenképp - nevetett fel a nő - fekete a haja, mint az éjszaka és kék színűek a szemei, mint a zafír és úgy is csillog. A jobb oldalon egy vágás van, amit egy csatában szerzett Khazad zaram környékén. Régi heg, ami lassan gyógyult és nem tűnt el nyomtalanul.

- Van fegyvere?

- Persze, hogy van Pitypang. Ő harcos. Kiváló kardforgató ügyesebb törp csak talán a nagyapám. Két fegyvere van. Egy, amit az apjától kapott és egy, amit az én nagyapámtól. Az a fegyver a bácsikámé volt, aki megmentette. Mondta szomorúan Artemys - De mondjátok, miért lettek ennyire kíváncsiak Frerin-re? Ha jól emlékszem már meséltem róla.

- Valóban, de tudod most érkezett egy férfi ott áll Zsákos úr mellett és csupán kíváncsiak voltunk valóban ő az vagy az, aki miatt ide menekültél - mutatott a nő háta mögé Mályvácska. Artemys megmerevedett és lehunyt szemekkel hátra fordult, majd lassan kinyitotta.

- Maram - szólalt meg Frerin és a nő felé lépet - azt írták beteg vagy, de ahogyan látom kicsit túlzó volt ez az állítás.

- Sütöttem almatortát kérsz belőle? Kérdezte a nő és lassan elindult a férfi felé - ugye nem vagy káprázat? Ugye nem tűnsz semmivé, ha a közeledbe érek?

- Valóban itt vagyok. Nem vagyok káprázat - állt meg a nő előtt Frerin - érted jöttem Maram.

Nem tudom kinek hogy tetszett, de kis elképzeléseimben nem ilyen voltám a viszont látás, de nem is akartam azt a nyakadba borulok zokogva típust - nem mintha nem írtam volna meg de nem tetszett  - ha nem egy mélyebb de még is olyan suta találkozást akartam.Nem tudom sikerült-e. Bevallom nőiesen a későbbiek jobban megvannak a fejemben, mint ezek az események. Azokat már nagyon várom, hogy ide felrakhassam...bár előtte a füzetből fel kellene vinni gépre. XD Na, egy szó mind száz remélem egy kicsit tetszett nektek. És mondjátok mit vártok a következő fejezetekben?