Szakadt az eső. Keményen verte el a földet, a virágokat és a nőt is, aki gyalog szerel botorkált a sárban és próbált nem elhasalni. Póniját elvesztette ide jövet, mikor a szerencsétlen jószág egyszerűen a végelgyengülés elvitte. Mondták is neki Bríben, hogy a jószág öreg, mint az ország út, de arra nem gondolt, hogy pár mérföld után kileheli a lelkét. Nyomorúságos helyzetét az eső, ami vagy két napja meg állás nélkül esett csak tetézte. Alkonyodott és a szél is fújni kezdett, mire Artemys hosszan káromkodott legalább három nyelven, majd elsírta magát és egy fenyő alá húzódott és leroskadt arra a kis helyre, ami még száraznak tűnt.

- Remélem, irgalmasok lesztek velem és engeditek, hogy álmomban felfaljon valami rusnya dög - morgolódott a nő - komolyan ezt a kegyet ne sajnáljátok tőlem... legalább te Mahal harcold ki, ha már nem érek oda ahová tartok - nézet az ég felé, majd elővett a táskájából egy száraz kenyeret és az utolsó kis sajt darabját. Komótosan rágcsálni kezdte, de majd nem félre nyelte mikor a távolban apró fénypontokat vett észre.

- Ha az a falú, amire gondolok, és éppen odaérek, esküszöm megtanulok mindent, amit egy nőnek kell, ahogyan megfogadtam. Fordította a föld felé a tenyerét és úgy fohászkodott, majd felpattant és a táskáját a hátára dobva sietősen elindult a fények felé, de pár lépés után elvágódott - jól van ezt megérdemeltem - sóhajtott fel a nő és feltápászkodva, majd tovább indult.

Falu volt nevetett fel Artemys és szaladva elindult a domboldalon végig az utcán nem törődve a rá ugató kutyákkal és egyenesen megcélozta hosszú útjának végső állomását. Ám mikor megállt a kisajtó előtt megdermedt. Egy pillanat alatt fészkelte be magát egy apró gondolat a fejébe; mi van, ha még sem maradhat? Mi van, ha szól Thorinnak, hogy nála keress menedéket egy időre? Mi van, ha nincs is itthon? Már fordult volna vissza, mikor hatalmasat dörrent az ég és ijedten rezzent össze. Artemys feltépte a kisajtót és a kerek zöld ajtóig rohant, majd bedörömbölt. Óráknak tűnő percek után az ablakon megcsillant egy apró kis fénypontok, majd zár kattanás után kitárult az ajtó.

- Artemys?! Döbbent meg Bilbó és majd nem kiesett a gyertyatartó a kezéből - egek gyere be csurom vizes vagy - Nyúlt a nő után a hobbit és berántotta az esőről - egek, jaj nekem, hogyan festesz. Megfázol itt nekem. Jaj - sápítozott Bilbó - gyere, velem adok neked valami száraz ruhát.

- Köszönöm, remélem nem okozok gondot...

- Jaj, ne beszélj csacsiságot - intett le a nőt, a hobbit és beszaladt az oldalsó szobába és egy ládából ruhákat emelt ki - hát csak háló ruhával tudok most szolgálni, de majd holnap előveszem anyám régebbi ruháit.

- Van ruhám.

- Azok nem azok - förmedt a hobbit a nőre, aki pajzsként szorongatta szegényes kis motyóját - előbb vártatlak. Késtél - tette csípőre a kezét Bilbó.

- Bilbó...

- Rendbe pofozlak és megtanítalak mindenre, amit édesanyádnak nem sikerült. Nincs ellenkezés - nyomta a nő kezébe a hálóruhát - éppenséggel fürödni készültem szóval nagy szerencse, hogy pont most jöttél. Jó meleg a víz a dézsába - fogta meg a nő kezét Bilbó és húzni kezdte.

- Köszönöm - mondta a nő és potyogtak a könnyei és még akkor is szipogott, mikor egyedül maradt a fürdőszobában a gőzölgő dézsa hívogató társaságában - hát legyen megtanultam én már a leckét Valák csak ha már erre rendeltettek adjatok nekem erőt is hozzá. Sóhajtott fel a nő és levéve a ruháit alá merült a meleg vízbe.

- Jó a víz? Szólalt meg az ajtó mögött Bilbó.

- Mennyei - sóhajtott fel a nő - legszívesebben elaludnék itt menten.

- Azt azért ne tedd. Gyorsan elő készítettem a vendégszobát ahová szántalak és ott majd elteheted magad másnapra. Mond mit vacsoráznál?

- Amit te - mosolyodott el a nő - csak kevesebbet.

- Rendben - kuncogott a hobbit és elindult összeállítani a vacsorának valót. Artemys, aki lehunyt szemekkel élvezte a meleg víz simogatását boldog mosollyal nyugtázta, hogy békére lelt.

Nem akart fel kelni. Élvezte a jó meleg takaró adta kényelmet ám, mikor megérezte a sülő szalonna illatát a gyomra méltatlankodóan felmordult. Álmosan kikukucskált a takarója alól és a székre pillantott, amin egy gondosan oda tett ruha várta meg a sártól megpucolt csizmája. A szemét dörzsölgetve kikászálódott az ágyból és gyorsan felöltözött, majd az álló tükörhöz állt és nézegetni kezdte magát.

- Egészen csinos - illegette magát mosolyogva - ha ezt Lea látná, biztosan elakadna a szava, hogy önként felvettem. Bár kicsit nagy rám mellben - sóhajtott fel a nő és eltartotta magától a ruhát és meghúzogatta mintha attól szűkebbé válna.

- Fent vagy? Kopogott be Bilbó, mire Artemys összerezzent - kész a reggeli.

- Megyek - kiáltotta ki a nő és a tükör felé legyintve felrántotta az ajtót egy széles mosollyal - szép jó reggelt.

- Neked is. Látom jó valamelyest édesanyám ruháid rád. Levendia asszonyság azt mondta nekem reggel a piacon, hogy ma este át küldi a ruhákat, amit rendeltem neked.

- Le sem vette rólam a méreteket.

- Elküldte Tillgelir a méreteidet és az egyik Ereborban viselt ruhádat, mikor kifundálta a tervet, hogy nálam fogsz bujkálni.

- Furmányos egy tünde - sóhajtott fel Artemys - ma mit csinálunk?

- Te még semmit, mert pihensz. Nekem el kell mennem egy két dologért.

- Elmehetnék veled - lelkesült fel a nő és Bilbó után sietett konyhába, ahol hobbit már szépen megterített.

- Pihensz.

- De...

- Első lecke. Fogadj szót. Ült le a hobbit és intett a nőnek, hogy tegye ugyan ezt - ne hidd azt, hogy fogoly vagy, de elő kell készítenem az érkezésedet. Így is azt gondolják, hogy a nejemet rejtegetem a sufniiba.

- De már itt vagyok - pislogott értetlenül Artemys - és miért gondolják azt, hogy a nejed vagyok? Sőt miért rejtegetnél, ha még is így lenne?

- Igen, igen itt vagy, de nem jelenthetsz csak úgy meg, mint valami lidérc a dobtetőn. A legjobb formádat kell mutatnod magad, mert abban a hitben élnek a falusiak azért rejtegetlek, mert rén ronda vagy. Biggyedt le Bilbó ajka, mire Artemys döbbenten hőkölt hátra ültében.

- Én ronda? Hát valóban nem vagyok egy tünde, de azért nem vagyok reménytelenül csúf sem... átlagosnak mondanám magam nem rondának.

- Szép nő vagy Artemys, de nem bírnak nem pletykálni mikor megtudták, hogy női ruhákat rendeltem.

- Még jó, hogy nem azt hitték, hogy magadnak rendelted.

- Sajnos volt ilyen szóbeszéd is - sóhajtott fel Bilbó - komolyan néha úgy itt hagynám őket, mint a fene, de most itt vagy és ez számomra a legjobb. Hidd el jól fogunk szórakozni.

- Ebben nem kételkedem. Mosolyodott el a nő - bár ugye tudod, hogy nehéz fába vágtad a fejszéd.

- Hogy ne tudnám, de édes lesz a végeredmény - kuncogott fel Bilbó - szépen fogsz viselkedni akár egy hölgy.

- Hát bizakodom azért, hogy sikerül a tervetek, mert kezdem bele élni magam abban, hogy békésen kötögetek a kandalló mellett. Nevetett fel Artemys és maga elé húzta a rántottáját.

- Hát Frerin biztosan örülne egy szép mellénynek nem? Somolygott Bilbó a teája fölött.

- Bizonyára, mert nagyon fagyos. Ha kicsit lehűlt a levegő képes volt vastag hálóruhát venni az ágyban.

- Te láttad pucéron? Kerekedett el Bilbó szeme és kiesett a kezéből a villa - jaj, én nekem. Valóban kemény munkám lesz veled.

Lea kedvetlenül kavargatta a teáját, miközben férje a kardját élezte a kandalló előtt. Ápoló csendesség vette őket körbe pedig alig félórája, még gyermekeik egymást túlsírva akarták a szüleik tudtára adni, hogy ők bizony törődést kérnek. A most már erős figyelmet követelő fiúk Dís szerint roppantul emlékeztette őt arra, mikor Kili és Fili volt aprócska. A nő ellágyuló mosollyal nézet bölcsőkben alvó fiaira, akik szétvetett lábbakkal és karokkal aludták az igazak álmát. Aris és Mir bár Kili jellemét örökölhették külsőre még is Lea látta bennük szeretett édesapját. Ilyenkor mély fájdalom csavarta meg a szívét, hogy öccsén és bátyain kívül nem tudja megosztani az örömét. Apai nagybátyja pár hónapja meghalt hosszan tartó betegségében és nővérei semmi hajlandóságot nem mutatta, hogy meg is akarják látogatni. Bár nem is ez az, ami elkeserített a legjobban. Maram, akivel együtt voltak jobban rosszban újra eltűnt és hírt sem hallatott magáról és csak remélni tudta, hogy bárhová is ment éppen oda ért.

- Salva? Nézet Kili a nejére aggodalmas tekintettel - jól vagy?

- Igen, csak elmerengtem - mosolyodott a férfira Lea.

- Fogunk róla hírt hallani ne aggódj kedvesem - állt fel a férfi és neki támasztotta a kardját a falnak, majd oda sétálva a feleségéhez leguggolt elé - Arty jól van bárhová is futott.

- Tudom, de jobban örülne a szívem, ha tudnám hová is bújt el. Hogyan adjam tudtára, hogy már nagynéni? Hogyan tudassam vele, hogy jól vagyunk és boldogabb már nem igazán lehetnék csupán akkor, ha ő is itt lenne.

- Hidd el a szívében érzi, hogy jól vagy és boldogságban élsz itt mellettünk. Nem te mondtad, hogy megérezted, ha bánatos, ha fájdalmai voltak vagy éppen boldog?

- De...

- És mond Salva, most mit súg a szíved - tekintett fel a feleségére Kili és két keze közé vette Lea aprócska kézfejét.

- Hogy nyugodt. Harapott az ajkába Lea - de fáj a szíve. Nem Frerinhez ment. Jaj, Kili hát milyen életet akar, ha nem a szerelme mellett?

- Hidd el, hogy az ő utjaik egymásba fognak futni előbb utóbb.

- Te hiszel benne?

- Persze - nevetett fel Kili - lehet, hogy türelmesnek tűnik Frerin nagybátyám, de valójában annyira nem. Add időt Artynak, hogy rendezze magában a dolgokat, de egy nap neki indul és bekopog ahová elbújt a nővéred és a vállára dobva haza viszi.

- Úgy gondolod ő sejti hol húzta meg magát a nővérem?

- Biztosra veszem, hogy te is sejted ahogyan Thorin-on kívül mindenki hová is bújhatott el Artemys. Ahogyan egyszer nagy bölcsen meg is mondta Artemys „Ha valamit el akarsz rejteni, tedd nagyon szem elé vagy egy nagyon nyilvánvaló helyre" Nem gondolod, hogy ezt a tanácsot nem fogadta meg saját maga is.

- Minden bizonnyal úgy tett - mosolyodott el Lea - de igazán írhatna, hogy megnyugodjak, mert ha nem ír én addig csak aggódok. keseredett el a nő, mire először fel sírt Mir, majd Aris is.

- Hát lehet nem lesz időd rá - nevetett fel Kili és elindult a gyerekeihez - úgy gondolom a fiaink épp elég időt fognak tőled követelni, hogy megfeledkezz az aggodalmakról.

Hát végül elkészültem ezzel a fejezettel is :) Aranyoska lett egy picit és rövidke is, de majd talán a következő hosszabbra sikerül :) Remélem azért tetszett nektek :3

És ketten jó tippeltek, hogy hová tart Arty. Ügyesek vagytok :3 illetve megmutatom nektek az új szerzeményemet **--** mindig vágytam hasonlóra és most sikerült Bilbó könyvecskéje immáron az enyém és kész, hogy jegyzetelésre.