Lea és Artemys a harsonák hangjára rezzentek össze és figyelték, ahogyan az asztalnál ülő férfiak felpattannak és a karzat felé rohannak. A két nő egymásra nézet, majd sietve követték a törpöket. Ahogyan kiértek a karzatra a hideg szél megcsapta őket és összébb húzták a köpenyeiket.

- Nézd valaki erre tart - mutatott Lea az ösvényen futó alakra, aki megállt kellő távolságba éppolyan messzire, hogy ne érhesse halálos lövés, de még hallani lehessen a hangját.

- Üdvözlöm a Hegymély királyát - hajolt meg a férfi - követként küldtek Suhatagból és azt kérdik, hajlandó-e meghallgatni őket, mert, mivelhogy hírek érkeztek, és változások állottak be.

– Ez Dáin lesz! – mondta halkan Thorin - megtudták, hogy ide tart. Biztos, hogy most könyörgi fognak - mosolyodott a törpökre a férfi, majd oda fordult a várakozó hírvivőnek - Mondd azt, hogy jöhetnek, de csak kevesen és fegyver nélkül. Intett Thorin, mire a férfi meghajolt és elsietett.

- Biztos vagy benne, hogy könyörögni fognak? Kérdezte Tristan. Thorin felvonta a szemöldökét és úgy meredt a dúnadánra.

- Mi másért jönnének? Kérdezte a törp.

- Lerohanni. Egy sereg egy maroknyi harcos ellen nem kell, nagyon sokat gondolkodni mi lenne az eredmény.

- Dáin itt lesz.

- De még nincs, és bevallom nem kívánom bevárni a rokonodat. Ha harcra kerülne sor én fogom a testvéreimet és elmegyünk. Halj meg kedved szerint, de nem engedem, hogy őket is magaddal rántsd.

- Nem kell majd gyáva nyúlként eliszkolnod dúnadán, mert én vagyok a Hegymély királya és minden úgy lesz, ahogyan én akarom. Dáin is hamarosan ide ér.

- És ha nem? Akkor mit teszel? Kérdezte Artemys.

- Nem kell aggódnod kedvesem - mosolyodott el Thorin és két keze közé fogta a nő arcát és homlokon csókolta - egy száll, hajad sem sérülhet mellettem.

- Valóban? Szólalt meg Lea - ezt mivel garantálod?

- Az életemmel.

- Annyi ígéreted szegtél meg, hogy ennek sem tulajdonitok többet. De én megígérem neked, hogy ha a nővéremnek baja esik, nem kell, hogy a halál a csata téren ellenedtől érjen, mert ott leszek én ezt ne feledd. Mondta sötéten Lea és megragadva a testvére kezét vissza indultak a hegy szívébe.

- Veled ellentétben a nővérem egyetlen egy ígéretét sem szegte még meg - szólalt meg Tristan - jobb lenne ezt észben tartanod... felség - mondta a férfi és halványan Thorinra mosolygott, majd ő is befordult a hegybe.

- Szemtelen kis férgek - sziszegte Thorin - ahogyan a nejem lesz Kojela ezeknek el kell tűnniük így vagy úgy - mondta a férfi méregtől fröcsögve. Kili sápadtan meredt a nagybátyjára, majd letekintett a folyóson elsétáló testvérekre. Figyelte a visszatekintő Lea-t és a keze ökölbe zárult. Abban a pillanatban döntötte el, hogy bármi áron, de megvédi őket ám legfölsőbbképpen Lea-t.

- Mond oda adtad nekik? Kérdezte halkan Artemys órákkal később Bilbótól, akivel kissé elkülönültek a többiektől a karzaton.

- Igen - felelte a hobbit - valóban okos ötlet volt?

- A tied volt Bilbóm, nem az enyém, de úgy gondolom helyes döntést hoztál.

- Szerinted most mi lesz?

- Baj, de megéri majd.

- Szabaddá válhatsz?

- Így vagy úgy igen. A követek között ott lesznek a fivéreim, Till és a nagyapa is. Ne félj, nem eshet bajunk.

- Miért? Bajunk eshet? Kérdezte Bilbó.

- Nem - ingatta a fejét Artemys - ha olyanra kerülne a sors, mindegyik fivérem kiváló íjász.

- De nem hozhatnak fegyvert...

- Aki jó íjász az jól céloz egy kis tőrrel is. A fivéreim roppant messze el tudtak hajítani egy egyszerű kis fegyvert - Mondta a nő halkan és lepislantott a döbbent Bilbóra - ne gondolj róluk rosszat ők harcosok és azok gyakran ölnek.

- Te is megtetted?

- Orkok, koboldok és árulók mind ellenségek voltak. Igen, volt, akit megöltem, de ez a világ már csak ilyen. Van élet a Megyén túl Bilbó néha a sötét oldalát mutatja, de nem minden csak sötétségből áll. Ám ami most elé nézünk nem lesz benne semmi jó semmi, amit fényt hozna magával csak mély feneketlen sötétet.

- Mi lesz?

- Háború - felelte Artemys - te még soha nem láttál igazi csatát, de most nem tudod majd kikerülni. Sokunk elesik, sok álom válik füsté és rengeteg lélek lesz kóbor ezen a pusztaságon.

- Ilyen sok dolgot indít el egy apró dolog?

- Nem a te hibád lesz Bilbó ez a csata már régóta egy közelgő veszedelem, ami a levegőbe logót. Ez a hegy nem csak a törpöknek fontos, ha nem minden közel és távoli vidéken élőnek is. Stratégia szempontból, hogy értsd. Így egy apró dolog csupán a kavics a sok indok közül, ami miatt háború lehet.

- Te is harcolni fogsz?

- Minden bizonnyal - bólintott Artemys szomorúan és Bilbó rémülten meredt a nőre - engem így neveltek Bilbó ne néz így rám. Kardal a kezemben nőttem fel és úgy helyes, hogy azzal is haljak meg.

- Arty itt van a nagyapád - fordult Bofur feléjük. Artemys arca felragyogott és sietve Lea és Tristan mellé furakodott. Nagyapjuk tiszteletre méltóan egyeneses ült a hátasán és olyan ridegen nézet fel egyenesen Thorinra, hogy ha lehetséges lett volna a királya holtan esett volna le a karzatról. Fivérei Ervus nagyapjuk mögött álltak Tillgelir-rel együtt. A szíve boldogan repdeset, úgy ahogyan Tristan-é és Lea-é.

- Mi van Gandalf-nál? Kérdezte Tristan és az öreg mágusra mutatott, akinek a kezében egy vaspántokkal megerősített faládikát tartott.

- Egy olyan dolog, ami nagy érték. Felelte Artemy és mosolyra húzódott a szája és Thorinra pillantott - és számomra elégtétel.

- Üdv néked Thorin - kiáltotta Bard - mond még nem változott a véleményed utolsó beszélgetésünk óta?

- Te is tudod, hogy nem legalábbis addig, amíg fegyveres tündék állnak a kapum előtt. Hiába jöttök alkudozni nem, tudtok olyat mondani vagy tenni, ami megváltoztatja a véleményem.

- Nincs semmi, amiért legalább egy kevés aranyadat átengednéd?

- Semmi olyasmi, amit te vagy a barátaid fel tudnátok mutatni.

- Oh, és mond, ha azt mondanám, hogy a nekünk ígért kincs részért megkapod az Arkenkővet? Kérdezte Bard önelégült diadalmas mosollyal. Artemys a fejét ingatta és halkan felnevetett, mire testvérei döbbenten meredtek rá.

- Te tudtad? Kérdezte suttogva Lea, de Artemys leintette és feszülten figyelte, ahogyan Gandalf kinyitotta a ládikát, és magasra emelte a kezében az Arkenkővet. A döbbenetet és a csodálkozás mindenkit megnémított és Thorin szava is elakadt. A feszült csend hosszú ideig némaságba csendesítette a törpöket.

- Hogy került hozzátok atyáim kincse? Kérdezte dühtől remegő hanggal - hogyan került hozzátok, ami az enyém? Hát mondjátok, meg ugyan miért vásárolnám, meg ami az enyém?

- Hát nem kell? Kérdezte Bard.

- Te átkos ember! Hogyan jutottatok a családi ereklyémhez, ha nem úgy, hogy magatok is tolvajokká váltatok?

- Nem vagyunk tolvajok – felelte Bard - de visszaadjuk, ha te viszonzásul oda adod azt, amit ígértél!

- Hogyan jutottatok hozzá?! Mondjátok meg most azonnal! Üvöltötte tajtékozva Thorin, mire Bilbó remegő lábakkal feléje lépet.

- Én adtam nekik oda - szólalt meg a hobbit és Artemys rémülten fordult feléje.

- Bilbó - suttogta idegesen a nő - ne így.

- Te? Te?! Kerekedett el a férfi szeme és remegő lábakkal indult a hobbit felé - mit tettél?

- Azt, amit helyesnek véltem. Láttam azt, hogyan fordulsz ki magadból és válsz szörnyetegé a kincs halomtól. Mikor meg találtam szándékomban volt oda adni neked, de mikor láttam mivé válsz meggondoltam magam. A kincs rám eső részeként vettem el és adtam nekik oda,

- Te nyavalyás kis vakarcs semmi jogod nem volt erre. Te alávaló betörő, tolvaj átkos hobbit. Nyúlt Bilbó felé, de a törpök megragadták a férfit.

- Bilbó menned kell! - Kiáltotta Artemys és megragadta a hobbit kezét.

- Durin szakállára, bárcsak ne terád esett volna a választása az átkozott mágusnak! Téged meg esküszöm most rögtön odacsaplak a sziklához! – kiáltotta Thorin, és kitépve magát a társai kezéből megmarkolva, felemelte Bilbót.

- Állj! Kiáltotta Gandalf - Ha nem kedveled a Betörőmet, ne tégy, kárt benne add vissza nekem. De kérlek Thorin hallgasd meg előbb, mi mondanivalója van még!

- Mind szövetkeztetek ellenem! – mondta Thorin, miközben lerakta Bilbót és ellökte magától. A hobbit neki esett a falnak és Tristan fürgeségének hála nem esett el - Soha többet nem közösködöm se varázslóval, se megyei patkányokkal. Ám halljam miféle mondanivalója van egy félszerzetnek felém még?

- Mond, már nem emlékszel arra, hogy azt mondtad, magam választhatom ki az egy tizenötöd részemet? Nem szolgáltam meg elégé ezt a kegyet? Talán nem? - ingatta a fejét Bilbó - figyelmeztettek engem, hogy a törpök szóban kegyesek, de tettekben nem. Hát íme most ezt látom. Mond eddig tartott a szavad, amit a családod nevében tettél? Ám én helyesen cselekedtem a szívemből így vedd úgy, hogy a magam kívánsága szerint döntöttem a részesedésemről és ezt kérlek, tartsd tiszteletben.

- Legyen így - mondta Thorin komoran, miközben hosszú percekig csak figyelte a hobbitot - ám ezzel el is küldelek innen és ne is lássalak soha többé! - Ingatta a fejét a férfi, majd Bard felé nézett - Hajlandó vagyok megadni érte, amit kértek ám ezt az aljas árulót vigyétek el, ha fontos a szíveteknek, mert nekünk már nem jelent semmit. Tűnés félszerzet!

- Mi lesz a kincs rájuk eső részével? Kérdezte Bilbó, miközben Fili már egy kötelet, dobot a mélybe és a hobbit felé nyúlt.

- Addig nem adjuk a kövedet Thorin, amíg nem kapjuk meg a részünket. Kiáltotta Bard. Artemys ösztönei bajt jeleztek így megragadta Bilbót és a falhoz lökte. A hobbit pedig, aki látta a rémületet a nő szemében azonnal lemászott úgy, hogy nem vitt magával semmi féle kincset.

- Nem a legjobb formádban szerepelsz, mint a Hegymély Királya – mondta Gandalf - szégyenkeznének az őseid.

- Mit tudsz te róluk - ingatta a fejét Thorin - hitvány férgek ne emeljenek, szót felém inkább kotródjatok a kapuim elől, amíg még meg tudják még ezt tenni - Intet Thorin és elfordult.

- Add ki az unokáimat Thorin! Kiáltott a férfi után Ervus - ad vissza nekem őket.

- Hát még egy áruló gaz? Nevetett fel Thorin mikor visszalépve lenézet Ervusra - semmi jogod nincs hozzá öreg. Ám a három közül kettő mehet szabadon bármikor ezt ők is tudják. De Kojela marad, mert hitvesemé válik hamarosan és ezzel a királynőmé.

- Nem teheted ezt vele, hiszen nem szeret téged, ezt te magad is jól tudod. Az öcsédet szereti.

- Nem! Csattant fel Thorin - Kojela az enyém és nem az öcsémé. Rohant Artemys mellé Thorin és durván karon ragadta - az asszonyom lesz így vagy úgy.

- Megöllek te nyomorult, ha hozzá érsz! Csattant fel Rolen - a húgom dúnadán és mint a legidősebb a családban nem adom áldásomat a frigyre. Ő mi hozzánk tartozik! Add ki vagy nem lesz sok időd élvezni az aranyat, amin fészket vertél!

- Büszke lehetnél rá, hogy a családod így felemelkedik a porból Samir fia Rolen.

- Nemesek vagyunk így is király, nem kell a te véred a miénkbe keverednie. Add vissza a húgainkat és öcsénket.

- Mondtam Tristan és Lea mehet, de Kojela nem.

- Mond Thorin szerinted Bilbó egyedül tervelte ki ezt az egészet? Dőlt előre a lován Tillgelir.

- Hogy érted ezt tünde?

- Az egész összeesküvés nem mástól ered, mint attól, akinek a karját szorongatod - mosolyodott el Tillgelir - az értelmi szerző nem Bilbó volt ő csak követ hozta semmi több. Túriel volt az, aki elküldte nekünk az Arkenkővet és mindent kitervelt.

- Hazudsz hitvány! Kiabálta Thorin.

- Nem - felelte Artemys és rá meredt a férfira - igazat szól. Mondtam neked, hogy ha megszeged az esküdet én is ezt teszem. Nem hittél nekem így a te átokverte kavicsod már nem a tied. Villant meg Artemys szeme és felszegte az állát.

- Te álnok - engedte el a nőt Thorin, majd arcul ütötte. Artemys megtántorodott és felemelte a karjait, hogy meg állítsa a törpöket és a lent a tőrjeik után nyúló fivéreit.

- Mit tettél? Suttogta Lea döbbenten - ez árulás volt nővérem ezt nem teheted volna.

- Mondtam nem? Megszegte a szavát így büntetés jár. Fintorgott el a nő és letörölte a szája sarkáról a vért. Thorin az ajkába harapott és a karzatba kapaszkodott, majd dühösen nézet a nőre.

- Kotródj korcs! Sziszegte Thorin - ha ilyen vagy valóban nem kellesz. Menj és rohanj az öcsémhez, mert neki való vagy valóban. De látni egyik ötöket sem kívánom többet. Igazak voltak a szavak amiket Globos mondott. A korcsok árulok és nem valóak közénk.

- Korcs? Suttogta a nő - igen, korcs, már kezdem is el felejteni ki vagyok. Lea látta a nővére szemében a könnyeket, amit nem a férfiért ejt, ha nem a szó miatt, amit kapott és a szíve elnehezült - hát legyen, elmegyek boldogan, de előtte hadd mondjak valamit a Hegymély Királyának. Azt hiszed gazdagabb vagy bárkinél Középföldén, mert itt annyi arany van, amit elképzelni sem lehet? Pedig tudd meg a legnagyobb koldus vagy. Koldus király leszel mától, mert ugyan kincsed van, de szeretet nem fog körbe venni téged soha sem. Én elmegyek, és hogy találkozunk-e valaha azt nem tudom, de nem felejtem el a szavaidat és remélem te sem az enyémet - Egy ideig némán állt, majd elnézet a távolba - Sötétség közeledik, nem érzed? Nem hallod a dobokat a messzi távolból? Halált hoz a szél - Suttogta a nő és fel állt a karzatra és kitárt karokkal sétált rajta. A törpök Thorin kivételével készen álltak, hogy elkapják a nőt, aki ott sétált veszélyesen inogva. Fili figyelte a nőt, aki olyan volt akár a szélben sétáló füst tündér, aki bármelyik pillanatban szétrebbenhet. A nő megtorpant és Thorin felé fordult. Tekintetük találkozott és a nő elmosolygott.

- Én elmegyek messze innen és vissza soha nem nézek – a nő szemei ragyogtak akár a csillagok és Thorin nem értette, miért ennyire boldog – szabad vagyok? Kérdezte Artemys.

- Kotródj – morogta. Artemys felnevetett és hátra dőlt. Thorin szeme megrebbent, ahogyan nő mosolyra húzott szájal, leveti magát a mélybe a szabadságát jelentő föld felé. Mindenki egyszerre ugrott a karzathoz és látták, ahogyan a nő Bilbó kötelét elkapva lecsúszik a földre, majd lentről rájuk nevetett.

- Viszlát Kolduskirály Thorin - mondta a nő és a törpök a királyukra néztek, aki döbbenten figyelte a távozó nőt.

- Várj! Kiáltotta Tristan és felállt a karzatra, majd Lea felé nyújtotta a kezét - gyere, menjünk mi is.

- Én... - döbbent meg a nő. majd Kilire nézet, aki sápadtan figyelte és alig láthatóan ingatta a fejét - én már nem mehetek.

- Hogy? Kérdezett vissza Tristan.

- Én... én... már... Dadogta a nő pirulva - Én már én nem mehetek. Kilihez tartozom, így nem hagyhatom el, de te menj és vigyázz Artemysre. Mondta halkan a nő, majd Kilihez fordult.

- Értem - felelte Tristan csendesen - te meg úgy vigyáz rá, ahogyan a saját életedre.

- Úgy lesz - felelte Kili és oda lépve Leahoz magához húzta gyengéden és ellentmondást nem tűrően nézet a nagybátyjára - ő az enyém és az is marad.

- Mit érdekel ez már engem - fortyant fel Thorin és elviharzott. Lea a karzat széléhez sétált és figyelte, ahogyan az öccse csatlakozik Artemyhez és mosolyogva intett neki.

- Aztán ne feledd mit ígértél herceg! Kiáltott fel Artemys Kilinek.

- Soha nem szegem meg - bólintott a férfi és kedvesen megszorította Lea kezét.

- Szabaddá vált - suttogta Lea, majd Kilire tekintett - de remélem ennek nem lesz nagy ára.

- Thorin akármit is mond, nem bántaná - mondta halkan Kili és Lea a háta mögé pislantott és látta ahogyan Thorin dühösen tart a kincses kamra felé.

- Remélem is, mert ha bántja nem leszek rest, hogy betartsam azt, amit ígértem - mondta sötéten Lea.

Jóval hosszabb lett, mint az átlagos kis fejezetek, de annyira gépeltem hogy nem vettem észre. De gondolom és hát remélem is, hogy ez nem lett baj XD. Élveztem a szabadulós kis fejezetet írni, de a következő fejezetek már nem hiszem, hogy ennyire hosszú lesz de igyekszem... kitudja lehet is azok ilyen terjedelmesek lesznek. Ám nagy eséllyel lassabban jön, mert a Covid miatt sok kollégám kiesett a sorból és a megszorítások miatt is nem egy otthon marad a gyerekeikkel. Így nagy eséllyel több lesz a helyettesítés és elégé elfáradok, hogy egyáltalán leüljek a gép elé, mint most a héten.  De ahogyan lesz erőm, ihlettem és időm írni fogok :)

Remélem tetszett nektek a fejezet és várjátok a következőt. Szerintetek kinek mi lesz a sorsa a következő fejezetekben és Lea betartja-e azt amit ígért?

Szeretnék rajzolni csak téma még nincs. Kit szeretnétek látni szólóban vagy párban esetleg valamilyen szituációban?  Örülnék egy kis hobbitos témának, mert régen rajzoltam ><ˇˇˇˇ