– Szavamra! – szólalt meg Thorin, mikor Bilbó beljebb lépett a cellába és nevetve Artemysre nézet - Gandalf szokás szerint igazat szólt, mikor Bilbóról beszélt. Úgy tűnik, ha eljön az ideje, pompás betörő válik belőled. Biztos vagyok benne, hogy örökre lekötelezetteid maradunk, bármi történjék ezután – veregette meg barátságosan Thorin a hobbit vállát – És most mit csináljunk?

- Először is engedj utat a testvéremhez – lökte arrébb Lea a férfit és öt követte Tristan is, akik úgy rohantak a felálló Artemyshez, hogy annak esélye sem volt kitérni előlük. Olyan fullasztóan ölelték magukhoz testvérüket, hogy Artemys azt hitte kiszorítják belőle a levegőt.

- Csak óvatosan a háta nem gyógyult be még teljesen – ripakodott rájuk Thorin mérgesen, mire Bilbó lesziszegte.

- Halkabban tündék vannak nem messze tőlünk.

- Mi a terved? Kérdezte Artemys, mikor kiszabadult a testvérei karmai közül és rosszallóan arrébb iszkolt tőlük. Bilbó látványosan izgult és idegesen mozgatta az orrát, amit csak akkor tett, ha kényelmetlen helyzetbe került. Nem tudta, hogyan adja elő a tervét, ami bizonnyal nem fog senkinek sem tetszeni és mikor elő állt vele, ahogyan előre is sejtette méltatlankodó zugosodással morogtak. Nem igazán érdekelte őket a hangoskodás, ami felkeltethette volna tündék figyelmét.

- Rendben van! – csattant fel bosszúsan a hobbit felemelt kezekkel – gyertek csak vissza velem a kényelmes kis celláitokba én, bezárlak bennetek újból, hogy ott üldögélve kitaláljatok, egy jobbat én pedig visszaviszem a helyére a kulcsokat. De alig hiszem, hogy újból eltudnám, cseni még egyszer és azt hiszem kedvem sem lesz túl sok hozzá – méltatlankodót Bilbó.

- Ez nekem már sok – sóhajtott fel Artemys – egyetlen egy porcikám sem kívánkozik vissza a folyóba, de ha más úton nem tudunk, elmenni hát szépen lecsorgunk rajta. – lépet Bilbó mellé Artemys – Mahal szakállára, ha valakinek jobb ötlete van, mint Bilbónak szívesen meghallgatjuk! – intett a nő a törpök felé, akik egymásra néztek abban a reményben, hogy valaki elő áll valami jobb ötletbe, amiben nem szerepelt a folyó, amibe nagy valószínűséggel bele fulladhatnak.

- Legyen – forgatta a szemét Thorin – a felső csarnokba felmenni ebben a kusza folyósokon nehéz is lenne nem beszélve a varázslattal záródó kapukról. Igaza van Zsákos úrnak más lehetőség nincs. Induljunk, mert még a végén felfedeznek, minket. Mutasd az utat – nézet Bilbóra Thorin, aki határozottan bólintott és elindult nyomában a törpökkel. Ám alig haladtak pár fordulót, mikor bele szaladtak a gyógykenőccsel érkező Milrorba, aki döbbenten nézte a kis társaságot.

- Hát sikerült megoldaniuk, hogy elosonjanak – szólalt meg a tünde – a másik irányba mennék, mert amerről én jövök, vannak páran. Ezt vigyék magukkal Túriel hátára hoztam – nyújtotta a döbbent tekintetű törpök felé Milror.

- Köszönjük – találta meg Fili a hangját és elvette a kis üveget és Lea kezébe nyomta.

- A pincét keressük. Jó fele megyünk? Kérdezte csevegő hangon Tristan, mire Milror bólintót.

- Igen, csak egyenesesen – bökött a másik folyosó irányába, majd leakasztotta a kardját és Thorin kezébe nyomta – Túriel kardját Legolas herceg elkobozta, de ezzel megvédheti, ha kell.

- Nem fog feltűnni, hogy nincs meg? Kérdezte Thorin a fiútól, aki látványosan elvörösödött.

- Nem ez lenne az első, hogy elhagytam a fegyveremet – motyogta a tünde fiú zavartan, mire halk visszafojtott nevetéstől rázkódtak a törpök – de most siessenek nincs sok idejük, amíg lehet, feltartom az őrséget.

- Nem fedem ezt Milror. Köszönjük – mondta Thorin meglepve a társait – menjünk Bilbó. Milror figyelte a kis társaságot, ahogyan eltűnnek a folyosó sötétjében és kérte a Valákat, hogy óvják meg őket a veszedelmektől.

Bilbó megállt az egyik ajtó előtt, amit kicsit résnyire volt és belesett rajta. Az őrparancsnok és a főpohárnok – mint a hosszú bujdosás alatt megtudta – az asztalra borulva boldog vigyorral az arcukon még mindig hortyogtak.

- Hát igen Dorwinion bora igazán zamatos – sóhajtott fel Artemys – itatja magát.

- Te hol kóstoltad? Kérdezte Kili míg Bilbó visszament, hogy visszategye a kulcsokat a helyére.

- Kiszolgáltam magam, mikor a király magához hívatott - Vont vállat Artemys – eliszogatunk. Galion és Feren jól kiütötték magukat.

- Te ismered őket? Hitetlenkedett Glóin.

- Mikor Legolas-ék elkaptak volt szerencsém Feren-nel is megismerkedni. Ő volt az első, aki felajzotta rám az íjat. A főpohárnokról Galion-ról Milror mesélt, hogy szeret iszogatni.

- Kész vagyok – jelent meg a hobbit – így legalább nem lesz akkora bajba, mikor felébred. Rendesen bánt veletek és így legalább azt hihetik majd rólatok, hogy varázserőtök volt ezért tudtatok elszelelni a zárt ajtókon keresztül – indult el a hobbit – igen ezt fogják hinni.

- Most magát hitegeti ugye? Kérdezte Tristan a nővérétől, aki csak vállat volt.

- Minden bizonnyal – válaszolta Lea.

Bilbó felkapta a fejét, mikor meghallotta a nevető tündéket a háta mögött és lámpás fényét. Gyorsan felhúzta a gyűrűt, hogy ne vegyék észre a közeledő tündék, akik valami vidám lakomát hagyhattak ott.

- Hol van az a vén lusta Galion – szólalt meg a lámpást tartó tünde – nem láttam, ma sehol. Itt kellene, hogy legyen, hogy megmutassa, mit csináljunk.

- Agyon csapom, ha megint késik – méltatlankodott a másik tünde – nem szívesen hagytam ott a lakomát már visszamennék mulatozni.

- Ne morgolódj Mallor elő kerül – legyintett a lámpást tartó tünde.

- Te könnyen beszélsz Baran nem te hagytad ott a feleségedet - Morgolódott Mallor – így is zaklatott napok óta mióta az-az Ergon lecsapta az öcsét.

.- Haha – hallatszott egy kiáltás, mire Mallor és Baran összenézet.

- Ennek mi oka van nevetni? Kérdezte Baran.

- Ha megint valami csínyen töri a fejét én lecsapom Dirion-t. Motyogta bosszúsan Mallor.

- Itt van a vén semmire kellő egy kancsót ölelget, ami természetesen üres – mutatott Gilionra Dirion – Feren is itt van, mint jó ivó cimbora.

- A valákra – sóhajtott fel fáradtan Baran – rázd fel Galiont! Kiabálta dühösen a férfi leplezetlen türelmetlenséggel. A főpohárnok egyáltalán nem örült annak, hogy durván felrázzák és felébresztik miközben kinevették őt.

- Késtettek – húzta ki magát a tünde, mire Baran felvonta a szemöldökét, ami igencsak viccesnek talált Bilbó.

- Valóban? Mondta a tünde szarkasztikus hanggal.

- Igen, én várok és várok itt rátok, míg ti iszogatok, mulatoztok oda fent miközben elfeledkeztek a dolgotokról. Nem csoda, hogy elaludtam a nagy várakozás közben.

- Ha te mondod Galion – emelte fel az üres kancsót a harmadik tünde – igazán megkínálhatnál minket is mielőtt neki állunk a munkának.

- Nem itatok eleget Lainor? Morgolódott Galion.

- Ezt kérdezhetnék tőled is – kapta fel a másik kancsót az őrparancsnok mellől Mallor – Feren-t nem is kel felébreszteni ő már alaposan kivette a részét az iszogatásból. Öntött mindenkinek egy-egy pohár bort Galiont látványosan kihagyva. A tündék ittak egy kört mitől egyszeriben jókedvük kerekedet és neki álltak a hordok görgetéséhez.

- Galion, te ostoba – kiáltotta Mallor, mikor az egyik hordó nehezebben gurult a többinél – túl korán kezdted el a vigadalmat. Megzavarodtál? Teli hordókat is állítottál ide az üresek helyett a súlyukból ítélve.

- Ti csak csináljátok a dolgotokat, amiért jöttetek – förmedt a tündékre a pohárnok dühösen – a léhűtők karjainak minden nehéz, ha dologról van szó! Ezeknek mennie kell punktum! Csattant Galion, mire a társai csak a kezüket felemelve tovább fojtatták a munkát.

- Legyen így, de te leszel értük a felelős, ha a tóvárosiak isszák meg a király legjobb borát – mondta Lainor. Bilbó aki csendben figyelte az egészet az egyik sarokban akkor abban a pillanatban tudatosult benne, hogy bizony ő kimaradt. Idegesen kapott a fejéhez és lázasan gondolkodott, hogyan is tudna ő is megszökni, mikor is eszébe jutott, hogy az egyik hordóba ő maga is belecsimpaszkodhat. Idegesen sietett az utolsó hordó felé és még éppen idejébe kapaszkodott bele még mielőtt Mallor nevű tünde bele lökte volna a folyóba így nem hallhatta Galion dühös hangját.

- A csudába is a hibás hordót is lelöktük pedig direkt megjelöltem. Na, mindegy a sziklák úgy is össze zúzák egy pillanat alatt – legyintett Galion.

Remélem tetszett nektek ez a fejezet :) Mit vártok a következő fejezetekre?