Rettenetesen fájt a feje, minden bizonnyal beverhette a földön egy kőbe vagy valami hasonlóba. Utolsó emlékei között az szerepelt, hogy Thorin kicsörtetett a tisztásra, még mielőtt egyáltalán beszélhetett volna a tündékkel, így azok nemes egyszerűséggel újra eltűntek. Felszisszent, mikor felült és a fejéhez kapott, majd döbbenten vette észre, hogy egy cellában gubbaszt.

- Hol vagyok? - Kérdezte halkan Artemys.

- Thranduil vermeiben – szólalt meg Thorin, mire Artemys összerezzent a férfi hangjára – már aggódtam, hogy nem kelsz fel. Órák óta alszol. - Mondta szemrehányóan a férfi, de a nő kihallotta a megkönnyebbülést a hangjából.

- Miért vagyunk foglyok? - Kérdezte a nő kíváncsian és felállt, hogy jobban szemügyre vegye kényszerű szállásukat, de megszédült és Thorin fürgeségének köszönhette, hogy nem esett hanyatt.

- Még nem kellene mozognod, csúnyán beütötted a fejedet – mutatott a kötésre Artemys fején, majd óvatosan, szinte Artemyst is meglepve gyengéden visszaültette a földre és betakargatta a saját köpenyével – most jobb lesz, ha nem ugrálsz.

- A többiek? Róluk tudsz valamit?

- Sajnos nem tudok semmit – ingatta a fejét Thorin - minden bizonnyal ők is itt vannak, csak a feljebb lévő cellákban helyezhették el őket. Az őrök nem hajlandóak tárgyalni velem.

- Majd akkor beszélek velük én.

- Emlékeim szerint alig tudsz tündéül – ráncolta a szemöldökét a férfi, mire Artemys csak vállat vont.

- Meg tudom értetni magam velük.

- Gondolom – mosolyodott el a férfi - És mondd kedves, érted is, hogy mit mondanak?

- Lehet, hogy nem beszélek olyan jól tündéül, mint a testvéreim, de értem mit mondanak nekem, ha válaszolni nem is igen tudok néha – morogta a nő megsértetten – be is bizonyítom, hogy minden egyes szót értek.

- Maradsz - nyomta vissza Artemyst a férfi dühösen - Hamarosan jön egy tünde nő és talán ő válaszol a kérdéseinkre most, hogy te is fenn vagy.

- Ki?

- Nem kérdeztem a nevét, érted aggódtam. Ő csak ellátta a sebeidet és ételt hozott.

- Aggódtál értem? - Lepődött meg Artemys, mire Thorin hangosan felmordult – köszönöm, hogy megtetted értem.

- Nem tudom, miért köszönsz meg egy ilyen jelentéktelen dolgot. Inkább egyél – tolta a nő elé a tányért, amin bőséggel volt étel – ha fogságban is vagyunk, legalább nem akarnak éheztetni.

- Nem szokásuk – nyúlt a kényérért a nő, majd nagyot harapott belőle - idegen tőlük az ilyen tett - mondta teli szájjal a nő – Bár az biztos, hogy nem leszünk a kedvenc foglyaik. Csoda, hogy nem vonszoltak téged már a király elé.

- Akartak, csak mondtam, hogy addig nem megyek, amíg te észhez nem térsz. Nem engedtelek ki a kezeim közül. A karjaimba hoztalak ide be és akkor sem engedtelek el, mikor az a tünde nő ellátott téged.

- Élő pajzsként használtál? - Döbbent meg a nő és megállt a falat a szájában.

- Nem – ingatta a fejét a férfi – nem akartalak egyedül hagyni velük.

- Nem ártanának nekem. Dúnadán vagyok, ha nem emlékszel.

- Ők talán nem, de mikor bejöttük, az egyik oszlop mögött észrevettem valakit, aki minden bizonnyal megtette volna, ha esélyt adtunk volna neki.

- Mégis kiről beszélsz?

- Ergon-t láttam.

- Ergon-t? - Sápadt el a nő - Akkor Till-ék meg tudtak lépni előle – suttogta a nő, majd felpattant és az ajtóhoz rohant – Van itt valaki? - Kiáltotta ki Artemys, majd ütni kezdte a tölgyfaajtót.

- Egy őr van, de az sem felel.

- Heniodh nin? (értesz engem) - Szólalt meg a nő tündéül, mire az ajtón lévő ablak kinyílt és benézett egy férfi rajta.

- Carfo. (beszélj)

- Nem beszélem jól a nyelveteket, de mondd, érted, amit mondok a közös nyelven?

- Igen – felelte a tünde – mit kívánsz?

- Igaz az, hogy van itt egy Lórienből jött nemes tünde? A neve Ergon.

- Mit nyersz azzal, ha tudod? - Ráncolta a szemöldökét a férfi.

- Vagyis igen. A fenébe – ütött az ajtóba a nő, majd felnézett a tündére – a társaink? - Kérdezte Artemys, mire a kis ablakot a tünde bevágta, majd saját nyelvén beszélt a társához.

- Mit mondott? - Kérdezte Thorin a nőtől.

- Szólnak a királynak, hogy felébredtem. - Fordult a férfi felé Artemys – jól jegyezd meg, uralkodnod kell magadon, mert Thranduil tudja, hogy ha kihoz téged a sodrodból, olyat is elmondasz, amit nem akarsz. A szokásos dolgot hazudjuk.

- Tudom, kísérsz minket a Vasdombokra. - Bólintott a férfi.

- Minden bizonnyal külön fog minket meghallgatni, szóval most jól figyelj rám Thorin. - hajolt a férfihoz Artemys.

Hanyag eleganciával ült a trónon, éppen úgy, ahogyan akkor is, mikor erre tévedt és az őrjárat eléje taszigálta. Bár nem mondta el a teljes igazat a csapatnak, hogy mi is történt aznap, mikor összefutott a herceg álltal vezetett felderítőkkel, még is Balin volt az egyetlen, aki később rá mert kérdezni az igazságra.

- Im gellui le achened! (Örülök hogy ismét látlak!) - Szólalt meg a tünde király.

- Én kevésbé – válaszolta Artemys és Thranduil szája sarkában megjelent egy mosoly.

- Im naer. (Sajnálom.) - Sóhajtott fel a király.

- Jobb lenne a közös nyelven beszélni tovább jó uram, mert illetlenség egy olyan nyelven beszélni olyan előtt, aki csak pár szót tud a nemes tündék csilingelő nyelvén – mosolygott a tünde királyra Artemys. Thranduil hangosan felkacagott, majd kissé előre dőlt.

- Udvarias köntösbe bújtatod a szemtelenséget, kicsi dúnadán. De nem vártam mást egy magadfajtádtól, kedves Túriel – állt fel a férfi és szép lassan feléjük sétált a lépcsőn, lejövet közben hosszú köntöse követte őt.

- Artemys.

- Nem mindegy, milyen néven hívatod magad? Atyád vagy anyád háza által adott nevet soha nem viseled, csak azt, mit felvettél vagy adtak.

- Megkedveltem ezt a nevet.

- Oh, persze úgy, ahogyan törpök társaságát is, ami nem meglepő – nevetett fel a férfi – egymásba karolva talált rátok a fiam, így felvetődik egy kérdés bennem.

- Történnek balesetek. Én csak kisérem őket a Vasdombokhoz, semmi több.

- Tényleg? - Vonta fel a szemöldökét a király – a Tölgypajzsos mást mondott.

- Valóban? - Nevetett fel Artemys – piszkosul rosszul hazudsz, tudd meg – Indult el a nő az asztal irányába, miközben a tünde király figyelte minden lépését – lehetsz nagy király, bölcs és erős, de még nem teremtett Ilúvatar egyetlen egy terményt sem, aki tökéletesen tudna hazudni. Persze kivételek akadnak, lásd Szauront. Ő tökéletesen elsajátította eme képességet. Igazából nagyon idegen lehet, ahogyan a füllentés elhagyja a szádat. Nem mar bele? - Kérdezte a nő és öntött magának egy pohár bort.

- Tisztában vagy azzal, hogy itt vannak a társaid és testvéreid, és mégis szemtelenkedsz. Miért?

- Romboljam a hírnevemet, amit Imradrisban rám aggattak? Amúgy fenséges ez a bor, méltó a Nagy Thranduilhoz. - Emelte fel a kupáját Artemys.

- Várom a válaszodat.

- Mit tehetnék, mondd? Gondolom, már mindent tudsz az ügyünkről.

- Okos ötlet volt azt hazudni, hogy mennyegzőre mentek, erre a gyönyörű eseményre vagytok hivatalosak. Hihető, lévén, hogy tényleg Dáin fia házasodik, de csak jövő év végén. Külön dicséretes, hogy a húgod is ezt állította, pedig nem tudtatok összebeszélni. Ez lenne a kapocs az ikrek között.

- Nem, ezt úgy hívják: előre látás – mosolygott a nő – mit akarsz?

- Csak kíváncsi vagyok, hogy az olyan félvérek, mint ti, hogyan tudták becsapni a törpöket úgy, hogy a nagyapád a törp tanács egyik tagja és mi tagadás formázzátok.

- Thorinról beszélünk – fortyant fel a nő – csak akkor vesz észre valamit, ha az orra elé dugjuk és megmondjuk, mi az. Ellenben a húga gyerekei és Balin jóval élesebb szeműek.

- Ők tudják, kik vagytok ezek szerint, és nem szóltak a vezetőjüknek. Érdekes. – öntött magának egy kupa bort a király majd teletöltötte Artemysét is – de csak tudd, a törp nem közömbös feléd.

- Ő Kojelát szereti, nem engem.

- De mindkettő te vagy, Túriel – mondta a férfi, majd a nőhöz fordult - Ismertem apádat személyesen, és jó embernek és bölcsnek találtam. Így igazán meglepődtem, hogy elvett egy törp asszonyt. Bár mi tagadás, édesanyád a hírek szerint gyönyörű és roppant okos nő volt. Így felmerül bennem egy kérdés még. Ilyen rendkívüli szülők gyermeke, mint te, miért hagy szenvedni egy férfit, aki szereti? Kétségeid vannak minden bizonnyal, mert félvér vagy, akit nem néznek jól szemmel egyik népnél sem.

- Most komolyan erről akartál velem beszélgetni?

- Amit tudni akartam, azt megszereztem a királyodtól – kortyolt az italába a tünde – és volt pár kedves, keresetlen szava felém ezért. Így míg megered a nyelve és be nem látja, hogy segítségem fontos, addig itt maradtok – mosolygott a nőre Thranduil.

- Képes lennél minket fogolyként tartani?

- A törpöket persze. Ám titeket nem, lévén, hogy dúnadánok vagytok, így ehhez mérten kijelöltem nektek a szálásotokat. Testvéreid valamiért nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel.

- Oh, én sem szeretnék, jó helyen vagyok a kis kalickámban Throrinal. Valahogy nagyobb biztonságérzetem van, főleg mióta összebarátkoztál a lorieni Ergonnal. - Tette le a kupáját Artemys – és ha most nem baj, visszamennék a cellámba.

- Távozhatsz – intett a fejével a király, mire kér őr elkísérte – Legolin, figyeld a leányt.

- Igenis – hajolt meg a nő a sötétben.

Legolin az egyik barátnőm által kitalált karaktere. Én csak szerepeltettem, mert megtetszett :) Minden jog Hirfael-é.

Itt is van egy újabb fejezet :) Meg jött az isteni ihlet furcsa mód. Remélem azért tetszett nektek és igyekszem hamarosan hozni a frisst.

És a gyűjteményem :) Sok év munkája **--** Valahol van egy Lorieni kitűzőm is, de valahová elkavarta a fülbevaló együtt.