Artemys békésen aludt Thorin mellkasának dőlve, aki egyenletes tempóban vezette a pónit, amit Beorntól kaptak. Már órák óta meneteltek és felbátorodva beszélgettek, hiszen a táj csendes nyugalma nem igazán sugallta azt, hogy bármelyik percben előbukkanhatna egy veszedelmes ork- vagy koboldcsapat. Így mikor már jó sok mérfölddel elhagyták Beorn házát, már az énekbe is belekezdtek. De még erre sem ébredt fel a Thorinnak dőlő Artemys, nem kis aggódást okozva a férfinak.

- Nem kell félned – nevetett fel Lea, mikor Thorin kérdőre vonta a nőt – estére fel fog ébredni és bánni fogod, hogy nem aludt tovább – nyugtatta meg a törpöt Lea. Artemys, ahogyan Lea jósolta, nem kelt fel, csak néha mozdult meg és fészkelte magát kényelmesebb helyzetbe és ilyenkor motyogva beszélt valami édességről, amiből nem kért. Thorint folyton meglepte a lány gyermeki énje és mindig szélesen elmosolyodott a nő halk beszédei után.

- Te nőszemély – nevetett fel Thorin és magához húzta a nőt.

- Nincs biztosan gond, hogy Arty ilyen sokáig alszik bácsikám? - Kérdezte aggódva Fili, mikor a férfi este levetette a nőt a póni hátáról és a már elkészített fekhely felé ment vele.

- Nem – válaszolta a férfi és óvatosan letette Artemyst a helyére.

- Biztosan? Egész nap aludt és csak néha, pár percre ébredt fel, hogy igyon pár kortyot.

- Fili, ha azt mondom nincs gond, akkor ez így is van – mordult fel Thorin.

- De hát...

- Ne aggódj Fili –érintette meg a törp vállát Tristan – Lea erős álomfüvet adott neki, ezt te magad is nagyon jól tudod. Jobb, ha most kialussza magát, mert lehet, hogy mikor az erdőbe érünk, nem lesz rá módja.

- De ettől nem lesz inkább fáradtabb és betegebb? - Kérdezte Fili makacsan és leült a nő mellé.

- Nem – ingatta a fejét Tristan – ha mégis kételkedsz a szavamban, menj és kérdezd meg a nővéremet.

- Hiszek neked – igazgatta meg a nő takaróját Fili – csak hát aggódok érte. Hiszen milyen gyenge volt, mikor azok a rémképek kísértették.

- Elhiheted nekem Fili, hogy ha ártana neki ez a sok pihenés, én magam tartanám ébren. De ez neki most így a legjobb – simított ki Artemys arcából egy-két rakoncátlan tincset Thorin. Fili figyelte a nagybátyja arcát és hiába próbált olvasni benne, sehogy sem tudott semmit kivenni, mi zajlik éppen benne. Legszívesebben elmondta volna neki, hogy a nő, aki éppen előtte fekszik, nem más, mint az, aki után hónapokig kutatott. De nem tehette, mert ígéretet tett. Pedig ha megtehette volna, biztosan eltűntek volna a gonddal teli ráncok a nagybátyja arcáról.

- Mi aggaszt valójában Fili? – nézet unokaöcsére Thorin.

- Semmi igazából – ingatta a fejét a törp, majd tétován a nagybátyjára nézett – ugye már ő is a csapatunk részévé vált? Már nem tartod koloncnak, ugye? - Kérdezte Fili és látta, ahogyan Thorin lassan elmosolyodott. Tristan, aki éppen indulni készült Leahoz megtorpant és várakozóan meredt a törp vezérre.

- Igen, már rég azzá lett. Bár megvallom, nehezen barátkoztam meg azzal, hogy egy makacs, nagyszájú, minden lében kanál nőszemélyt a közelemben tudjak, de végül ő is részt kért a csapatból. Igazán érdekes teremtés a nővéred Tristan. – fordult a dúnadánhoz a törp - Annyi arca van és annyi néven ismert, hogy nem tudom eldönteni, ki is valójában ő. Mikor azt hiszem, megfejtettem, kiderül, hogy a közelében sem járok az igazságnak, kicsoda pontosan ez a nőszemély. Bevallom neked őszintén, Ris, nagyon meg szeretném tudni, kicsoda és miféle jelenés ez a nő. Meg szeretném ismerni az összes titkát, amit magába zárt, mintha attól félne, hogy ha titkára fény derül, összeomlik a világa. Nézzétek meg. Mikor alszik, olyan törékeny, akár üveg, de ahogyan kinyitja a szemét, ezer csákány sem tudná darabokra törni. Milyen békések és nyugodtak a vonásai - suttogta a férfi és gyengéden megérintette a nő arcát - ilyenkor olyan ismerős, bár nem tudom hová tenni.

- Soha nem hallottalak senkiről így beszélni bácsikám – suttogta Fili.

- Öregszem – nevetett fel Thorin és felállt a nő mellől.

- Ő nem Kojela – szólt Tristan a férfi után – így jól gondold meg, mit cselekszel, mert ha megbántod, azt soha nem bocsátom meg és a becsület érdekében halállal kell lakolnod. Eleget szenvedett már, nem hiányzik az, hogy te is összetörd a szívét. - Thorin megállt pár lépésnyire tőle és lassan visszafordult.

- Nem áll szándékomban semmi rosszat tenni a testvéred ellen. Főleg összetörni a szívét, mert tudom, milyen, ha darabokban van.

- Remélem is, hogy nem cselekszel olyan módon, ami tönkretehetné a népeink közötti békét. Nem szeretnék kardot ragadni ellened– mondta ridegen Tristan és figyelte, ahogyan Thorin elment Balinhoz – te meg nyugodtan menj, én itt maradok vele – ült le a férfi a testvére mellé.

- Rendben – bólintott Fili. A törp szólásra nyitotta száját, de meggondolta magát, mikor látta, hogy Tristan semmi hajlandóságot nem mutatott, hogy beszélgetni akarna, így szó nélkül elment az öcséhez.

Artemys mikor felült, már mindenki aludt, csak a tűz mellet ülő Thorin pipázott és elmélyülten figyelte a pislákoló csillagokat és az ébredező tájat. Mellette az öccse összegömbölyödve aludt és egyik keze Artemys köpenyét fogta. A nő lágyan elmosolyodott, és hogy fel ne ébressze testvérét, óvatosan kiakasztotta a nyakából a köpenyét és felállt. Thorin a szeme sarkából észrevette a feléje tartó nőt és halványan rámosolygott, mikor az leült mellé.

- Sápadt az éjszaka – szólalt meg Artemys.

- Már attól féltem, hogy nem ébredsz fel soha. Húgod azt mondta, előbb felkelsz de úgy látszik, erősebbre keverte a teádat.

- Oh, most aztán kialudtam magam –legyintett a nő nevetve – most már komolyan gyanakodnom kellene mindenre, amit nekem adtok, nem kevert-e bele az én égetnivaló testvérem valami álomfüvet.

- Jó volna, az igaz – nevetett fel Thorin és beleszívott a pipájába és kifújta a füstöt – de csak a javadat akartuk.

- Valld be, hogy nem akartad hallani a hangomat. – bökte oldalba Artemys játékosan a férfit.

- Így is motyogtál valami édességről, találkozóról és régi ígéretekről, de a szavaid rendszerint motyogássá halkultak, így nem értetem őket. - Mosolygott a férfi – de bevallom, jobban szeretlek akkor hallgatni, mikor érdemlegeset beszélsz és nem holmi cukormázas süteményekről tartasz pár perces motyogó beszédet, aminek a felét nem lehet érteni.

- Érdekelt volna?

- Hát jobban, mint Nori történetei a szerencsejátékairól.

- Micsoda pompás történetekről maradtam le én, míg az álomital hatása alatt voltam. - Kuncogott fel a nő és összecsapta a kezét.

- Bizony- nézett Artemysre fél szemmel a férfi – de szerintem már a húgod nem ad neked álomfüvet és nem is engedném.

- Akkor most már nyugodtan beszélgethetünk – húzta ki magát a nő – majd a tájról, a virágokról, ... és természetesen a süteményekről – hajolt közelebb nevetve a férfihoz, aki hátravetett fejel felnevetett.

- Csak nehogy visszasírjam a csendben motyogó, alvó nőt, aki vánkosnak használt. - Sóhajtott fel Thorin.

- Komolyan? Hát akkor hozzád sem fogok szólni – tette a szívére a kezét színpadiasan Artemys.

- Unatkoznék – hajtotta le kissé a fejét a férfi – de mesélhetnél nekem is régi történeteket, mint Bilbónak.

- Kíváncsi lennél Beren és Lúthien meséjére, vagy talán Númenor-ról meséljek? - Kérdezte döbbenten Artemys.

- Azokat ismerem. Öcsém elmesélte, amiket ismert. Mesélj magadról, a gyerekkorodról. Arról, hogyan mentetted meg az öcsémet.

- Hosszú mese ez.

- Időnk még van, hála Mahalnak – nevetett fel a férfi.

Nagyon régen jelentkeztem, amiért elnézést kérek. Sajnos az elmúlt hónapokban hol a munkám foglalt le vagy kedvem és ötletem nem volt írni és volt, mikor az egészségem akadályozott meg az írásban, rajzolásban és más tevékenységekben. Sajnos ez miatt gyakrabban lesz úgy, hogy eltűnök, mert legnagyobb szerencsétlenségemre a családomban gyakran felbukkanó betegség rajtam is jelentkezett. Így mindenkitől kérem azt a hatalmas türelmet, amit eddig irányomban mutattatok, amiért hálás igazán vagyok. Ha tudok még ebben az évben jelentkezek egy új fejezettel, de nem ígérek semmit.

Így ezzel a kis aranyos fejezettel kívánok nektek Áldott, békés, meg hit, szeretettben gazdag Karácsonyi ünnepeket.