A kődomb ahol a sasok letették őket nagy lapos rész volt, ami egy régi kitaposott ösvény vezetett le a folyóhoz és az azon túli távoli mezőkre. Artemys számára meseszépnek tűnt a távoli látóhatár a Szirtfőről, mint ahogy később megtudta a mágustól. Egy kis barlangfélében húzták meg magukat a lépcső alján a gázló közelében, ami Thorint és Artemyst a Völgyzugolyi rejtekhelyre emlékeztette.

- Nem ígértem, olyat barátaim, hogy veletek megyek az egész úton. Kezdettől az volt a szándékom, hogy ha a szerencse is mellénk szegődik, átvezesselek benneteket a hegy ezen oldalára – mondta a mágus és közben megtömte a pipáját. – bár kissé keletebbre sikerült, mint ahogyan terveztem. Dolgom nekem is akadna, még bőven, de még foglalkozom, veletek mielőtt befejeznétek ezt a kalandot. Mert hát ez nem az én küldetésem, ha nem a tiétek – tekintett fel a csalódott törpökre.

- Én azt hittem végig kísérsz minket – szólalt meg Lea kimondva mindenki gondolatát, miközben nővérével nyugtatták a zokogó hobbitot.

- Nem azt mondtam, hogy most azonnal elmegyek és nem is áll szándékomba. Legalábbis addig nem is megyek tovább, amíg ki nem húzlak benneteket a mostani igencsak kilátástalan helyzetekből meg aztán nekem sem ártana egy kis segítség. Élelmünk, poggyászaink és hátasaink nincsenek. Azt sem tudjátok, most hol vagytok. Így ilyen helyzetben hogyan hagyhatnálak el benneteket.

- Tényleg hol vagyunk? Kapta fel a fejét Nori.

- Néhány mérfölddel északabbra attól az ösvénytől, amit követnünk kellett volna, ha nem botlunk a koboldokba. Erre nagyon kevesen élnek és ez az óta sem változott. Ám van valaki, aki nem messze lakik ettől a helytől. Ez a Valaki készítette a nagy sziklába vájt lépcsőket. Nem igazán jár erre felé nappal így nem érdemes várni rá és igazán botor dolog volna. Így hát el kell indulnunk és meg kell keresnünk. És ha minden jól megy, akkor útjaink elvállnak.

- Jaj, Gandalf ne tedd ezt velünk – kérlelte Dori a mágust.

- Mi lesz velünk, ha te nem leszel már? Sápítozott Bilbó.

- Ha végig kísérsz, minket kapsz aranyat, ezüstöt – lépet Glóin Gandalf felé.

- Vagy más kincset kívánsz? Kérdezte Balin ám a mágus csak felemelte a kezét.

- Majd még meg látjuk, mit hoz a jövő meg aztán tettem már annyit értettek, hogy kiérdemeljek egy keveset az aranyatokból. Ám előbb kaparintsátok meg.

Mikor a kis társaság félre tették a mágus kérlelését a törpök, Bilbó és Tristan a folyó felé vették az irányt, hogy megfürödjenek. A segélyes tiszta vizű folyam kellemesen lehűtötte a melegtől elfáradt tagjaikat, de sajgó lábaikból se hogy sem tudta kivenni a fájdalmat.

- Olyan jó eső ez a kis nyugodt pihenés –áztatta magát Dori.

- Egyet értek veled testvér – sóhajtott fel Nori mellette.

- Igyekezünk, hogy még a lányok is megtudjanak fürdeni – bukott a víz alá Kili, és mikor felbukkant kutya mód megrázta magát. Mikor a társai ezt méltatlankodva morogtak ő csak hangosan felnevetett.

- Ha már a lányoknál tartunk, mond Kili mióta lettél ilyen jobban Artemysel? Kérdezte Dwalin kíváncsian. Kili összeráncolt szemöldökkel meredt a férfira, majd vállat vont.

- Már megszoktam és jobban megismertem. Nem különbözik annyira tőlünk, sőt talán olyas féle, mint mi.

- Azét ez túlzás – emelte fel az ujját Bombur – Arty dúnadán nem törp asszony. Bár termete arra enged következtetni nem, lenne szép a mi népünk szemében, mert, hát... nincs szakálla – csavarta meg a sajátját.

- Szerintem szépek, bátrak és okosak – fogta össze vizes haját Fili – csodálom, hogy egyiket sem kérték meg. Ha nem lenne kedvesem én biztosan udvarolnák valamelyiknek.

- Leanak voltak kérői, de mindet elkergette. Szólalt meg Bilbó – legalábbis Arty ezt mesélte – tette fel a kezét Bilbó, mikor mindenki rá meredt.

- És mi van Artyval? Kérdezte Bofur – arról nem beszélt?

- Nem – ingatta a fejét a hobbit – de Lea szerint Artemys a szívét régen másnak ígérte.

- Kinek? Kérdezték kórusban a törpök.

- Akitől a medálját kapta gyerekként. Soha sem árulta el kitől – mondta hidegen Tristan.

- A medálját – suttogta Kili, majd a tábor felé nézett – gyerekként kapta?

- Ideje lenne pedig mind kettőjüknek megállapodniuk – Ingadta a fejét Dori – jobb lenne nekik, mint a vadon járnák.

- Nem mindegy nektek mit csinál az a két leány? Szólalt meg Thorin, aki eddig némán hallgatta őket.

- Te nem szeretnéd őket biztonságba tudni? Mára már olyanok lettek nekünk mintha a lányaink vagy húgaink lennének. Szólalt meg Dori.

- Nekem aztán egyik sem a húgom – fortyant fel Kili.

- Oh, tudjuk komám, hogy meg tetszett neked a kicsi Lea. Nevetett fel Balin. Kili pipacs vörös arccal merült a víz alá és csak a buborékok jelezték, hogy hol van.

- Ami pedig Artyt illeti, mond Thorin veled mi a helyzet? Kérdezte nagy bátran Fili. A férfi felvonta a szemöldökét és döbbenten meredt az unokaöccsére.

- Nem értelek öcsém.

- Arty és ti láthatóan kedvelitek egymást. Ideje lenne megnősülnöd és örököst nemzened.

- Anyád adót utasításokat, hogy keríts nekem asszonyt vagy merő szorgalomból játszott a kerítőt? Mordult fel Thorin – és mellesleg Artemys túl fiatal hozzám és nem is törp.

- De az egyik nemesi dúnadán család sarja – bukkant fel Kili – és mi van azzal, ha fiatalabb? Nem hiszem, hogy ilyen jelentéktelen dolog miatt kéne elszalasztanod egy olyan szép és okos nőt, mint Arty. Gondolj, csak bele micsoda szövetség lenne a házasságotok. Megerősítenék a határaikat és a kereskedelmünket. Thorin olyan döbbent arccal meredt Kilire, hogy az zavartan fordult körbe és társainak az arcán is, olyan kifejezés ült, mint Thorinén.

- Vagy talán tévednék? Kérdezte Kili elhaló hangon.

- Kili ha még is azon gondolkodnak, hogy feleségemül kérném akkor is ott van az, hogy ő nemet mond.

- Nem hinném, hogy ilyet tenne. Hiszen egy király kérné meg a kezét. Kulcsolta össze a kezét Kili dacosan. Thorin lágyan elmosolygott és megborzolta Kili vizes haját.

- Gyermek beszéd.

Kili hangos csobbanással esett bele a gázlóba és prüszkölve, krákogva rázta meg magát.

- Nem meg mondtam, hogy óvatosan – mordult fel Thorin – Ris vidd te Leát – fordult a dúnadán felé a törp.

- Persze. Gyere nővérem – kapta fel Leat a fiú és a nyakába ültette – kényelmes? Lea felnevetett.

- Idejét sem tudom, mikor vittél így.

- Dwalin te meg vidd Bilbót. Fili te meg... - fordult unokaöccse felé Thorin de abban a pillanatban Fili is meg csúszott mikor fel akarta segíteni az öccsét – majd akkor én át viszem Artyt.

- Köszönöm, de nem kell én is át tudok menni.

- Nem kérdeztelek. Indulás, nem érünk rá napestig. Kapta fel a vállára a tiltakozó nőt.

- Nyugodj le Arty. Ha te mész át még elveszel valamelyik gödörbe – túrta hátra a szemébe logó vizes haját Kili.

- Mert ti olyan magasak lennétek – morgolódott a nő.

- Aggódunk értetek és fogad el. Dörmögte Dwalin. Artemys még felmordult és feladóan ellazult Thorin vállán.

- Megalázó az egész – sóhajtott fel a nő.

- Pedig azt hittem, hogy már hozzá szoktál. Az elmúlt időszakban cipeltünk eleget így.

- Ha gondot okoz, akkor miért cipelsz?

- Nem mondtam egy árva szóval sem, hogy nem cipelnének, és mellesleg úgy érzem, hogy fogytál is. Veregette meg Artemys derekát Thorin.

- Ez célzás akart lenni?

- Nem, csak egy észrevétel. Tette le a nőt Thorin – innentől már te is tudsz jönni azt, hiszem.

- Tudok – húzta fel az orrát Artemys és elrendezve a ruháját Gandalf után sietett. Thorin a fejét ingatva, mosolyogva követte.

A gyalogút hosszú szálú fűben ment tovább széles koronájú tölgyek és magas szilfák alatt. melyeken a napsugár utat törve a földön, a fűszálakon meseszép táncot jártak. Bilbó, aki eddig le-le maradt és nézelődött most a mágus mellé csapódott

- Hová is tartunk pontosan? Kérdezte Bilbó.

- Ahhoz akiről már beszéltem, aki egy igazán nagy ember. Nagyon udvariasnak kell lenünk, mert akkor végünk. Így hát majd én beszélek – fordult meg a mágus – ha nem muszáj ti inkább hallgassatok. Nem szereti az idegeneket... főleg a törpöket.

- Egek, miért viszel minket ilyen helyre – sápítozót Dori.

- Nem találhattál volna, aki higgadtabb? Ráncolta a szemöldökét Glóin.

- Más lehetőség nincs. Nem, nem találhattam volna jobbat. Fortyant fel Gandalf.

- És mi a neve? Lépet a mágushoz közelebb Tristan.

- Beorn és ő egy bőrváltó

- Bőr mi? Kérdezett vissza a törpök.

- Micsoda?! Holmi szűcs, valaki olyan, aki a nyulat prémnek nevezi, ha ugyan nem változtatja át az irhájukat mókussá? – kérdezte Bilbó.

- A Valák nevére, nem, nem, NEM! – kiáltotta Gandalf – Ne légy ostoba, Zsákos úr, ha nem muszáj, és mindenre, ami szent, ki ne mondd azt újra, hogy szűcs, amíg a házától száz-mérföldre nem vagy.

- De mi az, hogy bőrváltó? Kérdezte Fili.

- Elrond egyszer mesélt valamit. Ők nem azok, akik változtatják a bőrüket hol állatalakot, hol pedig emberformát öltenek fel? Kérdezte Artemys.

- Igen, olyan – bólintott a mágus – fekete medve alakot veszi fel előszeretettel. Emberként is hatalmas nem csak medveként. Sokan úgy tartják, hogy azoknak az ősi erős hegyi medvéknek, a leszármazottja, akik az óriások jövetele előtt éltek itt. Megint mások azt állítják, hogy az első emberek utódjai, akik még Smaug vagy a többi sárkány megérkezése előtt éltek a világnak ebben a részében, és mielőtt a koboldok lejöttek Északról a hegyekbe. Én se tudom, mi az igazság, bár azt hiszem, ez utóbbi. Nem az a fajta, aki tűri a sok kérdezősködést.

- Akkor a saját varázslata ül rajta, mikor medve alakot ölt – kulcsolta össze a kezét Tristan.

- Bizony.

- Messze lakik? Kérdezte Lea – vagy talán itt is volnánk a közelben?

- Egy tölgyerdőben lakik, egy nagy faházban és emberként marhákat és lovakat tenyészt.

- Azokat eszi?

- De hogy Bombur – ingatta a fejét a mágus – nem vadászik és vadat sem eszik. Állatai csak dolgoznak neki. Beorn tejszínen és mézen él.

- És te már találkoztál már vele?

- Egyszer láttam, amint egymagában üldögélt a Szírtfő tetején és a Ködhegység felett lassan hanyatló holdat nézte miközben medve nyelven ezeket mondta: „Eljön a napja, amikor mind kipusztulnak és én visszatérek." Ezért is gondolom, hogy tényleg a hegyek között élhetett egykoron. De most mennyünk nem érünk rá álldogálni – indult el a mágus.

Bilbónak és a törpöknek most már bőven volt min gondolkodniuk, nem kérdezősködtek tovább, és ha volt is bennünk valami kérdés inkább megtartották maguknak. Még hosszú út állt előttük és a gondolatra is elfáradtak, hogy mennyi idő telik még el, míg megpihenhetnek. Hegyen fel, és völgynek levonszolták magukat, miközben kimelegedett az idő. Néha megpihentek a fák alatt, és ilyenkor Bilbóban oly erős lett az éhség, hogy még a makkot is megette volna, ha olyan érett lett volna már, hogy ehető lett volna. Már délután közepe felé járt, mikor egy meseszép virágföldre értek és olyannak tűnt, mintha valaki oda ültette volna őket. Bilbó tátott szájal figyelte a virágok között repdeső és zümmögő méheket, amik akkorák voltak, mint a feje.

- Jaj, nekem – sóhajtotta fel a hobbit – ha egyikük megcsípne, kétszer akkorára dagadnék.

- Közeledünk – állt meg Gandalf – már a méhlegelői szélén vagyunk.

Meg késtem ezzel is, amiért bocsánatot kérek. Remélem tetszett nektek ez a kis fejezet :)